Felkértek, legyek fővédnöke a kutyás Critikal Mass-nek, amit elfogadtam, mert már a saját pesti kutyás tapasztalataim alapján is úgy éreztem itt az ideje valamiféle beszélgetésnek a társadalommal a kutyások problémáiról. Meg is történt, sok emberrel és sok kutyával. Az alábbi szöveggel indítottunk:
Egy városban sokféle ember élhet, sokféle foglalkozás, sokféle szenvedély, sokféle szeretet. Egy élhető városban a sokfélék elfogadják egymást.
Mi kutyások vagyunk, szeretjük a kutyáinkat, mert a barátaink, hosszú háziasításuk során viselkedésük az emberéhez alkalmazkodott. Vannak vakvezető kutyák, segíthetnek süketeknek, felismerik az epilepsziás rohamot, játszanak gyerekeinkkel százféle segítséget kaphatunk tőlük, de lehet, hogy csak kapcsolatot, szeretet kívánunk, azt is szolgáltatják. A családi kutyák értelmes módon épülnek be a család szociális szerkezetébe, részt vesznek mindennapi életünkben. Ragaszkodunk hozzájuk, ahogyan ők is mihozzánk.
A város sokféleképpen segítheti a kutyásokat, hogy belesimuljanak életébe, kutyafuttatókkal, a közösségi helyekre, éttermekbe szabad bejárással. Ezt kutyafegyelemmel és szeretettel viszonozzuk.
Sokan vagyunk, segítsetek.
Amikor mint kutyások, akik szeretik és használják kutyáikat, akadályokba, ellenérzésekbe ütközünk, sokszor azt érezzük, problémáink fő oka, hogy nagyon sok embernek nincs elég információja a kutyások életéről, legfőképpen magukról a kutyákról. Lehet, hogy valakit ez nem érdekel, de ha az illető mondjuk az önkormányzat illetékese és néha éppen kutyák ügyében hoz területi döntéseket, kellemetlen lehet. A kutyásoknak.
A kutyák a farkasoktól származnak, de húsznál is több gén mutációja a háziasítás során alaposan megváltoztatta őket. Könnyen beilleszkednek az ember, a család szociális életébe, sok mindent megértenek az abban zajló eseményekből. Ez tette lehetővé a nevezetes ember-kutya barátságot. Természetesen számos farkastulajdonság megmaradt, amellyel a kutyásoknak és környezetüknek is időnként bajlódniuk kell. A kutya éppen olyan területbirtokló állat, mint gazdája, az ember. A családi lakás a szűkebb háztáji, de minden kutya igényli, hogy a környék nagyobb, néhány utcányi területét is bejárja és folyamatosan figyelje jártak-e arra „idegenek”, elsősorban más kutyák. Ez az ellenőrzés folyik a sok szagolgatással. A magáénak gondolt területet meg is kell jelölni, hogy a többi kutya értesüljön a területhatárokról. A jelölés 1-3 ml vizelet kifecskendezésével történik, sokféle állatfaj használ hasonló jelzéseket. Erről a kutyákat nem lehet leszoktatni, alapvető biológiai tulajdonságuk, hogy nem egyszerre ürítenek nagy mennyiségű vizeletet. Akik nem értenek a kutyákhoz és kutyavécében gondolkodnak nem ismerik a kutyabiológiát. Vagy egy évtizede hosszú vitát folytattam az egyik önkormányzattal ebben az ügyben, az illetékes azt gondolta, hogy ez csak nevelés kérdése, tessék rászoktatni a kutyákat , hogy dolgukat egy bizonyos ponton végezzék, azonnal megszűnik a kutyapiszok probléma, érvelt. Elvileg ez lehetséges, megfelelő kiképző hosszú hónapok munkájával talán, nem vagyok benne egészen biztos, leszoktathat egy kutyát a jelölésről. Cirkuszi teljesítmény, de hogy a néni a hatodik emeleten erre nem képes, az biztos. A jelölés olyan teher, amit a nemkutyásoknak el kell viselniük, ahogyan mindenki viseli például az autótulajdonosok járművének zaját, bűzét.
Egy másik fontos viselkedési terület a kutyák egymás közötti érintkezése. A kutyának eredendően fontosabb az ember, mint a másik kutya, ezt tudományos kísérletek támasztják alá, de lényeges, hogy egymással hogyan viselkednek. Ha alkalmuk van nagyobb, bokros, fás területen szabadon találkozni fajtársaikkal, akkor hamar megtanulják az illedelmes viselkedést. Szaglásszák egymást, játszanak. Ha erre soha sincsen alkalmuk, nem tanulják meg a megfelelő viselkedést, és pórázzal a gazdához kötve úgy érzik, minden másik kutya a szeretett gazdát veszélyezteti és harciasan védeni fogják. Sokszor lehet kellemetlen az ilyen találkozás. Jószándékú önkormányzatok gyakran létesítenek kutyafuttatókat, de mire elkészül, a jószándék mellől kikopik az a kis hozzáértés, ami a megfelelő konstrukciókhoz kell. Két méter széles tíz méter hosszú, üres, bekerített terület kutyák futtatására nem alkalmas, ahogyan gyerekekére sem. Nagyobb, legalább teniszpálya méretű, gerendákkal, bokrokkal, ásásra alkalmas homokos résszel rendelkező a megfelelő konstrukció. Pont olyan, amelyben a mi gyerekeink is szívesen játszanának. Lehet rajta futni, elrejtőzni a többieket kergetni és egy vehemensebb társ elől elbújni.
Régi fájdalom, hogy „egészségügyi okokból” nem engednek be kutyákat éttermekbe, közösségi intézményekbe. Ennek oka is információhiány. Városban nincsenek elhanyagolt kóbor kutyák, a család állatorvoshoz rohan, ha kedvencével valami baj van, egy kutya kisebb veszélyforrása fertőző betegségeknek, mint egy ember. Attól sem kell félni, hogy a kutyák piszkítanak, vagy ha több kutya van egy helységben, egymással verekednek. A kutyák pontosan úgy viselkednek a közösségi terekben, mint az emberek. Pár éve kutyások kisírták a pesti Mammut cégtől, hogy egy hétvégére engedje be az áruházba a kutyákat. Megengedték. Problémamentes hétvége volt. Párizsban szupermarketekben gyakran látni, hogy egy kisebb kutyát a négykerekű bevásárlókosár tetejére téve visznek.
A több kutya egy helyen problémára megemlítem, hogy jó pár éve Németországban Köln közelébe hívtak meg egy előadásra. Körülbelül százötven hallgató, kutyások mind, és jóval több kutya jelent meg. Egyetlen konfliktus nélkül. Egy angol szociológiai munkacsoport rábeszélte egy nagy irodaház tulajdonosait, engedjék meg az alkalmazottaknak, hogy kutyáikat bevigyék a munkahelyükre egy teljes hónapig. A kritikus hónap előtt, alatt és után mérték az alkalmazottak közötti konfliktusok gyakoriságát. A kutyák jelenléte jelentősen csökkentette. Még a kutyás hónap elmúlta után is sokáig jóval alacsonyabb volt mint előtte. A kutyákkal való kapcsolat közelebb hozta az embereket egymáshoz.
Három fontos problémát emeltem ki, ahol kutyások kérnek, természetesen adni is kell, a kutyák sohasem fogják felszedni ürüléküket, ez is biológiai tulajdonság, tisztességes kutyatartókban kulturált viselkedés.
Csányi Vilmos
