A politika érdekes megfigyelési területe a humánetológiának. Amióta elosztható erőforrásaink vannak, vagyis sok tízezer éve működik a politika, amelynek feladata, célja az erőforrások megfelelő elosztása. Korai társadalmakban, ahol a rangsor nagyon merev volt, ez aránylag egyszerűen működött, a rangsor elején állók koalíciókat formáltak és az elosztásban ezek irányítottak. A mai társadalmakban a nagyon merev rangsorú szerveződések, diktatúrák hamar, néhány évtized alatt felbomlanak, és az elosztás sokkal szélesebb kör bevonásával történik. Nálunk is vannak még választások, amelyek során az osztókat kiválogathatjuk. A választókat persze meg kell győzni arról, hogy a kiszemelt osztók majd a legmegfelelőbben teszik a dolgukat. Általában ígérnek, néha hihetetlen dolgokat, de tévedés lenne azt gondolni, hogy az ígéretek alapján dől el a választás. Van olyan osztó csoport, amely ezt már felismerte és nem is ígér semmit, csak azt, hogy folytatja, vagy azt, hogy nyilvánvalóan egyedül ő képes a legtökéletesebb osztásra. Mások ígérnek fűt-fát és azt hiszik, hogy ez határozza meg a választások eredményét. Pedig a választók számára sokkal fontosabbak az érzelmi kapcsolatok, például annak hiedelme, hogy valamiféle nagy közösségbe tartozhatunk, ahova a szavazással lehet belépni. Lehet persze az is, hogy elegünk volt az eddigi osztókból és azt akarjuk, hogy tűnjenek el, alig figyelve arra, hogy akiket választunk, milyenek. Az is fontos, hogy a választható személyekről elhihető legyen, hogy alkalmasak az osztás fontos feladatára, nem kell feltétlenül ígérniök valamit. Ennek a hiedelemnek a vélemények, vádaskodások kereszttüzében kell kialakulnia, és amint tapasztalhatjuk, ki is alakul. A választások másnapján aztán aki sokat ígérgetett, gondolhatja, hogy ígéreteit majd egyenként számonkérik, akkor is, ha az új helyzetben teljesítésük rossz döntés.
Itt van a budapesti Liget projekt, mint konkrét példa. A parképítés szakmai munka, lehet vacakul és lehet nemzetközi mércék alapján is jól csinálni. A sok felesleges stadion és főtér mellett a Liget projekt szakmailag jó volt, kiváló nemzetközi építészek tervezték az épületeket, nem vettek el a zöld részből, a múzeumok a szélekre kerültek, az egész komplexum európai mértékben is megfelelő volt. A projekt természetesen a politikai térbe került, ahol az ellenzéséhez nem szakértelem, hanem elkötelezettség volt szükséges. Könnyű volt az elkötelezettséget támogatni, egy fillérbe se kerül, és ha nyerünk, legfeljebb lebontjuk, tönkretesszük, majd mindenki láthatja, hogy ígéreteinket szépen teljesítjük. A főpolgármester vajon miért gondolja, hogy nem a közlekedés, az oktatás, az egészségügy, a klímaváltozásnak ellenálló város kiépítése, a szemétszállítás a legfontosabb, hanem egy szakszerűen készülő projekt elbontása? Tényleg azt gondolja, hogy a szavazók százezrei főleg a Liget miatt mentek rá szavazni? Ez képtelenség, a Liget egy politikai buborék, amit mindenki most is csak azért fúj egyre nagyobbra, hogy az igazán nehéz, és sokkal fontosabb dolgokról elterelje a figyelmet.
Hagyni kellene, hogy valami érdemes szakszerűen megvalósuljon, még akkor is, ha ezt történetesen a kormány kezdeményezte.
Csányi Vilmos
