12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.03.
| Pannon Filharmonikusok – Felebarát zenebarát >>>
12.01.
| ArteKino – decemberben ismét az európai filmeké a főszerep! >>>
11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Az eldobott tárgy és az ember viszonya
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN

Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén. Bács Emese esetében az a sajátságos, ahogy a talált tárgyak összekomponálásán túl kifinomult festői gesztusokkal építi fel alkotásait; esetében a talált tárgy felhasználási módja és a kép üzenete szervesen összetartozik, új jelentésréteget alkot, hat egymásra, ezáltal filozófiát fogalmaz meg. Bács nem az esztétikai kérdésekre helyezi a fő hangsúlyt – bár képalkotásáról elmondható, hogy nem hagy ebben hiányt –, sokkal inkább azt a tartalmi kérdést állítja középpontba ami foglalkoztatja, ami túlmutat a kép öncélú megalkotásán vagy kimondottan esztétikai valóságán.

Garami Gréta művészettörténész, a kiállítás kurátora, egyben megnyitószemélye, a kiállításon kifüggesztett kísérőszövegében kiemeli, hogy Bács „a festményekre applikált hulladék-tárgyak felhasználásával egyfajta upcycling jelleget valósít meg, ahol az anyag nem egyszerűen újra hasznosul, hanem a maradékanyagok a festészetben többletértékké válnak.” Valóban! Míg a recycling a hulladék alapanyagként történő újbóli felhasználást jelenti, addig az upcycling egyfajta értéknövekedést jelez, vagyis olyan új megalkotását, amely értéktöbblettel bír; többel, mint csupán az alapanyag maga. Bács esetében a upcycling nem csupán művészetelméleti kérdés, vagy az alkotói folyamat egy megoldandó tétele, hanem az ezzel az eljárással történő képalkotás olyan művészeti út is, mely tartalmi szempontból is nyomatékosítja a művek súlypontjait. E kiállítás ezáltal arra üdítő példa, hogy a technikai tudás birtokában miként válhat a kortárs képzőművészet – nem archaizáló módon – olyan hordozóeszközzé, mely társadalmi kérdéseket helyez a középpontba.

 

Gyűjtögető a 13. kerületben

 

Bács Emese alkotói filozófiája és etikája hátterében az ember áll, azon belül is a városi ember. Mondhatjuk úgy is, hogy Bács képeinek középpontjában az őt körülvevő világ és annak problémái kerülnek. Ezt nyomatékosítja az alkotásain megjelenített városrészletekkel, vagy azok madárperspektívából történő térképszerű ábrázolásával. Ugyanakkor minden esetben kiemel és megszemélyesít. Középpontba helyezi a sokszor magányos, vagy a társadalom peremére került (vagy helyezett) embert, és az ő kérdéseikkel kezd el foglalkozni. Az élénk színű, szinte vibráló kollázsok a felszíni réteg alatt olyan drámai kérdéseket fogalmaznak meg mint az elidegenedés, nélkülözés, elfelejtettség és az értéktelenség problematikája.

Bács képei arra figyelmeztetnek, hogy ha közönyösek leszünk, vagy ha csupán a felszínen szemlélődünk, akkor könnyen eljuthatunk oda, hogy nem tiszteljük az életet – kiemelten a másik ember életét és méltóságát. Eljöhet az az idő, amikor mint az alkotások alkotóelemei – műanyag kupak, szívószál, kábel, ruhadarab, fa, elhasznált gyógyszeres fiola vagy puzzle darabok –, ugyanúgy a megszemélyesített ember is értéktelenné válhat a számunkra. Erre példák a Gyűjtögető a 13. kerületben, vagy a 13. kerületi hajléktalan című alkotások, melyekből madártávlatból látható a településrész architektúrája, ugyanakkor kinagyítva, mintegy az egész képre ráhelyezve jelenik meg a nélkülöző. Az esztétikailag letisztult, kíváncsiságot ébresztő kollázsok a hajléktalanság metaforáivá válnak és eszünkbe juttathatják Iványi Gábor szavait: „Egy társadalom életrevalósága vagy pusztulásra méltó volta talán éppen abban lepleződik le, hogy miként viszonyul az utcán heverő gondokhoz, mit kezd azokkal, akik képtelenek önmaguk védelmére és jogaik érvényesítésére.”

 

Háború 2014-ben III.

 

Bács Emese kollázsait nézve nem csak a mélyszegénység felé történő tolerancia és empátia kifejeződése juthat az eszünkbe, hanem a hétköznapi elmagányosodás kérdése is. Alkotásain húsba vágóan élhetjük át azt, amit kiváló pontossággal és tömörséggel Elie Wiesel fogalmazott meg: „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny”. Utcán vagy tereken egyedül járó, egymásnak hátat fordító, többnyire maguk elő néző embereket láthatunk, vagy éppen metrón utazó (Utasok XII. és Utasok XV.), telefonjaikkal és olvasmányukkal elfoglalt, fáradtságuktól elcsigázott vagy életkérdéseikkel elfoglalt és a külvilágot, a mellettük ülőt észre nem vevő alakokkal találkozhatunk. Mintha mindenki külön világ lenne, észre nem véve a másikat, a körülötte levőt. Ugyanakkor e lenyomatot Bács nem fájóan tragikusan ábrázolja, hanem olyan színvilággal tárja elénk, mely nem a lesújtó diagnózis konstatálására, hanem a felismerésből következő változás igényére inspirálhatja a befogadót. Ugyanezt érezhetjük Háború 2014-ben III. című alkotása esetében is, ahol a teljes tanácstalanság, a fájdalom, a kiút nélküliség érzése nem kijelentő módban, hanem felszólító és kérdő módban jelenik meg, azaz az értelmetlenség el nem fogadhatóságát, a közöny elleni felszólalás igényét fejezi ki.

 

Itt élünk mi II.

 

Bács Emesét ugyanakkor nem csak drámai, vagy társadalmi kérdések foglalkoztatják. Bemutatja a várost felfedezni vágyó, azt megismerni akaró embert (Budapesten, Egy turista Budapesten II.), vagy az Itt élünk mi sorozatában a teljesen megszokott, szinte idilli, hétköznapi élettereket, vagy a nyüzsgő város képét dokumentálja.

Nagy kérdés, hogy mennyire tekinthető politikainak az a művészet amit Bács Emese létrehoz. Meggyőződésem, hogy valamilyen társadalmi kérdés öncélúan kinagyított ábrázolása értelmében, továbbá pártpolitikai értelemben semmiképpen. Amennyiben a politikai művészetet nem érdekcsoportok önérvényesítése oldaláról, múló ideológiák kiszolgálójaként, hanem etikai értelemben értelmezzük, akkor viszont meglátásom szerint mindenképpen az. Bács ugyanis arra tesz kísérletet, hogy alkotásaival felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő világra, a városi élet kérdéseire, ezáltal pedig azt sugallja, hogy ne legyünk intoleránsak és közönyösek, hanem fedezzük fel és keressük a másik ember értékeit és méltóságát. Alkotásaival nem vádaskodik, hanem hegeli értelemben – az igazság nem a tézisben, nem az antitézisben, hanem a kettőt összebékítő szintézisben van – próbál megoldást keresni. Ez pedig mind művészeti, mind politikai értelemben is nagyon nagy tett.

Galambos Ádám

 

 

Bács Emese: Pályám

Óbudai Kulturális Központ – San Marco Galéria (1032 Budapest, San Marco u. 81.)

A kiállítás 2019. november 29-ig tekinthető meg.

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , , , ,
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.29 - tiszatáj

MEGJELENT A TANULMÁNYOK 2019/1-ES SZÁMA ÉS MELLÉKLETE
Kézbe vehető az újvidéki Magyar Tanszék Tanulmányok című folyóiratának 2019/1-es száma. A hagyományoknak megfelelően a folyóirat első számával látott napvilágot A tanszék életéből című melléklet is, amely az elmúlt év során lezajlott események menetébe, a munkaközösség és a hallgatók munkájába és eredményeibe nyújt betekintést (képes) beszámolók, bibliográfiai adatok révén… – KIRÁLY TÍMEA AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő