Tiszatájonline | 2020. március 1.

Zoran Gashi: Szabadság avagy az óra már nem ketyeg

A szabadság ambivalens dehumanizált éteri forma, amelynek csápjai politikai-teológiai-filozófiai támadások. Miért olyan mimikrikus, sőt délibábos a szememben, hogy minden érzékem és érzésem fölösleges. Mondhatnám, hogy az elfogadásom kakofóniájában és új ismeretek szerzésének opportunizmusában alakulóban van a falás incidensének egy új szintje. Mit, kit, vagy mivel kedvet lelni. Ezek tulajdonképpen egy új pellaprati posztmodern konyhaművészet ügyességei […]

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Zoran Gashi (1952) szerb író, költő, festő. 

A szabadság ambivalens dehumanizált éteri forma, amelynek csápjai politikai-teológiai-filozófiai támadások. Miért olyan mimikrikus, sőt délibábos a szememben, hogy minden érzékem és érzésem fölösleges. Mondhatnám, hogy az elfogadásom kakofóniájában és új ismeretek szerzésének opportunizmusában alakulóban van a falás incidensének egy új szintje. Mit, kit, vagy mivel kedvet lelni. Ezek tulajdonképpen egy új pellaprati posztmodern konyhaművészet ügyességei, hogyan elválasztani a lényegeset a lényegtelentől, az ehetőt az ehetetlentől, és azok lebukása a vastagbélbe. Ily módon, akarjuk vagy sem, kialakul a szabadság egy újfajta felfogása, de csak mint ürülési incidens mindenre, amit mély respektussal és tisztelettel érintesz meg. Ő megérint, de Őneki nincs megoldása, hogyan létrehozni a szabadságeszmény privilégiumát. Ő mellesleg úgy manifesztálódik, mint dohányzás és hamu, mint tett és hulladék, melyek egy hamutartó nélküli korszak testét és szellemét is képezhetik. Minden annak a pillanatnak a hulladéka, amelyről az az illúziónk, hogy a jóság teljes formájában lép az örökünkbe. Ha a festő megfestené az eszményi képet vagy az író megírná az eszményi könyvet, érezne-e még késztetést, hogy tovább fessen vagy írjon? Persze, hogy nem. Belecsavarnák a vászonba és lapokba, az elméletek és gyakorlat göngyölegébe, hogy szabad, hogy élve eltemetve szabad legyen. Ihlető-e az ilyen élet? Lehet, hogy a jövő ilyen manifesztálódása lehetséges is. A korszerű informatikai technológiák komplex algoritmusokat kínálnak, lenyelik, kiokádják és befagyasztják az „időt”, amelyet oly szégyentelenül megszoktunk.