05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
04.19.
| REÖK – Meghosszabbítva a Táblaképfestészeti Biennálé jelentkezési határideje >>>
04.18.
| Alkotói pályázatot hirdet a Trafó >>>
04.15.
| 6 fesztiválfellépést lehet nyerni a debreceni tehetségkutatón >>>
04.06.
| Online videókkal segíti az oktatást a szekszárdi német színház >>>
04.02.
| Bogyó és Babóca 4. ‒ Tündérkártyák ‒ 13 + 1 új mese bemutatója >>>
03.31.
| Magyarországi kulturális javakat tesz elérhetővé a Digipédia >>>
03.31.
| A virtuális térbe költözött a Kazinczy Múzeum >>>
03.30.
| Segíts te is menteni a magyar webet! >>>
NAPI TANDORI

04.02.
| Szolidaritásra buzdítanak a hazai zenészek >>>
04.01.
| Az interneten rendezik meg idén a Krakkói Filmfesztivált >>>
04.01.
| Elindul az színházi háttérszakmák áthidaló támogatására a FESZ Segélyalap >>>
03.31.
| Európai Örökség címet adományozott Szentendrének az Európai Bizottság >>>
03.24.
| Online fesztivált rendez a Friss Hús a korábbi évek filmjeiből >>>
03.23.
| Ingyenesen nézhető díjnyertes magyar természetfilmek >>>
03.23.
| Számos kulturális intézmény jelentkezik online tartalmakkal >>>
03.22.
| Több száz hangoskönyv lett ingyenesen hallgatható az MTVA Archívumában >>>
03.20.
| A mellékelt példa – A Tiszatáj Diákmellékletei >>>

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>

Beszarni könnyű, de jól összecsinálni magad, na arra nem mindenki képes. Elengeded, had folyjék, aztán lesz ami lesz. Ehhez nem kell tudomány. Csurog a combon, csurog a térden, egy kicsi a bokára, egy kicsi a szőnyegre, ahogy esik, úgy tottyan. De ahhoz, hogy csupa szar legyen minden körülötted, azt már nem tudja bárki jöttment szarógalamb. Technika, rátermettség, elhivatottság és egészséges öntudat. Ezek szükségeltetnek egy tisztességes beszaráshoz. […]

>>>

A szövés megszállottja
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS

A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható. Vallomásában ezt írja: „a szőnyeg egy olyan képzelet szülte alkotás, amely a művész érzelmein túlmenően az anyagnak és a technikának a sugallatát is képes átadni a nézőnek.”

És máris ott vagyunk a máig meg nem válaszolt nagy kérdésnél: az anyaggal, a textillel való önkifejezési formát minek is nevezzük? Mi ez? Afféle anyaggal, anyagban előadott képzőművészet? Vagy az úgynevezett iparművészet professzionális képi megnyilvánulása? És hol is ér véget a craft és hol kezdődik az art? Olosz Ella erre a kérdésre költői, és mégis nagyon pontos választ ad: „A szőnyeg a valóság és az álom közötti átmeneti állapot kellene, hogy legyen. Az álom irreális valami…A szőnyeg az matéria.” Vagyis, ha jól értjük, a művész azt tekinti feladatának, hogy álmait, gondolatait, filozófiáját az anyagba varázsolja. És a mesterségbeli tudás a záloga annak, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszülethessen.

„Megbokrosodottan, lázasan szőtt” – írja Olosz Elláról Gazda József, a férj, a pályatárs, a kortárs, a sorstárs. Írásából az is kiderül, hogy hitvese az önkifejezésre csak és kizárólag a szövést tartotta alkalmasnak. Szőni akart, és nem akart például festeni. Pedig ő maga írja, hogy a szőttes kemény és afféle végleges műfaj. Ha nem tetszik valami rajta, akkor évek múlván nem lehet csak úgy igazítani rajta. Nem bizony. Aki ismeri e technikát, az tudja, hogy ha megpróbálunk egy szövött felületet megbontani, akkor az egész szövedék felbomlik. Mert az egyik szál tartja a másikat. És a részek úgy tartják az egészet, mint az egész a részeket. Majdnem olyan törvény ez, mint valamiféle technikai aranymetszés.

És tudni kell, hogy a technika is a mű része. A technika nem csupán a készítés folyamata, az belefoglaltatik a műbe. Ferenczi Noémi azt írja valahol: „Minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel az csinálódott.” A görögök pedig a megvalósítást, az előállítás folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották. Görögül az „ergon”, magyarul a munka a műbe beleépül, és értékké, esztétikummá lesz.

És Olosz Ella ezt a zsigereivel tudta. Alázattal és megszállottsággal dolgozott. Mintha a fizikai munkát magát is gyönyörűségként élte volna meg. „A falusi emberektől kaptam az anyag feltétlen tiszteletét. Én nagyon tudom szeretni a gyapjút, a fonalat. Egy pici darabkát se dobok el, valahogy dédelgetem azt is, hátha még jó lesz valamire.” A papíron való tervezést elvetette. „Mikor beülök a szövőszékbe, előttem van a kép” – írja vallomásában. És azt is bevallja, hogy munkálkodása során az ábrázolás fontossága helyett az anyag mondanivalója lépett előtérbe.

Szerette és lázasan kutatta a természetben fellelhető rusztikus anyagokat. A gyapjú mellett használt háncsot, kukorica csuhét, fűzfavesszőt, lent, madzagot, spárgát, gyapotszálat, még rongyot is. A szeretett anyagokhoz gyönyörű erdélyi szavak tapadnak, érdemes őket megemlíteni: durgált gyapjú, berke gyapjú, törökbúzalapi, csigolya vessző; és milyen gyönyörű szó maga a szövőszék is: osztováta.

 Amikor Olosz Ella 1955-61 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil és dekoratív művészeti szakán, annak magyar tagozatán tanult, a modern művészi törekvéseket formalizmusnak bélyegezte a hivatalos kultúrpolitika. A főiskola könyvtárában külön helyiségben a többi könyvtől elzártan tartották a nyugati művészekről szóló albumokat, még a román származású Brancusiról szólót is csak titokban nézhették meg a hallgatók. A főiskolán tanulóknak az ötvenes évek követelményeit kellett teljesíteni, akkoriban a geometrikusan stilizált figurális kompozíciók voltak divatban. Olosz Ella viszolygott e kifejezési módtól, kézen fekvőnek látszott számára a népművészet világába menekülni. Tanárával, Szentimrei Judittal gyűjtő utakra ment és beledolgozta magát a néprajzos munkába. Nem volt ez tőle idegen, hiszen a lakásuk tele volt a különböző hímzésekkel, csipkefélékkel. A család számára az édesanya szőtte a lepedőket, szőnyegeket, ő verte a csipkét a párnavégekre az ingek gallérjára, a művész kislány korától bekapcsolódott ebbe a munkába, igaz, szőni nem engedték törékeny alkata miatt, de gyerekként szívta magába az erdélyi népi kultúrát.

A francia gobelintől már főiskolás korában elvált, helyette a népi síkszövés technikát választotta és a népművészet jelkép-, és formarendszerét kutatta. Ugyanakkor erre az időszakra esik, az is, hogy Jean Lurcat és William Morris egy szabad korszerű felfogás felé kezdte terelgetni az európai textilművészetet. Szerencsésen találkozhatott tehát a míves népi kultúra ösvényein haladó törekvés, a kortárs művészi szabadsággal, mely egyébként a mai erdélyi textilművészetre is jellemző. A modern művészetbe a hagyományos elemek beépítése a bartóki filozófiát követi ma is. Olosz Ella a mélyére nyúlt a népművészetnek, nem a „vitézkötéses, tulipános” vonalat követte, hanem a sallangmentes, balladisztikus tömörséget kereste. A puritánt, a sokat mondó egyszerűt, ám az arányokból adódó monumentalitást mutatja föl munkáin. Ezen a kiállításon is főként a letisztult, a lényegre redukált, nagyszabású munkáit láthatjuk.

A lényeget, e belső szellemiséget kereste más népek művészetében is. Hogy külföldre is ellátogathatott, az annak is volt köszönhető, hogy a’68-as csehszlovákiai események után kicsit engedtek a gyöplűn a romániai vezetők. No meg a férj, Gazda József szívósan, kitartóan harcolt a hatóságokkal a kiutazási lehetőségért. Így aztán konzervekkel és lábasokkal fölszerelkezve járták be Európát. S mikor Spanyolországban a cordobai Nagymecset oszlopai között mór hagyományokkal találkoztak, úgy döntöttek, hogy Keletre is elzarándokolnak. Ekkor következett Üzbegisztán, Pakisztán, Afganisztán, ahonnan sok új fortéllyal tért vissza a művész, itt tanulta meg például az ikat technikát, amellyel gyönyörű finom árnyalatokat, tónusokat keletkeztethetett.

A ’70 es években öt Velencei biennálét látogatott meg a házaspár, nyugati utazásaik nyomán rájöttek, hogy ők az Isten háta mögöttinek gondolt Kovásznán abszolút európaiak. Kiderült számukra, hogy az európaiság nem földrajzi kérdés. Ella az utak során minden kételyére visszaigazolást kapott. S azzal szembesült, hogy minden nyugati és keleti művész ugyan azokkal a problémákkal küzd, amivel ő.

A textil női műfaj, mondják. Az. Tényleg az, s ez együtt jár azzal, hogy ha egy nő komolyan veszi asszonyi feladatait, akkor kevés ideje marad e női műfaj művelésére. Olosz Ella négy gyermek édesanyjaként teljesítette művészi küldetését, ezek mellett teljes emberként végezte tanári munkáját a Kovásznai líceumban. Nem is tudom, mikor jutott ideje a szövésre, ha jól sejtem talán éjszaka. De valahogy mindent össze tudott egyeztetni. Férje nem csak a nőt, a négy gyermekes anyát, de a teremtő erőt is tisztelte benne. Gazda József róla szóló könyvében így ír: „Együtt küzdöttünk, örültünk, szenvedtünk, sodródtunk, együtt védekeztünk, dacoltunk a kor szorításában, de Ella a „művészetében egyedül volt, mert az alkotó mindig egyedül van…” Milyen jól látja, bizony így van ez. De ne feledjük, az alkotói magány korántsem jelent magányosságot, ha a kész művet, van kinek megmutatni. Hiszen a mű azért készül, hogy az másokra hasson.

Ha a kiállítóteremben széjjel tekintünk, bizony érezzük a hatást. Pedig Olosz Ella munkái nem hivalkodóak, nagyon is fegyelmezettek, visszafogottak, meditatívak és elegánsak. Az Életkorok sorozat darabjai, mint filozófiai tételek sorakoznak, a Temesvár ’89:  monumentális emlékmű, a Reminiszcencia: stiláris múltba révedés. Az Ikat improvizációk egy meditáció állomásai is lehetnek, a Borvizek és a Zuhatag: organikus játékok, a Fegyelmezett érzelem: konstruktív zárvány, a két Plasztikus szőnyeg pedig: ritmusba szőtt zene.

Mindössze 56 év adatott e művészasszonynak a munkára. Ezen a tárlaton életművének csak töredékét látjuk, de igen nagy öröm, hogy Kovásznán, ahol életének legjavát töltötte, múzeumot hoztak létre emlékére, és szobra a főtéren áll.

Gazdáné Olosz Ella immár fenn a felhők gyapjából fon fonalat. A fehérekből derűt, a feketékből drámai borút sző égi osztovátáján. Jómagam azt remélem, hogy így ismeretlenül is elfogad földi kollégájának. Sohasem találkozhattunk, de miközben művészetének megismerésével foglalatoskodtam, sokat tanultam tőle. Hálásan köszönöm.

Pacsika Lia textilművész

(Elhangzott a szegedi SZAB Székház Galériájában 2019. november 7-én, a kiállítás megnyitóján)

 


Címke: , , ,
2020.04.05 - tiszatáj

A PLATFORM
Színdarabnak készült, Galder Gaztelu-Urrutia azonban 2 év alatt felturbózta az alapanyagot és filmmé gyúrta át. Nem váltja meg a világot a Netflixen kikötő A platform, jobbára serényen illeszkedik a kortárs spanyol zsánerfilmek sorába, horror-és suspense-elemekkel tűzdelt társadalombírálata viszont nagyrészt jól működik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

BATYKÓ RÓBERT: RHOMBUS HEAD
Batykó konzekvensen épülő festészeti életművében nemrég új lépcsőfokot jelentettek a képein megjelenő enigmatikus képterek és rejtélyes kompozíciók. Legújabb képein – amiket a Rhombus Head sorozatban láthatunk – is továbbviszi poszt-digitális festészeti gyakorlatát: amíg eddigi sorozataiban a virtuális valóságban fellelhető képi formák festészeti újrafogalmazásán dolgozott, új művei már határozottan az ábrázolhatóság kérdéseit feszegetik… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.04.03 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS AJÁNLÓJA

Ligeti György: Viola Sonata
Brácsa: Daniele Colombo
A borítókép Hans Hofmann festménye

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

RÁCZ LAJOS BESZÉLGETÉSE
KONRÁD GYÖRGGYEL 
…a merészebbek fél lábbal kívül voltak a rendszeren, de fél lábbal belül. Nekem viszont az egyik lábam sem volt benn. Úgyhogy amikor a Csoóri Sanyi először próbálkozott a Hitel megalapításával, mondtam neki, ezt soha nem fogjátok megkapni, majd adnak helyette valami kockacukrot. Legalább állítsatok össze egy számot, és azt tegyétek le a Széchenyi Könyvtárban, hogy legyen valami kézzelfogható. Mondtam Sanyinak, hogy a legjobb az volna, ha szamizdatban megcsinálnátok, de erre nem vállalkozott.

>>>
2020.04.01 - tiszatáj

Tisztelt Olvasóink, Szerzőink!

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

>>>
2020.03.31 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

>>>
2020.03.30 - tiszatáj

Hogy egy olyannyira világgal-foglalkozó költő aktualitásáról beszélünk (hirtelen?), amilyen fokig e kritérium Szabó Lőrincnek legalább három kötetére illhet, vajon az így vizsgált líra megnövéséről az időben, vagy az idők „jelleges változásáról” (globali­zá­ciós és egyéb napjainkat tekintve: romlásáról) szól-e?
Válaszunkat előrevetítve: globálisan sem-sem, beállt korunkat (kinek-kinek tetszé­sére bízzuk, az idő készülődését tekintve huszonvalahány évet, netán tizenegy, tíz stb. évet számol-e így), a már valóban tagadhatatlan, múlandónak nem remélhető jellegeket tekintvén igencsak, igen-igen […]

>>>
2020.03.29 - tiszatáj

TERÉZIA MORA: SZERELMES UFÓK
A tíz elbeszélést felsorakoztató Szerelmes ufók mérföldkőnek tekinthető a leginkább regényeivel (el)ismertté vált Terézia Mora pályáján: novellákkal kezdte pályafutását, s immáron kanonizált szépíróként visszatért alkotói origójának műfajához. Az összehasonlítás apropója így adott, sőt egyenesen kikerülhetetlen. Az eltelt tizenhét év eredménye pedig az írói kibontakozás vonatkozásában – Mora történeteivel és hőseivel ellentétben – egyértelműen optimizmusra ad okot… – HAJNAL ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő