08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

„Nemcsak a művészeti rész robog, a társadalmi aspektus is szerves részünkké vált”
2019.11.03 - tiszatáj

INTERJÚ A HOMO LUDENS PROJECT ALKOTÓIVAL

A Homo Ludens Project kompániájáról nehéz úgy beszélni, hogy ne személyes emlékek, tapasztalatok sora rohamozzon meg. Több elsőjénél ott voltam, és egészen felemelő látni, merre haladnak. Ahogy ott ülök a megbeszélt helyünkön Benkő Imolára és Szilágyi Szabolcsra várva, az jut eszembe, hogy ők is olyan emberek, akikkel ott tudom felvenni a beszélgetés fonalát, ahol leejtettük. Két folyton mozgó figura, akik folyamatosan feszegetik a határaikat, ezzel bevállalva olyan élethelyzeteket akár szakmai téren, akár civil életükben, amelyekre lehet, hogy ők sem számítottak eddig. Cseppet sem könnyű, de ez a játékos ember ismérve: úgy játszani, hogy a háttérben ne rozsdásodjanak be az apró fogaskerekek, és a néző is többet vigyen haza a puszta jól szórakoztam élménynél.

– A Homo Ludens Project színházi társulatnak elég nagy történelme van már itt Szegeden, és talán bátran mondhatjuk, hogy országosan is kezd a nevetek ismertté válni. Hogy érzitek – főleg, ha a kezdetekben volt bármilyen mérce, ahová szerettetek volna eljutni –, most hol tartotok?

Benkő Imola Orsolya: – Nem tudom, hogy volt-e ilyen. Bennem biztos nem volt a kezdettől fogva sem ilyen elképzelés, hogy hol fogunk tartani hat év múlva – mert most éppen hat évesek vagyunk! Viszont a tekintetben volt elvárás, hogy mi magunk tudjunk abban a tempóban haladni, amit saját magunktól elvárunk. Most ott tartunk, ahol tartanunk kéne, Szasza?

Szilágyi Szabolcs: – Szerintem nem. Alapjáraton türelmetlenek vagyunk. 

B.I.O.: –Jellemző ránk egy alapvető türelmetlenség, az biztos. Azt tudom, hol tartunk most. Annak a velejéhez érkeztünk, ahová nagyon jó megérkezni. Azzal foglalkozunk, hogy hogyan lehetne jobb ez az ország, ami szerintem mindenkit érint. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy esztétikai minőség vagy egy új formanyelv feltérképezése, hanem társadalmi kérdésekkel foglalkozunk. Ez is az ars poeticánk.

Sz.Sz.: – Sikerült oda eljutni, hogy a névadó „játékos ember” kapott egy komolyabb értelmezési módot. 

 

 

– Vagy, ahogy én látom, amellett, hogy a rátok jellemző módon folyton újradefiniáljátok a színház alapvetéseit, megtartottátok a társulat nevéhez hűen az ember központiságát. Ez a központiság pedig a Szabad Terek társadalmi közösségi kezdeményezés kapcsán egy olyan platformot kapott, főleg, hogy az eddigi produkciók során is fontosnak tartottátok akár az improvizáció eszközével, akár az érzékenyítő beszélgetésekkel lemérni a közönség reakcióját akkor és ott. 

Sz.Sz.: – Például a CAR-Men! Egy másodperc alatt történt a lemérés.

– Nem meglepő módon, az ominózus élmények egyike! Hogy érzitek, milyen helyet foglal ez most az életetekben, munkátokban, a társulat életében, akár a távoli jövőre nézve is?

Sz.Sz.: – A társulat életébe a műfaji kísérletek közepette mondhatni szinte észrevétlenül folyt bele a társadalmi felelősségvállalás és a hasznos projektek létrehozása.

B.I.O: – Ez az évad-szlogenünk is: hasznos vagy!

Sz.Sz.: – És az sem véletlen, hogy ez most került előtérbe. A Humánia kapcsán erősödött meg igazán a hasznos vagy tudatosítása, és ez az, ami mellett most kitartunk a tevékenységünket tekintve. Nemcsak a művészeti rész robog, a társadalmi aspektus is szerves részünkké vált.

B.I.O: – Hozzáteszem baromi nehéz, mert az is látszik, hogy amikor az emberek megnézik a Humániát, úgy állnak fel utána, hogy tényleg nagyon jó lenne valamit csinálni, viszont a lelkesedés pár nap alatt képes elhalni. Nekünk nagyon gyorsnak kell lenni, ugyanis ez az előadás úgy működik, hogy a nézők látnak egy kérdésfelvetésekkel teli előadást, kvázi, milyen Humánia (alternatíva Magyarországra) lenne megfelelő, mert ami van, az nem éppen komfortos. Ezt követően felmerülnek a kérdések, hogy mit lehetne tenni, erre érkeznek koncepciók, ötletek, majd ezt kivezetjük a valóságba, hogy ezeket az ötleteket életre is hívjuk, ne csak beszéljünk róluk. Ezzel úgy érzem gyerekcipőben járunk még társadalmilag. Az igény megvan rá, a cselekvést nehezebb beindítani.

– Ebben az is közrejátszhat, hogy nehezen hiszik el: itt tényleg történhet valami. Nemcsak érzékenyítő beszélgetés zajlik, melyet hazavisz magával az ember a tanulságokkal együtt, de talán a Humánia egyike lehet azoknak a gyakorlatoknak, amelyek igazán kimerítik a közösségi színház fogalmát. Ennek például Olaszországban jó ideje hagyománya van, elég csak megemlíteni a Monticchiellóban lokalizálódó Teatro Povero-t, Andrea Cresti vezetésével, aki kis híján az egész civil lakosságot a színdarabok résztvevőjévé teszi, ezáltal megszólítva és aktivizálva őket.

Sz.Sz.: – Vissza a középkori színházhoz.

 

 

– Pontosan! Vagy a bolognai Fraternalcompagnia commedia dell’arte társulat, akik gyakorlatilag bárhol, fillérekből tengődve képesek színházat csinálni. Ennek a gyakorlatnak a jövőjét azért nem látom még itthon, Magyarországon, mert a honi színházi szakma most teljesen más irányban látja a lehetőségeket. Ez nem feltétlen baj, de talán ez is fakadhat a társadalmi gyerekcipő jelenségtől, és talán mi sem vagyunk befogadók, elég nyitottak erre. Szerepek vannak leosztva; nem igazán hisszük el, hogy egy színdarabbal nemcsak a színész, hanem a néző is együtt tud lélegezni.

B.I.O.: – Ismerős ennek a hiánya. Viszont pont nemrég tartott nálunk workshopot Roberto Mazzini a láthatatlan színházról, aki szintén jártas az általad is említett közösségi színházi kultúrában. A workshop gyakorlatait ki is vittük a villamosra, aktuálisan a szexuális visszaélés volt az egyik központi elem, és a dühtől kezdve az egyetértésen át a teljes negligálásig érkeztek reakciók. Az emberek nem tudták, hogy színészek játsszák, és szinte önműködően beindul egy diskurzus a választásokról a villamos kellős közepén. Ettől is elzárkózunk a mindennapokban. Ezért is jó a Szabad Terek, akik felhívják olyan közösségekre a figyelmet, akik nemcsak magukon szeretnének segíteni, de tevékenységükkel, más közösséggel összefogva egymás életét is megkönnyíthetik. 

Sz.Sz.: – Ráadásul úgy próbálnak fókuszban maradni, hogy közben céljuk megőrizni a függetlenségüket. Ez nagyon nem könnyű, és még csak nem is a szokványos támogassatok minket felszólító módú kampány-metódusokról van szó. A Szabad Terek által fórum alakul ki és bepillantást nyerhetünk minden kis egyesület napi küzdelmeibe, valamint erről érdemi vita is tud kerekedni. 

– És hogy milyen láncreakciót képes generálni egy ilyen összefogás, ha egy kiesik, az másra is hatással lehet. Hovatovább én ennek a kultúráját sem érzékelem még állandó jelleggel, inkább csak bizonyos ügyek mentén, akkor viszont nagyon. Viszont azt sem gondolom, hogy a közösségi összefogásnak van szabálykönyve. Az biztos, hogy én a saját generációmon érzek egyfajta eltartást, míg a fiatalabbak sokkal vérmesebbek. Ti ezt hogy látjátok?

B.I.O: Szerintem is a fiatalokban elképesztő energia van ezzel kapcsolatban, szerencsére. A sokat kárhoztatott Z generációnak sokkal nagyobb felelősségtudata van, mint a harmincas-negyvenes generációnak. 

Sz.Sz.: – Nagyon megnyugtató. Például egy hónapja aktívan dolgozunk közösen nagyon fiatal önkéntesekkel, és én rengeteget tanulok tőlük! Reményt is ad, hogy velük elkezdődhet valami.

 

 

– Mondjátok el, kikkel dolgoztok most? Milyen terveitek vannak?

Sz.Sz.: – A Humánia és A csillagok szíve kapcsán is van most egy erős alkotócsapatunk. Valamint csináljuk az Oldd meg! fórumszínházat középiskolásoknak.

B.I.O: – Az egy azért is kifejezetten érdekes projekt, mert az osztályokban aktuális konfliktusok megoldását segíti. Jelentkeznek osztályok a saját problémáikkal, mi pedig elkezdünk ezzel foglalkozni, aktívan, velük együtt. Ezeknek van megelőző beszélgetése, valamint utógondozása, utánkövetése is, de a legnagyobb feladat akkor és ott felépíteni a bizalmat, melynek köszönhetően a fiatalok ránk bízzák a gondjaikat, majd megoldást is keresnek rá velünk közösen, hogy aztán ők a saját lábukra állva kezelni tudják a hasonló helyzeteket. Ehhez még egy pszichológus segítségét is szeretnénk a jövőben igénybe venni, mert bár eddig nem volt olyan helyzet, amellyel ne bírtunk volna el, még simán adódhat ilyen. Ezt én, Szasza és Mezei Timi csináljuk. A Humániában résztvevők: Kiss Izabella, ő tavaly került be hozzánk – ő jön velünk láthatatlan színházi projektbe is –, Boros Kata, Petrács Gábor, Szilágyi Szabolcs, valamint a zenészek: Brindza Tamás, Pintér Norbert és Bubla Bence. Ehhez a brigádhoz kapcsolódik Kovács Gyula András, aki a grafikusunk és látványtervezőnk, valamint Kállai Ákos is, aki a Humánia középiskolás foglalkozásait tartja. A csillagok szívében továbbra is Mezei Tímea, Szilágyi Szabolcs, Roskó Gábor, Brindza Tamás, Haraszti Ádám és Pintér Norbert működik közre. 

Valamint újonnan csatlakozik hozzánk még Zana Bendegúz, akire Roberto is felfigyelt. Ő a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba járt és most Szegeden tanul drámapedagógiát. Továbbá elkezdtünk foglalkozni Esterházy Péter Egy nő című művével Szemendrey István, Szilágyi Szabolcs, Brindza Tamás és Lányi Niki közreműködésével. Nyomokban színházat is fog tartalmazni! Nem kifejezetten színházi, sokkal inkább intermediális lesz. 

 

 

– Meséljetek még nekem arról, hogy milyen szerepe van a társulat életében most a ZUG-nak? Volt szerencsém ott lenni a kezdeteknél, és nagyon kíváncsi vagyok, ti hogy látjátok, mert ritka, hogy független társulatok több éve ugyanazon a helyen saját jogon tudjanak maradni és a körülményekhez képest maximális kreativitással tudják kihasználni. 

B.I.O: – Ami nekünk is új, hogy egyre több színházhoz, irodalomhoz köthető képzésnek adunk otthont, ami reflektál a már említett nyitásunkra a szociális témák felé. Minket is fejleszt és szeretnénk külföldi képzéseket is indítani. Számomra látványos a hiányos színházi képzés Magyarországon – nagyon alapszinten van és nagyon egy irányból táplálkozik. A multikulturális képzések rajtunk, illetve a hozzánk betérő, tanulni vágyó, színházszerető embereken is fejlesztenének. Így több alternatíva is születne arról, milyen is lehet még a színház. 

Sz.Sz.: – El is hívtuk a Kerekasztal Színház előadását a környezettudatosságról, és szeretnénk a szegedi befogadóközönséget hozzászoktatni, hogy igenis tudunk kommunikálni fontos ügyekről a színházon keresztül, illetve hogy Budapesten hogyan kísérleteznek ezzel a kommunikációs formulával. Meg is beszéltük a Kerekasztal tagjaival, hogy ha megszületik egy megvalósítható ötlet, akkor mi azt véghez visszük a Humániához hasonló módon. Hogy legyen a tetteknek látványos következménye. 

B.I.O: – Van még egy szépírói kurzusunk Szilasi Lászlóval, amit nagy mérföldkőnek tartunk, mert bár a Szegedi Tudományegyetemen van ilyen oktatás, ebben a közegben, kis létszámmal is úgy tűnik több, mint hasznos volt elindítani, valamint Szilasi közreműködése mondhatni performatív értékkel is bír; ugyanakkor egyedülálló intellektuális töltete van minden foglalkozásnak. Van még kommunikáció és beszédfejlesztés Büky Beáta színművésznővel. Ami izgalmas, hogy nem elsősorban csak a színpadi megszólalást fejleszti, hanem civilektől kezdve rádiósokig mindenki tanulhat művészi beszédet.

– Ezekben a képzésekben akkor az a jó, hogy ti magatok is mindegyiken aktívan részt vesztek. Ez a Homo Ludensnél persze valahogy mindig is így volt, sosem tudtatok azonosulni a kívülállással. Remélem ez megmarad.

B.I.O: Mi is reméljük! Pont Roberto láthatatlan színházi workshopja kapcsán merült föl a kooperáció, hogy mi is kimenjünk Olaszországba és ott is kipróbáljuk magunkat.

– Ez is viszonylag keveseknek adatik meg, és tudjuk jól, hogy vannak korlátok, de mégis valahogy itt is igazolódik, hogy a tett a kifizetődő és – elcsépeltnek hat, ám mégis igaz – csak akarni kell.

Sz.Sz: –Akarni kell, pontosan, de ez körülbelül mindennel így van. Ímmel-ámmal meg félgőzzel is lehet csinálni, de az csak nyökögés lesz. 

Tóth Emese

 

  

Fotó: Kovács Gyula András

 

Humánia című előadás legközelebb itt látható:

Budapest – november 16. 18:00 Óvóhely (Bartók Béla út 60.) >>>

Szeged – november 21. 18:00 ZUG (Gyertyámos utca 4.) >>>


Címke: , , , , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő