02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Újraírt dal
2019.12.06 - tiszatáj

REITER RÓBERT: ELSÜLLYEDT DAL. VERSEK, CIKKEK, INTERJÚK

Elsüllyedt dal címen jelent meg a Reiter Róbert szövegeit összegyűjtő kötet. A válogatás sokarcú, van benne vers, prózavers, műfordítás, esztétikai tárgyú szöveg és Reiterrel készített interjú is. Szerkesztettség szempontjából kétségkívül pontos, logikusan felépített konstrukciót olvashatunk, hiszen valamennyi szöveg, fejezet közös nevezője Kassák Lajos és folyóirata, a Ma hatása. Jelen írás nem Balázs Imre József szö­veggondozását, hanem Reiter szövegeinek poétikáját és esztétikumszemléletét teszi meg tárgyává, valamint az avant­gárd történeti kontextusába való illeszthetőség felől vizsgálja a szövegkorpuszt. Azzal a szándékkal történik mindez, hogy bebizonyosodjon, Reiter Róbert a legtöbbször olyasmit mutat, amelynek gyökerei ott vannak Kassák nyelvében, de a Ma és a 2×2 más szövegeiben is.

A kötet utolsó előtti fejezetében (Reiter Róbert emlékezik, 202–209) Reiter vallomásszerűen mesél Kassákkal való viszonyáról, amiből kiviláglik, hogy rabjává vált annak az esztétikai horizontnak, amelyen Kassák szövegei elhelyezkedtek. „Kezdő költőként úgy éreztem, hogy Kassák hangja annak a kornak a hangja, amelybe mi, az én generációm belenövünk. (…) Sok mindent szerettem benne. Vonzott az egyénisége, határtalan egyszerűsége, művészi szigora és önkritikája. (…) Megnyilvánulásaiban takarékos egyéniség volt és mégis, mennyire tudott maga köré embereket gyűjteni!” (206–207). Kassák közösségalkotó szerepe vitathatatlan. Bizonyítják ezt azok a Kassák által alapított folyóiratok (A Tett, Ma, 2×2), amelyek létrejöttük után szellemi műhelyként is funkcionáltak. A közösség (Ma-csoport) folyóiratai, kiállításai és matinéi megteremtették azt a nyilvánosságot, amiben az avantgárd széles körben ismertté vált.

Több, a pályája elején álló író és költő érzett rokonságot e folyóiratok szellemiségével és a bennük megnyilvánuló formavilággal, ezért rövid idő alatt mainstreammé vált a Kassák által képviselt irány és beszédmód, ami alól Reiter sem tudta kivonni magát. Visszaemlékezésében (Reiter Róbert emlékezik) számol be arról, milyen volt az első találkozás Kassákkal: „1917 őszén jártam másodszor Pesten, akkor kerestem fel első ízben a Visegrádi utcában a Ma szerkesztőségét, azaz Kassák lakását. A folyóirat novemberi számában megjelent Erdő című versem”. Ezután lett szorosabb kapcsolata Kassák körével egészen addig, amíg a Bécsben töltött idő után hazaköltözött Temesvárra, és talán emiatt az avantgárd keringéséhez képest perifériára került, versírói munkássága elhalkult.

Az Elsüllyedt dalban összegyűjtött szövegek irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy azok Reiter jelenlétének nyomaiként is olvashatóak. Kassák körével rövid ideig működött együtt, ez az időszak mégis produktív volt. A kötet bevezetőjében szerepel, hogy Kassák folyóiratainak repertóriumában 48 tételnél szerepel Reiter neve, feltételezhetjük tehát, hogy legalább annyira fontos alakja volt Kassák emigrációs időszakának, mint Barta Sándor. Ha pedig ilyen mértékben jelen volt, adódik a kérdés, vajon miben áll Reiter hangjának jelentősége, tehetsége? Hol vannak azok a hangsúlyok, amelyek Kassák számára is hallhatóvá tették?

Kassák a bécsi évek után hallgatása miatt elmarasztaló hangú levelet címez Reiternek. „Kedves Reiter, a kutya mindenit magának. Miért nem jelentkezik. Én, mint látja, itthon vagyok, sőt már megint lapot csinálok. Szeretnék magától is kapni valamit – okvetlen… A lap elég gazdag terjedelmű és szép kiállítású lesz. Föltétlen postafordultával válaszoljon. Üdvözli Kassák Lajos.” (207) Kassák ilyen vagy ehhez hasonló levelei nem feltétlenül jelentik azt, hogy a címzettek minden esetben maradéktalanul maradandót hoztak volna létre. Ihász Kovács Éva is kapott érdeklődő, biztató hangú levelet Kassáktól, de amint nekilátunk például az Amulett vagy a Szerelem mágusai olvasásának, világossá válik, hogy a szerző miért veszett homályba. Reiter esetében a helyzet majdnem ugyanez, azzal a különbséggel, hogy az Elsüllyedt dalban összegyűjtött szövegek nyelvi, poétikai teljesítménye meglehetősen ingadozó.

A Versek, prózaversek fejezet, szöveganyagát tekintve, a kötet egyetlen erőssége. Tartalma érthetővé teszi, hogy miért fogadta Reiter verseit lelkesedéssel és nyitottsággal Kassák. A versszövegek hangján érezhető a Ma-csoport hatása, méghozzá úgy, hogy a reiteri nyelv a csoport tagjainak nyelvi formáin keresztül ácsol saját versnyelvet. A versekben tematizált fogalmak közé tartozik a tradíció, az idő, a test, a tér, az érzékelés, az erotikum, a natúra, de az indusztriális környezet hozzáférhetősége is. Ezek a témák a kötet más részében is visszatérnek. A fejezet dinamikáját jelentős mértékben meghatározza, hogy benne a lírai hang arra tesz kísérletet, hogy az említett fogalmak közepette kialakítsa saját pozícióját. Útkeresés ez, aminek ösvényei metaforikusan motivált térben íródnak. Ennek bizonyítékai a versekben megjelenő csonka metaforák, amelyek szövedékében a lírai hang figurális formában áll elő. Erre mutatnak az alábbi szöveghelyek:

„Tüzes hasú mozdonyok megbicskázzák a csendet
tépett fénybokrétákat okádnak a lámpák”
(1917 nyarán), 43.

„Éhesre vert ezer asszonyszem otthon
szent kohós tűz bokros örömébe vidul
(…)
Madárijesztősre gyűrt arcunkra
nyirkot piszkol az árok
(…)
Csak a hold könyököl ágaskodó felhőre
és lát ide is és lát oda is.”
(Harcos katona nótája) 45.

„bárgyú falvak hasalnak a pocsolyákban és véres
reflektorok virrasztanak a térben”
(Terhes hajnalban) 72.

A példák sora tovább bővíthető, hiszen az Elsüllyedt dalban olvasható versek azonos akusztikával szólalnak meg, viszont ennek a nyelvi teljesítménynek az előképei feltűntek például Komját Aladár, Szélpál Árpád vagy Kahána Mózes ban publikált szövegeiben is.

A kötet második fejezetének (Műfordítások) tartalma avatott Ma-olvasók számára ismerősen cseng, hiszen a kötetbe válogatott összes műfordítás a Ma számaiban jelent meg 1918 és 1925 között. Fordításukat, megjelenésüket valószínűleg Kassák szorgalmazta. Feltűnik ebből, hogy Kassák nem csupán költőként, hanem műfordítóként is számon tartotta Reitert. Az idézett Kassák-levél számonkérő intonációja mögött feltehetően nem csak a versekre, de más szövegekre (fordítások) vonatkozó igény is megbújhatott. Kassák több levelet is váltott idegen nyelvet értő szerzőkkel, ilyen volt Mihályi Ödön is, akitől franciáról magyarra fordított műveket kért, de Faludi Ivánnal is levelezésben állt, akitől nem csupán fordítást, hanem cikket is kért. A fejezet meglehetősen fontos és indokolt, mert láttatja Kassák és a köré csoportosuló szerzők tájékozódását, érdeklődését, nevezetesen azt, hogy mely külföldi szerzők művei voltak irányadók számukra, kiket követtek figyelemmel.

