07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Darázsfészek
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL

Amikor anyám megözvegyült, s talán már érezte, hogy csúszik át valamiféle ellenőrizhetetlenségbe, az élet végét követő és a halált megelőző köztességbe, a családi papírokat rendbe rakta. Régi képek hátuljára ráírta, kik láthatók a képen. Az összetartozó iratokat külön borítékokba csúsztatta, s még a sok éve lejárt igazolványokat és befizetést igazoló szelvényeket is összegumizta. Az így elrendezett iratcsomagokat a családi címerrel díszített bőrmappába rakosgatta. Katt. Többet nem nyitotta fel.

Balla Zsófia esszékötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve.

A kötet ötletét a szerzőnő 70. születésnapja adhatta, a végén ígéretet is tesz, hogy a további kerek évfordulók alkalmával is számíthatunk újabbakra, legközelebb a kerek 75. életévében. A visszatekintő gyűjtés, rostálás, értékelés és az élet tengelyének vagy vörös fonalának elmerengő keresgélése az öregek talán kényszerű, talán kötelező elfoglaltsága. Ugyanazt az alapélményt fellelni, ízlelgetni, újra és újra megélni és megfogalmazni, ezt teszik a szövegek. Azok is, melyek egy-egy epizódot ragadnak meg, azok is, melyek tudományos esszével tanítanak és azok is, melyek tanítómesterei művét elemzik, értékelik.

A kötet sokcsillámú írásaiban a szerző az otthon, a haza bizonytalanságát fejtegeti. A nodális pont Kolozsvár. Akár Budapesten, akár Grácban, akárhol időzött, voltaképpen mindig Kolozsvárott volt, amit elhagyott, s ahol mégis maradt. „Valamire emlékeztet ez a város, valamire, amiben részem volt. Egy nagyobb műre, amelyben már soha nem lehet részem.” Kolozsvár nem csak az ott töltött negyvenvalahány év miatt erezi a szerző identitását, hanem annak a kulturális törésvonal-rendszernek hatásmechanizmusa miatt is, amelyben költővé ért, s amely kialakította egyediségét, jellegzetes fókuszát. Magyarnak lenni Romániában, zsidósága miatt kétszeres kisebbségben; nem írni politikai megrendelésre, mégis írni, ha lehet, s hallgatni, ha kell. S egyszercsak eldönteni a Budapestre költözést, taszítások és vonzások erőterében, közel maradva távolodni, távozóban igazán el sem indulni.

A kötet közepén a szerző Széchenyi Akadémián elhangzott székfoglaló előadása ezt a feszültséget mutatja be több nekifutásban. Ez a leghosszabb írás, amely az olvasótól kitartó figyelmet követel, s egyben pironkodásra is készteti lelepleződő műveletlensége okán. Merthogy a lapokon újra és újra megemlítődnek az erdélyi magyar irodalom sajnálatosan elfeledett nagyjai, akik valamiért – erre keresi a szerző a választ – kimaradtak a hazai irodalmi kánonból. Nem vádakat hallunk, hanem válaszokat kereső töprengésbe vonódunk bele. A Vers Hazája címet viseli ez a rangos szöveg, arról elmélkedvén, hogy milyen hatásoknak van kitéve a lírikus, ha nem anyanyelve nyelvi közegében él, s arról, miért olyan nehéz a hazai irodalmi nyelvnek befogadnia a kisebbségi magyar nyelv jövevényszavait. A vers a szerző maga. Az Kolozsvártól való elszakítottság görnyedve hordott súlya mellé odacsatlakozik a nehezen befogadottság élménye is.

„Emberi és kollegiális gesztusokban nincs hiány. De eszméink, szövegeink értése, szakmai szervesülése, történeti asszimilálása legalábbis felületes és foghíjas.” Amire mégis Kolozsváron, otthon és Budapesten, otthon támaszkodhatott, az a minőség, a költői fegyelem és az erkölcsi tartás. Ebben legnagyobb tanítómesterének Nemes Nagy Ágnest tekinti.

„Nemes Nagy mély és rendíthetetlen komolysága volt az, amely formabontónak gondolt kísérletek, a polgárpukkasztás szappanbuborékaival szemben belső formát és erőt kínált a minket körülvevő társadalmi és művészi renddel való szembenálláshoz.”

Erdélyi költő, szemben az Erdéllyel kapcsolatos érdektelített elvárásokkal, magyarországi költő, szemben a divathullámokkal, az otthon-kérdéssel viselős költő, a teljes befogadás hiányával szemben. Ezt a minden szövegben meghúzódó, vagy akár mélyen felsóhajtó személyes és írói drámát nem lehet megnyugtató szavakkal lesöpörni, joviális gesztusokkal elnémítani, s a legkevésbé érvekkel simára szofisztikálni. Balla Zsófia lírája ebből a drámából fakad. Ez korosztálya drámája, akik még megszenvedték a kisebbségi létre rontó diktatúrát, az odaát és az ideát közé emelt robusztus falat, a ketté-osztott nemzet minden elesettségét és túlélési ösztönből fakadó találékonyságát.

Ölembe ejtve a végig böngészett kötetet, a lezárt családi dossziéra gondolok. Ezek a szövegek a dosszié lassan bezáródó födele alá kerülnek. Katt. A következő generáció világa már nem kétosztatú, hanem sokféleségével zavarba ejtő. A bárhol közegében súlyát veszti a valahol. Tetszőleges mércékkel mérni s megmérettetni sem lehet. Egy letűnő korszak nemes tanúja szemünk láttára rendezi emlékeit, s intőn figyelmeztet mindannyiunk kötelező reményére:

„Régi nyarak remegnek ezer csillagjegyen
S mi vakon vakon lépegetünk a nálunk nagyobban.

Van olyan ég, melyben otthon vagyunk.”

Máté-Tóth András

 

Kalligram Kiadó

Budapest, 2019

384 oldal, 3990 Ft

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő