Ferencz Mónika versei

MÓRICZ 2019 rovatunkban az idei Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokat mutatjuk be.  Ferencz Mónika költő, műfordító. 2016-ban Richard Siken Crush című kötetének fordítására Babits Mihály műfordítói ösztöndíjat nyert, első kötete 2017 tavaszán jelent meg, Hátam mögött dél címmel. 2019-ben neki ítélték a Junior Szépíró-díjat. A Móricz Zsigmond ösztöndíjat második kötetének megírására kapta.

Az új nő

Az új nő az elhanyagoltság sziklakertjében született.

Az új nőről mindenki beszél, de személyesen senki sem ismeri.

Smink nélkül száll a villamosra és rőtvadként járja

az éjszakai várost. Télre bundát növeszt,

így védi magát a hidegtől és a felhevült tekintetektől.

Az új nő nem sír. Betonnal vannak kiöntve a könnycsatornái.

Nem hord melltartót, nem menstruál és nem eszik húst.

Önmagán végzi el a nőiesség abortuszát.

Az új nő egy platánfa ágán ül,

és az égbolt pointilista változásait nézi.

Képes társ nélkül leélni egész életét,

ha mégis magányos, szívesebben választ azonos nemű társat

de nászútját már gyerekkorától kezdve égitestekkel tervezi.

Az új nő minden éjszaka a ragyogó havazásban fürdik meg

és utána elalszik a könnyelműség katedrálisában.

Aki vihart kavar

A gyermekkort a legnehezebb elcserélni,

pláne most, amikor minden cseppfolyóssá válik

ezen zsúfolt kontinensen. És azoknak,

akikhez gyerekként engedély nélkül nyúltak

vagy akiknek egy dühös,

bortól remegő férfi kéz adott pofont?

Áll a nő a téren és vihart kavar,

a fröccsöntött műanyag játékokat

leveri az út menti bódékról.

harminckétszer megrágja a dörgést

kasztanyetta-nyelvével csettint,

míg a gyermek, akiről oly gyakran álmodik:

szalvétát terít arcára, mert nem akar

többé villámokat látni.