08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Az eldobott tárgy és az ember viszonya
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN

Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén. Bács Emese esetében az a sajátságos, ahogy a talált tárgyak összekomponálásán túl kifinomult festői gesztusokkal építi fel alkotásait; esetében a talált tárgy felhasználási módja és a kép üzenete szervesen összetartozik, új jelentésréteget alkot, hat egymásra, ezáltal filozófiát fogalmaz meg. Bács nem az esztétikai kérdésekre helyezi a fő hangsúlyt – bár képalkotásáról elmondható, hogy nem hagy ebben hiányt –, sokkal inkább azt a tartalmi kérdést állítja középpontba ami foglalkoztatja, ami túlmutat a kép öncélú megalkotásán vagy kimondottan esztétikai valóságán.

Garami Gréta művészettörténész, a kiállítás kurátora, egyben megnyitószemélye, a kiállításon kifüggesztett kísérőszövegében kiemeli, hogy Bács „a festményekre applikált hulladék-tárgyak felhasználásával egyfajta upcycling jelleget valósít meg, ahol az anyag nem egyszerűen újra hasznosul, hanem a maradékanyagok a festészetben többletértékké válnak.” Valóban! Míg a recycling a hulladék alapanyagként történő újbóli felhasználást jelenti, addig az upcycling egyfajta értéknövekedést jelez, vagyis olyan új megalkotását, amely értéktöbblettel bír; többel, mint csupán az alapanyag maga. Bács esetében a upcycling nem csupán művészetelméleti kérdés, vagy az alkotói folyamat egy megoldandó tétele, hanem az ezzel az eljárással történő képalkotás olyan művészeti út is, mely tartalmi szempontból is nyomatékosítja a művek súlypontjait. E kiállítás ezáltal arra üdítő példa, hogy a technikai tudás birtokában miként válhat a kortárs képzőművészet – nem archaizáló módon – olyan hordozóeszközzé, mely társadalmi kérdéseket helyez a középpontba.

 

Gyűjtögető a 13. kerületben

 

Bács Emese alkotói filozófiája és etikája hátterében az ember áll, azon belül is a városi ember. Mondhatjuk úgy is, hogy Bács képeinek középpontjában az őt körülvevő világ és annak problémái kerülnek. Ezt nyomatékosítja az alkotásain megjelenített városrészletekkel, vagy azok madárperspektívából történő térképszerű ábrázolásával. Ugyanakkor minden esetben kiemel és megszemélyesít. Középpontba helyezi a sokszor magányos, vagy a társadalom peremére került (vagy helyezett) embert, és az ő kérdéseikkel kezd el foglalkozni. Az élénk színű, szinte vibráló kollázsok a felszíni réteg alatt olyan drámai kérdéseket fogalmaznak meg mint az elidegenedés, nélkülözés, elfelejtettség és az értéktelenség problematikája.

Bács képei arra figyelmeztetnek, hogy ha közönyösek leszünk, vagy ha csupán a felszínen szemlélődünk, akkor könnyen eljuthatunk oda, hogy nem tiszteljük az életet – kiemelten a másik ember életét és méltóságát. Eljöhet az az idő, amikor mint az alkotások alkotóelemei – műanyag kupak, szívószál, kábel, ruhadarab, fa, elhasznált gyógyszeres fiola vagy puzzle darabok –, ugyanúgy a megszemélyesített ember is értéktelenné válhat a számunkra. Erre példák a Gyűjtögető a 13. kerületben, vagy a 13. kerületi hajléktalan című alkotások, melyekből madártávlatból látható a településrész architektúrája, ugyanakkor kinagyítva, mintegy az egész képre ráhelyezve jelenik meg a nélkülöző. Az esztétikailag letisztult, kíváncsiságot ébresztő kollázsok a hajléktalanság metaforáivá válnak és eszünkbe juttathatják Iványi Gábor szavait: „Egy társadalom életrevalósága vagy pusztulásra méltó volta talán éppen abban lepleződik le, hogy miként viszonyul az utcán heverő gondokhoz, mit kezd azokkal, akik képtelenek önmaguk védelmére és jogaik érvényesítésére.”

 

Háború 2014-ben III.

 

Bács Emese kollázsait nézve nem csak a mélyszegénység felé történő tolerancia és empátia kifejeződése juthat az eszünkbe, hanem a hétköznapi elmagányosodás kérdése is. Alkotásain húsba vágóan élhetjük át azt, amit kiváló pontossággal és tömörséggel Elie Wiesel fogalmazott meg: „A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny”. Utcán vagy tereken egyedül járó, egymásnak hátat fordító, többnyire maguk elő néző embereket láthatunk, vagy éppen metrón utazó (Utasok XII. és Utasok XV.), telefonjaikkal és olvasmányukkal elfoglalt, fáradtságuktól elcsigázott vagy életkérdéseikkel elfoglalt és a külvilágot, a mellettük ülőt észre nem vevő alakokkal találkozhatunk. Mintha mindenki külön világ lenne, észre nem véve a másikat, a körülötte levőt. Ugyanakkor e lenyomatot Bács nem fájóan tragikusan ábrázolja, hanem olyan színvilággal tárja elénk, mely nem a lesújtó diagnózis konstatálására, hanem a felismerésből következő változás igényére inspirálhatja a befogadót. Ugyanezt érezhetjük Háború 2014-ben III. című alkotása esetében is, ahol a teljes tanácstalanság, a fájdalom, a kiút nélküliség érzése nem kijelentő módban, hanem felszólító és kérdő módban jelenik meg, azaz az értelmetlenség el nem fogadhatóságát, a közöny elleni felszólalás igényét fejezi ki.

 

Itt élünk mi II.

 

Bács Emesét ugyanakkor nem csak drámai, vagy társadalmi kérdések foglalkoztatják. Bemutatja a várost felfedezni vágyó, azt megismerni akaró embert (Budapesten, Egy turista Budapesten II.), vagy az Itt élünk mi sorozatában a teljesen megszokott, szinte idilli, hétköznapi élettereket, vagy a nyüzsgő város képét dokumentálja.

Nagy kérdés, hogy mennyire tekinthető politikainak az a művészet amit Bács Emese létrehoz. Meggyőződésem, hogy valamilyen társadalmi kérdés öncélúan kinagyított ábrázolása értelmében, továbbá pártpolitikai értelemben semmiképpen. Amennyiben a politikai művészetet nem érdekcsoportok önérvényesítése oldaláról, múló ideológiák kiszolgálójaként, hanem etikai értelemben értelmezzük, akkor viszont meglátásom szerint mindenképpen az. Bács ugyanis arra tesz kísérletet, hogy alkotásaival felhívja a figyelmet a körülöttünk lévő világra, a városi élet kérdéseire, ezáltal pedig azt sugallja, hogy ne legyünk intoleránsak és közönyösek, hanem fedezzük fel és keressük a másik ember értékeit és méltóságát. Alkotásaival nem vádaskodik, hanem hegeli értelemben – az igazság nem a tézisben, nem az antitézisben, hanem a kettőt összebékítő szintézisben van – próbál megoldást keresni. Ez pedig mind művészeti, mind politikai értelemben is nagyon nagy tett.

Galambos Ádám

 

 

Bács Emese: Pályám

Óbudai Kulturális Központ – San Marco Galéria (1032 Budapest, San Marco u. 81.)

A kiállítás 2019. november 29-ig tekinthető meg.

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő