01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Garaczi László: Macht frei
2019.12.04 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Garaczi László (1956) magyar költő, próza-, esszé, dráma-, forgatókönyvíró, műfordító. Legutóbbi kötete magyarul: Hasítás (2018).

 

Azt mondja az ismerősöm, hogy látott egy dokumentumfilmet egy Albert Freimann nevű jóképű, sportos, intelligens és tehetséges fiatal orvosról, aki az Anschluss után csatlakozott az SS-hez, majd a Wehrmachthoz, és negyvenegy őszén hat hétig Mauthausenben dolgozott, oda szólította a kötelesség, és első nap kisétált a rabok közé az udvaron, és hirtelen megértette, hogy életében először tökéletesen szabad, azt csinál, amit akar, eggyé vált a nevével, és sorra megkérte a rabokat, hogy nyissák ki a szájukat, és mikor az egyik kitárt szájban ép és hiánytalan fogsort pillantott meg, az illetőt udvariasan bekísérte az orvosi szobába, ahol felírta a nevét, majd lefektette a műtőasztalra, benzininjekciót fecskendezett a szívébe, leoperálta a fejét, kifőzte, és attól kezdve a makulátlan és hófehér fogazatú koponyát levélnehezékként használta az irodájában, becenevet is adott neki, Hofinak hívta, mert az áldozat neve Hoffmann volt, Hoffmann Dániel Berettyóújfaluból, és büszkén mutogatta látogatóinak az íróasztalán, aztán a következő időben, rövid, de aktív mauthauseni szolgálata alatt rabok százaival végzett hasonlóképpen, benzininjekció beadásával, átlagban napi ötvennel, mivel kezdett zsúfolttá válni a tábor, és kellett a hely az új raboknak, és tevékenységével kivívta a rabok közt a Szívdöglesztő nevet, így hívták a magyar foglyok Albert Freimannt a koncentrációs táborban, hogy Szívdöglesztő, ami, nem is titkolta, imponált neki, huszonhét éves volt ekkor, és egyik asszisztense följegyezte, hogy egyszer szellemeskedő kedvében azt mondta az egyik rabnak, akit éppen lekötöztek a műtőasztalhoz, hogy a munka szabaddá tesz azt jelenti, hogy ő kicsit munkálkodik rajta, a rab pedig megszabadul a szenvedéseitől, és miközben beadta neki a halálos dózist, azt suttogta a fülébe vihogva, hogy Albert macht frei, aztán decemberben átvezényelték egy kórházba, és a háború alatt több helyen is szolgált orvosként, főleg a hátországban, majd negyvenötben amerikai hadifogságba esett, és mikor szabadult, újra szerető családja körében találta magát, sikerült a társadalomba visszailleszkednie, elvett egy dúsgazdag nőt, csodaszép és egészséges fiai születtek, nevet sem változtatva exkluzív nőgyógyászati rendelőt nyitott Bécs központjában, és hamarosan nagy népszerűségre tett szert, a nők, mondhatni, kézről kézre adták, mert továbbra is jóképű volt, sármos, kulturált és megnyerő modorú, csak azt nem szerette, ha lefényképezik, egyszóval úgy tűnt, hogy a múltra, arra a bizonyos hat hétre Mauthausenben és Hoffmann Dániel koponyájára az íróasztalán a feledés jótékony homálya borul, egészen addig, amíg a hatvanas évek elején egy téli napon fel nem hívták a rendőrségtől, hogy ki szeretnék hallgatni a háború alatti tevékenységével kapcsolatban, és Albert Freimann azonnal tudta, hogy mindennek vége, és még aznap ismeretlen helyre távozott, és a hatóságok egészen a kilencvenes évekig semmit nem tudtak a hollétéről, pedig a nácivadászok nemzetközi halállistáin végig az első három helyen szerepelt, évtizedeken keresztül több országban is nagy erőket mozgósítottak, hogy előkerítsék, tűvé tették érte Nyugat-Európát, Dél-Amerikát, a Közel-Keletet, és végül egy hagyatékban maradt bőrtáska átvizsgálásakor derült ki, hogy egy Kairóban elhunyt öreg muszlim volt Albert Freimann, hogy végig ott tartózkodott, annak az országnak a közelében, ahonnan a legkomolyabb erőfeszítéseket tették, hogy a nyomára bukkanjanak, ami azért volt nehéz, sőt szinte lehetetlen, mert Freimann fölvette a muzulmán vallást és a nevét Tarek Husszein Faridra változtatta, és a halála után évekkel a kisebbik fia, Johann a St. Pölten-i kastélya fogadószobájában elmondta egy tévéstábnak, hogy ott volt Kairóban az utolsó napokban az apjánál, aki öreg arabként haldoklott a barcelonai olimpia ideje alatt hasnyálmirigyrákban, és jól emlékszik, hogy a záróünnepség utáni órákban halt meg, amiből arra lehet következtetni, hogy muszlimmá lett apja agóniájával párhuzamosan Johann figyelemmel kísérte az olimpia eseményeit is, ahol egyébként Ausztria az éremtáblázaton a negyvenegyedik lett két ezüstéremmel, és azt vallotta, hogy gyerekkora óta először akkor találkoztak, és semmit nem tud arról, hogy mivel foglalkozott az apja a korábbi évtizedekben, és itt le is zárhatták volna az ügyet a hatóságok, csakhogy Albert Freimann alias Tarek Husszein Farid holtteste nyomtalanul eltűnt, nem találtak semmi adatot a temetésről, nem lehet tudni, Freimann hol nyugszik, nem lehetséges DNS-vizsgálattal a maradványokat azonosítani, és az a tény is bonyolítja Freimann élettörténetének rekonstrukcióját, hogy a bujkálása alatti években újabb gyereke született Peruban, aki viszont nem hajlandó interjút adni, és a dokumentumfilm történész szakértője, egy összenőtt szemöldökű és George Cloonyra feltűnően hasonlító ötvenes férfi bevallotta, hogy nagy gondban lenne, ha felkérnék, hogy írjon Albert Freimann életéről egy könyvet, mert nem hiszi, hogy birtokában lenne azoknak a képességeknek, amelyekkel az eminens kisdiák, a koncentrációs tábor pszichopata hóhéra, a fényes polgári életet élő nőgyógyász és a Kairó koszos külvárosában naponta ötször a rongyos imaszőnyegén Mekka felé imádkozó muszlim öregember alakját értelmes módon egységbe tudná foglalni, vagy mondjuk azt a pillanatot megragadni, amikor Freimann lelke, ha ilyesmiről vele kapcsolatban lehet egyáltalán beszélni, megszabadul, úgymond, a test nyűgétől, és akkor még Peruról nem is szóltunk, és a történész legalább olyan jóképű volt, mint maga Albert Freimann, suttogta az ismerősöm, csak Freimann szőke volt, finoman metszett arcéllel, a történész pedig a barna bőrű, borostás, déli típusú szívtiprót jelenítette meg, és a műsor befejező szakaszában arról beszélt, hogy annyit sikerült kideríteni, hogy Johann Freimann azért követte az olimpia sporteseményeit apja haldoklása közben, mert az egyik veje Ausztria színeiben részt vett a versenyen, nemcsak hogy részt vett, de az egyik ezüstérmet ő nyerte díjugratásban, ezzel a kis adalékkal véget is ért a műsor, ami olyan állati undort és rettegést keltett benne, mármint az ismerősömben, mondta az ismerősöm, nemcsak a tartalma, de a mesterkélten hatásvadász stílusa miatt is, hogy arra gondolt, törli a csatornát a tévéjéről, nem akar ilyesmit látni többé, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhetett, mert ha megtörténhetett, akkor meg is történik és meg is fog történni, akkor örökké történik, és ami örökké történik, az nem lehet botrány, ami örökké és mindig és mindenhol ott van, az banális, az unalmas, az ismerős, az megszokott, az otthonos, az normális, és ez a rettenetes szorongást keltő felismerés azóta üldözi, miközben azt is tudja, hogy valami nem stimmel Albert Freimann történetével, például érthetetlen, hogy nem találták meg a maradványait,  mert az mégsem lehet, hogy valakinek odáig terjed a szabadsága, hogy köddé válik, és akkor elkezdett nagyon figyelni, mert érezte, hogy hamarosan jelet kap, és egész nap figyelt, otthon is figyelt és Budapest utcáin sétálva is nagyon figyelt, és látott egy férfit elektromos cigarettával a kezében, aki nem csinált semmit, csak egy foltot nézett a betonon, este pedig a tévében híreket olvasott fel egy szilfidszerű nő, de nem szabályos mondatokban beszélt, nem informálta a nézőket aktuális és közérdekű eseményekről, csak összefüggéstelen szavakat sorolt fel, véletlenszerűen egymás mellé dobált kifejezéseket, és ezek a kifejezések, akárhogy is koncentrált, semmilyen tematikai, stiláris vagy logikai rendbe nem álltak össze, és akkor kiment a gangra, esteledett, a tető fölött a lombok mozdulatlanul álltak a júniusi alkonyatban, és arra gondolt, hogy becsönget az emeleten az üres lakásba, ahol húsz éve nem lakik senki, és a rácsról fizetési meghagyások és csekkek mocskos fürtjei lógnak, és bent a parketta bizonyára felpúposodott és a vakolat nyirkos a sorozatos beázásoktól, és a lépcsőház metánszagú félhomályában hirtelen azt érezte, mint Albert Freimann a rabok közt, hogy bármit megtehet, tökéletesen szabad, csak őt kizárólag üres és halott tárgyak vették körül, saját szűkös pszichofizikai és szociális körülményei, és tökéletes csönd, és akkor ebben a frissen kapott szabadságban kezével megérintette a vasrácsot az évek óta zárt ajtó előtt, és megérezte az űr hidegét, áthullámzott a testén a sötét káosz felfoghatatlan bizonyossága, és akkor a barátom megkérdezte, hogy én mit gondolok erről a kínosan giccses metafizikai megvilágosodásról, vagy inkább metafizikai elsötétedésről, én pedig próbáltam valami válaszfélét kicsiholni magamból, de ki se nyitottam a szám, láttam, hogy nem vár választ: elfordul, mint aki nem akarja, hogy vihogni lássák.

 


Címke: , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő