11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Arcra fagyott mosoly
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER

Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről.

Gyorsan felejthető vígjátékai (Cool túra, Sulihuligánok), illetve az egész pofás Starsky és Hutch/ Másnaposok-duó után Todd Phillips nagyjából A bárányok hallgatnak-kal Oscart nyert Jonathan Demme útjára lépett: igaz, elődje tarsolyában is ott volt egy Melvin és Howard, Phillips semelyik korábbi mozija nem vette ennyire komolyan a cselekményét. Visszavezet bennünket a ’70-es évekbeli pesszimista traumadarabok (Francia kapcsolat, Serpico, Bosszúvágy, Kánikulai délután, Taxisofőr) időszakába, főszereplőjét – akiről nem kíván újabb rókabőröket lehúzni, és aki nem lesz az e filmmel induló DC Black zászlótartója – is okkal helyezi e forgatagba. Külső nyomásnak és belső feszültségnek egyaránt kitett páriaként tárul elénk Arthur Fleck, a Joker elegánsan hangolt karaktertanulmány: rendezőjét ugyanúgy foglalkoztatja az 1981-es, gyalázatos közbiztonságú, patkány-és szemétlepte New York csaknem szociográfiai igényű atmoszférarajza, mint egy mentálisan zavart, sorscsapásról sorscsapásra tengődő átlagember identitásválsága. Örökké a bűn majdani Bohóchercegének perspektívájába helyez bennünket Phillips és Scott Silver forgatókönyvíró, erkölcsileg kétértelmű nézői pozíciót teremtve. Végig tudjuk, a főalak cérnája elszakad a 2 órás játékidő végére, ugyanakkor átéljük a helyzetét, szánjuk őt, netán empatikusan is pillanthatunk rá – a Joker egy önmagát nem lelő, mind lejjebb csúszó szerencsétlen morális csapdákkal teli üveglabirintusába terel.

 

 

Hirdetőtáblát ripityára zúzó, a főszereplőt munkájában gátoló és méltóságában alázó utcagyerekek, saját bőrüket mentő, hazug partnerek, betegeskedő édesanya, a haszontalanul gürcölő kisembert semmibe vevő gazdag réteg. Társadalmi problémafilmként realizálódik Fleck vesszőfutása. Phillipsnél a szociális ellátórendszer fittyet hány azokra, akiknek a leginkább szükségük volna a támogatásra. Elmegyógyintézetektől, klinikáktól megvont támogatásokról, leállított gyógyszeradagokról hallunk, vagyis a Joker napjaink konzervatív-republikánus, Trump által kormányzott USA-ja és az éledező (például a J. C. Chandor-féle Egy durva évben is centrumba állított) „Reaganomics” bántó párhuzamait állapítja meg – a jómódról felszínesen papoló öltönyösök csak kifelé, leginkább a média útján tűnnek reformhívő szenteknek, igazából csak a saját zsebüket tömve barikádozzák el magukat kies palotáikban. Revízió alá vont mesénkben az eddig népjobbítóként ábrázolt Thomas Wayne, vagyis épp a későbbi Joker-ellenfél, Batman apja válik nyomatékos, a munkásosztályt, a szegénységet fasisztaként lenéző zsarnokká.

Persze, mindez nem jelenti, hogy Arthur Fleck átalakulása indokolt lenne: nevetésre és sírásra emlékeztető, kontrollálhatatlan röhögőgörcsei az első percekben utalnak a kibillentségére, arra, hogy önkéntes hadjáratának, pontosabban fokozatos őrületbe merülésének nem lehet jó vége, tehát Phillips a figura balsorsán túl annak visszavonhatatlan, pusztításba torkolló gyengeségét is elismeri. Éljen bár a főkarakter rossz körülmények között, egyre kevesebb pénzből, gyógyszerek híján, mamáját ápolva, perifériára hajítottságára nem egy metróbeli hármas gyilkossággal induló tombolás nyújt gyógyírt, így a Joker valójában rendkívül erőszakellenes karaktertragédia. Csupán Arthur látja hérosznak magát, Hildur Gudnardóttír operatikus-melodikus zenéje és Lawrence Sher élénk, líraian hangolt, lassított tánckoreográfiát pásztázó képei egyedül a főszereplő beteg elméjének szubjektív (olykor képzelgéseket is felszínre hozó) vetítővásznán tűnnek ragyogónak: Phillips arra kér minket, hogy lássuk, miképp téveszti meg magát egy segítséget már aligha remélő nímand. Noha Fleck idővel hőssé emelkedik a „Halál a gazdagokra!” transzparenseket cipelő tömeg szemében, szó sincs nemes küldetésről: olyan mélyen van már az óriási létszámú átlagember-brigád is, hogy csalódottságukat düh, majd reflektálatlan fanatizmus váltja fel, sorsukra hagyottságuktól csak egy lépésre esik az üres szemű, ijesztő tekintetű, gyilkosságban és egy őrült érdemtelen nekifeszülésében forradalmat észlelő csordaszellem. Az individuum, vagyis Arthur Fleck szintjén ott a Taxisofőr Travis Bickle-jének leszállóága, míg a masszába olvadó arctalanok gyűrűje a romboló, sötét ruhába bújt, bunkót lengető, tűzgyújtó csőcselék artikulátlan üvöltését visszhangozza.

 

 

Bizarr teremtés-történettel helyeződik el a káoszban maga a főszereplő, úgy érezzük, a Joker furcsa Wayne-Fleck, illetve apa-fiú, anya-gyermek rokonsággal interpretálja újra a fehérre mázolt arcú, zöld hajú gyilkos szociopatát, mire ez a szál logikus magyarázatot és zárást kap, hogy újabb témaként a show business kizsákmányoló természete járja át a filmet. Murray Franklin, a népszerű talk show műsorvezetője ugyanis totálisan Wayne-párti, a kisemmizettek nyomorát attrakcióvá formáló, elesetteken nevető cinikus – Arthur Fleck Jokerré válása ekképpen mediális kontextusba ágyazódó grandiózus pokoljárás is, vagyis a hőzöngők által megváltónak tartott pszichopata bizarr módon az Amerikai Álom inverzét valósítja meg, a felforduláshoz pedig a tévéképernyőn keresztül is híveket szerez, akik majd fenékbe billenthetik a rajtuk élősködő gazdagokat. Vérbe, fejlövésbe fordul A komédia királya (vagy akár a Lumet-féle Hálózat) nyílt átirata, az immár Joaquin Phoenix által briliánsan, patologikus nevetőket, politikai merénylőket tanulmányozva játszott Joker/ Rupert Pupkin kerül szembe a mostanra Jerry Langforddá/ Jerry Lewisszá transzformálódott, sajnos rutinból grimaszoló Robert De Niróval, vagyis a ’80-as évek Pupkinjával.

Todd Phillips kalandozása a thriller és a dráma vidékén az utolsó képsorokban nyeri el a valódi jelentését: ugyan az ártatlanokat terrorizáló, Joker buzdítására állattá züllött átlagember-huligánok szekvenciáját is nehéz feledni, a zárszóként beékelt, Fleckre kihegyezett jelenet már a révbe ért, halálból táplálkozó, erőszakot poénná karikírozó Jokert mutatja. Egy figurát, akit végképp nem bálványozhatunk, és akinek semmiféle aggályai nincsenek az önnön tébolyult muscial-világában való dagonyázásával kapcsolatban. Újjászületés van, szellemi, pláne morális evolúció nincs: ilyenkor döbbenünk rá, a Jokernek – minden híreszteléssel ellentétben – eszében sincs képregény-alapú Harcosok Klubjaként babérokat aratni, inkább a Hetedik felfogásával utasítja el a mészárláskultuszt.

Szabó Ádám

 

 

 

Joker (2019)

Rendező: Todd Phillips

Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Zazie Beetz, Frances Conroy, Brett Cullen

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő