10.09.
| Trafó Galéria: Mögöttes hangok zaja >>>
09.30.
| Szeptemberben indul a Családi Iránytű Klub >>>
09.30.
| Grand Café – Ráolvasás 03 – Orcsik Roland: Legalja >>>
09.28.
| Törzsasztal Műhely – I. Támogatói Bazár és kötetbemutató a Jazz Kocsmában >>>
09.17.
| Jazz Kocsma – Berta Ádám A kígyó feje című regényének bemutatója >>>
09.17.
| Grand Café – 2008–2018: Válság és hegemónia Magyarországon >>>
09.14.
| Grand Café – Ráolvasás 02 – Nemes Z. Márió: Barokk Femina >>>
09.11.
| Deák17 – Egy ecsetvonásnyi Észtország és a Grimm testvérek meséi >>>
09.10.
| Molnár T. Eszter új regényének és kollázsainak bemutatója a Grand Caféban >>>
NAPI TANDORI

09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>
08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>

DISZKÓGLÓRIA – Keresztül-kasul David Bowie életművén

Deczki Sarolta, Fenyvesi Ottó, Horváth Csaba, Lanczkor Gábor, Lengyel Zoltán, Lenkes László, Marton László Távolodó, Marx Laura, Nagy Márta Júlia, Péterfy Bori, Poós Zoltán, Delimir Rešicki, Sopotnik Zoltán, Hannah Sullivan, Szabó Eszter Ágnes, Uhl Gabriella írásai

Havasréti József Najmányi Lászlóról

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

„Tűz van, azt kell kiabálnom”
2019.10.20 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS: RAKTÁRÉPÜLET

Szeptemberben negyedik alkalommal mutatták be Kormányos Ákos darabját, mely a tavalyi évben az SZTE Kulturális Iroda által hirdetett drámapályázaton első díjat nyert el. A Szegedi Nemzeti Színház balett-termében a cselekmény fogalma kimozdult megszokott medréből, arcunkba kiabált a téma, mi meg közben saját magunkkal és környezetünkkel is elszámoltunk.

Mi minden történhet egy raktárépületben, amit a belénk rögzült szűrőkön alig-alig engedünk át, s ha meg is tesszük, tabuként kezeljük? Kormányos Ákos már verseivel is kimozdít bennünket ezekből a belénk kódolt tradíciókból, másképp tálal, másképp segít és szembesít. Paraván című kötetének versei folyamatosan kapcsolódnak a testhez, erőteljesen mászik végig rajta vagy gyengéden simítja bele szövegeibe. Ez drámájában sem történt másképp, melyet a Szegedi Nemzeti Színház Bázis színjátszókörének tizenöt tinédzsere emelt színpadra Kállai Ákos vezetésével. Azzal a szikével azonban, mellyel költeményeiben közelít a testhez, itt még mélyebbre vág.

Hogyan és hol tudja védeni vagy nem védeni magát a test? E kérdés tere a testtel szembeni erőszak lesz, valamint a test védekezése mindezzel szemben – tehát a hangsúly továbbra is a testen, de  itt most nem (csupán) efelől közelítünk. Nem a gerinc mentén mászunk felfelé, nem a csípő csont mesél nekünk. Az eddigi tabukat felszámoló testpoézishez most a nemi erőszak témáján keresztül vezet az út. Azonban inkább a psziché zegzugos sarkaiban járkálunk. Hiába folyik gátlástalanul a takony, a vér, itt valahogy erőteljesebb, fontosabb lesz e mögé látni, hogy mit vált ki ez a látvány áldozatból, s elkövetőből – mintsem a látvány maga. Dialógusokat vagy azok részeit halljuk csupán, gondolatok és indulatok között mászkálunk, belső terekben mozgunk, melyeket a valóságban nem látni.

 

 

Egy térben jelenik meg az áldozat és az elkövető, úgy, ahogy a valóságban ez – az erőszaktétel után –  igazán nem történik meg. Ezt a hiányt is dramatizálja  darab. Az elmúlt években hangsúlyt kapott problémát, a szexuális visszaélés problémáját itt most másképp látjuk, nincs csupán fekete és fehér, inkább minden egyszerre: átmenet, kezdet és vég, dilemma, útkeresés, mondvacsinált magyarázatok. S hogy ezt így tálalni tudja, egy térben kell látnunk az áldozat és erőszaktevő belső vergődését. Így teremtődik meg az a kapcsolat, amely túlmutat az erőszakon s valami mélyebb pszichés útvonalon keresztül vezet el oda, ahol talán megértjük őket.

Egy külső szem, kívülálló személy vezet be minket szimbolikusan a térbe, melyben az erőszaktétel mögött húzódó kérdések, miértek és határozott gondolatok elevenednek meg. Nem tartozik az elkövetőkhöz, de az áldozatokhoz sem. Hozzánk beszél, velünk van. Sétál és becsöppen, vele együtt meg mi is. Felismeri, amit hall, megpróbál beleszólni, indulatai vezetik, tenni kéne valamit, de mit. Járkál az erőszaktevő, majd az áldozat fejében, s mikor az összefüggéstelennek tűnő gondolatok összeállnak: inkább lekapcsolja villanyt, a gondolatokat, a történteket, a tenniakarást. Talán megretten, ahogyan mindnyájan, akik ott vagyunk. Otthagy, ott maradunk, ő is és mi is, a sötétben, a hátramaradt kiáltások és a raktárépület csendjében.

 

 

A dráma – szövegét tekintve – elidegenít a tartalomtól és inkább a forma felé vezet.  Keressük neki a formát, s csak közben mászik bőrünk alá a tartalma. Száraz, primér kijelentések és kiáltások hangzanak el, a kegyetlenség a maga egyszerűségében elevenedik meg. A színészek által használt elidegenítő gesztusok rendkívül érvényes szimbólumai a valóságban történő döntéshozásnak, ahol csak a távolságtartás létezik: az áldozat, a történtek, az elkövető – mind csak reprezentálva vannak. Így helyezik színpadra, nincs közvetítő, se bíró, se ügyvéd: csak az áldozat(ok), az elkövető(k), meg mi. Reprezentálva vannak, számunkra, de ítélet nem következik.  Így kap formát a szöveg cselekvésnélkülisége, az erős és egyenes kijelentések. Valójában a szöveg valóságánál maradtak, nem az érzelmi hovatartozást keresték, inkább a formát. Ugyanis konkrét cselekmény helyett az abúzus közben született gondolatok, az akkor lezajló dialógusok jelennek meg. A kaotikus, áttekinthetetlennek tűnő rendszerbe összemosott replikák pontosan cselekménytelenségükben teszik láthatóvá, mi történik. Nem jutunk el A-ból B-be, nincs fejlődéstörténet: egy helyzet van. Mit kezdünk vele? Talán pont ez a célja a darabnak a cselekvés és lineáris történet mellőzésével: nem oldja meg, nincs vég, nem vezet bennünket sehová. Leültet és belehelyez egy szituációba, ahonnan nekünk kell kijönni, valahogyan, másképp, mint ahogy érkeztünk. Egy belső cselekmény nyer külső formát, mely csak a lélekben és elmében történik. Itt senki sem csinál valamit – expliciten –, hanem gondol. Nem azzal ejtenek zavarba, hogy a szemünkbe néznek, és tesznek valamit, hanem pontosan azzal, ahogy idegen tekintettel a semmibe merednek, így kiáltanak az arcunkba, mi meg csupán tudjuk, hogy mit tesznek – de nem látjuk.

 

 

A lányok kórusa nemcsak az áldozat különféle önreflexióit közvetíti a történtekkel kapcsolatban, öltözékük megoldása is fontos dologra hívja fel a figyelmet. Nyakig gombolt ing szoknyával, miniruha, laza pizsamanadrág, póló, farmer, kalap és hosszú kabát – bármit is visel, senki nem kéri az erőszakot. Kiáltásaik, és belső iszonyuk alá bekúszik Beethoven 9. szimfóniájának IV. tétele – mely önmagában hordozza Schiller örömhöz írt sorait is – az Örömóda dallama: bizarr párosítás ez, ahol megint csak a formára próbálunk figyelni, de a tartalom kiemelkedik belőle. Az groteszk óda kidobja magából, hogy lássuk. Az áldozat ódája az elkövetőhöz, az élethez, önmagához, bármihez, ami kihozná a raktárépületből, melynek végső konklúziója, hogy társadalmunkban egyetlen kiáltás érne bármit is ebben a helyzetben: tűz van! De ott a két elkövető is, akiket felmentés nélkül próbálunk szintén megérteni. Ketten, mert így megoszlik a felelősség a bűnelkövetésben, de kétségeik a másikban majdhogynem gátolják az eltökélt cselekvést. Nyugtalanságuk és határozottságuk formát öltött alakjait kiáltják szembe velünk, a hárítás, megfutamodás és ugyanakkor kemény elszántság között ingadoznak. A lányok „kórusának” és a fiúk közvetett dialógusának közös beszéde tökéletesen reprezentálja mindkét fél gondolatmenetének ambivalenciáját.

A húsz perces előadás után a darab által felvetett és tematizált kérdéseket egy meghívott szakember segítségével szedik szét további darabokra az alkotók, ám e beszélgetésnek a közönség is aktív része. A dráma szövege, a színészek játéka, viszonyulásuk a témához, hogyan nyúltak hozzá, Kállai Ákos vezetésével – mind felmerülnek és közösen beszélgetünk róluk. Áldozathibáztatás, önvád, a társadalom reakciója, hitünk és tévhiteink, hátrálás és nyitottság. Mit tehetünk, hogyan figyeljünk egymásra, mire figyeljünk azontúl. Az előadás erős témát mozgat, a fiatal színjátszósok pedig rendkívüli tartással és precizitással helyezkedtek bele a szövegbe. Kormányos Ákos darabja a gondolatoknak nem a cselekvés által ad formát, helyette maguk a gondolatok cselekszenek előttünk, a balett terem tükreiben pedig sajátjainkkal is szembesülünk. S meglehet, hamis lenne tüzet kiáltani, vegyük észre:  tűz van, bizonyos értelemben. Beszéljünk róla, nézzük meg, aztán beszéljünk róla másképp is.

Ferencz Hedvig

 

Fotó: Kelemen József

 

Kapcsolódó írásunk:

 


Címke: , , , , , , ,
2020.09.28 - tiszatáj

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

FELKÉSZÜLÉS MEGHATÁROZATLAN IDEIG TARTÓ EGYÜTTLÉTRE 
Leheletfinom, csaknem éteri dimenziókban járó romantikus történetet készített Horvát Lili. A szociodrámai felhangokkal élő Szerdai gyerek után az idei Venice Days-szekcióban landolt Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zömmel parányi rezdülésekre, definiálhatatlan érzésekre összpontosító, olykor az európai modernizmus vagy posztmodern éra leleményeiből kölcsönző, alig észrevehető hibákkal rendelkező mestermű… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.23 - tiszatáj

INTERJÚ MOLNÁR T. ESZTERREL
Pár héttel ezelőtt, a Grand Caféban mutatták be Szegeden Molnár T. Eszter Teréz, vagy a test emlékezete című regényét. Három elbeszélő, három Teréz, akik mind három nyelven próbálnak kitörni a hallgatásból és beilleszkedni egy-egy új közegbe. Egy összefont regény, amely szótár is egyben. Kézikönyv a kitörölhetetlen múlt és az üldözött jelen összeegyeztetéséhez… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.09.21 - tiszatáj

Szokatlanul keresztezett, részben helyszíni, részben online kötetbemutatóval zárta a nyarat a Törzsasztal Műhely a Jazz Kocsmában. A szlovákiai Peredről online bejelentkező Mucha Dorkát Bencsik Krisztina kérdezte a közönség előtt Puncs című kötetéről, a felolvasás hangulatát pedig Török Dénes alapozta meg zenéjével. A hibrid, inter- és multimediális bemutató után a szerzőt a Puncsról, új ifjúsági és jelenleg készülő regényéről kérdeztük… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2020.09.20 - tiszatáj

Baka István (Szekszárd, 1948. július 25 – Szeged, 1995. szeptember 20.) költő, műfordító.

>>>
2020.09.18 - tiszatáj

RADU ȚUCULESCU: SZTÁLIN, ÁSÓVAL ELŐRE!
A Sztálin, ásóval előre! cselekménye két szálon fut. Az első főszereplője egy falun élő fiú, Adrian, aki az öt- és tizennégy éves kora között megélt élményeiről számol be. Ezek közül az első Sztálin halálhíréhez kötődik, az utolsó pedig a Ceauşescu hatalomra kerülése előtti évekhez. A naiv gyermeki nézőpont már a bevezető történetekben sem érvényesül maradéktalanul, a beszámolókat időről időre olyan utalások szakítják meg, amelyek az elbeszélteknek retrospektív jelleget kölcsönöznek… – HLAVACSKA ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.09.17 - tiszatáj

RELIC (2020)
Bűntudat és személyes élmények szülték Natalie Erika James nagyjátékfilmes debütjét: japán származású, tradicionális ázsiai házban élő nagymamájának demenciája sarkallta alkotásra, miután hosszú ideig kapcsolatba sem lépett a rokonával és 2013-as találkozásuk idején az idős hölgy már fel sem ismerte őt. A Sundance-en, később VOD-on bemutatott Relic-ben a fájdalom és a tehetetlenség összes árnyalata kíméletlenül ott bujkál, ránk törve akkor is, amikor legkevésbé szeretnénk… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.09.14 - tiszatáj

BOJÁR IVÁN ANDRÁS BESZÉLGETÉSE TÉREY JÁNOSSAL
Most is azt gondolom, hogy ameddig nekem így nem lesz Trianonhoz közöm, addig nem tudom azt a bizonyos Trianon-színművet megírni, még akkor sem, hogyha Vidnyánszky Attila telefonálna személyesen, és milliókat kínálna föl ‒ erre persze nem fog sor kerülni. Szóval ez az én válaszom arra, hogy a kísérletező művészszínház foglalkozik-e nemzeti sorsproblémákkal. Szerintem igen, ki-ki a maga módján. Valamiért mégis szeretik odaírni, hogy ez akkor most konkrétan ez. Lehet, hogy tényleg az, és ez nekik valószínűleg hasznavehetetlen, ha egy konzervatív játszóhelyre gondolsz. Adja Isten, hogy ne így legyen…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő