| | | Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>> |
| | | Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>> |
| | | Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>> |
| | | Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>> |
| | | Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>> |
| | | ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>> |
| | | A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>> |
| | | Indul az e-Trafó online programsorozat >>> |
| | | Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>> |
| | | Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>> |
| NAPI TANDORI |
| | | Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>> |
| | | Trafó – Mi a te ügyed? >>> |
| | | Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>> |
| | | Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>> |
| | | Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>> |
| | | Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>> |
| | | Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>> |
| | | A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>> |
| | | Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>> |
| | | Swimathon Pécs 2020 >>> |
|
Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei „Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában) Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya >>> |
|
Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására |
Barátommal leülünk annak a képzeletbeli kerthelyiségnek legtávolabbi sarkába, amelyben csak madárdal hallik.
Meg a szomszéd káromkodása.
– Látod – mondja a barátom – amikor valakinek az anyját az aktus miatt kárhoztatják, nem csoda, hogy fogy a népesség!
Kénytelen vagyok igazat adni, bár kissé elkanyarodtunk az irodalomtól. Persze sörhabos szájjal miért kellene mindig leragadnunk az irodalomnál?
Már éppen az erdő és madárdal jönne a számra, amikor barátom kapcsol.
– Itt van egy vers – előhúzza – már nem trendi.
Kérdő tekintetemmel találkozva magyarázkodásba kezd.
– A mai világban, amikor a biotermesztők rájöttek, hogy a műtrágya káros, vissza kell juttatni a talajba minél több szerves anyagot, akkor tessék!
Rábök egy verssorra.
– Itt az anyagcsere-végterméket a költő pejoratív értelemben használja. Mi következik ebből? Nem tiszteli! Nem halad a korral!
Bennem felmerül, hogy valami mást, valami emelkedett stílust várnék el a költőtől.
– Tehát a hibás szóhasználaton túlmenően a társadalmi…
– Mondd, kedves barátom, miért kell egyáltalán? – próbálkozom.
– Nem érzed a környezetvédelem szükségességét?
Éppen a nyelv tisztaságáról szeretnék szólni, de mire ajkamat – vagy a pofámat – kinyithatnám, elhangzik egy műtrágya-reklám. Valahonnan mégis beszűrődik a képzeletbeli csendbe.
– Látod, mennyire fontos, belátod végre?
Erre nem tudok mit válaszolni.
Ezúttal egy másik aláhúzott kifejezésre mutat a vers harmadik sorában.
A felszólítás félreérthetetlen.
– Nem helyesen használja, hanem úgynevezett kötőszóként! Ezzel negatívvá teszi az értelmét, éppúgy, mint az a honpolgár, aki a másiknak a szülő anyját…
Elakad a lélegzete, izzadt homlokát törölgeti, vizet iszik. A sör ugyanis elfogyott.
– A mai világban, amikor számos férfi impotens.
– Otthon – vetem közbe.
– Az említett felszólítás lealacsonyítja az egyébként nagyon is szükséges cselekedetet.
Ebben a pillanatban elhangzik egy potencianövelő szer reklámja, majd a másik mosópor után, egy másik, konkurens és még jobb segítség a bajbajutott férfinépnek, de a női egyenjogúság figyelembe vételével.
– Látod, örömet okoz! És ezt a fogalmat pejoratív értelemben használni! – dohogja.
Igazat adnék neki, de miért kell ehhez irodalom. Az irodalom már nem mozgósít, mint Petőfi korában.
Előhúz egy másikat. Egy női feltárulkozást.
– Hol vannak már a szerelmes versek? – szólalok meg, amikor levegőt vesz.
– Hát éppen ez az. Nem trendi csöpögős részletekkel terhelni az olvasót. Nem trendi.
– Itt éppen a csöpögés van a középpontban – replikázok.
Ő úgy véli, hogy egyeseket éppen aktusra buzdítana, ha annak a bizonyos versnek két szereplője volna.
– Magányos szegény – mentegetem.
– Ő maga tehet róla – vonja le a tanulságot a barátom – ezzel a tartalommal elijeszti a potenciális partnereket.
Éppen arra gondolok a bemutatott versek költőiségének hiánya talán az olvasót riasztja el, amikor felharsan egy újabb reklám.
Egy újabb reklám, amely költői gondolataim szárnyalását a földre kényszeríti.
A reklám témája is szárnyas. A világoskék folyadék – véletlenül sem naturalistán piros – nem szivárog át a szárnyas betéten.
Delet harangoznak. Tálalják a levest.
Radnai István
 |  |  |  |  |  |  |  |  | ![Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)](http://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2017/12/FI-borító.jpg "Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)") |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |
