Tiszatájonline | 2019. november 30.

A vendég az Isten

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

HOTEL MUMBAI

2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás.

Heroizmust ünneplő darabot köszönhetünk benne, ezen felül a direktor derekas zsánerelméleti tanulóként abszolút hagyományos túszdrámát mímel: 30 percen belül megismerjük a fontosabb szereplőket, nagyjából a 45. percben kirobban a hirig, 60-70 percnyi ostrom következik, végül jön a lecsengés. Korántsem váltja meg a világot e film, pláne képtelen meglepetésekkel előrukkolni, ám amit szállítania kell, becsülettel teljesíti. Noha akik nincsenek otthon a 2008-as terrortámadás részleteiben, gondolkodhatnak rajta, hogy a filmbeli típusalakok közül melyikük valódi kliséfigura és kit színeztek vászonképessé, Maras akcióthrillerje mítoszépítő, figuráit jórészt dicsőségben fürdető celluloid-kiáltvány, ugyanezt tükrözik a hollywoodi katasztrófafilmek stíljében pozicionált szereplők. Arjun (a Gettómilliomossal sztárrá növekedett Dev Patel) nyomornegyedből származó lelkiismeretes pincér, főszakács-feljebbvalója tekintélyt parancsoló, ám jóságos atyakarakter, a Grand Hotel-forgatagban helyet kap egy Armie Hammer által életre keltett amerikai és muszlim felesége, valamint csecsemőjük dadusa, vagyis a jól ismert panelek és az azokat összefogó alakok köré szerveződik a cselekmény.

Velük szemben három központi terrorista strázsál: Maras jó ideig arctalan bestiákként pásztázza őket, aggódó, sírva fakadó, kiútra vadászó protagonistáinkkal szemben csak Allah nevében rémtettekre vetemedő figurákként dühödnek be. A rendező mentségére szóljon, a Hotel Mumbai, amennyire lehetséges, legalább igyekszik zárójelezni a polarizált világképet, így a didergő, ám helytálló vendégek és személyzet hősi nekiveselkedése mellett utal rá, a fegyvereseket fülhallgatón irányító, arctalan Testvér/ Vezér a szélsőséges nacionalizmus jegyében zsákmányolja ki alárendeltjeit. Ketten übermaszkulin, a Hangra feltétel nélkül odafigyelő, befolyásolható, fegyverrel rohangáló katonák, míg egyikük a valószínűleg zsarolt, pénzre váró családjáért aggódó kisember. Csupán némi árnyalás fér a sztoriba, itt nyomatékosan a hotel dolgozóira, illetve a bentlakókra esik fókusz – és Maras esetükben sem mond le az átlagember szerepéről. Nyomatékos főszereplővé lép elő Arjun: cipője sincs, lábbelijei munkába menet kiesnek a táskájából, gyereke és neje várják haza, de tettrekészsége, racionalitása folytán egyfajta indiai Mózessé, a bent rekedteket problémákon, géppuskatűzön átvezető hőssé lényegül, így a Hotel Mumbai az önzetlenséget pajzsra emelő műfaji mozik hű reprezentánsa. Jócskán merít Costa-Gavras (Ostromállapot) vagy José Padilha egyre klasszicizáltabb (7 vérfagyasztó nap) túsztörténeteiből, ám Paul Greengrass (Véres vasárnap, United 93) revizionizmusba hajló, totális passzivitásról, kiszolgáltatottságról hírt adó pillanatfelvételeitől igencsak távol áll. Marasnál rendkívül sokat nyom a latban a főnökség, a személyzet és a vendégsereg összetartása, széthúzásnak legfeljebb egy-két, gyorsan rendezhető, inkább hirtelen pánikreakciókból fakadó vita erejéig marad nyoma, de a kijárat vagy a biztonsági erők gyűrűjébe menekülők tömegbe olvadva, a Jóság masszájaként alkotnak sorfalat a galád behatolókkal szemben, így az aktivitás válik kulcskifejezéssé.

Szó sincs hatóság vagy patriarchátus-bírálatról: a védelmi erők pozitív szerepben, oltalmazókként tűnnek fel, a helytálló férfiak felgyűrt ingujjú, véres-verejtékes gyürkőzése eredményhez vezet, így Anthony Maras brit koprodukcióban is gyártott kortárs történelmi emlékezetmozijában példaképekre nézhetünk fel – a nők csupán rejtekbe húzódnak, rendkívül férfi-orientált, bajba jutottakat fedezékbe bújtató, daliás lovagokat ünneplő, kiglancolt mozi képsorai peregnek. Híradófelvételek csak egyszer-kétszer akasztják meg az események folyását, sőt, leginkább a suspense nevében ékelődik be néhány dokumentarista, karcos snitt: Marast jobban izgatja a romantikussá duzzasztott, önfeláldozó hősöknek szentelt jelenetek halmozása. Kiválóan ért a feszültségteremtéshez, unalmas percek nincsenek, lehet szorítani a karfát – még ha a nagy lövöldözés, bujkálás, ordibálás, zokogás-rívás zűrzavarában nincs is kiért aggódni. Személyiség nélküli, statisztaszerepre redukált ártatlanok vesznek oda, a tét növelése érdekében pár mellékkarakter is otthagyja a fogát, ha pedig nagyon muszáj, a forgatókönyv kiiktat egy fontosabb szereplőt, ám a Hotel Mumbai nem vállal igazi kockázatot. Jószerivel az első perctől tudjuk, ki élheti túl és „A vendég az Isten” lózung hallatán bárki nyugodtan hátra is dőlhet, a film tartja magát az állításhoz, figyelve arra, hogy a legfontosabb karakterek csaknem giccsben fuldokolva, napfényben, lassított felvételen sétálva érjenek révbe.

Olyan menetrendszerűen érkezik egy fordulópont, mint a ’70-es évek grandiózus hollywoodi katasztrófa-spektákulumaiban (A Poszeidón-katasztrófa, Pokoli torony), hasonló melodrámai rezdülések itatják át az első és a 120. percet is, legfeljebb akad néhány színész, akik, ha nem is eget rengetően, de szívet, lelket kölcsönöznek figuráiknak. Így például az orosz pénzembert alakító Jason Isaacs egyszerre tűnik provinciális idiótának és agilis védőangyalnak, hogy aztán az ő karaktere is átnyújtsa a stafétabotot a zöldfülű pincérből egyre ösztönösebben és jobban cselekvő, családapa, hovatovább, férfi-státuszára rászolgáló fiatal indiai pincérnek. A zárlatban sorjázó, háború sújtotta hotel újranyitását centrumba helyező archív felvételek a bajból kilábaló vendégekén kívül az ő nimbuszát is fényesítik.

Szabó G. Ádám

 

Hotel Mumbai (2018)

Rendező: Anthony Maras

Szereplők: Dev Patel, Armie Hammer, Nazanin Boniadi, Tilda Cobham-Hervey, Anupam Kher