12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.03.
| Pannon Filharmonikusok – Felebarát zenebarát >>>
12.01.
| ArteKino – decemberben ismét az európai filmeké a főszerep! >>>
11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

A szövés megszállottja
2019.11.12 - tiszatáj

OLOSZ ELLA TEXTILMŰVÉSZ ALKOTÁSAIBÓL NYÍLT EMLÉKKIÁLLÍTÁS

A kedvencemmé lett egy fénykép Olosz Elláról: az, amelyiken a művész egyik geometrikus rendbe zárt szőttese előtt áll, karba font kézzel egy finoman csíkozott blézerben. A törékeny alak mintha maga is a mögötte látható mű szerves része lenne. Azt hiszem, ez egy jellemző kép róla, ez a nagyszerű asszony testileg, lelkileg azonosult művészetével. Ez az autentikusság átsüt a szövedékeken, leragyog a szőnyegekről, a ránk hagyott életművéből személyisége pontosan kiolvasható. Vallomásában ezt írja: „a szőnyeg egy olyan képzelet szülte alkotás, amely a művész érzelmein túlmenően az anyagnak és a technikának a sugallatát is képes átadni a nézőnek.”

És máris ott vagyunk a máig meg nem válaszolt nagy kérdésnél: az anyaggal, a textillel való önkifejezési formát minek is nevezzük? Mi ez? Afféle anyaggal, anyagban előadott képzőművészet? Vagy az úgynevezett iparművészet professzionális képi megnyilvánulása? És hol is ér véget a craft és hol kezdődik az art? Olosz Ella erre a kérdésre költői, és mégis nagyon pontos választ ad: „A szőnyeg a valóság és az álom közötti átmeneti állapot kellene, hogy legyen. Az álom irreális valami…A szőnyeg az matéria.” Vagyis, ha jól értjük, a művész azt tekinti feladatának, hogy álmait, gondolatait, filozófiáját az anyagba varázsolja. És a mesterségbeli tudás a záloga annak, hogy az álom, a gondolat az anyagban megszülethessen.

„Megbokrosodottan, lázasan szőtt” – írja Olosz Elláról Gazda József, a férj, a pályatárs, a kortárs, a sorstárs. Írásából az is kiderül, hogy hitvese az önkifejezésre csak és kizárólag a szövést tartotta alkalmasnak. Szőni akart, és nem akart például festeni. Pedig ő maga írja, hogy a szőttes kemény és afféle végleges műfaj. Ha nem tetszik valami rajta, akkor évek múlván nem lehet csak úgy igazítani rajta. Nem bizony. Aki ismeri e technikát, az tudja, hogy ha megpróbálunk egy szövött felületet megbontani, akkor az egész szövedék felbomlik. Mert az egyik szál tartja a másikat. És a részek úgy tartják az egészet, mint az egész a részeket. Majdnem olyan törvény ez, mint valamiféle technikai aranymetszés.

És tudni kell, hogy a technika is a mű része. A technika nem csupán a készítés folyamata, az belefoglaltatik a műbe. Ferenczi Noémi azt írja valahol: „Minden mű visszaadja, sugározza azt az érzést, amivel az csinálódott.” A görögök pedig a megvalósítást, az előállítás folyamatát is szellemi teljesítménynek tartották. Görögül az „ergon”, magyarul a munka a műbe beleépül, és értékké, esztétikummá lesz.

És Olosz Ella ezt a zsigereivel tudta. Alázattal és megszállottsággal dolgozott. Mintha a fizikai munkát magát is gyönyörűségként élte volna meg. „A falusi emberektől kaptam az anyag feltétlen tiszteletét. Én nagyon tudom szeretni a gyapjút, a fonalat. Egy pici darabkát se dobok el, valahogy dédelgetem azt is, hátha még jó lesz valamire.” A papíron való tervezést elvetette. „Mikor beülök a szövőszékbe, előttem van a kép” – írja vallomásában. És azt is bevallja, hogy munkálkodása során az ábrázolás fontossága helyett az anyag mondanivalója lépett előtérbe.

Szerette és lázasan kutatta a természetben fellelhető rusztikus anyagokat. A gyapjú mellett használt háncsot, kukorica csuhét, fűzfavesszőt, lent, madzagot, spárgát, gyapotszálat, még rongyot is. A szeretett anyagokhoz gyönyörű erdélyi szavak tapadnak, érdemes őket megemlíteni: durgált gyapjú, berke gyapjú, törökbúzalapi, csigolya vessző; és milyen gyönyörű szó maga a szövőszék is: osztováta.

 Amikor Olosz Ella 1955-61 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola textil és dekoratív művészeti szakán, annak magyar tagozatán tanult, a modern művészi törekvéseket formalizmusnak bélyegezte a hivatalos kultúrpolitika. A főiskola könyvtárában külön helyiségben a többi könyvtől elzártan tartották a nyugati művészekről szóló albumokat, még a román származású Brancusiról szólót is csak titokban nézhették meg a hallgatók. A főiskolán tanulóknak az ötvenes évek követelményeit kellett teljesíteni, akkoriban a geometrikusan stilizált figurális kompozíciók voltak divatban. Olosz Ella viszolygott e kifejezési módtól, kézen fekvőnek látszott számára a népművészet világába menekülni. Tanárával, Szentimrei Judittal gyűjtő utakra ment és beledolgozta magát a néprajzos munkába. Nem volt ez tőle idegen, hiszen a lakásuk tele volt a különböző hímzésekkel, csipkefélékkel. A család számára az édesanya szőtte a lepedőket, szőnyegeket, ő verte a csipkét a párnavégekre az ingek gallérjára, a művész kislány korától bekapcsolódott ebbe a munkába, igaz, szőni nem engedték törékeny alkata miatt, de gyerekként szívta magába az erdélyi népi kultúrát.

A francia gobelintől már főiskolás korában elvált, helyette a népi síkszövés technikát választotta és a népművészet jelkép-, és formarendszerét kutatta. Ugyanakkor erre az időszakra esik, az is, hogy Jean Lurcat és William Morris egy szabad korszerű felfogás felé kezdte terelgetni az európai textilművészetet. Szerencsésen találkozhatott tehát a míves népi kultúra ösvényein haladó törekvés, a kortárs művészi szabadsággal, mely egyébként a mai erdélyi textilművészetre is jellemző. A modern művészetbe a hagyományos elemek beépítése a bartóki filozófiát követi ma is. Olosz Ella a mélyére nyúlt a népművészetnek, nem a „vitézkötéses, tulipános” vonalat követte, hanem a sallangmentes, balladisztikus tömörséget kereste. A puritánt, a sokat mondó egyszerűt, ám az arányokból adódó monumentalitást mutatja föl munkáin. Ezen a kiállításon is főként a letisztult, a lényegre redukált, nagyszabású munkáit láthatjuk.

A lényeget, e belső szellemiséget kereste más népek művészetében is. Hogy külföldre is ellátogathatott, az annak is volt köszönhető, hogy a’68-as csehszlovákiai események után kicsit engedtek a gyöplűn a romániai vezetők. No meg a férj, Gazda József szívósan, kitartóan harcolt a hatóságokkal a kiutazási lehetőségért. Így aztán konzervekkel és lábasokkal fölszerelkezve járták be Európát. S mikor Spanyolországban a cordobai Nagymecset oszlopai között mór hagyományokkal találkoztak, úgy döntöttek, hogy Keletre is elzarándokolnak. Ekkor következett Üzbegisztán, Pakisztán, Afganisztán, ahonnan sok új fortéllyal tért vissza a művész, itt tanulta meg például az ikat technikát, amellyel gyönyörű finom árnyalatokat, tónusokat keletkeztethetett.

A ’70 es években öt Velencei biennálét látogatott meg a házaspár, nyugati utazásaik nyomán rájöttek, hogy ők az Isten háta mögöttinek gondolt Kovásznán abszolút európaiak. Kiderült számukra, hogy az európaiság nem földrajzi kérdés. Ella az utak során minden kételyére visszaigazolást kapott. S azzal szembesült, hogy minden nyugati és keleti művész ugyan azokkal a problémákkal küzd, amivel ő.

A textil női műfaj, mondják. Az. Tényleg az, s ez együtt jár azzal, hogy ha egy nő komolyan veszi asszonyi feladatait, akkor kevés ideje marad e női műfaj művelésére. Olosz Ella négy gyermek édesanyjaként teljesítette művészi küldetését, ezek mellett teljes emberként végezte tanári munkáját a Kovásznai líceumban. Nem is tudom, mikor jutott ideje a szövésre, ha jól sejtem talán éjszaka. De valahogy mindent össze tudott egyeztetni. Férje nem csak a nőt, a négy gyermekes anyát, de a teremtő erőt is tisztelte benne. Gazda József róla szóló könyvében így ír: „Együtt küzdöttünk, örültünk, szenvedtünk, sodródtunk, együtt védekeztünk, dacoltunk a kor szorításában, de Ella a „művészetében egyedül volt, mert az alkotó mindig egyedül van…” Milyen jól látja, bizony így van ez. De ne feledjük, az alkotói magány korántsem jelent magányosságot, ha a kész művet, van kinek megmutatni. Hiszen a mű azért készül, hogy az másokra hasson.

Ha a kiállítóteremben széjjel tekintünk, bizony érezzük a hatást. Pedig Olosz Ella munkái nem hivalkodóak, nagyon is fegyelmezettek, visszafogottak, meditatívak és elegánsak. Az Életkorok sorozat darabjai, mint filozófiai tételek sorakoznak, a Temesvár ’89:  monumentális emlékmű, a Reminiszcencia: stiláris múltba révedés. Az Ikat improvizációk egy meditáció állomásai is lehetnek, a Borvizek és a Zuhatag: organikus játékok, a Fegyelmezett érzelem: konstruktív zárvány, a két Plasztikus szőnyeg pedig: ritmusba szőtt zene.

Mindössze 56 év adatott e művészasszonynak a munkára. Ezen a tárlaton életművének csak töredékét látjuk, de igen nagy öröm, hogy Kovásznán, ahol életének legjavát töltötte, múzeumot hoztak létre emlékére, és szobra a főtéren áll.

Gazdáné Olosz Ella immár fenn a felhők gyapjából fon fonalat. A fehérekből derűt, a feketékből drámai borút sző égi osztovátáján. Jómagam azt remélem, hogy így ismeretlenül is elfogad földi kollégájának. Sohasem találkozhattunk, de miközben művészetének megismerésével foglalatoskodtam, sokat tanultam tőle. Hálásan köszönöm.

Pacsika Lia textilművész

(Elhangzott a szegedi SZAB Székház Galériájában 2019. november 7-én, a kiállítás megnyitóján)

 


Címke: , , ,
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.29 - tiszatáj

MEGJELENT A TANULMÁNYOK 2019/1-ES SZÁMA ÉS MELLÉKLETE
Kézbe vehető az újvidéki Magyar Tanszék Tanulmányok című folyóiratának 2019/1-es száma. A hagyományoknak megfelelően a folyóirat első számával látott napvilágot A tanszék életéből című melléklet is, amely az elmúlt év során lezajlott események menetébe, a munkaközösség és a hallgatók munkájába és eredményeibe nyújt betekintést (képes) beszámolók, bibliográfiai adatok révén… – KIRÁLY TÍMEA AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő