11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Egy bűnös ember
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER

Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968-1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz ([REC], Árvaház) után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait (ld.: The Invisible Guest) követően a románcban (Stockholm) és sorozatgyilkos-thrillerben (May God Save Us) egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól.

Gyors vágások, száguldó kamera, következményekkel nem törődően mulatozó férfiak és nők: A rendszer azonnal beránt minket a spanyol politikai elit közegébe, direktorunk rögtön egy erkölcstelen, féktelenségben tobzódó, kifelé csillogó, belül velejéig romlott világot ábrázol. Látásmódja – a nők, jachtok, pénzszórás – itthon is egyre ismerősebb lehet, így filmje univerzális igényű vádiratként is számításba vehető. Főalakjára, a korrupt, regionális helyettes titkár Manuel López-Vidalra ugyanez érvényes. Bár Sorogoyen gonosz karrieristaként rajzolja meg az alakját, képes úgy frissíteni a sablontáron, hogy valóban átérezzük a figura gerinctelenségét – később pont ezt az imágót sikerül fejtetőre állítani. A választás közeledtével egyre inkább az elnöki húsosfazék közelébe jutó férfi ugyanis morális kétértelműségektől terhelt karakter. Glamúrjának egy kiszivárgott hangfelvétel vet véget és e szemléletváltást formanyelvileg is sikerül leképezni: a lendületes nyitány lassan, de biztosan szűk képkivágatok, nyugtalanító premier plánok, szórványos kézikamerás snittek halmára cserélődik.

 

 

Önfeledtség után belépünk a paranoia birodalmába: Sorogoyen főkaraktere lépésről lépésre veszít magabiztosságából, és amikor már a cipőjébe rejtett pendrive-ot sem tudja kicsempészni a házkutatást végző brigád elől, sebezhetőnek, aprónak látjuk. Eleinte közeli felvételeken sertepertélő, folyamatos intézkedő, ügyeskedő figuraként tárul elénk, majd Alejandro de Pablo operatőr féltávolból, parányira zsugorodva, szánalmas alakként is mutatja őt. Fokozatosan közelebb jutunk a főszereplőhöz, A rendszer végig Manuel perspektívájával azonosítja a néző látószöget: vele együtt éljük át hedonizmusát, talajvesztését, majd nyaktörő iramú, zihálással, tanácstalan bámészkodással egybekötött, fekete vagy sötétbarna, vörös tónusú vesszőfutását. Innentől kezdve A rendszer kettős kötésű műfajmoziként operál: fordulatai előtt a legolajozottabban működő amerikai thrillerek is kalapot emelhetnek, míg pesszimista, hatalmon lévőket bíráló világnézete európai tradíciókban gyökerezik. Manuel ugyanis, amennyire látszólag vert helyzetben kénytelen cselekedni, idővel képes talpra állni és aktívan megoldást keresni. De itt a probléma, ugyanis azzal, hogy Sorogoyen politikai thrillerje idővel nekiveselkedő, kiútra vadászó főhősként pozicionálja a romlott államférfit, valójában egy amorális karakter nézőpontjába helyez bennünket. Végig bűnös a főszereplő, fel sem merül az, hogy valaha is jó ember volt, végképp az igazságtalanság emésztőgödrében ragadtunk – így, akarva-akaratlanul, jöjjön bármennyi suspense-pillanat, egy ízig-vérig megátalkodott karaktertől várjuk, meneküljön, hajoljon el az igazság lángpallosa elől és folytassa zavartalanul egyébként cseppet sem áldásos tevékenységét, a néző pedig sosem menekülhet e csapdahelyzetből több mint 2 órán át. 8 éve pont a spanyol Jaume Balagueró hozta ilyen kényelmetlen közelségbe boldogtalan, mások szenvedéséből táplálkozó szociopatáját a Polanski-ihletésű Amíg alszol-ban, de nemrég a Lars von Trier-féle A ház, amit Jack épített is hasonló sémával vetette címszereplőjét a Pokol tüzére.

 

 

López-Vidalnál elmarad a felelősségre vonás. Szimbolikusan hidak korlátai közé vagy egy messzeségbe nyúló folyosó szűk terébe szorul a feje, ám ugyanolyan intrikus marad: őt a hatalom akarása, felsőbbrendűségének szüntelen előtérbe helyezése izgatja, vagyis A rendszer a korrupció ledönthetetlenségét vetíti egyetlen domináns alfahím-karakterre, miközben a vele járó erkölcstelenség hihetetlenül destruktív hatását sem kendőzi el. Felesége, kamaszlánya egy másik országba kénytelenek repülni a Manuelt érintő botrány miatt, párttársai nem köszönnek neki és szóba sem állnak vele, a főfigura csupán néhány emberben bízhat thriller-machinációi véghezvitelében. Úgy tűnik, egyre jobban partvonalra szorul, magányos bajnokként kénytelen érvényt szerezni gonoszságának – és ilyenkor válik A rendszer igazán húsbavágóvá. Törtetőnket ugyanis nem izgatja, érzelmileg hogyan gyötör másokat. Manuel hidegvérű, a legnagyobb nehézségek közepette is helytálló szörnyeteg, fittyet hány a családja fájdalmára, számára ők adóból leírható veszteségek, tárgyiasított érdektelenek, kollégái sanda pillantásaiból pedig csak annyit jön le neki, újabb ellenfelek rontanak rá metakommunikációs gesztusokkal, de elég csak pár hűséges, megmaradt szövetségeshez fordulni és ideológiai opponensein is átgázolhat a győzelem – helyesebben a kompromittáló felvétel eltussolása – érdekében. Sorogoyen a klasszikus, hátrányból induló, majd egyre kezdeményezőbbé váló átlagkaraktereken nyugvó thriller-narratívát fordítja éjsötét lázálomba.

 

 

Damiano Damiani (Mint a bagoly nappal, Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek) és Elio Petri (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében) olasz társadalomkritikus krimijeinek hangütése tér vissza 50 év távlatából: a törvénytelenség örök, a fehérgalléros, civilizált viselkedés és legalitás álarca mögé rejtett „mutyi” egyenesen életben maradáshoz szükséges oxigén. Ugyanerre világít rá a zárlat: miután a főfigura túlélte a feszültségkeltésben dús (autópályát borító sötétség csap át fehéren izzó fényszórók szorongató-hangulatos üldözési jelenetébe) törvény elé citálást, táskával, rohanással, haveri szívességekkel, főkönyvvel olyan információkat bökhet ki – és rajta keresztül maga az író-rendező is sötét társadalomképet pingál –, amely gyógyszeripari cégeket, újabb öltönyösöket és a médiát is tornádóként söpörheti el. Sorogoyen még egyszer, utoljára a főszereplő bőrébe bújtatja a publikumot és az aggályokra vonatkozó kérdésre érzéketlen faarccal reagál – a rendező nem ért egyet ezzel, csupán dokumentálja egy semmivel nem törődő karrierista üres belső világát, vagyis épp azt a totálisan etikátlan, önzést, akadályoztatást pajzsra emelő mentalitást vágja szuperközelin a képünkbe, amelyet A rendszer korábbi 130 perce körbetáncolt. Borzalmas érzés.

Szabó Ádám

 

 

 

El reino, 2018

Rendező: Rodrigo Sorogoyen

Szereplők: Antonio de la Torre, Mónica López, José María Pou, Bárbara Lennie, Nacho Fresneda

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN
Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén… – GALAMBOS ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő