08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Egy őszhajú generáció születése
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL

Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett a Műút programjának keretein belül.

Szabó Gábor új kötetének középpontjában az emlékezés mint aktus, és az általa felvetett kérdések állnak a kortárs magyar irodalom tükrében, ahogy az a kötet alcíméből is kiderülhet számunkra. A kötetben megjelenő tanulmányok fő irányvonalát az elemzett szövegekben megjelenő emlékezéshez való viszony vizsgálata adja. Szabó Gábor az emlékezést egyrészt az irodalom létmódjával kapcsolatos kérdések felől látja megközelíthetőnek. A huszadik század első évtizedeiben Robert Musil úgy fogalmazott, hogy az irodalom azonosnak tekinthető azzal a tartalmi hagyománnyal, amit aktuálisan magába olvaszt, vagyis az irodalom létének konstitutív mozzanata az, hogy felidéz, hogy ígéreteken keresztül tud csupán létezni. Az irodalom tekinthető a kulturális emlékezetünk lenyomatának. Musil ezen felismerése fogja a posztmodern próza egyik sarokkövét képezni. Másrészről a modernségről, a történelmi gondolkodásról már a XIX. század végén úgy fogalmazott Nietzsche a Korszerűtlen elmélkedések című munkájában, hogy nekünk, moderneknek, önmagunkból merítkezve semmink sincsen – csak akkor tudunk valamilyenné válni, ha feltöltekezünk régi korok tudásával, vallásaival, isteneivel, szokásrendekkel, tehát kóbor enciklopédiákká válunk. Nietzsche e meglátása az emlékezésbe forduló modernség kritikájának tekinthető.

 

 

A szerző részletezte azt is, hogy a kötetben megjelenő szövegek létmódja alapvetően az emlékezés, és ezen szövegek saját létmódjukat állítják önnön középpontjukba. A tartalomjegyzék összetételét és keletkezését tekintve is széles skáláját vonultatja fel a kortárs magyar irodalom szövegeinek, hiszen az 1986-ban íródott Esterházy prózától, Petri György verseken át pár éve megjelent Krasznahorkai próza értelmezésével is találkozhatunk a tanulmánykötetben. Miért éppen ezekre esett a választás? Szabó Gábor főleg szubjektív szempontok alapján, személyes olvasmányélményei során válogatta össze az elemzésre szánt szövegeket a kortárs irodalom paradigmáin belül, melyekben a kulturális önmuzealizáció mindenféle formájával találkozhatunk, legyen az posztmodern történelmi regény, visszaemlékezés, memoár, önéletírás. Az önmaga mítoszaiba süppedő emberiség néhány generáció múlva ősz hajjal fog születni. Az első őszhajú generáció pedig el fogja pusztítani az emberiséget – utalt vissza a szerző Nietzshe korábban idézett művére. Az utóbbi években mintha megszületett volna ez a őszhajú generáció, mely makacs módon a saját emlékeit próbálja valamilyen módon reprezentálni. Mintha a jövőtől való félelem jelzése lenne a múltba fordulás ezen radikális tendenciája.

 

 

Egyre fiatalabb szerzők vállalkoznak memoárok írására, a retrospektivitás gyakorlata során az emlékezés kultusszá nőtte ki magát az irodalomban is – vélte Melhardt Gergő, azonban meglátása szerint a történelmi emlékeztünk, a közös múltunk kibeszélése egyfelől az emberek közötti kapcsolódás igényeként, és annak tökéletlen megvalósulásából is fakadhat, melynek egyik oka az emlékezetkultúránkban jelenlévő konszenzus hiánya. Szabó Gábor szerint kétségtelen, hogy az emlékezeti tér nagyon erősen szabdalt mindenféle politikai és ideológia mezők által, és az emlékezés mint műveleti forma alapvetően sosem volt ideológiamentes, ezért talán lehetetlen ebben a kérdésben közös nevezőre jutni. Az utóemlékezet – ahogy a kifejezés a kötetben is szerepel – kreatív megalapozottságú, mely az utólagosság elve alapján gondolkozik. A psziché mindig visszamenőlegesen teremti meg saját történetét, nem célelvű, és nem lineáris irányú, hanem egy későbbi időpontban alkotja meg azt a múltat, amit pillanatnyilag saját jeleneként él meg. Az emlékezés konstruktív természetéből fakadóan pedig mindig újratermeli önmagát, újabb és újabb narratívákat teremtve a már megtörtént eseményeknek. Azonban az izgalmas kérdés nem feltétlenül az, hogy mire emlékezünk, hanem, hogy mit felejtünk el.

Taskovics Viktória

Fotó: Nemes Réka


Címke: , , , , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő