12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.03.
| Pannon Filharmonikusok – Felebarát zenebarát >>>
12.01.
| ArteKino – decemberben ismét az európai filmeké a főszerep! >>>
11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Elme-performansz
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN

Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson.

Szürreális anti-felnövésregéje az önfelfedezés tematikáját gazdagítja pluszrétegekkel: a 16 éves kamasz-címszereplő egyfelől roppant érzékeny korban próbál rálelni az őt helyes útra terelő vezérelvekre, másfelől a direktornő az anyjával, hovatovább, más nőkkel való kapcsolatát is nagyító alá helyezi. Terítékre kerül a szülő-gyermek viszony, ugyanakkor a Madeline a mélyben revizionista mester-tanítvány drámának is titulálható. Deckert leginkább szélsőséges, ingatag érzelemvilágú főszereplőlányának útkeresése, valamint percepciója foglalkoztatja és vizualitását is ennek rendeli alá. Formába öntött, jól kiépült látószög, vagyis a Realitás helyett – a magyar címhez hűen – mélymerülésben részesülünk: hallucinációk, lázálmok, tehát a Szubjektivitás dominálja a mozi legtöbb pillanatát. A főszereplőlány bőrébe bújva vagyunk kénytelenek sertepertélni, így a néző is hasonlóan dezorientálttá züllik, mint ő – hosszas felvezetés, sőt, érzékelési manipuláció után döbbenünk rá, mi zajlott le valójában és mi bonyolódott pusztán Madeline fejében, vagy egyáltalán nem kapunk fogódzókat, így Josephine Decker remekműve príma tudatfutamként rögzül a retinánkban.

 

 

Vasalós bántalmazás-etűdre felel egy New York-i, abszolút banálisan celluloidra vitt, fragmentált életepizód, ekképpen a film nemcsak felfüggeszti, de egymásba is olvasztja leírhatatlan álomszerűség és a kézzel fogható földhözragadtság dimenziót. Improvizatív, naturalista párbeszédekre húzott mumblecore-stratégia ötvöződik a quirky cinema avantgárdba hajló stilizációjával: örökre Madeline perspektívájában rekedünk, csupán egy megbízhatatlan elbeszélőre támaszkodhatunk. Decker olyannyira ügyel a részletekre, sőt, a film textúrájára, hogy fakó-karcos premier plánokat rendel a főkarakterhez, beleejtve minket az intenzív szubjektivitás labirintusába, aztán hirtelen féltávoli vagy nagy látószögű snittekkel váratlanul ki is ránt bennünket onnan: Ashley Connor operatőr gyakran a színes bőrű tini rezdülésein, arcán, pórusain hagyja kameráját, tovább nyomatékosítva Madeline talajvesztését. Ködbe vesző kontúrok, elmosódott arcok, kézikamerás vágóképek, homályosan filmezett szereplők reflektálnak a főalak mentális betegségére, ám – az egyik kedvencének nevezett Fekete hattyúból, illetve az Egy hatás alatt álló nő és a Premier Gena Rowlands tour de force-aiból jócskán merítő – Decker még ezeken túl is szolgál új trükkökkel. Nemcsak egy higgadt anya-lány dialógus, egy autós együttlét vagy egy parki relaxáció gyors diszharmóniába fordulása hangsúlyozza Madeline pozícióvesztését, a rendezőnő más formanyelvi megoldásokat is bevet. Leleményes állatszimbolikájával macska, disznó és teknős perspektívájába bújtatja Madeline-t: újfent tort ül a hipnózis, a főszereplő egyre kevesebb szállal kötődik a valósághoz és szintén kérdéses, problémáira enyhet nyújthat-e az introvertációba menekülés?

 

 