Természetesen a Kassák által fontosnak tartott alkotóknak csak a töredékét vonultatja fel az Elsüllyedt dal, a Ma számait olvasva szélesebb választékkal találkozunk, amiben Hans Arptól, Guillaume Apollianaire-től, Georges Braque-tól, Pablo Picassótól és más avantgárd alkotótól, teoretikusoktól származó szövegek is megjelentek. Ennek miértjét magyarázza a Ma kiadóbizottságának közleménye (Propaganda), ami az első szám végén olvasható. Egyetlen cél lebegett a szemük előtt. Komoly értékű, megalkuvástól mentes művészi anyag közlése. Budapesti és bécsi számainak tartalmával releváns válaszokat akartak adni azokra a kortárs, avantgárd horizonton megfogalmazó kérdésekre, melyek esztétikai, filozófiai tekintetben Nyugat- és Közép-Európában is felmerültek. Ennek megvalósításához Reiter is hozzájárult.

A harmadik fejezet (Tanulmányok, cikkek, interjúk) szövegei közül leginkább a Vázlat: Társadalom, művész, művészet című szövegben fedezhető fel Kassák hatása. Ez akkor lesz belátható, ha összeolvassuk a Korunk 1926. márciusi számában megjelent, Az új művészet él című Kassák-szöveggel. A két szöveg témája eltérő, mégis ugyanazzal a retorikával működnek, ugyanazzal a többes szám első személyű grammatikával járják körbe tárgyukat. Reiter szövege 42 pontba szedett, traktátusszerű formát ölt, míg Kassáké egybefüggő esszé az új művészet lényegéről, megjelenéséről, jelenéről és jövőjéről. Reiter az ember és társadalom összefüggését kitágítva arra keresi a választ, hogy ebben a konstellációban mi a művész szerepe, hol helyezkedik el, továbbá milyen optikával lehet műalkotást olvasni műalkotással, majd tesz pár esetlen, a műalkotás mibenlétére irányuló komolytalan észrevételt: „Az ember a műalkotást szemléli, ez a szemlélés a formán (anyagon) keresztül kiragadja az univerzumba, visszaviszi a jelenségeknek abba az egyetemes lelki összefüggés[é]be, melyből az anyagi megbomlás kisodorta. Ez a műalkotás szellemi hatása, mely vallást ad az embernek, lehetőséget, hogy visszatérhessen testvérei: a fák és a madarak közé.”(175) A szöveg végén kikacsint Kassák: „a művészet szakadatlanul megújhodó forradalmi lehetőséget hord magában – de hatott emberekre, akiket kitérített a művészet a kozmikus erővonalából, kiemelt a szintézis felé haladó törekvésből és visszavezetett a részhez”(176). Itt már nem csak a kassáki retorika cseng ismerősen, de utalást találunk a szintetikus irodalomra is, amiről korábban már Kassák is értekezett a Galilei Körben. „A műalkotás szociális, mert a kenyértörekvéseiben megoszlott társadalommal szemben az univerzális szintézis egységét mutatja. A legteljesebben szociális, mert az anyagprobléma megoldását hordja formájában: nem lázadó, hanem szellemben megnyugodott anyag.” (175.)

A fejezet második szövege – Dogma, szkepszis, konstrukció – argumentáció tekintetében szintén erős Kassák-hatást mutat, előtérbe állítva a mozgás fogalmát, amely sarkalatos pont Kassák elméleti szövegeiben, leginkább az izmusok tárgyalásában, kiváltképp a futurizmus esetében meghatározó jelenlét. Ebben a fejezetben olvasható még Reiter legjobban sikerült esszéje, A szó, ami a szó aspektusait, természetét, megragadhatóságát tárgyazza. Történetiséget vázol, miközben grammatikai és stilisztikai szempontokat is beemel a szövegbe. Hasonlóképp izgalmas a Franz Liebhard beszéde Reiter Róbertről (196–202), ami a szerzőségről való gondolkodás viszonylatában meggondolkodtató. A szöveg értelmezhető identitásbeli játékként, ami abból fakad, hogy Reiter ezt az álnevet életének abban a szakaszában használta, amikor már Kassáktól és az avantgárdtól eltávolodott. Az újságíró Reiter Temesvárról visszatekint a bécsi költőre, aki ugyancsak Reiter, vagy adódhat olyan megközelítés is, miszerint az egyik szerzői pozíció emlékezik a másikra. Köztudott, a szerzőség 1949 utáni, ezzel jelent meg verseskötete, a Schwäbische Chronik. „Engedtessék meg mostan Franz Liebhard szép- és közírónak, hadd emlékezzék meg egy írótársáról, aki éveken át – zivatarokkal és nyugtalanságokkal telített esztendőkön át – oly közel állt hozzá, hogy ők ketten a szó legszorosabb értelmében elválaszthatatlanok voltak. Egyek voltak, és ha volt is két egymástól eltérő arcuk, ezek nem egyidőben mutatkoztak valami jánusi kettősség ellentmondásával, hanem egymás után következtek az élet sodrában. Miután az egyik, mondhatjuk így is: a fiatalabbik, idejét betöltötte, tüskéktől vérzőn, a meggyőződéstől eltelten, hogy kora keresztrejtvényének egy részét megfejtette, az utána következőnek engedte át a teret, hogy más feltételek alatt és más erővonalak mentén ez is viaskodjék az élet és művészet kérdéseivel, hogy megkeresse ez is konok gombolyagok fonalvégét, és beleheljen minden tűzhelybe, melyben valamire való szikrát gyanítani lehetett.” (196) A Reiter Róbert emlékezik című fejezet (202–210) szintén a korábbi részhez hasonlót tárgyal azzal a különbséggel, hogy hangsúlyosabban jelenik meg benne a Kassákhoz való kötődés, itt tehet bizonyosságot az olvasó a Reiter–Kassák-viszonyról, ami a legalább annyira van a nyelven kívül, mint azon belül.

Mindezt meggondolva, az Elsüllyedt dal egyértelmű hozadéka, hogy hozzáférést ad Reiter munkásságához. A rendkívül meggondolt és érzékeny szerkesztési munka nyomán, eltérő szerepekben (versíró, tanulmányíró, műfordító, emlékező) válik látható Reiter. Olyan formákban, amelyek jelentőségükben, teljesítményükben, hangoltságukban és színvonalukban eltérnek egymástól, továbbá külön fejezet vagy rövid szöveg szerveződik köréjük. Balázs Imre József munkája nyomán olyan Reiter-portrékat olvashatunk, amelyek összessége is hiteles Reiter-képet alakít, mialatt Kassák felé közelít.

Amíg a Versek, prózaversek csak sejteti, a Reiter Róbert emlékezik című fejezet már egyértelművé teszi Kassák jelenlétét életrajzi és poétikai vonatkozásban egyaránt, mivel Reiter nyelvének formái előhívhatók Kassák vagy a Ma-csoport tagjainak szövegeiből. Az Elsüllyedt dal befogadói tapasztalatát 232 oldalon keresztül hangolja az a zavarbaejtő kettősség, miszerint valamennyi pontja hozzáférhető Kassák és Reiter felől is, hovatovább kettejük viszonyát cizellálja. Ugyanannyira szól tárgyáról, mint arról, akihez (amihez) tárgyán keresztül el lehet jutni, tehát azonos mértékben bővíti Kassák és Reiter recepcióját, ez teszi szerfelett fontos munkává.

Miksó Péter

(Megjelent a Tiszatáj 2018. decemberi számában)

 

A szöveget gondozta és bevezetővel ellátta Balázs Imre József

Kriterion–Polis

Kolozsvár, 2016

232 oldal, 25 lej

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.01.20 - tiszatáj

KOVÁCS ANITA KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fiatal alkotónk munkáiban: nem csupán bizonyos textúrák változatos alkalmazása és progresszív vonások keresztezése a fő cél. Műveiben az elemi (rejtett) erők és az ösztönös feltárások játéka formál meg egy-egy összképet, mely részletei mögül gyakran sejlenek fel különféle alakzatok… – Az alkotó portfólióját ím-ígyen próbálják megközelíteni bizonyos mesterek, poéták – és mű-vész-et-tört-én-ész-ek…

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő