Szellemsimogatás

ÁLOM DOKTOR

Járgány motor nélkül. Stephen King legendás Kubrick-kritikája szerint ilyen adaptációt csiszolt 1977-es bestselleréből a híresen perfekcionista direktor. Rögtön ki is ütközik a különbség: az író csupán populáris paneleket tologat, míg a 2001 és a Mechanikus narancs adaptőre szerzői hangütéssel közelít a témához, vagyis darabokra szed, analizál, újra összerak, és valami egyedit teremt. Mike Flanagan misztikus horrorja – vagyis egyszerre a Ragyogás című regény és film folytatása – után még tágabbra nyílik a könyv és mozi közötti rés.

Slágerszerzőnek nevezik Flanagant, holott kultstátuszba emelkedett feminista home invasion thrillerje (Hush) is önmaga áldozatává vált, régimódi, jóleső, zsigeri feszültségteremtése gyorsan a B-szériás, akaratlan paródia martalékaként végezte, így az alacsony büdzséjű zsánergyakorlatához képest sokkal ambíciózusabb projektbe fogni ijesztő vészharangként zengett a Kubrick-remekmű rajongóinak fülében. Be is igazolódott a jóslat: a 2013-as Álom doktort celluloidra ültető kényszeredett második rész puszta nosztalgiafutam, az irodalmi forrás és a mozi-lenyomat előtt derekasan hajbókoló, ám új gondolatokkal egy pillanatig sem kecsegtető tömegtermék – soha nem kért felesleg egy lassan 40 éves rémfilm-mamut testén. Gyorséttermi változata egy természetfelettivel parolázó, rendkívül traumatikus, családfelbomlásról regélő ihletett, modern-posztmodern határon balanszírozó darabnak, ugyanabba az anyagi sikerbe és totális érdektelenségbe terelő hollywoodi vagy streaming PR-karám állatorvosi paripája, ahová a két részre bontott Az vagy a szégyentelenül didaktikus 1922 tartozik.

Önmagában nem is okozna gondot, hogy az Álom doktor napjaink infantilizálódó szuperhős-generációjának tesz engedményeket, a tömegfilm-stratégia és a tisztességes karakterológia, decens forgatókönyv, ügyes rendezés ugyanis szükségszerűen nem oltják ki egymást. Csakhogy Flanagan, aki immár egy újabb sztorit mesél – azaz hogyan folytatódik az 5 éves Ragyogás-gyerek, Danny Torrance élete a Szépkilátás Hotelből való elkeseredett menekülés után – valójában képtelen elszakadni a múlttól, dideregve, kattogó fogsorral a nyakába ugrik és várja, hátha a nagy elődök dicső híre majd segít átlendülni a nehézségeken. Innentől kezdve pedig súlyos lejtmenetbe kezd a rendező és az indokolatlanul hosszúra, 180-nal felérő 152 percre nyújtott szellemsztori: búcsút inthetünk a meditatív atmoszférateremtésnek a dagályos, kusza, túlzó vizualitású szubjektív mindfuck-stíl javára, ellipszisek, dermedt tekintetek, félve kibökött szavak züllenek explicit sokkhajhászássá, rideg-minimalista, viszont ugyanezért elevenbe találó szereplőprofilok áldozódnak fel a szájbarágós, instant leves tartósságú szentenciák oltárán.

Tematikailag ennél is súlyosabbat vét az Álom doktor: míg Kubrick auteur-feldolgozása dehumanizációról gondolkodott a kísértetnarratíva mögött, bántalmazó kapcsolatokról lebbentette fel a fátylat, a nagy amerikai Családot a patriarchális krízis, a tehetetlen nőiség és a magára hagyott, sebzett lelket eredményező gyerekmodell torzábrájába fordította, addig Flanagan homlokegyenest mást tesz. Kárhozattörténetből gyógyításra esküvő sikertörténetet kreál, az évtizedes pszichológiai sérülés nem marad velünk, hanem kizárható lesz, és noha ezt a mesét is jól el lehetne dörmögni (nevezetesen a Hatodik érzék szintjén), a friss direktor beéri a legócskább közhelyekkel. Danny a szintén telepatikus képességű kislány, Abra mentorává és pótapjává nő, vagyis az 1980-as szubverzív famíliakép hagyományos apa-lány kapcsolattá rendeződik vissza, a „ragyogó” páros egy Helter Skelter-pótlékként vadászó halhatatlan szekta ellen visel harcot, így a Ragyogás leírhatatlan mentális terrorja szimpla fizikai konfrontációvá redukálódik és John Ford-áthallásos indián vs. cowboy-tűzpárbajjal helyettesíteni a totális passzivitást két óvodás lépés hátra. Egy ideig a színészek próbálnak tüzet oltani, Ewan McGregor azonban a legkomolyabb, összeszedettebb pillanatában sem gyomlálja ki a fejünkből Danny Lloyd hideglelős döbbenetét és Rebecca Ferguson jó ideig fenyegető boszorkánya is sikítozó l’art pour l’art nemezisként bohóckodik az utolsó jelenetekben.

Flanagan családot oltalmaz, az embertelenedés jelölőjeként riasztó szellemeket a lelki defektusok védőangyalaként definiálja, nem szólva az afroamerikai és női figurák trendi, valójában üres cselekménybe applikálásáról, így az Álom doktor csak a néző jóindulata révén maradhat a víz felett. Gyerekgyilkosságot ugyan mellbevágóan ábrázol, eleje-közepe-vége struktúrát korrekten, eminens diákokra hajazóan mímel, legalább minimális vonásokkal ruházza fel méltatlan karaktereit, sőt, ha nagyon kívánjuk, a Szépkilátás-folyosók geometriája csaknem transzcendensen hangolódik újra egy-egy kukoricamezei, szántóföldes panoráma erejéig. Az összkép viszont nem több egy szénné égett, valahogy életbe toldozott és foldozott, gyenge szívritmusú Stranger Things-mutációnál: Spielberg tavalyi egyszcénás Ready Player One-virtuálinstallációjával közös nevezőre hozható, piros masnival átkötött reprodukció, legfeljebb felszínt karcoló, egyébként ormótlanul, ügyetlenül befejezett restauráció, a milliomodik ötlettelen folytatás, előzmény, közbeékelés, reboot díszpintye – a tényleges kiszuperált motorú luxuskocsi.

Szabó G. Ádám

Doctor Sleep, 2019

Rendező: Mike Flanagan

Szereplők: Ewan McGregor, Rebecca Ferguson, Kyliegh Curran, Cliff Curtis, Zahn McClarnon