01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
2019.12.04 - tiszatáj

(RÉSZLET)

Angyal

Tizenkét éves voltam, amikor először láttam angyalt. Akkoriban nem aludtam. Nem rémálmok tartottak ébren, és nem csak pár órán át voltam fent, egész éjjel ébren voltam, minden éjjel ültem az ágyamban, és néztem az olvadó árnyékokat a szomszédos házak tetején. Nem zajongtam, anyám nem is tudta, mit csinálok, de minden nap egyre sápadtabb voltam, úgyhogy pár hét múltán a tanárnőm gyanakodni kezdett. Először azt gondolta, beteg vagyok, de anyám megnyugtatta, hogy az égvilágon semmi baj nincs velem. Akkor a tanárnő úgy döntött, elküld az iskolaorvoshoz. Tudtam, hogy az anyám haragudni fog, és nem akartam menni, de nem volt más választásom. Az orvos egy férfi volt. Sokat kérdezett. Udvariasan válaszolgattam neki, és soha nem néztem a szemébe. Nem voltam hajlandó levenni a pólómat, hogy megvizsgálhasson. Továbbküldött egy pszichológushoz.

Napsütéses délután volt, a pszichológus váróterme tele volt fénnyel és árnyékkal. Az árnyékoknak férfi- és nőformájuk volt. Én voltam az egyetlen gyerek, egyedül ültem egy műanyag széken. A tanárnő elkísért, de utána otthagyott, és anyámnak kellett értem jönni a beszélgetés után. Azt hiszem, akkor már nagyon aggódhattak értem az iskolában, ha maga a tanárnő vitt el a pszichológushoz, de akkoriban ezen nem gondolkodtam el. Az anyám miatt aggódtam. Nem tudtam, hogyan magyarázzam meg neki, miért vagyok egy pszichológus várótermében. Nem csináltam semmi rosszat, ebben biztos voltam, de az anyám ezt soha nem hitte volna el nekem.

Azt kívántam, bárcsak megúszhatnám ezt az egészet. Bámultam ki az ablakon a perzselő napsütésbe. Egy régi bérház ötödik emeletén voltam, alattunk az utcán apró hangyaszerű lényeknek tűntek az emberek. Próbáltam kivenni az arcukat, figyeltem, hogy az anyám nincs-e közöttük, nem mászik-e egyre közelebb és közelebb, hogy amikor ideér, leszidjon. Akkor láttam meg az angyalt. Egyetlen pillanat volt, egy fehér villanás, egy mosoly emléke a valaha látott legboldogabb arcon. Valahonnan a mi épületünkből startolhatott el, és kitárt karral repült a járda felé. Nem láttam, hol ért földet, csak az izgalmat, amit az utcán a hangyák között keltett.

Végül nem kellett bemennem a rendelőbe, mert a pszichológus nem tudott fogadni, de így is még egy órát vártam, amíg anyám megérkezett. A váróterem kiürült, aztán mentősök és rendőrök árnyékával telt meg. A recepciós sírt, és én nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki, milyen mosolyt láttam a vakító naptól megvilágított arcon.

Azon az éjjel, miután az anyám hazavitt, lefeküdtem az ágyamba, és nem néztem a háztetőkre. Attól kezdve újra tudtam aludni.

 

Angel

The first time I saw an angel, I was twelve. In those days, I didn’t sleep. It wasn’t nightmares waking me up, it wasn’t just some sleepless hours in the middle of the night, I did not sleep at all. I stayed up all night, every night, sitting upright in my bed, watching the melting shadows on the rooftops of the neighbouring houses. I did not make any noise, my mother did not know, what I was up to, but I grew paler every day, and after some weeks, my teacher got wind of it. First she thought I was ill, but my mother assured her, that there was nothing in the world wrong with me. Then the teacher decided to send me to the school doctor. I knew my mother will be angry, and I did not want to go, but there was no choice. The doctor was a man. He asked me questions. I answered him politely, and I never looked him in the eyes. I also refused to take off my T-shirt. He sent me to a psychologist.

It was a sunny afternoon, the waiting room of the psychologist was full of light and shadow. The shadows had the shape of men and women. I was the only kid there, sitting alone on a plastik chair. My teacher accompanied me, but she left and it was my mother who had to pick me up after the session. They must have been really worried about me, by then in the school, if the teacher herself brought me to the psychologist, but at that time, it did not bother me. I was more concerned about my mother. I did not know how to explain her, me being there, in a psychologist’s waiting room. I did not do anything naughty, this much was sure, but my mother would never believe me.

I wished I could get out of the situation. I looked out of the window in the blazing sunsine. I was on the fifth floor of an old townhouse, the people in the street below us seemed small ant-like creatures. I tried to make their face out, to see, if one of them is my mother, crawling closer and closer to tell me off. Then I saw it. The angel. It was only a glimpse, a flash of white, the impression of a smile, on the happiest face I ever saw. It took off from somewhere in our building, and started a spread-armed flight down to the pavement. I did not see, where it landed, only the sudden excitement among the ants in the street.

I did not have to go into the consulting room, after all, because the psychologist couldn’t see me, but I waited for another hour until my mother arrived. The waiting room emptied, then filled again with the shadows of paramedics and policemen. The receptionist cried, and I did not know how to tell her about the smile on that face, lit by the blinding sunshine.

That night, after my mother brought me home, I went to bed, and I did not even look at the rooftops. From that afternoon, I could sleep again.

(A könyv a Prae Kiadónál jelenik meg)

 

A szerző fotója Bach Máté munkája


Címke: , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő