12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.03.
| Pannon Filharmonikusok – Felebarát zenebarát >>>
12.01.
| ArteKino – decemberben ismét az európai filmeké a főszerep! >>>
11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Képtelen tájak – tájtalan képek
2019.11.15 - tiszatáj

 

 

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

aatoth franyo: Képtelen tájak – tájtalan képek című kiállítása

2019. 11. 05 – 2019. 11. 30.

Várfok Galéria

1012 Budapest, Várfok u. 11.

 

 

Abafáy-Deák Csillag: Tollpihés balta

Képtelen tájak, tájatlan képek a kiállítás címe, de egyik megállapítás sem igaz. Kép, kép hátán és tájak, tájak mindenütt. A természet nem hagyja magát, hiába tesszük lapátra, ott is virul, még van ereje. Ásó, fejsze, lapát, nagyharang még nem szól, még nem temetünk. aatoth franyo csak megmutatja, hogy a természet nem veszett fejsze nyele, hanem azon is kihajt a virág, a növény, a fa. Így elveszti a tárgy eredeti funkcióját, nem használható, ne is legyen használható, ne vághassunk ki több fát, de sajnos megtaláljuk a módját.

Hatalmas fűrész (Tájkép, 2019) uralja a teret, hiába zöldül, virul, ebből nem lesz komposzt. Memento mori. Fogazata változatlanul hegyes, akár nagy fatörzset is szétfűrészelne. Áll a terem közepén, mint egy barikád, nincs tovább, meg kell állnunk, vagy el kell mozdítanunk onnan, de azáltal talán fűrészelünk is, lehet, hogy magunk alatt a fát. Mögötte ott zöldül a láncfűrész a falon, krokodilként vicsorít, félelmetesen, egy installációt képez a nagy fűrésszel, jobb innen gyorsan továbbállni.

Sikerül más vizekre eveznünk, a színek szivárványos világába, vakító sárga festmény, mintha a nap szilánkokra tört volna és világítana nekünk, vakít, elvakít (Főképp sárga, 2017), de amíg van szín, addig élet is. A nagyterem fekete-fehér szőnyege után ez üdítően hat. A fekete-fehér nagy képen, a főhelyen, sok fekete figura, és kalligrafikus jelek, bármely nyelv jelei lehetnek. Formák, sejtek, és ha jól megnézzük, mintha kis madarak csiripelének, összebújnak. Ott nincs zöld, ahogy a földön fekvő szőnyegszerű alkotáson sem, csak a fölötte függő fejszén, az felfüggesztve. Fel van függesztve. A falon a disznó is zöld, ki fogja őt megenni? Malacban a malac, nincs malacunk! (A megvilágosult disznó, 2019). Komposztáljuk őt is. A falon hegedűtok (Gyűrött papír, 2019), jól elhúzta a nótáját a művész, hangtalanná válik, kinyithatatlan, talán csak a csend van benne.

Sorakozik a falon katonásan a sok lapát, mint egy képregény. Lehet ezzel lapátolni? Lehet ezt olvasni, elolvasni? Megolvasni igen, huszonnégy darab, ja, hogy ez nem is lapát? Ezek ásók (Ásó sorozat 1-24, 2019). El vannak ásva? Nem, műalkotásokká váltak. Huszonnégy ásó, minden órára jut egy, sok variációban, csak ásni ne kelljen. Nincs is ki ásson, és nincs nyél sem, mert az is fából lenne, amit már rég kivágtak. Csak a fémen nő a zöld, bújik meg, színes, miniatűr festményként.

Nem csak ásónyél nincs, de ember sem látható sehol, a vágódeszkán (Bántalmazott tájkép, 2018) sem aprítunk petrezselymet, répát, kizöldült, mert nem használják, a kiálló szögek koporsószögekként merednek ránk, a halál szelét érezzük. A természet mindent birtokába vett? A természet legyőzte az embert? Zöld utópia? Vagy csak festék és műanyag, kifestőkönyv lett minden tárgy, mert már használni nem lehet és nem is kell, mert nincs mire, miért, és kiért. Lehet, hogy egy új világ jön, ahol a vasból növény lesz, és az erősebb, mint a fából vaskarika? Mindez csak illúzió. Haza lehetne vinni egy szépen megfestett ásót, felakasztani a falra a kanapé fölé, mert már nem ásó, inkább Damoklész kardja, fejünkre eshet, de nem esik, mert ott se vagyunk, és ha már nincs ember sehol, minek egy kanapé, minek egy ásó. És minek egy festmény.

A bejáratnál, mint egy nagy rákos sejt terjed az ágas-bogas dombormű (Üres szavak, 2019). Kinövések, rajtuk kézzel írt, festett betűk, nem állnak össze szavakká, nem is kell. Gyűrt, 51 barna papírzacskó, levegővel vannak tele, nem hulladékkal. Kidobásra ítélve? Üresen is? Ez a komposztálható barna papírzacskó sem megnyugtató látvány, mert már hulladék sincs, már semmi sincs, talán csak levegő, az is zacskóba zárva. Már senki és semmi nem lélegzik. Csak üres szavak. Mégis sokat mondanak. Eszembe jut, gyerekkoromban az ilyen papírzacskót felfújtuk, befogtuk a száját, ki ne szökjön a levegő, mi meg nagyot durrantottunk vele. Puskalövésként szólt nagyot, és a durranás megijesztett valakit, mert az volt a célunk. Most senki se bántja a zacskót, marad a levegő és a semmi. Mégis nagyot szól, nagyot durran ez az installáció, a nélkül, hogy hozzáérnénk. Minket érint meg.

aatoth franyo számára az idő nem jelent mást, mint színeket, formákat, mintázatokat. A művész olyan kérdést feszeget, amit mi is elgondolunk, felteszünk magunknak. Milyen jövőben fogunk, akarunk élni? Milyen jelenben élünk? aatoth franyo számára a jelen a fontos, értékmentő és értékfelmutató. Ars poeticáját így fogalmazza meg: Párizsban összeszedtem azokat a bútorokat, amiket kidobtak a szemétbe, ami tulajdonképpen, egy ilyen bútordarabhoz legalább egy 60 cm átmérőjű fát kell kivágni, ami pár év után ott végzi a szemétben, és gondoltam, hogy ekképpen rehabilitálom az erdőt. Tehát a kidobott bútordarabokra visszafestettem az erdőt, vagy pedig a Thaiföldön a tűzből kimentett fára visszafestettem az a fát, ami volt eredetileg.

A művész absztrakt képeket is fest, vagyis egy másik világba vezeti tekintetünket, egy meditatív világba, ahol az érzéseké a főszerep. A belső csenddé (Kert sorozat, 2010, Boussailles, 2017, Katarakt 17, 2019, Katarakt 19, 2019, Kali 1-2., 2019). A váratlan örömé, hogy látunk valamit, amit nem igen szoktunk vagy csak nagyon ritkán. A látás örömét is megteremti. Ez közhely és paradoxon is. Nem a pusztulást (hervadást, romlást) látja, hanem a virágzást, az életet, ahogy újra és újra kibukkan a földből egy levélcsíra, ahogy virágba borul az árokpart, egy tó környéke, ahogy eljön és beköszönt az ősz. Nem szakadtunk volna el a természettől? Nem, a művész biztosan nem, közvetlen közelről szemléli a világot, a természetet, intim és ünnepi tereket hoz létre, amelyben talán nem is gondolhatunk másra. Ilyen világban szeretnénk élni, falun, vagy közel a városhoz. Megható vágyak, egy kicsit utópista is. Idilli. (Kert sorozat1-32, 2019). Többértelmű a katarakt cím, jelentése zuhatag, vízesés, természeti képződményekre is utal, katarakták olyan helyeken jöttek létre, ahol a gránitrétegek a felszínre kerültek. Másik jelentése: szürkehályog. Homályosul a látásunk.

A művész nem eltávolodik a környezettől, hanem a természet bőrébe bújik, élet nevű játékot játszik, a jelen megtapasztalása érdekli, nem a romantikus múltba ringatja magát. Néhány elem és egy-két szín felhasználásával intenzív, koncentrált kompozíciókat hoz létre. Nem egy szűk és láthatatlan elit nevében alkot, hanem a mindennapok emberének látószögéből vizsgálja a természet sokoldalúságát, a természeti szépségek önérdek nélküliségét. Mintha nem is lenne számítógép, mintha nem is élnénk egy motorizált, elgépiesedett világban.

aatoth franyo kirakós játékot is játszik, egyik ásó után jön a másik, végtelen a sor, mintha történetének nem lenne vége, a természet él és virul, bármi is történjen. Jöhet a balta, jöhet a fűrész, a természet elpusztíthatatlan, virágzik, zöldül, irul-pirul, hogy olyasmi történik vele, amit az ember okoz. A művész új funkciót keres és talál a tárgyak számára, ötletesen és sokoldalúan. A virág virág marad, ahogy a fű is, a levél is. Vagyis önmaguk lesznek, nem többek, nem kevesebbek. Ez a létben-formában (életben és halálban) tartás a művész profán üzenete is, az ember megkísértése, miként is tud az ember ember maradni, miként tudja sötét oldalát elhagyni. A tollpihés balta alatt tollpihéket látni a padlón, olyan, mint egy fészek (Tájkép, 2019). Vajon majd tojást is találhatunk benne? Lesz túlélés?

 

Kölüs Lajos: Az  önazonosság ereje és szépsége

Miért érzem úgy, hogy a tárlaton saikei (ejtsd: szájkej), azaz eleven tájképeket látok, holott valójában nem azok? Miniatűrnek miniatűrök, de síkbeli atmoszférájuk, elevenségük, egyediségük, horizontjuk (perspektívájuk), a végtelen érzetének megteremtése a megfestés precíz és bravúrosan részletező módjából ered, a képeken alig látni határelmosódásokat. A hangsúly a látványvilágon van.  Mondhatnám azt is, hogy egy ökofestő képírásai sorakoznak a falakon, hasonlatosan a festészetnek azon időbeli emlékeihez (a miniatűr képek és kezdőbetűk), amelyek az evangeliomos könyvet és misekönyvet díszítették.

Az ásóból színes mintázatú kép lett, az ásó többé nem mélyed a földbe, nem váj ki semmit, pihen, nyeletlenül (Ásó sorozat 1-24, 2019). A képek láttán az ember csak kerimbózsál (téblábol) és sókodik magában, azaz sivalkodik, ilyen nincs, mintha kinyílt volna a harmadik szeme, erősebben látja a színeket, a fényeket, talán virágillatot is érez. A harmadik szem a lélek kapuja, mondják. Nem vagyok lélekgyógyász, ahogy aatoth franyo sem az, de olyasmit tud és láttat is, amivel átvilágít bennünket, nézőket, sőt önvizsgálatra késztet.

A galéria főtermében egy szőnyeget mintázó hosszú papír lepel fogad, földre fektetve. Akár az őszi erdőben járnék (La Roche Canillac-i erdő, 2019), vagy a belvárosi aszfalton, amelyre a fák hullatták keskeny, hosszú levelüket. A lepel felett balta és ásó (Tájkép, 2019). Environment, ugrik be hirtelen. A művész szobrot állított, átalakítva, átértelmezve az ember térbeli környezetét. Valósághű tárgyai (ásó, balta, kézi, motoros fűrész, vágódeszka, hegedűtok) nem illúziók, méretazonos dimenzióban léteznek, illúzióvá akkor válnak, amikor észrevesszük rajtuk az ecsetnyomokat, a rájuk helyezett miniatűr lombos fákat, színes virágokat, tollpihéket. Érzéki csalódás áldozatává válnánk? aatoth franyo nem illuzionista bűvész, csak egy-egy tárgy diszfunkcionalitását gondolja el, mi lenne, ha. Mi lenne, ha egy másik dimenzióban léteznének, evolúciójuk így következne be, valósulna meg.

aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt. Körösényi Tamás műcsarnokbeli kiállítása is eszembe jut (A művészet él!), amely egyben a halmozás újrealista programjának érvényesítése (Szombathy Bálint).

aatoth franyo tárlata szerkezeti és fogalmi összefüggéseivel, párbeszédeivel és összjátékaival együtt optimizmust sugall, ennyi színt és színes formát nem igen lehet látni máshol, még akkor is, ha egyik vágódeszka képének címe: Bántalmazott tájkép, 2108. A kép közepén szögfejek, mintha az erdő fiatal fáiba szögelték volna mindegyiket. Egyfajta halálos ítélet. Uecker szögképei jutnak eszembe, ahogy ritkulnak-sűrűsödnek, hullámzanak, örvénylenek a szögkonstrukciók. A bejárati ajtó melletti falrészen gyűrt, egymásba kapaszkodó papíros zacskókat látni (Üres szavak, 2019), rajtuk egy szó, különböző nyelveken, fehér színnel. Környezettudatos szemléletre nevel, biztat, ez a jövőnk, ilyenekké kell válnunk. A festmények gesztusok egy zöld világból, talán ilyen csak a paradicsomban létezik.

Díszit, formáz, sorozatot készít, időt akar nyerni. Meg akar minket nyerni valamire és valaminek. Nem győzköd bennünket, csak egy kicsit elcsábít, ha voltunk már virágzó mezőn, emlékezzünk, nem kell virágot lépnünk, ez nem a mese világa, ha úgy is tűnik, hogy az, hanem az ökoszisztémánk, amit védeni és ápolni kell. A mintázatok változatosak, nincs két egyforma, ha néha az az érzésem is, hogy átfedik egymást a művek, de nem. Variációk, mintha ismételnénk valamit, egy zenei motívumot, de más és más hangnemben. A művész  tud hangnemet váltani, nem véletlen, hogy a színes formákat a szürke-fekete formák ellensúlyozzák. Ezzel is jelzi, a tragikumnak is helye van ezen a kiállításon. Egy felkiáltásnak, egy sóhajtásnak, mintha az örömbe üröm vegyülne, a valóság sötétebb, mint gondolnánk. Igen, a halálról is szó van, a pusztulásról, a rombolásról. Miként is lesz valami sivataggá, miként halnak ki az állatok mellett a növények is.

aatoth természetfelfogása talán közelebb van Claude Monet kései festményeihez, a Tavirózsák ciklusához, amelyen Monet több évtizeden át, egészen a haláláig dolgozott. aatoth a klorofilt keresi, az éltető erőt, mintha elvonási tünete lenne, mintha már csak az ásó felületén létezne a virág, a szín, máshol nem. Nem impresszionista festő, de nem is kertész, őt a szín és forma absztraktsága ragadja meg, mintha a színeken és formákon túli világot keresné, a lélek motívumait, mozgását, egy szem, egy madár szárnyának rebbenését, mintha zenét komponálna, a formák a hangjegyek, amit a nézőnek kell lejátszania, leütnie egy láthatatlan billentyűn.

Metamorfózist látunk, az ember is része ennek a körforgásnak, csak most nem emberi testeket formáz, hív elő, hanem a természetet szólítja meg. Vagy a természet szólal meg aatoth franyo festményein? Eldönthetetlen. Ez kiállítás nemcsak a vágyról, a buja erotikáról, a meditációról és az adaptációról szól, hanem egyetlen japán szóról, melynek neve: Ukiyo-e, jelentése magyarul: a lebegő, tünékeny világ képe. aatoth franyo célja sem más, mint volt a japán művészeknek:megragadni a világ mulandóságát abban a formában, amely csupán egyetlen pillanatra mutatja meg magát

A művész a létezés teljességét, oszthatatlanságát ragadja meg izgalmas vonalvezetésével, a harmadik dimenzió visszaszorításával. Proust az Eltűnt idő nyomában című regényciklusában a tűnő időt keresi, hívja életre, aatoth sem tesz mást, a természet sokarcúságára mutat rá, a természetre, mint az élet forrására. Nem lapátra, hanem ásóra tette a színsorokat, a színharmóniákat, így reflektál a természetre, annak végtelenségére. Füvei, indái tükörképek – akár a hegyi tengerszemek, csillognak, sötétlenek, mozgalmasságukban is nyugalmat, földi és égi békét, gyermeki ártatlanságot sugároznak. Általuk a táj eszenciáját, lelkét akarja megérteni és fára, papírra vinni.

Keresi a struktúrákat, amelyek egyszerre elevenek, szilárdak, az emlékezés formái, a természetbe vetett hitét alapozza meg. Közeli horizontot formáz, közelről tekint a virágzó felületekre, nem véletlenül, hiszen az alkotások zöme tenyérnyi. Mintha valamelyik gigaváros égbe nyúló épületének tetején, teraszán lennénk, vágyunk egy tenyérnyi zöldre. Egy híres rajzfilmben egy robot vigyáz az utolsó zöld növényre, egy gép.

Az említett filmben WALL-e, a lánctalpas szeméttömörítő robot több száz éve ugyanazt a munkát végzi, hulladékot kezel, kacatokat gyűjt. Egy napon számára minden megváltozik, és foggal-körömmel, élete árán is védeni kezdi az egyetlen élő organizmust, ami évszázadok óta megjelent a Földön. aatoth franyo is erre biztatja a tárlat látogatóit. Talán nem véletlen, hogy a tárlaton nincs kapa, sem nagyharang. Koporsó sincs, csak hegedűtok, vagyis zene sincs már, benőtte a növény, a gaz. Virágzik a gaz. Színes és pompás. Franyo altat is minket, gyöngéden és megértően. Elandalít. De tudatunk éber, van mit veszítenünk, csak az ásókra kell nézni. Elásni valamit, a természet rombolását. Hogy életünk része legyen a kert, ahol mindent megtalálunk, ami a kertbe szükséges, legyen az ásó, kapa, nagy harang, lapát, gereblye, permetező.

 

   

 


Címke: , , , , , ,
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.29 - tiszatáj

MEGJELENT A TANULMÁNYOK 2019/1-ES SZÁMA ÉS MELLÉKLETE
Kézbe vehető az újvidéki Magyar Tanszék Tanulmányok című folyóiratának 2019/1-es száma. A hagyományoknak megfelelően a folyóirat első számával látott napvilágot A tanszék életéből című melléklet is, amely az elmúlt év során lezajlott események menetébe, a munkaközösség és a hallgatók munkájába és eredményeibe nyújt betekintést (képes) beszámolók, bibliográfiai adatok révén… – KIRÁLY TÍMEA AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő