08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Egy bűnös ember
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER

Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968-1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz ([REC], Árvaház) után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait (ld.: The Invisible Guest) követően a románcban (Stockholm) és sorozatgyilkos-thrillerben (May God Save Us) egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól.

Gyors vágások, száguldó kamera, következményekkel nem törődően mulatozó férfiak és nők: A rendszer azonnal beránt minket a spanyol politikai elit közegébe, direktorunk rögtön egy erkölcstelen, féktelenségben tobzódó, kifelé csillogó, belül velejéig romlott világot ábrázol. Látásmódja – a nők, jachtok, pénzszórás – itthon is egyre ismerősebb lehet, így filmje univerzális igényű vádiratként is számításba vehető. Főalakjára, a korrupt, regionális helyettes titkár Manuel López-Vidalra ugyanez érvényes. Bár Sorogoyen gonosz karrieristaként rajzolja meg az alakját, képes úgy frissíteni a sablontáron, hogy valóban átérezzük a figura gerinctelenségét – később pont ezt az imágót sikerül fejtetőre állítani. A választás közeledtével egyre inkább az elnöki húsosfazék közelébe jutó férfi ugyanis morális kétértelműségektől terhelt karakter. Glamúrjának egy kiszivárgott hangfelvétel vet véget és e szemléletváltást formanyelvileg is sikerül leképezni: a lendületes nyitány lassan, de biztosan szűk képkivágatok, nyugtalanító premier plánok, szórványos kézikamerás snittek halmára cserélődik.

 

 

Önfeledtség után belépünk a paranoia birodalmába: Sorogoyen főkaraktere lépésről lépésre veszít magabiztosságából, és amikor már a cipőjébe rejtett pendrive-ot sem tudja kicsempészni a házkutatást végző brigád elől, sebezhetőnek, aprónak látjuk. Eleinte közeli felvételeken sertepertélő, folyamatos intézkedő, ügyeskedő figuraként tárul elénk, majd Alejandro de Pablo operatőr féltávolból, parányira zsugorodva, szánalmas alakként is mutatja őt. Fokozatosan közelebb jutunk a főszereplőhöz, A rendszer végig Manuel perspektívájával azonosítja a néző látószöget: vele együtt éljük át hedonizmusát, talajvesztését, majd nyaktörő iramú, zihálással, tanácstalan bámészkodással egybekötött, fekete vagy sötétbarna, vörös tónusú vesszőfutását. Innentől kezdve A rendszer kettős kötésű műfajmoziként operál: fordulatai előtt a legolajozottabban működő amerikai thrillerek is kalapot emelhetnek, míg pesszimista, hatalmon lévőket bíráló világnézete európai tradíciókban gyökerezik. Manuel ugyanis, amennyire látszólag vert helyzetben kénytelen cselekedni, idővel képes talpra állni és aktívan megoldást keresni. De itt a probléma, ugyanis azzal, hogy Sorogoyen politikai thrillerje idővel nekiveselkedő, kiútra vadászó főhősként pozicionálja a romlott államférfit, valójában egy amorális karakter nézőpontjába helyez bennünket. Végig bűnös a főszereplő, fel sem merül az, hogy valaha is jó ember volt, végképp az igazságtalanság emésztőgödrében ragadtunk – így, akarva-akaratlanul, jöjjön bármennyi suspense-pillanat, egy ízig-vérig megátalkodott karaktertől várjuk, meneküljön, hajoljon el az igazság lángpallosa elől és folytassa zavartalanul egyébként cseppet sem áldásos tevékenységét, a néző pedig sosem menekülhet e csapdahelyzetből több mint 2 órán át. 8 éve pont a spanyol Jaume Balagueró hozta ilyen kényelmetlen közelségbe boldogtalan, mások szenvedéséből táplálkozó szociopatáját a Polanski-ihletésű Amíg alszol-ban, de nemrég a Lars von Trier-féle A ház, amit Jack épített is hasonló sémával vetette címszereplőjét a Pokol tüzére.

 

 

López-Vidalnál elmarad a felelősségre vonás. Szimbolikusan hidak korlátai közé vagy egy messzeségbe nyúló folyosó szűk terébe szorul a feje, ám ugyanolyan intrikus marad: őt a hatalom akarása, felsőbbrendűségének szüntelen előtérbe helyezése izgatja, vagyis A rendszer a korrupció ledönthetetlenségét vetíti egyetlen domináns alfahím-karakterre, miközben a vele járó erkölcstelenség hihetetlenül destruktív hatását sem kendőzi el. Felesége, kamaszlánya egy másik országba kénytelenek repülni a Manuelt érintő botrány miatt, párttársai nem köszönnek neki és szóba sem állnak vele, a főfigura csupán néhány emberben bízhat thriller-machinációi véghezvitelében. Úgy tűnik, egyre jobban partvonalra szorul, magányos bajnokként kénytelen érvényt szerezni gonoszságának – és ilyenkor válik A rendszer igazán húsbavágóvá. Törtetőnket ugyanis nem izgatja, érzelmileg hogyan gyötör másokat. Manuel hidegvérű, a legnagyobb nehézségek közepette is helytálló szörnyeteg, fittyet hány a családja fájdalmára, számára ők adóból leírható veszteségek, tárgyiasított érdektelenek, kollégái sanda pillantásaiból pedig csak annyit jön le neki, újabb ellenfelek rontanak rá metakommunikációs gesztusokkal, de elég csak pár hűséges, megmaradt szövetségeshez fordulni és ideológiai opponensein is átgázolhat a győzelem – helyesebben a kompromittáló felvétel eltussolása – érdekében. Sorogoyen a klasszikus, hátrányból induló, majd egyre kezdeményezőbbé váló átlagkaraktereken nyugvó thriller-narratívát fordítja éjsötét lázálomba.

 

 

Damiano Damiani (Mint a bagoly nappal, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek) és Elio Petri (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében) olasz társadalomkritikus krimijeinek hangütése tér vissza 50 év távlatából: a törvénytelenség örök, a fehérgalléros, civilizált viselkedés és legalitás álarca mögé rejtett „mutyi” egyenesen életben maradáshoz szükséges oxigén. Ugyanerre világít rá a zárlat: miután a főfigura túlélte a feszültségkeltésben dús (autópályát borító sötétség csap át fehéren izzó fényszórók szorongató-hangulatos üldözési jelenetébe) törvény elé citálást, táskával, rohanással, haveri szívességekkel, főkönyvvel olyan információkat bökhet ki – és rajta keresztül maga az író-rendező is sötét társadalomképet pingál –, amely gyógyszeripari cégeket, újabb öltönyösöket és a médiát is tornádóként söpörheti el. Sorogoyen még egyszer, utoljára a főszereplő bőrébe bújtatja a publikumot és az aggályokra vonatkozó kérdésre érzéketlen faarccal reagál – a rendező nem ért egyet ezzel, csupán dokumentálja egy semmivel nem törődő karrierista üres belső világát, vagyis épp azt a totálisan etikátlan, önzést, akadályoztatást pajzsra emelő mentalitást vágja szuperközelin a képünkbe, amelyet A rendszer korábbi 130 perce körbetáncolt. Borzalmas érzés.

Szabó Ádám

 

 

 

El reino, 2018

Rendező: Rodrigo Sorogoyen

Szereplők: Antonio de la Torre, Mónica López, José María Pou, Bárbara Lennie, Nacho Fresneda

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő