02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Egy őszhajú generáció születése
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL

Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett a Műút programjának keretein belül.

Szabó Gábor új kötetének középpontjában az emlékezés mint aktus, és az általa felvetett kérdések állnak a kortárs magyar irodalom tükrében, ahogy az a kötet alcíméből is kiderülhet számunkra. A kötetben megjelenő tanulmányok fő irányvonalát az elemzett szövegekben megjelenő emlékezéshez való viszony vizsgálata adja. Szabó Gábor az emlékezést egyrészt az irodalom létmódjával kapcsolatos kérdések felől látja megközelíthetőnek. A huszadik század első évtizedeiben Robert Musil úgy fogalmazott, hogy az irodalom azonosnak tekinthető azzal a tartalmi hagyománnyal, amit aktuálisan magába olvaszt, vagyis az irodalom létének konstitutív mozzanata az, hogy felidéz, hogy ígéreteken keresztül tud csupán létezni. Az irodalom tekinthető a kulturális emlékezetünk lenyomatának. Musil ezen felismerése fogja a posztmodern próza egyik sarokkövét képezni. Másrészről a modernségről, a történelmi gondolkodásról már a XIX. század végén úgy fogalmazott Nietzsche a Korszerűtlen elmélkedések című munkájában, hogy nekünk, moderneknek, önmagunkból merítkezve semmink sincsen – csak akkor tudunk valamilyenné válni, ha feltöltekezünk régi korok tudásával, vallásaival, isteneivel, szokásrendekkel, tehát kóbor enciklopédiákká válunk. Nietzsche e meglátása az emlékezésbe forduló modernség kritikájának tekinthető.

 

 

A szerző részletezte azt is, hogy a kötetben megjelenő szövegek létmódja alapvetően az emlékezés, és ezen szövegek saját létmódjukat állítják önnön középpontjukba. A tartalomjegyzék összetételét és keletkezését tekintve is széles skáláját vonultatja fel a kortárs magyar irodalom szövegeinek, hiszen az 1986-ban íródott Esterházy prózától, Petri György verseken át pár éve megjelent Krasznahorkai próza értelmezésével is találkozhatunk a tanulmánykötetben. Miért éppen ezekre esett a választás? Szabó Gábor főleg szubjektív szempontok alapján, személyes olvasmányélményei során válogatta össze az elemzésre szánt szövegeket a kortárs irodalom paradigmáin belül, melyekben a kulturális önmuzealizáció mindenféle formájával találkozhatunk, legyen az posztmodern történelmi regény, visszaemlékezés, memoár, önéletírás. Az önmaga mítoszaiba süppedő emberiség néhány generáció múlva ősz hajjal fog születni. Az első őszhajú generáció pedig el fogja pusztítani az emberiséget – utalt vissza a szerző Nietzshe korábban idézett művére. Az utóbbi években mintha megszületett volna ez a őszhajú generáció, mely makacs módon a saját emlékeit próbálja valamilyen módon reprezentálni. Mintha a jövőtől való félelem jelzése lenne a múltba fordulás ezen radikális tendenciája.

 

 

Egyre fiatalabb szerzők vállalkoznak memoárok írására, a retrospektivitás gyakorlata során az emlékezés kultusszá nőtte ki magát az irodalomban is – vélte Melhardt Gergő, azonban meglátása szerint a történelmi emlékeztünk, a közös múltunk kibeszélése egyfelől az emberek közötti kapcsolódás igényeként, és annak tökéletlen megvalósulásából is fakadhat, melynek egyik oka az emlékezetkultúránkban jelenlévő konszenzus hiánya. Szabó Gábor szerint kétségtelen, hogy az emlékezeti tér nagyon erősen szabdalt mindenféle politikai és ideológia mezők által, és az emlékezés mint műveleti forma alapvetően sosem volt ideológiamentes, ezért talán lehetetlen ebben a kérdésben közös nevezőre jutni. Az utóemlékezet – ahogy a kifejezés a kötetben is szerepel – kreatív megalapozottságú, mely az utólagosság elve alapján gondolkozik. A psziché mindig visszamenőlegesen teremti meg saját történetét, nem célelvű, és nem lineáris irányú, hanem egy későbbi időpontban alkotja meg azt a múltat, amit pillanatnyilag saját jeleneként él meg. Az emlékezés konstruktív természetéből fakadóan pedig mindig újratermeli önmagát, újabb és újabb narratívákat teremtve a már megtörtént eseményeknek. Azonban az izgalmas kérdés nem feltétlenül az, hogy mire emlékezünk, hanem, hogy mit felejtünk el.

Taskovics Viktória

Fotó: Nemes Réka


Címke: , , , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő