12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.03.
| Pannon Filharmonikusok – Felebarát zenebarát >>>
12.01.
| ArteKino – decemberben ismét az európai filmeké a főszerep! >>>
11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Arcra fagyott mosoly
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER

Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről.

Gyorsan felejthető vígjátékai (Cool túra, Sulihuligánok), illetve az egész pofás Starsky és Hutch/ Másnaposok-duó után Todd Phillips nagyjából A bárányok hallgatnak-kal Oscart nyert Jonathan Demme útjára lépett: igaz, elődje tarsolyában is ott volt egy Melvin és Howard, Phillips semelyik korábbi mozija nem vette ennyire komolyan a cselekményét. Visszavezet bennünket a ’70-es évekbeli pesszimista traumadarabok (Francia kapcsolat, Serpico, Bosszúvágy, Kánikulai délután, Taxisofőr) időszakába, főszereplőjét – akiről nem kíván újabb rókabőröket lehúzni, és aki nem lesz az e filmmel induló DC Black zászlótartója – is okkal helyezi e forgatagba. Külső nyomásnak és belső feszültségnek egyaránt kitett páriaként tárul elénk Arthur Fleck, a Joker elegánsan hangolt karaktertanulmány: rendezőjét ugyanúgy foglalkoztatja az 1981-es, gyalázatos közbiztonságú, patkány-és szemétlepte New York csaknem szociográfiai igényű atmoszférarajza, mint egy mentálisan zavart, sorscsapásról sorscsapásra tengődő átlagember identitásválsága. Örökké a bűn majdani Bohóchercegének perspektívájába helyez bennünket Phillips és Scott Silver forgatókönyvíró, erkölcsileg kétértelmű nézői pozíciót teremtve. Végig tudjuk, a főalak cérnája elszakad a 2 órás játékidő végére, ugyanakkor átéljük a helyzetét, szánjuk őt, netán empatikusan is pillanthatunk rá – a Joker egy önmagát nem lelő, mind lejjebb csúszó szerencsétlen morális csapdákkal teli üveglabirintusába terel.

 

 

Hirdetőtáblát ripityára zúzó, a főszereplőt munkájában gátoló és méltóságában alázó utcagyerekek, saját bőrüket mentő, hazug partnerek, betegeskedő édesanya, a haszontalanul gürcölő kisembert semmibe vevő gazdag réteg. Társadalmi problémafilmként realizálódik Fleck vesszőfutása. Phillipsnél a szociális ellátórendszer fittyet hány azokra, akiknek a leginkább szükségük volna a támogatásra. Elmegyógyintézetektől, klinikáktól megvont támogatásokról, leállított gyógyszeradagokról hallunk, vagyis a Joker napjaink konzervatív-republikánus, Trump által kormányzott USA-ja és az éledező (például a J. C. Chandor-féle Egy durva évben is centrumba állított) „Reaganomics” bántó párhuzamait állapítja meg – a jómódról felszínesen papoló öltönyösök csak kifelé, leginkább a média útján tűnnek reformhívő szenteknek, igazából csak a saját zsebüket tömve barikádozzák el magukat kies palotáikban. Revízió alá vont mesénkben az eddig népjobbítóként ábrázolt Thomas Wayne, vagyis épp a későbbi Joker-ellenfél, Batman apja válik nyomatékos, a munkásosztályt, a szegénységet fasisztaként lenéző zsarnokká.

Persze, mindez nem jelenti, hogy Arthur Fleck átalakulása indokolt lenne: nevetésre és sírásra emlékeztető, kontrollálhatatlan röhögőgörcsei az első percekben utalnak a kibillentségére, arra, hogy önkéntes hadjáratának, pontosabban fokozatos őrületbe merülésének nem lehet jó vége, tehát Phillips a figura balsorsán túl annak visszavonhatatlan, pusztításba torkolló gyengeségét is elismeri. Éljen bár a főkarakter rossz körülmények között, egyre kevesebb pénzből, gyógyszerek híján, mamáját ápolva, perifériára hajítottságára nem egy metróbeli hármas gyilkossággal induló tombolás nyújt gyógyírt, így a Joker valójában rendkívül erőszakellenes karaktertragédia. Csupán Arthur látja hérosznak magát, Hildur Gudnardóttír operatikus-melodikus zenéje és Lawrence Sher élénk, líraian hangolt, lassított tánckoreográfiát pásztázó képei egyedül a főszereplő beteg elméjének szubjektív (olykor képzelgéseket is felszínre hozó) vetítővásznán tűnnek ragyogónak: Phillips arra kér minket, hogy lássuk, miképp téveszti meg magát egy segítséget már aligha remélő nímand. Noha Fleck idővel hőssé emelkedik a „Halál a gazdagokra!” transzparenseket cipelő tömeg szemében, szó sincs nemes küldetésről: olyan mélyen van már az óriási létszámú átlagember-brigád is, hogy csalódottságukat düh, majd reflektálatlan fanatizmus váltja fel, sorsukra hagyottságuktól csak egy lépésre esik az üres szemű, ijesztő tekintetű, gyilkosságban és egy őrült érdemtelen nekifeszülésében forradalmat észlelő csordaszellem. Az individuum, vagyis Arthur Fleck szintjén ott a Taxisofőr Travis Bickle-jének leszállóága, míg a masszába olvadó arctalanok gyűrűje a romboló, sötét ruhába bújt, bunkót lengető, tűzgyújtó csőcselék artikulátlan üvöltését visszhangozza.

 

 

Bizarr teremtés-történettel helyeződik el a káoszban maga a főszereplő, úgy érezzük, a Joker furcsa Wayne-Fleck, illetve apa-fiú, anya-gyermek rokonsággal interpretálja újra a fehérre mázolt arcú, zöld hajú gyilkos szociopatát, mire ez a szál logikus magyarázatot és zárást kap, hogy újabb témaként a show business kizsákmányoló természete járja át a filmet. Murray Franklin, a népszerű talk show műsorvezetője ugyanis totálisan Wayne-párti, a kisemmizettek nyomorát attrakcióvá formáló, elesetteken nevető cinikus – Arthur Fleck Jokerré válása ekképpen mediális kontextusba ágyazódó grandiózus pokoljárás is, vagyis a hőzöngők által megváltónak tartott pszichopata bizarr módon az Amerikai Álom inverzét valósítja meg, a felforduláshoz pedig a tévéképernyőn keresztül is híveket szerez, akik majd fenékbe billenthetik a rajtuk élősködő gazdagokat. Vérbe, fejlövésbe fordul A komédia királya (vagy akár a Lumet-féle Hálózat) nyílt átirata, az immár Joaquin Phoenix által briliánsan, patologikus nevetőket, politikai merénylőket tanulmányozva játszott Joker/ Rupert Pupkin kerül szembe a mostanra Jerry Langforddá/ Jerry Lewisszá transzformálódott, sajnos rutinból grimaszoló Robert De Niróval, vagyis a ’80-as évek Pupkinjával.

Todd Phillips kalandozása a thriller és a dráma vidékén az utolsó képsorokban nyeri el a valódi jelentését: ugyan az ártatlanokat terrorizáló, Joker buzdítására állattá züllött átlagember-huligánok szekvenciáját is nehéz feledni, a zárszóként beékelt, Fleckre kihegyezett jelenet már a révbe ért, halálból táplálkozó, erőszakot poénná karikírozó Jokert mutatja. Egy figurát, akit végképp nem bálványozhatunk, és akinek semmiféle aggályai nincsenek az önnön tébolyult muscial-világában való dagonyázásával kapcsolatban. Újjászületés van, szellemi, pláne morális evolúció nincs: ilyenkor döbbenünk rá, a Jokernek – minden híreszteléssel ellentétben – eszében sincs képregény-alapú Harcosok Klubjaként babérokat aratni, inkább a Hetedik felfogásával utasítja el a mészárláskultuszt.

Szabó Ádám

 

 

 

Joker (2019)

Rendező: Todd Phillips

Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Zazie Beetz, Frances Conroy, Brett Cullen

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.29 - tiszatáj

MEGJELENT A TANULMÁNYOK 2019/1-ES SZÁMA ÉS MELLÉKLETE
Kézbe vehető az újvidéki Magyar Tanszék Tanulmányok című folyóiratának 2019/1-es száma. A hagyományoknak megfelelően a folyóirat első számával látott napvilágot A tanszék életéből című melléklet is, amely az elmúlt év során lezajlott események menetébe, a munkaközösség és a hallgatók munkájába és eredményeibe nyújt betekintést (képes) beszámolók, bibliográfiai adatok révén… – KIRÁLY TÍMEA AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő