Sylvia Plath versei
Kedves, egyszer csak
Irányt és színt vált a világ. Utcai
Fény repeszti szét a patkányfarkú
Sárgaakác hüvelyét reggel kilenckor.
Észak sarkvidéke ez.
A kis sötét kör.
Itt a fű babahaj – szőke, lenge.
A lég illata zsenge
Zöld, és jóleső.
Gyöngéd ölelését élvezem.
[…]
Novemberi levél
Kedves, egyszer csak
Irányt és színt vált a világ. Utcai
Fény repeszti szét a patkányfarkú
Sárgaakác hüvelyét reggel kilenckor.
Észak sarkvidéke ez.
A kis sötét kör.
Itt a fű babahaj – szőke, lenge.
A lég illata zsenge
Zöld, és jóleső.
Gyöngéd ölelését élvezem.
Elönt a forró pír.
Olyan bolondul boldog
Érzés, hatalmas
Vagyok, azt képzelem,
Míg csizmám gyönyörű vörösben tocsog.
Ez az én területem.
Naponta kétszer
Járok itt, szimatolva
A barbár magyalt haragos
Zöld kagylóival, mely valódi vas,
S a régi holtakból vált palánkot.
Szerelmem ők.
Szerelmem, mint a történelem.
Aranylik az almalugas,
Képzeld csak el –
Hetven almafám
Őrzi rőt-arany gömbjeit
Sűrű, sápadt halál-levesben,
A millió aranyos
Levél fémes és rezdületlen.
Ó, szűzi kedves, te árva.
Senki sincs velem
Derékig harmatba járva.
Az elpazarolt arany sötétlő,
Vérző száj, thermopülai győzelem.
A detektív
Mit csinált a nő, amint ez süvöltve tört be,
A hét domb, rőt barázda, kék hegy fölött söpörve?
Elpakolt, hogy helyén legyen a csésze, bögre? Ez lényeges.
Az ablak mellett állt, figyelt?
Vonat sikít a völgyben, akárha lelkek, horgokon.
Halál völgye ez, tehéncsordája mégis jóllakott.
A kertben csalások rázták selymükről az esőt le,
S a gyilkos szem csigaként araszolt, sandán, nyirkosan,
Nem bírt az ujjakra nézni, e haszonlesőkre.
Az ujjak egy asszonyt nyomkodtak a falba,
Testet a csőbe, és szállt a füst.
Tűzre tett évektől bűzlik a konyha,
Hazugságot tűztek fel családi fotóként,
És ez egy férfi itt, mosolyát nézze csak.
A gyilkos fegyver? Nem halt meg senki sem.
Nincs is test a házban, se élő, se holt.
Van fényező-szag, vannak plüss-szőnyegek.
Van napsugár, ahogy játszadozik pengéivel,
Kelletlen huligán a lángszínű szobában,
Hol a rádió, mint idős rokon, magában beszél.
Fúrt, akár a nyíl, szúrt, akár a kés?
A mérgek közül melyik lehet?
Idegcsavargató volt, görcsbe rántó? Áramütés?
Az ügy során test nem került elő.
A test egyáltalán nem lényeges.
A légneművé változás esett meg itt.
A száj először, hiányát jelezték,
Amint egy év letelt. Túl mohó volt,
Ezért büntetésként kitették, mint barnult gyümölcsöt,
Hogy ráncos és aszott legyen.
A mellek követték.
Ők nehézkesebbek voltak, két fehér kő.
A tej sárgán folyt, majd kéken, édesen, akár a víz.
A nyelv nem hiányzott, volt két gyerek,
De csontjuk kilátszott, s a hold csak mosolygott.
Majd a kertkapuk, a száraz fa halom,
A barnás anyaöl-barázdák, az egész uradalom.
A talpaink alatt, Watson, levegő.
A hold van csak itt, foszforba balzsamozva.
A varjú a fán. Jobb, ha noteszt vesz elő.
Vágás
Susan O’Neill Roe-nak
Izgató eset –
Hüvelykujj hagyma helyett.
A tető odavan,
Nem tartja csak egy bőrnyi
Zsanér-féle,
Fedél ez, vagy kalap,
Hullafehér.
Alul piros plüss.
Kis zarándok,
Megskalpolt az indián.
Pulyka-lebernyeg
Szőnyeget bont,
Gördít eléd a szív.
Erre lépek,
Míg rózsás habot ont
Palackom, azt markolom.
Ez ünnepi alkalom.
Elő a résből
Millió zsoldos rohan,
Vöröskabátos, mind olyan.
Ki ellen indul a roham?
Ó kicsiny
Hüvelyk Matyim, gyógyszert
Veszek be, mert levert
A kivérzett,
Papírvékony érzet.
Szabotőr, japán
Kamikáze –
A folt a
Géz Ku-Klux-Klán
Bábuskádon
Borong, komorlik egyre, és
Húsgolyóba gyúrt
Szíved ledöbben:
Mit csöpp malma gyárt,
Csupán a csönd,
Csak hogy összerándulj –
Agyműtött veterán,
Parázna lány,
Sánta hüvelykujj.
