Nemes Z. Márió: Privát
(RÉSZLETEK EGY VERSES REGÉNYBŐL)
Mióta elkezdődött, nem álmodok, valószínűleg nincsen rá szükségem, és pontosan akkor ébredek, amikor eldöntöm. A Makovecz-házban szállásoltak el minket. Mintha egy bélféreg belsejében ülnék fel, elsőre össze is zavarodok, hogy kinek a pokla ez. De aztán, amikor a reggeli kávéért a konyhába lépek, és meglátom a törpe méretűre zsugorodott KKL-t, rájövök, hogy az övé. Arra panaszkodik, hogy már egy hónapja nincs EREKCIÓJA, de ez nem tör le […]
(RÉSZLETEK EGY VERSES REGÉNYBŐL)
Mióta elkezdődött, nem álmodok, valószínűleg
nincsen rá szükségem, és pontosan akkor ébredek,
amikor eldöntöm. A Makovecz-házban szállásoltak
el minket. Mintha egy bélféreg belsejében ülnék
fel, elsőre össze is zavarodok, hogy kinek a pokla
ez. De aztán, amikor a reggeli kávéért a konyhába
lépek, és meglátom a törpe méretűre zsugorodott
KKL-t, rájövök, hogy az övé. Arra panaszkodik, hogy
már egy hónapja nincs EREKCIÓJA, de ez nem tör le,
és nem is mulattat, hiszen én ne ismerném alap
és felépítmény politikáját? A hajnal az ajtónál ér
minket, és akkor jövök rá, hogy lám megérkeztek
a régóta várt geológiai korszak óriáskígyói.
A felhők alól ereszkedtek le, körvonalaikat
összekuszálta a sáros szél, de mindegyik vörös
volt. Most már nem kell félnem semmitől,
hiszen mindenki látja, külvárosok fényében
és kígyók hátán érkezem Izraelbe.
*
A MAGYARÁZATOKBAN akartalak eltüntetni, mert
azt hittem elég ledarálni valakit, hogy kihúzzuk
a fogát, pedig a fog a halál után is tovább nő,
egyre hevesebben tolakszik kifelé, illetve
befelé is egyszersmind, mert átszúrja a koponyát,
hogy az egyetlen gondolattá váljon, amit kihordani
érdemes. Ezzel ejtettél teherbe engem is,
de valójában nem volt ellenemre, mintha
erre az anyaságra készült volna a nyelvünk,
csak sohasem volt elég bátor kimondani.
A MAGYARÁZATOK ezért se magyarázhat
meg semmit, hiszen a HAZUGSÁGON,
nincs mit magyarázni, és főként, nincs
kinek mit, de tudom, hogy ezzel sem tudlak
halálra sérteni, hiszen nekünk – már megint
az egyre gondolunk – nincsen halálunk.
*
„Számomra a sötétség, amivel kommunikálni
kell tudni, legalább olyan fontos volt, mint a fény.”
Ebben a makoveczi szellemben rendeztem be
a mai napot. Nagyon haragudtam Zolira, mert
hétfőn meg kedden is megcsalt, azt mondta
PP-nek, hogy egyre többet kémkedek utána,
meg a csapból is én folyok. Hát akkor ne igyon
vizet! Dühömben feliratokat hagytam neki a liftben,
hogy tudom, mit csinál, de láthatóan nem használt.
Radikálisabb eszközökhöz kellett folyamodnom.
Szerencsére volt otthon egy pápai löncskonzerv.
Óvatosan felnyitottam, vigyázva, hogy a húspép
feletti vékony zsírréteg ne sérüljön, hiszen ez
alkotta Zoli ideghálózatát. Először hőkezeléssel
próbálkoztam, szinte kicsordult a könnyem,
amikor elképzeltem, hogy visíthat épp árulkodás
közben. Nem is vagyok csaló, jaj-jaj stb. Pedig
az ősz pasztellszínű patkányai úgyis eljönnek majd
az agyadért barátocskám! Ezzel a felkiáltással
kezdtem magamba tömni a konzervet, a bádog
részek felsebezték a nyelvemet és a számat, úgy-
hogy a löncsfalatokat a vérem is megédesítette.
*
Régen szörnyű viharok kínozták az embereket,
a túlélők majmokká változtak. De nem ők élnek
Budapesten, hanem terrorista zsidók, akik gumi-
lövedékekkel lövik ki a szemem, hogy ne lássam
a HAZUGSÁGOT a lágyan olvadó szeptemberben.
Zoli ma különösen aktív volt, írt szép verseket is,
amiket rögtön megmutatott PP-nek, aki egyfajta
hasonmása, mert erős köztük a szeretet-gyűlölet.
Az IRODALOM valójában börtön, és egymást
erőszakoló köztörvényes benne minden férfi és nő.
Na de mi van a gyerekekkel? AZ IRODALOMBAN
nincsenek gyerekek, vágta rá PP, és hazataxizott.
