Vasas Tamás versei
egy aluljáró vécéjében nézem magam.
a törött tükrökben elmerülni de jó.
magamra zártam az ajtót, napok
óta zörgetik az ellenőrök. 100
arcom néz vissza rám,
200 bociszem csillog
a szilánkokban.
megdicsértem a frizuráimat.
feloldozás ma nincs,
a megváltásom
még várat
magára.
[…]
 Vasas Tamás, költő, slammer, rajzoló. 1989-ben született Debrecenben. Budapesten él, jelenleg jog- és politikai filozófiával foglakozó PHD-kutató. |
Csak szövetséget
végül kipakoltak erősítőket, több láda bibliát,
rengeteg rohadt gyümölcsöt, eladhatatlan
szobrokat, kosztümöket, vagy három
mázsa leponexet, és a fagyasztott
beleket is, több zsákkal.
hajnalban egy üres raktárépületbe érkezik
a lomtalanító, a kalapjáról úgy csöpög az eső,
mintha csak abból esne, a ballonkabátjából
kutyafogak állnak ki, mint régi harapások
nyomai.
lassan teszi le az aktatáskáját,
enyhén billenti meg a térdeit,
csak nagyon óvatosan.
olyan, mint aki megjárt egy bárkatörést,
de még éppen kiúszhatott a partra.
olyan, mint aki él, de nem örül neki.
nincs szivárvány, nem süt a nap,
nem süt semmi más sem.
körülnéz.
végre felcsendül a gregorián.
Dániel az oroszlánok között
egy aluljáró vécéjében nézem magam.
a törött tükrökben elmerülni de jó.
magamra zártam az ajtót, napok
óta zörgetik az ellenőrök. 100
arcom néz vissza rám,
200 bociszem csillog
a szilánkokban.
megdicsértem a frizuráimat.
feloldozás ma nincs,
a megváltásom
még várat
magára.
jönnek már a vadállatok,
a fülkékből a morgás.
