01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Marko Pogačar: A szabadságról beszélni – avagy a módszerről, a keretezés(ek)ről és a felelősségről
2020.01.03 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Marko Pogačar (1984) horvát költő, író, esszéista, szerkesztő. Versei magyarul a Hídban, a Tiszatájban, a Lettre-ben és a Versumon jelentek meg.

 

Képesek vagyunk rá, hogy a szabadságról beszéljünk? És ha igen, miként? Milyen keretei vannak a beszédünknek vagy az írásunknak, mi teszi lehetővé, artikulálja és engedélyezi, hogy nyilvános kijelentéseket tegyünk róla, és ezeket a kijelentéseket mások is meghallják? Vajon a megelőlegezett szabadság, ami biztosítva van számunkra – az, ami nem sodor bajba, és ami semmiféle veszélyt nem jelent a polgári kényelmünkre és jólétünkre nézve –, vajon ez a megszokott szabadság szabadságnak nevezhető egyáltalán? Hogyan tudjuk felmérni, és leginkább: hogyan vagyunk képesek beszélni róla?

Ami pedig legalább ilyen fontos: kik is vagyunk valójában „mi” – mi rejtőzik a személytelen, arctalan sokaság mögött, ami megerősíti a pozíciónkat, és ami meghatározza, hogy mi az, ami elmondható ebben az absztrakt, kollektív identitásban? Tegyük fel, hogy írók vagyunk. Művészek, kulturális munkások. A privilegizált, európai kontextusban ez többé-kevésbé még mindig azt jelenti, hogy jogunk van ahhoz, hogy a hangunkat hallassuk. Szabaduljunk meg hát a maszkoktól, és tegyük fel a kérdést: hogyan is néz ki ez a csendes „én”, az én, amely, akár egy pointillista festményen, többedmagával alkotja ezt a kissé talán zavaros, összességében mégis kellemes benyomást keltő kollektív szubjektumot?

Nincs sok rejtegetnivalóm. Író vagyok. Vagyis én is – és bizonyosan „ti” is, ennek a szövegnek a hasonlóképpen absztrakt olvasói is – a „létező szocializmus” összeomlása utáni Délkelet-Európa irodalmi és kulturális mezőjében szétszórt, ingatag közegben működő kulturális munkások légiójához tartozom. És, mivel az orwelli 1984-ben születtem, egyúttal ahhoz a generációhoz tartozom, amely közvetlenül az átmeneti és az átmeneti utáni mocsárba volt kénytelen megérkezni. Hivatásos író vagyok, vagyis abból élek, amit írok, és amit mondok. A bevételeim rendszertelenek és rendkívül bizonytalanok. Ezen kívül azok a műfajok, amelyekben elsősorban alkotok – líra, esszé, útinapló, rövidpróza – eleve nem ígérnek busás honoráriumot, és aligha biztosítják az anyagi függetlenséget. Biztos vagyok benne, hogy hasonló a helyzet a szöveg olvasóinak többségével is. A felolvasóestek, előadások, szerzői honoráriumok, jogdíjak, ösztöndíjak, irodalmi díjak, a rádiónak írt vagy egyéb célból született szövegek, szerkesztői munkák stb. sajátos és kiszámíthatatlan egyvelegéből igyekszem eltartani magam. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy majdnem mindig megírhatom és nyilvánosan elmondhatom azt, amit gondolok.

Vajon nem hangzik ez egy kicsit túl jól ahhoz, hogy igaz legyen, és valóban így áll a helyzet? Különösen úgy, hogy tudom, hogy a szülőföldemen, Horvátországban, ahol a könyveim és szövegeim többsége először megjelenik, döntően jobboldali, konzervatív, deszekularizált katolikus miliő uralkodik, ráadásul mindez folyamatosan erősödik, és jó eséllyel hamarosan eléri a xenofób és soviniszta szélsőségek forráspontját, ahogyan azt a korábbi kulturális miniszterünk, a nyíltan fasisztabarát, revizionista és a baloldalt megrögzötten gyűlölő Zlatko Hasanbegović is világossá tette. Mindebből két dolog következik. Az első: én ezt „megengedhetem magamnak”. Vagyis: az időm nagyobb részét külföldön töltöm, a megélhetésem alig függ az államtól, továbbá nincs családom, amit el kéne tartanom, vagy amivel zsarolhatnának. Nem vagyok eléggé jelen a nyilvánosságban, és nem vagyok oknyomozó újságíró, hogy attól kelljen félnem, hogy fizikailag bántalmaznak az írásaim miatt, mint az újságíró Dušan Miljušt, ahogy attól sem kell tartanom, hogy – szó szerint – nyakon öntenek egy vödör ürülékkel és vizelettel, mint tették azt az író és újságíró Ante Tomićcsal. Szerencsére ezek a példák egyelőre inkább a kivételt jelentik. A másik, ami mindebből következik, az alávetettség és az integráció „régi jó” foucault-i logikája, és innen a kérdés is: vajon valóban így áll a helyzet? Tény, hogy a megfelelő médiákban (a többiben a cenzúra, a régi, nyílt és közvetlen pártcenzorok módszereinél sokkal kifinomultabb formában ugyan, de továbbra is jelen van) csak azért mondhatom el többé-kevésbé, amit szeretnék, mert a szavaimnak nincs igazi hatása, és nem jelentenek veszélyt a rendszerre, illetve a dolgok fennálló rendjére. Másképpen: „Dumálj csak, mi a faszért érdekelne ez minket?

Vagyis, figyelembe véve a körülményeket, amikor a szabadságról van szó, akkor inkább annak kontextusáról szeretnék beszélni, nem pedig erről az absztrakt, túlságosan is absztrakt főnévről. És nem, egyáltalán nem szükséges harminc évet visszamenni az időben ahhoz, hogy a szabadságról, annak jelenlegi lehetőségeiről és hiányáról beszéljünk. Itt és most – ez a pillanat nagyon is megfelelő, hiszen már így is nagyon, nagyon késő van. És nem, nem igazán tudom, ki fizeti ki a honoráriumot ezért a szövegért és a gyönyörű városotokba tett írói utamért, ahogy azt sem tudom, ki fog enni adni ezeken a szép, kora őszi napokon, de hát – éppen ez alkotja a kontextust. És azt kérdezem: ma, Magyarországon, ahol Orbán Viktor uralma – akit a kortárs európai politikusok közül egyébként a leginkább reakciósnak és autokratikusnak, általában pedig a szabadság és az egyenlőség legnagyobb ellenségének tekintek – megdönthetetlennek látszik, azt kérdezem, vajon ma Magyarországon mit jelenthet a szabadságról írni. Persze, mindig támaszkodhatunk Gramscinak „az intellektus pesszimizmusáról és az akarat optimizmusáról” alkotott formulájára. És ez talán segíthet abban, hogy továbblépjünk: segíthet abban, hogy elviseljük a baloldal melankóliáját.

Mégis: a kontextus, a kontextus! Vajon szabadon beszélhetünk a szabadságról? És vajon hova visznek majd bennünket a szavaink?

Bartók Imre fordítása


Címke: , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő