Tiszatájonline | 2019. október 17.

Art Market Budapest

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

ART MARKET BUDAPEST és ART PHOTO BUDAPEST nemzetközi kortárs képző- és fotóművészeti vásár

2019. 10. 03 – 2019. 10. 06.

Millenáris Park

 

Abafáy-Deák Csillag: A Nagy Alma

A Millenáris Park kiállítási csarnokaiban és parkjában 6 ezer négyzetméternyi kiállítási területen 5 kontinens közel 30 országból érkező művész több ezer alkotása volt megtekinthető és megvásárolható.

Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik. Somogyi Fanni Sprue-system: Static Flow of Info Nutrient aluminium, acél és kerámia szobrai, Braun Daisy Plankton are a divers group of aquatic organizmus című installációi a környezetvédelemre, a klímaváltozásra hívták fel a figyelmet. A parkban Emil Gataullin Russia Sweet and Slow (Édes, lassú Oroszország) című fotósorozata a vidéki Oroszországot mutatja be fekete-fehérben, pátoszmentesen, és mégis poétikusan. Betonba öntött gördeszka mereszti kerekeit az ég felé (Kerekes Gábor: Az utca nem játszótér), vajon kié a tér, szabad itt száguldozni? Boldi ülő Csillagnézője az égboltra mered, impozáns márványszobra keresi a csillagokat a sötét felhők mögött.

Mégsem ez a nagy durranás, hanem egy alma. Egy nagyon nagy alma. Mintha már nem lenne lerágott csont(csutka) a bibliai almasztori, és nem lenne a Millenáris zöld füvén már pár éve kiállítva Rajcsók Attila Almacsutka (2009) nevű, fémszálakból készített három méter magas szobra. Ha benézünk a Nemzeti Táncszínház új épületének ablakán, egy közel 4 méter magas almát látunk, Michelangelo Pistoletto Az újraegyesített alma (The apple made whole again) című alkotását. Az emberiség kiharapott egy darabot az almából, ami a tudás fáján termett. Hogy nem elég jól sáfárkodunk a tudásunkkal, és romboljuk környezetünket, ez tény, de tudás, fejlődés, új technológiák nélkül sem élhetünk. Nem hiába lett az egész világon ismertté a kiharapott alma az Apple cég emblematikus logója. Az alma a paradicsomot jelképezi, és egyben a bűnbeesést is. A tudás fájának termése ráncfelvarráson esett át, jól láthatók a varrásnyomok, az almarészek kerek egésszé álltak össze. A világhírű olasz művész az általa létrehozott alapítvánnyal, a Cittadellarte-val közösen mutatta be többnapos projektjét, a Third Paradise Budapest 2019-et. A Harmadik Paradicsom elnevezésű program és ebben megfogalmazott kiáltvány olyan témákat bont ki, mint az urbánus és emberi lét fenntarthatósága, a technológiai fejlődésnek a természet tiszteletben tartásával történő felhasználása. A Harmadik Paradicsom. e kettő fúziója. A természettel való együttélés és a technikai forradalom sikeres ötvözete hozhatja létre újból a paradicsomi állapotokat.

Az Esernyős Galériában megtekinthettük a Harmadik Paradicsom programját. A galériába belépve Pistoletto installációja konkrétan nyitott ajtóval fogad. A padlón a végtelen jelét tovább gondolva, a fekvő nyolcas egy hurokkal bővítve, hármas formációvá válva, majdnem Möbius szalaggá alakítva, új szentháromságot teremt. A kiállító terem padlóján gyapjúszőnyeg, de krómacél szoborként is megtekinthető, így a természetes anyag, a gyapjú és a magas technikával előállított acél anyag kettőssége talán arra is utal, hogy  a természetet és a technológiát kellene összeegyeztetni. Ez a tendencia az újraegyesített alma anyagánál nyilvánvalóbb, három anyag, polisztirén, gyapjú és acélból készült az alkotás, acélfogak tartják össze a kiharapott, vissza varrt darabot.

Pistoletto további alkotásait, híres tükörképeit a Galleria Continua standján láthatjuk, szilánkosan, töredezett formában görbe tükröt tartanak elénk, a rács mögé zárt majom képe kissé didaktikus, de hatásos, ha megállunk az alkotás előtt, a háttér tükrében, a majomra vetítve magunkat is látjuk tükröződni. Magunkra ismerünk? A Deák Galériában Nemes Márton absztrakt festménye is a tükör-effektusra épül, a színviszonylatok töredékességére, hiányaira. A képsíkok feldarabolása, a bennük elhelyezett formák lüktetése, ellentéte mégis harmonikussá teszi a kompozíciót.

Az Art Market Budapest díszvendége 2019-ben Oroszország volt. A kiválasztás nem véletlen, egy adott ország kulturális értékeire fókuszál. Az ART.RUS művészeti fesztiválon az Art Market Budapest helyszínén bemutatásra kerülő nagyszabású válogatás köré épülő programsorozat Budapest más művészeti helyszíneit is bekapcsolva rendkívüli gazdagságban és mélységben adott ízelítőt Oroszország különleges kortárs művészetéből.

A választékból kiemelkedik a világ legismertebb kortárs oroszországi alkotója, a posztszovjet Oroszország akcionizmusának egyik alapítója, a legendás Oleg Kulik, aki a vásáron a Velencei Biennálét is megjárt látványos fotósorozata mellett személyesen is megjelent, és nagy sikerrel mutatta be az Art Market Budapestre készített performanszát is. Kulik az emberek és állatok közötti kapcsolat érzelmi, fizikai aspektusaival, a normalitás és deviancia, a giccs és a művészet közötti határvonalakat feszegeti műveiben. Nem kíméli a politikát és a világ vezetőit, akcióit sokszor az orosz társadalomra és kortárs művészet intézményrendszerére irányuló kritikaként értékelték.

A Lena & Roselli Galériában már korábban szerepeltek Kulik művei, az idei ArtMarketre is a galéria meghívására érkezett a művész Budapestre. A több mint fél órás performansz során szemünk előtt készített provokatív műve, hatalmas vászon, az Egyesült Államok zászlójával, és azon néhány amerikaellenes felirattal. A több méteres mű felkerült a falra és mindenki azt gondolta, befejeződött a bemutató, ekkor a művész előhívott, kiszabadított jónéhány korábban elkészített képet, ami a vászon mögött lapult.

Ludovic Thiriez (The Brody Collection, Budapest) képei egy utazás történetét mesélik el, tíz évet ölelve fel. Az egyik képen 2009 a dátum, a kép címe: My blue rabbit giant friend, 2019. Ez is freedom, de a gyerekkoré, az álmoké és a fantáziáké. Minden mozgásban, nevetés van, öröm, önfeledt napok, órák. Nagy Géza (Premier, Kecskemét) 5. Haver – A szamuráj, 2019 egy páncélos őslényt (rinocéroszt?) ábrázol. Miként a szamurájok, a rinocérosz is kihalt. Túléltek, mégis meghaltak olvashatjuk az egyik mű alatt (Hungarian University of Fine Arts, Budapest). Koltay Sonja Dorottya Kóbor tagok, 2019 című műve én-keresés is, amikor még semmi sem áll össze egésszé, semmi sem fuzionál, minden szétesőnek látszik. A Molnár Ani Galéria többek közt Asztalos Zsolt, Haász István, Roman Uranjek, Bernáth Dániel műveit állította ki, a művek rezonálnak egymásra, jó válogatás.

Az absztrakt alkotások szín- és formajátékok. Suzanne C. Nagy (Flora Major Environmental Project, New York, USA) alkotása Reflection IV., V., 2018 a szürke és a fehér ellentétére épül, mintha hó olvadna, sárosan. Grell Boglárka (University of Pécs) Kevin, 2019 című műve narancssárga színben mutatja a férfifejet, fehérrel jelölve a fény útját, mint az ártatlanság, a tisztaság jelképét. Némedy Gergely Máté gipsz műve (címe: a javallatokra való alkalmazás a régóta fennálló használaton alapul) az irányt mutató kitartott jobb kezet mutatja. Erős, dolgos tenyeret. A jövő zálogát? Szabó Kristóf (Magyar Műhely, Budapest) Polygon tetragon, 2019 a városi világot jeleníti meg, a lapos tetős épület ellentétét látjuk, az égbe nyúló épületet. A nap sárga négyzetként jelenik meg, üres és idegen világ, mintha eltévedtek volna lakói. Az ember alkotta táj geometriáját látjuk. Mást mutatnak K. Kopejkin (Pigsnout, Szentpétervár, Oroszország) groteszk képei, az orosz népviseletet írják át, állatfejek kerülnek a női fej helyére. Üvegobjekteket is látni, az Inda Galéria standján a fiatal, nemzetközileg ismert Ábel Tamás alkotásait. M. Tóth Margit művében a zöld földet fák tartják. Bősze Eszter alkotása olyan, mintha kiharaptak volna valamit a téglatestből. Mintha az almacsutkát szimbolizálná.  (MÜT – Hungarian Glass Art Society, Budapest).

Győrfi András (Blonard Studio, Budapest) víziója az egy szemével látó embert hívja életre. A dacos száj, a kérdő szem egyben a tudóst is jelképezi, a sikert és a kudarcot, a fel nem adás hitét is, a rejtőzködést. Szabó Kristóf sárga négyzete pirosként tér vissza az Electroputere (Craiova, Románia) standján. Városi élet je, fényképekkel, romos épületekkel. Freedom, olvashatjuk az egyik képrészleten. Politikai eseményeket látunk, a kollázs jelzi az értékválságot, a helykeresést, a saját életünk alakulásába való beleszólás jogát és hiányát. A piros a tiltakozás színe is, de a tiltásé is.

Az ART PHOTO BUDAPEST szekció, a régió egyetlen nemzetközi fotó vására egy teljes kiállítási csarnokot szentel a fotóművészetnek. Egy külön írást érdelene a szekció! A Triumph Galéria mutatta be először Moszkvában a világhírű Damien Hirst műveit. A legjelentősebb orosz kortárs művészek mellett, (pl. Alexander Brodsky vagy az AES+F csoport), és nagy figyelmet fordítanak a fiatal generáció képviselésére is. A legendás operaénekes José Cura Budapesten első ízben mutatta be fotóművészeti alkotásait. A kiállítók között Lucien Hervé, a világhírű magyar származású fotográfus alapítványa is szerephez jutott. A kortárs hazai fotóművészetet, számos magyar szakmai szereplő kiállítási anyaga mellett a BAUHAUS CONTEMPORARY válogatás is reprezentálja, amely az Art Bázelen is bemutatkozott, és amely Budapestről Rómába utazik tovább, hogy a magyar alkotóknak a Bauhausban betöltött szerepére irányítsa a nemzetközi figyelmet. A MET (Hungarian Electrographic Art Association), is a BAUHAUS 100 emlékévére utaló hívószóval, Moholy-Nagy László, a fotográfia területén kifejtett, modern képzőművészetre kiható, újító szándékú szellemiségében készült fotóalapú elektrográfiai alkotásokból mutatott be válogatást. A stand kurátora jól gazdálkodott a nem túl nagy, rendelkezésre álló felülettel, nem csak a falakra kerültek fel művek, hanem szinte valamennyi tag alkotásait nagy monitoron megnézhettük, végtelenített vetítésen.

Reménytelen nosztalgia lenne Pistoletto törekvése és vágya? Goethe rohadt almát szagolgatott, ha ihletet akart kapni. Újból bele kell harapnunk az almába, hogy ihletet kapjunk a jövőnket illetően? Az újraegyesített alma válhatna olyan ikonikus jellé, ami gondolkodásra és cselekvésre buzdít.

Kölüs Lajos: A Fuziók kora

A MissionArt Galéria a hatvanas-hetvenes évek, kevésbé ismert, de jelentős művészek alkotásaira építette kiállító terét. Izgalmas fotogramokat láthattunk, printeket, olyan nevekkel mint Kondor Béla, Hajas Tibor, Hencze Tamás, Szabados Árpád, Keserű Ilona. A Várfok Galéria is nagy neveket sorakoztat fel, Rozsda Endre, Françoise Gilot, El Kazovszkij, Szirtes János, Ujházi Péter, Herman Levente, Jovanovics Tamás. A Léna & Roselli Gallery impozáns műveket mutatott be, e standhoz köthető Oleg Kulik performansza is. Incze Mózes,  nemzetközileg is jegyzett művész hatalmas táblaképe és Boldi szobrai is figyelemre méltóak.

Andrea Sbra Perego alkotása a válaszfalra írt címével (Budapest, Keleti Station, 2019) hívja fel magára a figyelmet. Fókuszban vagyunk, mert láthatjuk a londoni Waterloo pályaudvart is. A Vintage Galéria alkotója, Halász Károly cím nélküli absztrakt műve a négyzet formára és általa a végtelenre fókuszál. Erdélyi Gábor, Kis Varsó (Gálik András, Havas Bálint) és Szabó Dezső közös műve, A World as Objectness, 2014 Károlyi Zsigmond Etalon, 1992 című művére reflektál. Valami mindig kimozdul a helyéről, valami mindig színét veszti, vagy megváltoztatja.

Taisia Krotkova (Triumph, Moszkva) műve a Museum of science and technology sorozatából való. Az absztrakt alkotás ember nélküli világot jelképez. Egészen másként közelíti meg ezt a kérdést Batykó Róbert (acb Galéria) Odú, 2019 című műve. Csak a fatörzse marad? És minden lefelé tart? Leszálló ágban vagyunk, miközben 15-20 éven belül a Marsra kívánunk eljutni? Egy korszakot idéz fel Bachmann Gábor Made in Music Club, 1994 vászna. Pörgés, forgás, mintha az égbe szállnánk. Hogy mégsem egészen így áll a dolog, Halász Péter Tamás Hard age, 2019 műve mutatja. A baltá színt vált, sőt háromszöggé alakulnak, ha jó irányból nézzük. Veszélyes korban élünk, önmagunk alatt vágjuk a fát, az erdőt.

Nicola Vinci (Iaga Contemporary Art) a megvilágosodást jeleníti meg Il Fiume, 2015 című művében, mintha Assi Szent Ferenc követőjét látnánk, a világi javakról meg kell szabadulni. Laura Sachs Noon I., II., 2019 abszrakt műve sejtelmes világba vezet, az éjszakába, ahol álmok és ábrándok születnek, és van, hogy semmire sem emlékszünk majd felébredve, csak egy homályos, de izgató képre. Chromwell Ngobeni grafikai alkotása (Johannesburg Art Gallery) az ember groteszk, állati vonásait hangsúlyozza.

Magyarországon nemrég mutatták be a Senki többet című dokumentumfilmet, a képzőművészeti aukciókról, a művek pénzbeli értékének alakításáról. Christiaan Conradie (55Bellechasse, Paris, Basel, Miami) The Auctioneer, 2015 műve is a megfoghatatlanságról szól, ahogy a test maga is az alkotás részévé válik. Mintha a figura belépne a képbe, ahogyan egy kínai történetben hallhattuk. Ötvös Zoltán (Neon Galéria) három absztrakt műve (Álom, 2017, Santa Constanza, 2017, Esthajnalcsillag I., 2010) az emlékezés pillanatát örökíti meg, az élményt, amelytől nem lehet szabadulni, amely megmozgatja az emberi képzeletet.

A kiállítótér hátsó traktusában (A-Space, Rheinfelden, Svájc), kissé eldugva, látható Roy Andres Hofer Too big to fail, 2019 című objektje. A műben ott a Dealer felirat is, de mi nézők nem szippantunk egyet, csak mély levegőt veszünk. Joey Schmidt-Muller The Cry, 2018 című műve Munch kiáltását idézi fel bennem, bár az itt látható alkotás egészen más világról szól, vallásról, éhezésről, abúzusról. A Freedom, 2019 című műve a kiáltás ellentéte, az önfeledt gyermek szabadságát fejezi ki. A meztelen lány képén látható szöveg szerint Blanche nem tér, nem jön vissza, sohasem (Laura Badertscher: Blanche says she’ll never’ go back, 2018). Utalás lenne a Vágy villamosára? Kendőzetlenül, groteszk módon, dús, elomló idomokkal ábrázolja a nőt (The Great Britisch Skinny Dip, 2018).  Bácskai Fanni She, 2019 installációjában egy erotikus mutatványt láthatunk, amelyet vitrinbe helyezett. Kép a képben, világ a világban. A nő kényszere és kiszolgáltatottsága, sőt kisajátítása. Simona Fedele cím nélküli műve is a fájdalomról, a kiszolgáltatottságról, az alávetettségről szól (L’art Industriel, Udine, Italia). A női arc mégis bizakodó és határozott, senki sem győzi le gazdáját, még akkor sem, ha történetesen egy nő arcát látjuk. Kopottas, freskószerű képei egy régi világot idéznek meg, ahol a menny közelebb volt, mint ma, a hit irányította élet szent volt.

Cseke Szilárd is a szellemhez fordul (Rugógyár Galéria), Spirit of the forest, 2019 vászna a bíbor vörös őszi erdőt jeleníti meg, mintha égne az erdő, fogyna a levegője, égig nyúlnak a vékony, görbe fák a túlélés harcában. Manfred Bockelmann (Galerie Koppelmann) Das Sterben der Blätter (A levelek halála) sorozatában is a természet áll a középpontban. Minden levele kék színű, van remény a megújulásra. Güler Sanat (Ankara, Törökország) standja két magyar művész (Kőnig Frigyes, Orosz István), itthon is ismert műveit állította ki. Deszkadermia és célpont kör-fejű figurák tánca, ez is a szellemvilágot idézi fel bennem.

Az Artica (Podgorica, ME) standon Roman Đuranović Tycoon Walking a dog műve egy képregényből is előléphetne. Rácsos terület előtt lépdel peckesen, vicsorgó gyermek fejeket látni a rács mögött. Kutya sehol. Merre halad a világunk, milyenné válik idővel benne az ember? A kérdésre Adin Rastoder A priest, 2018 című műve adja meg a választ. Űrlényt, űrben utazó embert látunk, aránytalan végtagokkal, nagy hassal. Tomasz Kaniowski (55Bellechasse, Paris, Basel, Miami) Cola-Ola, 2008 című alkotása szintén az emberi függést ábrázolja, az átváltozást. Az élethez szerencse is kell. Pascal Vochelet Cartomancienne (Furtune teller), 2013 a szerencséjét váró embert mutatja fel, ahogy foteljének egy darabjává (tartozékává) válik.

Matouš Háša Madonna, 2018 szobor művében az anyának csak félkarja van, két lába végtaghiányos, fia maszkot visel. Cím nélküli fekvő, meztelen figurája (2018) szintén gázálarcot visel. Ez várna ránk a jövőben? Madách falansztere megvalósul? Üde színfolt Dietmar Kempf Spaten 27, 2019 műve (M Beck, Homburg, Németország), a reneszánsz világát őrzi, a nőies férfi haja ágbogas fát szimbolizál, hal tátog a fején, vízivilág, az emberi alak része ennek a világnak. Katrin Alverez Cada cabeza es un mundo, 2019 festménye láttán akaratlanul is efZámbó István, vagy Oleg Kulik juthat az eszünkbe. A fejtetőhiányos alak állatokkal áll szimbiózisban, kecskével, kakassal, gyíkkal. Az iránytű egy számítógép alkatrésze. Hova és merre megyünk, mint gép vagy mint ember?

Inigo Navarro (Galeria Contrast, Barcelona) vásznán is kacsák repülnek a szobában, köröznek a szent család körül, de nincs kapcsolat közöttük. Üveges Mónika (MAMÜ Society, Budapest) absztrakt alkotása egyben objekt is, a természetben található kövek mintázatát hozza létre, a véletlen játékát, ékszernek tekinti a természet ajándékát. Még akkor is, ha ember, ha jelesül a művész hozta létre. Békési Ervin installációja: Saltvater egy külön teremben található. A mű címe egyből eszünkbe juttatta a Csillagok háborújából Skywalker alakját. Békési művében a lilaködös tengerben úszunk, ha nem is a Holt-tengerben.

Budapest több műben is visszatér. Jose M. Negro három fényképén Budapestről szerzett benyomásait dolgozza fel: Dapest, olvashatjuk az egyik képen a feliratot, bezárt világ, semmi nyitottság, csak zárak és zárak. A másik képen a Parlament és környezete összefüggő íve ragadta meg a művész képzeletét. Irine Lario Vasarely szemével nézte a toronyházakat. Kockák egymás mellett, egymás fölött. Függőségek, mintha minden dőlne és összeomolna. Talán nem véletlen egybeesés Zsdrál Desing & Art, Pécs standján látható művek hasonlósága Irine Lario alkotásával. Üres, leomlott toronyházak néznek ránk, porcelánból (Babos Pálma Building). Kincses Előd Transzmutáció 7, 2018 műve faragott márvány, mintha kettévágott fatörzsek gyűrűit látnánk. A gyűrődések, ráncok az agytekervényt is szimbolizálják. Egyben az elmúlást, az emlékezés töredékességét is. Füzesi Zsuzsa Venus 3 fehér porcelánja a kagylóformát hívta életre. Belefújhatunk, hallgathatjuk a szférák, a tenger zenéjét, várjuk Vénusz születését.

Systema (Osaka, Japán) standján látható Katsu Ishida két műve alatt csak a mű árát olvashatjuk. Senki többet harmadszor? A két alkotás a gyermeki gondolkodásba, ill. a természet, jelesül egy fa emberi arccá változásába vezeti a látogató tekintetét. Jonathan Cuisse Playskool, 2017 játékosan dolgozza fel a jeges világ romantikáját, a csókolózó jegesmedvepárral, miközben egyre több jég olvad el a sarkokon, gleccserek szűnnek meg.

Futurisztikus jövőképeket látni, egyúttal a múlt és jelen fúzióját, társadalmi, világnézeti hatásokkal, ahogy a szorongó emberi lélek szembesül önmaga és a világ valós vagy vélt mélységeivel.