Tiszatájonline | 2019. november 20.

Debreczeny György versei

Fellinger Károlynak

egy celofánba csomagolt angyalka
hiányzik belőlem
vagy az is lehet hogy csak a celofán
nagy felelősséggel jár hiányozni
vagy egy helyben állni
de angyalkának lenni
vagy celofánnak
az sem kis felelősség

angyalka celofánban

Fellinger Károlynak

egy celofánba csomagolt angyalka

hiányzik belőlem

vagy az is lehet hogy csak a celofán

nagy felelősséggel jár hiányozni

vagy egy helyben állni

de angyalkának lenni

vagy celofánnak

az sem kis felelősség

a 366. napon

Fellinger Károly Szimering c. kötete nyomán

a szavak megelőznek

a síron olvasható felirat szerint

nem jár le a szavatosságuk

általuk mindent leltárba veszünk

Picassót és a jövőre

visszatérő fecskepárt egyaránt

meg ezt a vén cseresznyefát

itt a tenyeremben

*

a hangosbeszélő visszatartja

a lélegzetét

a lélek visszatartja

a hangosbeszélőjét

valaki vonyítani kezd

talán ma kimúlott

egyetlen kakasunk

reinkarnációja

próbálgatja a hangját

*

két parányi porcelánelefánt

egy sírra talál

és ott letáboroznak

lerakják parányi

bevásárlószatyrukat

porcelán csokiparány

és porcelánvirág van benne

*

a mindennapok valójában

olyan csodák

melyekbe lombfűrész települ

vagy vasgolyó

de háziúr az semmiképpen

*

a 366. napon

átszalad előttem az ebédlő szőnyege

pedig még nem is reggeliztem

a szabadság felnyitja a verset

akár egy konzervet

és megeszi reggelire

anyám szeletekre vágja a szeretetet

a katonák visszavonulnak

az anyaméhbe

hadüzenet nélkül

kollázs Fellinger Károly Szimering c. kötetéből

egy elszabadult kulacsban

a házi pálinka

visszafordíthatatlan

mintha egyenes adásban volna

természetfölötti dolgokat művel

egy bokor mögé

később virágot hoz

és elátkoz

*

a fülbevaló vonyítani kezd

mondanivalója van

a szőnyeg mintáinak

a hátam mögé bújik

önálló életre kel(l)

*

valamiféleképpen térjünk a tárgyra

kezdetnek újrajátszom

a régi szerelmeket

hazafelé zsoltárokat énekelek

a bevásárlószatyornak

a költészet kopasz fején

robotol a fodrász

egy szűk kémialaborban

hadüzenet nélkül

hányok a borsómintás falra

lassanként minden összeáll

kollázs Fellinger Károly Alázat c. kötetéből

seprűnyelet farag

elefántcsontból az ég

kinőtt cipőm

felkapcsolja a villanyt

árnyékunkba is belelépünk

a cipőboltban

aztán söprögetni kezdünk

*

a madárdal kicsordul a pohárból

a falon szögeken lógnak a képek

nagyanyám és nagyapám

keresztet vetnek és szeretkeznek

apán asztalán ott a pohár

kicsordul belőle a madárdal

a falról meglógnak a képek

*

kihúzni mint répát a földből

kihúzni ezt a sort a versből

mellettem régi verseket bontanak

és egy virágéneket

és lám a kocka is fel van darabolva

aztán a végén majd kihúzom

a répát a gyufát és ezt a verset is

*

keresgélheti a költő tűkön ülve

a tűpárnát és a verset

kinőtt cipői szeretkeznek

lassanként minden összeáll

nagyanyám és nagyapám

a cipőboltban lekapcsolja a villanyt

hát véget ért ez a nap és ez a vers is

most pedig fölolvasom

kollázs Fellinger Károly verseiből, verscímeiből

most pedig fölolvasom

az avarszagú kavicsokat

ádvent első vasárnapját

a méltatlanul üres postaládát

aztán meg fölolvasom

a sárfoltokat a lélegzetet

a szúrt sebet (vulnus punctum)

és punktum

szerkesztőimnek fölolvasom

a tetanusz injekciót

a bádoglemez installációt

a habszivacs varjúnyájat

valamint a becsomagolt elárusítónőt

akit ki sem bontott azóta senki