Zavaros érzékelésén, kiszámíthatatlan hangulatváltozásain és a mindezeket hangsúlyozó kísérleti mozis nyelvezeten kívül a Madeline a mélyben tematikai tartalékai sem maradnak kiaknázatlanok – Decker ilyenkor azt vizsgálja, hová tartozik a főszereplőnő. Hátat fordít a mamájának, Reginának és nem foglalkozik többé a régi családjával vagy az improvizációs színházcsoportot vezető Evageline matriarchális szemszögét veszi fel és egy új, színészekből, színésznőkből álló családmodell igájába hajtja a fejét? Az utóbbi hölgy Sztanyiszlavszkij-módszert/ method acting-technikát idéző munkamódszere tovább árnyalja Madeline szubjektív-hallucinációs kibillentségét: arra kéri, veszejtse el önmagát és hétköznapi problémáit desztillálja a performansz-művészetben. Míg korábban – plusz a mozi egyik legnyomasztóbb jelenetében – a vélhetően bipoláris zavarban szenvedő 16 éves zúgások, dünnyögések, remegő kameraszögek társaságban szakadt el anyjától és vette nyakába a sötét, fényszóróktól, neonoktól izzó New York-i éjszakát (fizikailag is távolodva az egészséges percepciótól, a rendezett valóság birodalmától), addig az Evangeline-hez csatolható percekben felmerül a kérdés, vajon irányítható-e a főfigurában lüktető, zúgó, örvénylő káosz? Decker lemond a dogmatikus világképről, kérdésfelvető, dilemmákra bíró, gondolkodásra serkentő szerzői pozíciót vesz fel, ráadásul audiovizuálisan képzi le a mű centrális témáját felnőtté válásról, önazonossá alakulásról. A homályos-deformált plánok mellett tompa zúgások, hirtelen zörejek, fény-árnyék játékok játszanak a komfortérzetünkkel.

 

 

Táncra és mozgásra vetítve is működik ez az alkotói hozzáállás: a macska és disznómaszk mögé kényszerített experimentális színészek vagy Evangeline új érzéki tapasztalatra tesznek szert, ismerős benyomásokról mondanak le egy jóval kaotikusabb impresszió-halmaz javára, így a velük ismét azonosuló néző nemcsak Madeline érzelmeibe pillanthat, de az újdonsült karakterek kiszámíthatatlan nézelődéséből, sötétben tapogatózásában is ízelítőt kap – és Decker ezúttal sem felejt el összetetten gondolkodni. Szerelmi és szülői kapcsolatokat fordít le a mozgókép nyelvére, expresszív szcénáiban hol Madeline mozdul rá Evangeline élettársára, hol a címszereplő lány elfojtásai robbannak felszínre iszonyatos erővel, helyünkről kiborító üvöltésként-remegésként: úgy tűnhet, a főkarakter döntött, új útra lépett, az élete révbe ért, ám ez aligha védhető álláspont és korántsem ennyire egyszerű. Deckernél ugyanis az a kérdés, ha végül totálisan átalakulunk, másnak szenteljük a napjainkat, az mennyi biztonsággal jár? A Madeline a mélyben ilyen rangban nem teszi le a voksát egyik oldal, vagyis a kiszámítható-domesztikált, otthoni anya-világkép és a progresszivitást, felszabadulást hirdető új performansz-közeg mellett sem.

Hagy gondolkodni, nyitott befejezést hoz létre: a rendszertelen színházi mozgáselőadás után Madeline továbbra is elveszett, a zárósnitt természeti zajai (metró, csiripelés) és a szürke betonrengeteg szorításában kóválygó tinédzser, akit nem biztos, hogy a végső tánc megváltásra kényszerített. Segít-e rajtunk a művészet, vagy csak mélyíti a traumáinkat? Ha úgy döntünk, kiszakadunk a bennünket visszatartó otthonból, rálelünk-e egy újra vagy az is csak ide-oda dobál bennünket? – Helena Howard ösztönös tehetsége (a rendezőnő a David Harrower Blackbird című színdarabjából előadott monológja után vette őt szárnyai alá), a Te meg én és minden ismerősünk után az indie-szcéna reprezentatív figurájává nőtt Miranda July színrelépése, illetve a mumblecore-pára Joe Swanberg oldalán is ténykedő Josephine Decker magabiztos, lendületes rendezése az utolsó pillanatig hisz a provokációból sarjadó nézői gondolatáramlatok szüntelen zakatolásában.

Szabó G. Ádám

 

 

 

Madeline’s Madeline, 2018

Rendező: Josephine Decker

Szereplők: Helena Howard, Miranda July, Molly Parker, Julee Cerda, Sunita Mani

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.29 - tiszatáj

MEGJELENT A TANULMÁNYOK 2019/1-ES SZÁMA ÉS MELLÉKLETE
Kézbe vehető az újvidéki Magyar Tanszék Tanulmányok című folyóiratának 2019/1-es száma. A hagyományoknak megfelelően a folyóirat első számával látott napvilágot A tanszék életéből című melléklet is, amely az elmúlt év során lezajlott események menetébe, a munkaközösség és a hallgatók munkájába és eredményeibe nyújt betekintést (képes) beszámolók, bibliográfiai adatok révén… – KIRÁLY TÍMEA AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő