08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
2019.12.04 - tiszatáj

(RÉSZLET)

Angyal

Tizenkét éves voltam, amikor először láttam angyalt. Akkoriban nem aludtam. Nem rémálmok tartottak ébren, és nem csak pár órán át voltam fent, egész éjjel ébren voltam, minden éjjel ültem az ágyamban, és néztem az olvadó árnyékokat a szomszédos házak tetején. Nem zajongtam, anyám nem is tudta, mit csinálok, de minden nap egyre sápadtabb voltam, úgyhogy pár hét múltán a tanárnőm gyanakodni kezdett. Először azt gondolta, beteg vagyok, de anyám megnyugtatta, hogy az égvilágon semmi baj nincs velem. Akkor a tanárnő úgy döntött, elküld az iskolaorvoshoz. Tudtam, hogy az anyám haragudni fog, és nem akartam menni, de nem volt más választásom. Az orvos egy férfi volt. Sokat kérdezett. Udvariasan válaszolgattam neki, és soha nem néztem a szemébe. Nem voltam hajlandó levenni a pólómat, hogy megvizsgálhasson. Továbbküldött egy pszichológushoz.

Napsütéses délután volt, a pszichológus váróterme tele volt fénnyel és árnyékkal. Az árnyékoknak férfi- és nőformájuk volt. Én voltam az egyetlen gyerek, egyedül ültem egy műanyag széken. A tanárnő elkísért, de utána otthagyott, és anyámnak kellett értem jönni a beszélgetés után. Azt hiszem, akkor már nagyon aggódhattak értem az iskolában, ha maga a tanárnő vitt el a pszichológushoz, de akkoriban ezen nem gondolkodtam el. Az anyám miatt aggódtam. Nem tudtam, hogyan magyarázzam meg neki, miért vagyok egy pszichológus várótermében. Nem csináltam semmi rosszat, ebben biztos voltam, de az anyám ezt soha nem hitte volna el nekem.

Azt kívántam, bárcsak megúszhatnám ezt az egészet. Bámultam ki az ablakon a perzselő napsütésbe. Egy régi bérház ötödik emeletén voltam, alattunk az utcán apró hangyaszerű lényeknek tűntek az emberek. Próbáltam kivenni az arcukat, figyeltem, hogy az anyám nincs-e közöttük, nem mászik-e egyre közelebb és közelebb, hogy amikor ideér, leszidjon. Akkor láttam meg az angyalt. Egyetlen pillanat volt, egy fehér villanás, egy mosoly emléke a valaha látott legboldogabb arcon. Valahonnan a mi épületünkből startolhatott el, és kitárt karral repült a járda felé. Nem láttam, hol ért földet, csak az izgalmat, amit az utcán a hangyák között keltett.

Végül nem kellett bemennem a rendelőbe, mert a pszichológus nem tudott fogadni, de így is még egy órát vártam, amíg anyám megérkezett. A váróterem kiürült, aztán mentősök és rendőrök árnyékával telt meg. A recepciós sírt, és én nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki, milyen mosolyt láttam a vakító naptól megvilágított arcon.

Azon az éjjel, miután az anyám hazavitt, lefeküdtem az ágyamba, és nem néztem a háztetőkre. Attól kezdve újra tudtam aludni.

 

Angel

The first time I saw an angel, I was twelve. In those days, I didn’t sleep. It wasn’t nightmares waking me up, it wasn’t just some sleepless hours in the middle of the night, I did not sleep at all. I stayed up all night, every night, sitting upright in my bed, watching the melting shadows on the rooftops of the neighbouring houses. I did not make any noise, my mother did not know, what I was up to, but I grew paler every day, and after some weeks, my teacher got wind of it. First she thought I was ill, but my mother assured her, that there was nothing in the world wrong with me. Then the teacher decided to send me to the school doctor. I knew my mother will be angry, and I did not want to go, but there was no choice. The doctor was a man. He asked me questions. I answered him politely, and I never looked him in the eyes. I also refused to take off my T-shirt. He sent me to a psychologist.

It was a sunny afternoon, the waiting room of the psychologist was full of light and shadow. The shadows had the shape of men and women. I was the only kid there, sitting alone on a plastik chair. My teacher accompanied me, but she left and it was my mother who had to pick me up after the session. They must have been really worried about me, by then in the school, if the teacher herself brought me to the psychologist, but at that time, it did not bother me. I was more concerned about my mother. I did not know how to explain her, me being there, in a psychologist’s waiting room. I did not do anything naughty, this much was sure, but my mother would never believe me.

I wished I could get out of the situation. I looked out of the window in the blazing sunsine. I was on the fifth floor of an old townhouse, the people in the street below us seemed small ant-like creatures. I tried to make their face out, to see, if one of them is my mother, crawling closer and closer to tell me off. Then I saw it. The angel. It was only a glimpse, a flash of white, the impression of a smile, on the happiest face I ever saw. It took off from somewhere in our building, and started a spread-armed flight down to the pavement. I did not see, where it landed, only the sudden excitement among the ants in the street.

I did not have to go into the consulting room, after all, because the psychologist couldn’t see me, but I waited for another hour until my mother arrived. The waiting room emptied, then filled again with the shadows of paramedics and policemen. The receptionist cried, and I did not know how to tell her about the smile on that face, lit by the blinding sunshine.

That night, after my mother brought me home, I went to bed, and I did not even look at the rooftops. From that afternoon, I could sleep again.

(A könyv a Prae Kiadónál jelenik meg)

 

A szerző fotója Bach Máté munkája


Címke: , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő