07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Elme-performansz
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN

Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson.

Szürreális anti-felnövésregéje az önfelfedezés tematikáját gazdagítja pluszrétegekkel: a 16 éves kamasz-címszereplő egyfelől roppant érzékeny korban próbál rálelni az őt helyes útra terelő vezérelvekre, másfelől a direktornő az anyjával, hovatovább, más nőkkel való kapcsolatát is nagyító alá helyezi. Terítékre kerül a szülő-gyermek viszony, ugyanakkor a Madeline a mélyben revizionista mester-tanítvány drámának is titulálható. Deckert leginkább szélsőséges, ingatag érzelemvilágú főszereplőlányának útkeresése, valamint percepciója foglalkoztatja és vizualitását is ennek rendeli alá. Formába öntött, jól kiépült látószög, vagyis a Realitás helyett – a magyar címhez hűen – mélymerülésben részesülünk: hallucinációk, lázálmok, tehát a Szubjektivitás dominálja a mozi legtöbb pillanatát. A főszereplőlány bőrébe bújva vagyunk kénytelenek sertepertélni, így a néző is hasonlóan dezorientálttá züllik, mint ő – hosszas felvezetés, sőt, érzékelési manipuláció után döbbenünk rá, mi zajlott le valójában és mi bonyolódott pusztán Madeline fejében, vagy egyáltalán nem kapunk fogódzókat, így Josephine Decker remekműve príma tudatfutamként rögzül a retinánkban.

 

 

Vasalós bántalmazás-etűdre felel egy New York-i, abszolút banálisan celluloidra vitt, fragmentált életepizód, ekképpen a film nemcsak felfüggeszti, de egymásba is olvasztja leírhatatlan álomszerűség és a kézzel fogható földhözragadtság dimenziót. Improvizatív, naturalista párbeszédekre húzott mumblecore-stratégia ötvöződik a quirky cinema avantgárdba hajló stilizációjával: örökre Madeline perspektívájában rekedünk, csupán egy megbízhatatlan elbeszélőre támaszkodhatunk. Decker olyannyira ügyel a részletekre, sőt, a film textúrájára, hogy fakó-karcos premier plánokat rendel a főkarakterhez, beleejtve minket az intenzív szubjektivitás labirintusába, aztán hirtelen féltávoli vagy nagy látószögű snittekkel váratlanul ki is ránt bennünket onnan: Ashley Connor operatőr gyakran a színes bőrű tini rezdülésein, arcán, pórusain hagyja kameráját, tovább nyomatékosítva Madeline talajvesztését. Ködbe vesző kontúrok, elmosódott arcok, kézikamerás vágóképek, homályosan filmezett szereplők reflektálnak a főalak mentális betegségére, ám – az egyik kedvencének nevezett Fekete hattyúból, illetve az Egy hatás alatt álló nő és a Premier Gena Rowlands tour de force-aiból jócskán merítő – Decker még ezeken túl is szolgál új trükkökkel. Nemcsak egy higgadt anya-lány dialógus, egy autós együttlét vagy egy parki relaxáció gyors diszharmóniába fordulása hangsúlyozza Madeline pozícióvesztését, a rendezőnő más formanyelvi megoldásokat is bevet. Leleményes állatszimbolikájával macska, disznó és teknős perspektívájába bújtatja Madeline-t: újfent tort ül a hipnózis, a főszereplő egyre kevesebb szállal kötődik a valósághoz és szintén kérdéses, problémáira enyhet nyújthat-e az introvertációba menekülés?

 

 

Zavaros érzékelésén, kiszámíthatatlan hangulatváltozásain és a mindezeket hangsúlyozó kísérleti mozis nyelvezeten kívül a Madeline a mélyben tematikai tartalékai sem maradnak kiaknázatlanok – Decker ilyenkor azt vizsgálja, hová tartozik a főszereplőnő. Hátat fordít a mamájának, Reginának és nem foglalkozik többé a régi családjával vagy az improvizációs színházcsoportot vezető Evageline matriarchális szemszögét veszi fel és egy új, színészekből, színésznőkből álló családmodell igájába hajtja a fejét? Az utóbbi hölgy Sztanyiszlavszkij-módszert/ method acting-technikát idéző munkamódszere tovább árnyalja Madeline szubjektív-hallucinációs kibillentségét: arra kéri, veszejtse el önmagát és hétköznapi problémáit desztillálja a performansz-művészetben. Míg korábban – plusz a mozi egyik legnyomasztóbb jelenetében – a vélhetően bipoláris zavarban szenvedő 16 éves zúgások, dünnyögések, remegő kameraszögek társaságban szakadt el anyjától és vette nyakába a sötét, fényszóróktól, neonoktól izzó New York-i éjszakát (fizikailag is távolodva az egészséges percepciótól, a rendezett valóság birodalmától), addig az Evangeline-hez csatolható percekben felmerül a kérdés, vajon irányítható-e a főfigurában lüktető, zúgó, örvénylő káosz? Decker lemond a dogmatikus világképről, kérdésfelvető, dilemmákra bíró, gondolkodásra serkentő szerzői pozíciót vesz fel, ráadásul audiovizuálisan képzi le a mű centrális témáját felnőtté válásról, önazonossá alakulásról. A homályos-deformált plánok mellett tompa zúgások, hirtelen zörejek, fény-árnyék játékok játszanak a komfortérzetünkkel.

 

 

Táncra és mozgásra vetítve is működik ez az alkotói hozzáállás: a macska és disznómaszk mögé kényszerített experimentális színészek vagy Evangeline új érzéki tapasztalatra tesznek szert, ismerős benyomásokról mondanak le egy jóval kaotikusabb impresszió-halmaz javára, így a velük ismét azonosuló néző nemcsak Madeline érzelmeibe pillanthat, de az újdonsült karakterek kiszámíthatatlan nézelődéséből, sötétben tapogatózásában is ízelítőt kap – és Decker ezúttal sem felejt el összetetten gondolkodni. Szerelmi és szülői kapcsolatokat fordít le a mozgókép nyelvére, expresszív szcénáiban hol Madeline mozdul rá Evangeline élettársára, hol a címszereplő lány elfojtásai robbannak felszínre iszonyatos erővel, helyünkről kiborító üvöltésként-remegésként: úgy tűnhet, a főkarakter döntött, új útra lépett, az élete révbe ért, ám ez aligha védhető álláspont és korántsem ennyire egyszerű. Deckernél ugyanis az a kérdés, ha végül totálisan átalakulunk, másnak szenteljük a napjainkat, az mennyi biztonsággal jár? A Madeline a mélyben ilyen rangban nem teszi le a voksát egyik oldal, vagyis a kiszámítható-domesztikált, otthoni anya-világkép és a progresszivitást, felszabadulást hirdető új performansz-közeg mellett sem.

Hagy gondolkodni, nyitott befejezést hoz létre: a rendszertelen színházi mozgáselőadás után Madeline továbbra is elveszett, a zárósnitt természeti zajai (metró, csiripelés) és a szürke betonrengeteg szorításában kóválygó tinédzser, akit nem biztos, hogy a végső tánc megváltásra kényszerített. Segít-e rajtunk a művészet, vagy csak mélyíti a traumáinkat? Ha úgy döntünk, kiszakadunk a bennünket visszatartó otthonból, rálelünk-e egy újra vagy az is csak ide-oda dobál bennünket? – Helena Howard ösztönös tehetsége (a rendezőnő a David Harrower Blackbird című színdarabjából előadott monológja után vette őt szárnyai alá), a Te meg én és minden ismerősünk után az indie-szcéna reprezentatív figurájává nőtt Miranda July színrelépése, illetve a mumblecore-pára Joe Swanberg oldalán is ténykedő Josephine Decker magabiztos, lendületes rendezése az utolsó pillanatig hisz a provokációból sarjadó nézői gondolatáramlatok szüntelen zakatolásában.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Madeline’s Madeline, 2018

Rendező: Josephine Decker

Szereplők: Helena Howard, Miranda July, Molly Parker, Julee Cerda, Sunita Mani

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő