08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.17.
| Kiállítás nyílik a 27. Pozsonyi Illusztrációs Biennálé magyar munkáiból a Pesti Vigadóban >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.15.
| A közelség és a találkozás iránti vágy inspirálja a Homo Ludens Project új évadát >>>
08.14.
| MAMŰ – Alibi >>>
08.14.
| Babits Piknik >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
NAPI TANDORI

Ma 52 éves Bozsik Yvette
BÍRÓ JÓZSEF : TÁNC
( visual poem )

08.10.
| Meghalt Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró >>>
07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Arcra fagyott mosoly
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER

Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről.

Gyorsan felejthető vígjátékai (Cool túra, Sulihuligánok), illetve az egész pofás Starsky és Hutch/ Másnaposok-duó után Todd Phillips nagyjából A bárányok hallgatnak-kal Oscart nyert Jonathan Demme útjára lépett: igaz, elődje tarsolyában is ott volt egy Melvin és Howard, Phillips semelyik korábbi mozija nem vette ennyire komolyan a cselekményét. Visszavezet bennünket a ’70-es évekbeli pesszimista traumadarabok (Francia kapcsolat, Serpico, Bosszúvágy, Kánikulai délután, Taxisofőr) időszakába, főszereplőjét – akiről nem kíván újabb rókabőröket lehúzni, és aki nem lesz az e filmmel induló DC Black zászlótartója – is okkal helyezi e forgatagba. Külső nyomásnak és belső feszültségnek egyaránt kitett páriaként tárul elénk Arthur Fleck, a Joker elegánsan hangolt karaktertanulmány: rendezőjét ugyanúgy foglalkoztatja az 1981-es, gyalázatos közbiztonságú, patkány-és szemétlepte New York csaknem szociográfiai igényű atmoszférarajza, mint egy mentálisan zavart, sorscsapásról sorscsapásra tengődő átlagember identitásválsága. Örökké a bűn majdani Bohóchercegének perspektívájába helyez bennünket Phillips és Scott Silver forgatókönyvíró, erkölcsileg kétértelmű nézői pozíciót teremtve. Végig tudjuk, a főalak cérnája elszakad a 2 órás játékidő végére, ugyanakkor átéljük a helyzetét, szánjuk őt, netán empatikusan is pillanthatunk rá – a Joker egy önmagát nem lelő, mind lejjebb csúszó szerencsétlen morális csapdákkal teli üveglabirintusába terel.

 

 

Hirdetőtáblát ripityára zúzó, a főszereplőt munkájában gátoló és méltóságában alázó utcagyerekek, saját bőrüket mentő, hazug partnerek, betegeskedő édesanya, a haszontalanul gürcölő kisembert semmibe vevő gazdag réteg. Társadalmi problémafilmként realizálódik Fleck vesszőfutása. Phillipsnél a szociális ellátórendszer fittyet hány azokra, akiknek a leginkább szükségük volna a támogatásra. Elmegyógyintézetektől, klinikáktól megvont támogatásokról, leállított gyógyszeradagokról hallunk, vagyis a Joker napjaink konzervatív-republikánus, Trump által kormányzott USA-ja és az éledező (például a J. C. Chandor-féle Egy durva évben is centrumba állított) „Reaganomics” bántó párhuzamait állapítja meg – a jómódról felszínesen papoló öltönyösök csak kifelé, leginkább a média útján tűnnek reformhívő szenteknek, igazából csak a saját zsebüket tömve barikádozzák el magukat kies palotáikban. Revízió alá vont mesénkben az eddig népjobbítóként ábrázolt Thomas Wayne, vagyis épp a későbbi Joker-ellenfél, Batman apja válik nyomatékos, a munkásosztályt, a szegénységet fasisztaként lenéző zsarnokká.

Persze, mindez nem jelenti, hogy Arthur Fleck átalakulása indokolt lenne: nevetésre és sírásra emlékeztető, kontrollálhatatlan röhögőgörcsei az első percekben utalnak a kibillentségére, arra, hogy önkéntes hadjáratának, pontosabban fokozatos őrületbe merülésének nem lehet jó vége, tehát Phillips a figura balsorsán túl annak visszavonhatatlan, pusztításba torkolló gyengeségét is elismeri. Éljen bár a főkarakter rossz körülmények között, egyre kevesebb pénzből, gyógyszerek híján, mamáját ápolva, perifériára hajítottságára nem egy metróbeli hármas gyilkossággal induló tombolás nyújt gyógyírt, így a Joker valójában rendkívül erőszakellenes karaktertragédia. Csupán Arthur látja hérosznak magát, Hildur Gudnardóttír operatikus-melodikus zenéje és Lawrence Sher élénk, líraian hangolt, lassított tánckoreográfiát pásztázó képei egyedül a főszereplő beteg elméjének szubjektív (olykor képzelgéseket is felszínre hozó) vetítővásznán tűnnek ragyogónak: Phillips arra kér minket, hogy lássuk, miképp téveszti meg magát egy segítséget már aligha remélő nímand. Noha Fleck idővel hőssé emelkedik a „Halál a gazdagokra!” transzparenseket cipelő tömeg szemében, szó sincs nemes küldetésről: olyan mélyen van már az óriási létszámú átlagember-brigád is, hogy csalódottságukat düh, majd reflektálatlan fanatizmus váltja fel, sorsukra hagyottságuktól csak egy lépésre esik az üres szemű, ijesztő tekintetű, gyilkosságban és egy őrült érdemtelen nekifeszülésében forradalmat észlelő csordaszellem. Az individuum, vagyis Arthur Fleck szintjén ott a Taxisofőr Travis Bickle-jének leszállóága, míg a masszába olvadó arctalanok gyűrűje a romboló, sötét ruhába bújt, bunkót lengető, tűzgyújtó csőcselék artikulátlan üvöltését visszhangozza.

 

 

Bizarr teremtés-történettel helyeződik el a káoszban maga a főszereplő, úgy érezzük, a Joker furcsa Wayne-Fleck, illetve apa-fiú, anya-gyermek rokonsággal interpretálja újra a fehérre mázolt arcú, zöld hajú gyilkos szociopatát, mire ez a szál logikus magyarázatot és zárást kap, hogy újabb témaként a show business kizsákmányoló természete járja át a filmet. Murray Franklin, a népszerű talk show műsorvezetője ugyanis totálisan Wayne-párti, a kisemmizettek nyomorát attrakcióvá formáló, elesetteken nevető cinikus – Arthur Fleck Jokerré válása ekképpen mediális kontextusba ágyazódó grandiózus pokoljárás is, vagyis a hőzöngők által megváltónak tartott pszichopata bizarr módon az Amerikai Álom inverzét valósítja meg, a felforduláshoz pedig a tévéképernyőn keresztül is híveket szerez, akik majd fenékbe billenthetik a rajtuk élősködő gazdagokat. Vérbe, fejlövésbe fordul A komédia királya (vagy akár a Lumet-féle Hálózat) nyílt átirata, az immár Joaquin Phoenix által briliánsan, patologikus nevetőket, politikai merénylőket tanulmányozva játszott Joker/ Rupert Pupkin kerül szembe a mostanra Jerry Langforddá/ Jerry Lewisszá transzformálódott, sajnos rutinból grimaszoló Robert De Niróval, vagyis a ’80-as évek Pupkinjával.

Todd Phillips kalandozása a thriller és a dráma vidékén az utolsó képsorokban nyeri el a valódi jelentését: ugyan az ártatlanokat terrorizáló, Joker buzdítására állattá züllött átlagember-huligánok szekvenciáját is nehéz feledni, a zárszóként beékelt, Fleckre kihegyezett jelenet már a révbe ért, halálból táplálkozó, erőszakot poénná karikírozó Jokert mutatja. Egy figurát, akit végképp nem bálványozhatunk, és akinek semmiféle aggályai nincsenek az önnön tébolyult muscial-világában való dagonyázásával kapcsolatban. Újjászületés van, szellemi, pláne morális evolúció nincs: ilyenkor döbbenünk rá, a Jokernek – minden híreszteléssel ellentétben – eszében sincs képregény-alapú Harcosok Klubjaként babérokat aratni, inkább a Hetedik felfogásával utasítja el a mészárláskultuszt.

Szabó Ádám

 

 

 

Joker (2019)

Rendező: Todd Phillips

Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Zazie Beetz, Frances Conroy, Brett Cullen

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.08.11 - tiszatáj

TISZT ÉS KÉM: A DREYFUS-ÜGY
Kisebb botrányt váltott ki az új Polanski-film francia premierje. Feminista csoportosulások állták el néhány mozi bejáratát, ami miatt az adott helyen műsorra sem kerülhetett a Tiszt és kém, Valentine Monnier színésznő sokadikként vádolta nemi erőszakkal a direktort, plusz az idei Césaron legjobb rendezői díjjal kitüntetett Polanski ellen kirohanással, ironikus tapssal és „Éljen a pedofília!”-kirohanással reagált Adéle Haenel és Céline Sciamma, a Portré a lángoló fiatal lányról sztárja és rendezője… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.08.10 - tiszatáj

Meghalt hétfőn Bogdán László székelyföldi író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia tagja – adta hírül internetes oldalán a Háromszék napilap.

>>>
2020.08.08 - tiszatáj

INTERJÚ HARAG ANITÁVAL
Július 29-én, a Grand Café új, Ráolvasás című zenés irodalmi sorozatának keretében mutatták be Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb novelláskötetét Szegeden. Az est apropóján a szerzővel hiányról, a nyelv elnyomó és teremtő szerepéről, párkapcsolatok és parkolóhelyek egymásra olvashatóságáról beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2020.08.07 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A LB27 ZENEKAR TAGJAIVAL
A Ladánybene 27 zenekartól származik az első reggae, dub és riddim lemez Magyarországon. A zenekar 35 éve folyamatosan aktív, a nevéhez kötődik az LB27 Reggae Camp is, a hazai reggae élet legfontosabb eseménye. 2020-ban egy új nagylemezt terveznek kiadni és amint lehetséges, már pörgetnék is a reggae beatet a színpadokon… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.08.06 - tiszatáj

DÓM TÉR PÓTÉVAD
Csaknem teljesen áldozatul esett a koronavírus-járványnak az idei szabadtéri szezon. Végül nyár végére tudtak annyit lazítani a korlátozásokon, hogy pár előadást meg lehetett tartani. A Szegedi Szabadtéri Játékok 4000 fős Dóm téri nézőterét, a hozzá tartozó színpaddal és fémvázas világítóállványzattal azonban nem építették föl. Túl nagy lett volna a költség és a kockázat… – MÁROK TAMÁS BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.08.05 - tiszatáj

FEHÉR RENÁTÓ: HOLTIDÉNY
Fehér Renátó másodikként megjelent Holtidény és első, Garázsmenet, című kötetének az összevetésekor például hamar kiderül, hogy a két könyv közti különbség kevésbé tematikus, mint inkább nyelvi jellegű. Ebből a szempontból számomra elsősorban az a legfontosabb, hogy míg szerzőnk nemzedékének egyes hangadói az úgynevezett poszthumán létezés poétikáját az én-eltűnés, a helytől, időtől elszakadó örök útonlevés pszeudo-személyes identitáskonstrukcióival, a testfétis vagy a másik stb. idiomatizmusaival írják, addig költészetével Fehér Renátó azok köréhez kötődik, akik munkáikkal az itt és most világához kapcsolódóan, annak teljességigényű esztétikai bemutatását kívánják színre vinni… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő