Michal Habaj: Szabadság
Az éjszaka visszhangja
betakar mindent,
ami lélegzik.
A láthatáron túl vagyunk,
a kerekek már csak
a fejekben pörögnek.
A zarándoklók egy rizsszembe
gyűjtötték
a széllel üvöltő csontokat.
[…]
Az éjszaka visszhangja
betakar mindent,
ami lélegzik.
A láthatáron túl vagyunk,
a kerekek már csak
a fejekben pörögnek.
A zarándoklók egy rizsszembe
gyűjtötték
a széllel üvöltő csontokat.
A homokdűnék felől
a szabadság szele fúj.
Féregarca van,
mely a haszon nevében
felfal mindent.
A keresztre függesztett
államok csontvázai
szélfogóként lengnek.
Mária,
az út felől kérdezel,
ám a szívedben
a kígyó
visszafelé tekeredik
az időben
Megmozdultak a lépcsők.
A zarándoklókat
a vesztőhelyre viszik.
Amíg álmodnak,
valaki lecsavarozta a fejüket,
megtöltötte homokkal
és eladta a múzeumoknak.
Az emlékezet lenyomatait lapozzuk,
az elsők vagyunk, akik sehová sem érkeznek meg.
Pirkadatkor kivégezve
vértócsákban
az árnyék hosszáról tanúskodunk.
A kutyák ugatnak.
A napok horizontján túl
fakó sátrak
A néhai elvárásaink
látomásai.
Tükörben vándorló
kontinensek.
A szabadság csak egy szó,
melyet a szél
a szívedbe mart.
Merva Attila fordítása