02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Az eldobott tárgy és az ember viszonya
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN

Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén. Bács Emese esetében az a sajátságos, ahogy a talált tárgyak összekomponálásán túl kifinomult festői gesztusokkal építi fel alkotásait; esetében a talált tárgy felhasználási módja és a kép üzenete szervesen összetartozik, új jelentésréteget alkot, hat egymásra, ezáltal filozófiát fogalmaz meg. Bács nem az esztétikai kérdésekre helyezi a fő hangsúlyt – bár képalkotásáról elmondható, hogy nem hagy ebben hiányt –, sokkal inkább azt a tartalmi kérdést állítja középpontba ami foglalkoztatja, ami túlmutat a kép öncélú megalkotásán vagy kimondottan esztétikai valóságán.

Garami Gréta művészettörténész, a kiállítás kurátora, egyben megnyitószemélye, a kiállításon kifüggesztett kísérőszövegében kiemeli, hogy Bács „a festményekre applikált hulladék-tárgyak felhasználásával egyfajta upcycling jelleget valósít meg, ahol az anyag nem egyszerűen újra hasznosul, hanem a maradékanyagok a festészetben többletértékké válnak.” Valóban! Míg a recycling a hulladék alapanyagként történő újbóli felhasználást jelenti, addig az upcycling egyfajta értéknövekedést jelez, vagyis olyan új megalkotását, amely értéktöbblettel bír; többel, mint csupán az alapanyag maga. Bács esetében a upcycling nem csupán művészetelméleti kérdés, vagy az alkotói folyamat egy megoldandó tétele, hanem az ezzel az eljárással történő képalkotás olyan művészeti út is, mely tartalmi szempontból is nyomatékosítja a művek súlypontjait. E kiállítás ezáltal arra üdítő példa, hogy a technikai tudás birtokában miként válhat a kortárs képzőművészet – nem archaizáló módon – olyan hordozóeszközzé, mely társadalmi kérdéseket helyez a középpontba.

 

Gyűjtögető a 13. kerületben

 

Bács Emese alkotói filozófiája és etikája hátterében az ember áll, azon belül is a városi ember. Mondhatjuk úgy is, hogy Bács képeinek középpontjában az őt körülvevő világ és annak problémái kerülnek. Ezt nyomatékosítja az alkotásain megjelenített városrészletekkel, vagy azok madárperspektívából történő térképszerű ábrázolásával. Ugyanakkor minden esetben kiemel és megszemélyesít. Középpontba helyezi a sokszor magányos, vagy a társadalom peremére került (vagy helyezett) embert, és az ő kérdéseikkel kezd el foglalkozni. Az élénk színű, szinte vibráló kollázsok a felszíni réteg alatt olyan drámai kérdéseket fogalmaznak meg mint az elidegenedés, nélkülözés, elfelejtettség és az értéktelenség problematikája.

Bács képei arra figyelmeztetnek, hogy ha közönyösek leszünk, vagy ha csupán a felszínen szemlélődünk, akkor könnyen eljuthatunk oda, hogy nem tiszteljük az életet – kiemelten a másik ember életét és méltóságát. Eljöhet az az idő, amikor mint az alkotások alkotóelemei – műanyag kupak, szívószál, kábel, ruhadarab, fa, elhasznált gyógyszeres fiola vagy puzzle darabok –, ugyanúgy a megszemélyesített ember is értéktelenné válhat a számunkra. Erre példák a Gyűjtögető a 13. kerületben, vagy a 13. kerületi hajléktalan című alkotások, melyekből madártávlatból látható a településrész architektúrája, ugyanakkor kinagyítva, mintegy az egész képre ráhelyezve jelenik meg a nélkülöző. Az esztétikailag letisztult, kíváncsiságot ébresztő kollázsok a hajléktalanság metaforáivá válnak és eszünkbe juttathatják Iványi Gábor szavait: „Egy társadalom életrevalósága vagy pusztulásra méltó volta talán éppen abban lepleződik le, hogy miként viszonyul az utcán heverő gondokhoz, mit kezd azokkal, akik képtelenek önmaguk védelmére és jogaik érvényesítésére.”

 

Háború 2014-ben III.

 

Bács Emese kollázsait nézve nem csak a mélyszegénység felé történő tolerancia és empátia kifejeződése juthat az eszünkbe, hanem a hétköznapi elmagányosodás kérdése is. Alkotásain húsba vágóan élhetjük át azt, amit kiváló pontossággal és tömörséggel Elie Wiesel fogalmazott meg: „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny”. Utcán vagy tereken egyedül járó, egymásnak hátat fordító, többnyire maguk elő néző embereket láthatunk, vagy éppen metrón utazó (Utasok XII. és Utasok XV.), telefonjaikkal és olvasmányukkal elfoglalt, fáradtságuktól elcsigázott vagy életkérdéseikkel elfoglalt és a külvilágot, a mellettük ülőt észre nem vevő alakokkal találkozhatunk. Mintha mindenki külön világ lenne, észre nem véve a másikat, a körülötte levőt. Ugyanakkor e lenyomatot Bács nem fájóan tragikusan ábrázolja, hanem olyan színvilággal tárja elénk, mely nem a lesújtó diagnózis konstatálására, hanem a felismerésből következő változás igényére inspirálhatja a befogadót. Ugyanezt érezhetjük Háború 2014-ben III. című alkotása esetében is, ahol a teljes tanácstalanság, a fájdalom, a kiút nélküliség érzése nem kijelentő módban, hanem felszólító és kérdő módban jelenik meg, azaz az értelmetlenség el nem fogadhatóságát, a közöny elleni felszólalás igényét fejezi ki.

 

Itt élünk mi II.

 

Bács Emesét ugyanakkor nem csak drámai, vagy társadalmi kérdések foglalkoztatják. Bemutatja a várost felfedezni vágyó, azt megismerni akaró embert (Budapesten, Egy turista Budapesten II.), vagy az Itt élünk mi sorozatában a teljesen megszokott, szinte idilli, hétköznapi élettereket, vagy a nyüzsgő város képét dokumentálja.

Nagy kérdés, hogy mennyire tekinthető politikainak az a művészet amit Bács Emese létrehoz. Meggyőződésem, hogy valamilyen társadalmi kérdés öncélúan kinagyított ábrázolása értelmében, továbbá pártpolitikai értelemben semmiképpen. Amennyiben a politikai művészetet nem érdekcsoportok önérvényesítése oldaláról, múló ideológiák kiszolgálójaként, hanem etikai értelemben értelmezzük, akkor viszont meglátásom szerint mindenképpen az. Bács ugyanis arra tesz kísérletet, hogy alkotásaival felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő világra, a városi élet kérdéseire, ezáltal pedig azt sugallja, hogy ne legyünk intoleránsak és közönyösek, hanem fedezzük fel és keressük a másik ember értékeit és méltóságát. Alkotásaival nem vádaskodik, hanem hegeli értelemben – az igazság nem a tézisben, nem az antitézisben, hanem a kettőt összebékítő szintézisben van – próbál megoldást keresni. Ez pedig mind művészeti, mind politikai értelemben is nagyon nagy tett.

Galambos Ádám

 

 

Bács Emese: Pályám

Óbudai Kulturális Központ – San Marco Galéria (1032 Budapest, San Marco u. 81.)

A kiállítás 2019. november 29-ig tekinthető meg.

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő