Tiszatájonline | 2019. december 7.

Zalán Tibor: Anya-ébresztő-sirató

(SZILÁNK A PAPÍRVÁROS NÉGY C. REGÉNYBŐL)

anyám nem volt az anyám
anyám inkubátor volt magában
hónapokig egy idegen gyerekkel
anyám nincs mert nem volt soha noha ő van
anyám érzéketlen rohadt dög
anyám áldozat aki csak bűnözni tud
anyám angyal éjjelente körbe repüli az álmom
anyám ferde délibáb
anyám ápolónő fekete angyal
anyám temetői kórus
anyám nagymama aki a lánya után
az unokáját sem fogja ismerni
anyám vándor folyton engem keres
[…]

(SZILÁNK A PAPÍRVÁROS NÉGY C. REGÉNYBŐL)

anyám nem volt az anyám

anyám inkubátor volt magában

hónapokig egy idegen gyerekkel

anyám nincs mert nem volt soha noha ő van

anyám érzéketlen rohadt dög

anyám áldozat aki csak bűnözni tud

anyám angyal éjjelente körbe repüli az álmom

anyám ferde délibáb

anyám ápolónő fekete angyal

anyám temetői kórus

anyám nagymama aki a lánya után

az unokáját sem fogja ismerni

anyám vándor folyton engem keres

mióta eladott elveszített elhagyott

anyám átvágott értem tarlón szántóföldeken

anyám átvágta már a torkát is miattam

anyám néger akiből kifelejtették a színeket

anyám zombi akiből kifelejtették a szíveket

anyám nem engem hanem kölyökkutyákat szoptatott

anyám hasán örökre lyuk marad a hiányomtól

anyám hajnalban jár a piacra dinnyét árulni

hogy pénzt küldjön nekem a senkijének a sehovába

anyám nem ismeri a létezésemet nem tudja a címemet

anyám tudja és elmondja nekem hogy minden férfi

disznó és hogy nem ismerte az apámat sem

anyám főzte fölé hajolok félálomban a csonka

asztalnál véres peremű tányérok fölé tányérokba bele

anyám már innen van az én létezésemen túl

anyám szájába csorogna a könnyem ha lenne

anyámnak hajtű vagyok a felejtés loboncában

anyám vonat amely majd halálra gázolja őt magát

anyám a víz melytől csak szomjasabb egyre csak

szomjasabb leszek

anyám a pocsolya melyben giliszták lengedeznek

anyám a híd mely alatt összeroppantak a vizek

anyám őszül de az is lehet hogy ősznek született

anyám a folyó aki nem ismeri a partjait

anyám jön felém jön felém egyre csak jön jön

hogy lehet hogy csak a hátát látom

anyám ha ölelne szelíden ölne

meg mint a mosolygós gyilkosok

anyám szép amilyen szép én csak holtamban leszek

anyám megütötte a szívét most

meztelen táncol a telihold alatt

anyám dinnyeföld egy határszélre vetve

anyám Párizs a legújabb divat szerint öltözik

anyám háztető hulló cserepekkel

anyám szétvágott szemből elfolyó csarnokvíz

anyám beteg és vért köp a párnájára

anyám üres lábas elveszett födéllel

anyám ha írna illatos lenne s kék a levele

anyám virágot locsol s kizuhan a harmadikról

anyám templomban a szenteltvíztartó

anyám a puha bőrcipők bolondja és

mezítláb táncolja szét az életét

anyám kérdőjel aki sohasem egyenesedik

ki felkiáltójellé

anyám analfabéta érzelmi roncs szellemi toprongy

anyám a galambok között ül a kúpcserépen

anyám keresztrejtvény kórházi ágy mellé leesve

anyám azt hiszi kislány vagyok s hajasbabát vesz nekem

és gyűlnek poros polcain az öltöztethető hajasbabák

anyám patakban mosdik és füvekben törülközik

anyám mocskos szajha aki szétkúrta a világot

és akit szétkúrt mára fél világ

anyám csigákkal tenyerében játszik a temetőben

anyám napraforgó téli napverésben

anyám szembejött velem az utca túlsó oldalán

egyszer nem vettem észre a lélegzetét hallottam

anyám piramis aki egyetlen halottat őriz kamráiban

anyám felsöpörhetetlen pohárszilánk egy romkocsmában

anyám a carnegie hallban zongorázik

anyám karácsonyfa gyertyák ajándékok nélkül

anyám tengeren hánykolódó kísértethajó

anyám bitumen beton kockakő por piszok szemét sár

anyám a parton álló kialudt világítótorony

anyám szennyes rongyok közé vetett kombiné

anyám fehér bot megvakult és átkísérik a zebrán

anyám bejegyzés az igazolványomban ismeretlen

anyámat el fogja vinni magával a nyugati szél

anyám kopott függöny egy vidéki színházban

anyám lépcsősor a Halászbástya felé

anyám sárga fényű rideg lámpaoszlop

anyám nem ismerne meg ha eléje állnék

és szívébe mártanám egy kést

anyám tortát süt ismeretlen testvéreim születésnapjára

anyámmal ha beszélgetek mindig készségesen hallgat

anyám romkert leomlott várral széttört padokkal

anyám úgy anyám hogy nem anyám

anyám úgy anyám hogy nem volt az anyám soha

nem anyám az anyám anyám nem az anyám

anyám ha valaha az anyád leszek el foglak dobni magamtól

neveljen más kínlódjék veled más csak én halhassak nyugodtan beléd

(Megjelent a Tiszatáj 2018. decemberi számában)