Operajátszásról, koncertéletről

TANÁCSKOZÁS
A SZEGEDI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG SZÉKHÁZÁBAN

„A vérszopó operát elbocsátottuk” – írta diadalmasan a XIX. század közepén Hary Mihály, a Magyar Dalszínház igazgatója Szigligeti Edének. Sándor János idézte ezt a szegedi operajátszásról tartott tanácskozáson szeptember 30-án a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. A színháztörténész-rendező fölidézte, hogy Szeged is, akár a legtöbb város, mindig ragaszkodott hozzá, hogy színházában zenés drámákat játszanak, ám a műfaj többletköltségeit általában nem biztosította. A Szegedi Nemzeti Színház első formájában megépült színpada nem is nagyon volt alkalmas operajátszásra, hiszen szélessége csak 12,5, mélysége 12 méter volt, a zenekari árokba pedig alig fért be 30 muzsikus. Ennek ellenére a kezdetektől 1944-ig 33 zeneszerző 52 operája került színre.

Az egyik úttörő ebben is Makó Lajos volt. Ő játszott itt először Verdi operát, A trubadúrt. Igazgatásának éveiben színre került többek között A bűvös vadász, Flotow Mártája vagy a Parasztbecsület. A zenekar létszámát 28-ra, a kórusét 24-re emelte.

Több igazgató is megtapasztalta, hogy operát csak nagyon jó színvonalon szabad játszani. 1920-ben Palágyi Lajos igazgató a Carment vitte színre, a korabeli beszámolók szerint „gyönge zeneiséggel.” A darab 24 előadása sokkal kevesebb bevételt hozott, mint A bajadér című operett 18 estén. Színre került még a Faust, a Bánk bán, és egy Mascagni-opera magyarországi ősbemutatójára is itt került sor. Az itteni operatársulat tagja volt többek között Lendvay Andor, vagy komikus szerepkörben Bilicsi Tivadar. Rendszeresen fölléptek a Magyar Állami Operaház művészei is, Alpár Gitta, Halmos János, Palló Imre, Svéd Sándor vagy Székely Mihály. Sikerrel mutatták be Wagner Lohengrinjét, ugyanakkor a Tannhäuser 1928-ban kudarc volt. Többször vezényelt operát Fricsay Ferenc, az ő dirigálásával 1944-ben a fővárosban is bemutatta a társulat a Bohéméletet és a Toscát.

Az első nagyzenekarok az operaházak együttesei voltak, ezeket nevezik hagyományosan filharmonikusoknak. Így alakultak meg 1842-ben a Bécsi vagy a New Yorki Filharmonikusok, 1853-ban pedig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Ebben a formában jött létre a zenekar Szegeden is 1919-ben. Csak 50 évvel később, 1969-ben Vaszy Viktor kezdeményezésére lett önálló, Szegedi Szimfonikus Zenekar. A szimfonikus jelző a színházaktól való függetlenségre utal. Más magyar városokban, Pécsett, Miskolcon vagy Debrecenben is a színháztól függetlenül működik az együttes, de az operák zenekari részét ők játsszák. Ezt azonban általában másodrendű feladatnak tartják a koncertpódium mellett, mondta Gyüdi Sándor, aki egy személyben a zenekar igazgatója és az operatagozat vezetője. Itt nagy különbség azonban, hogy a szegedi muzsikusok szeretnek operát játszani, és legjobbak ülnek az árokban is. Az operatársulatok-tagozatok működésének nagyjából két módja létezik. Németországban a színházakban állandó társulatok vannak, egész évben ugyanazok éneklik a főszerepeket és jelentős repertoárt játszanak. Olaszországban viszont az úgynevezett staggione rendszer alakult ki, amikor a színháznak csak zenekara és énekkara van, a szólisták csak egy adott darab egy sorozatára jönnek össze, alkalmasint különböző országokból. Magyarországon és Szegeden jelenleg ennek a kettőnek a kombinációja működik. A városban van stabil közönsége a műfajnak, de miként az egész országban, inkább az idősebb generáció érdeklődik.

Barnák László egy 2017-es felmérést idézett megy szerint a 15-29 éves korosztály 91 %-a sosem volt még opera-, operett-, vagy balettelőadáson. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell, már most nevelni kell a jövő közönségét, mondta a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója. Az operabérletet a 650 fős nagyszínházban az elmúlt években 220–280-an vették meg egy-egy évadban. A színház évek óta tart gyermek és ifjúsági zenés előadásokat, ilyen volt például a Parázsfuvolácska, vagy tavaly a Szaffi. Idén Mozart Cosi fan tuttéját mutatják be elsősorban iskolásoknak. Egy skóciai felmérés szerint az alábbiak miatt idegenkednek a fiatalok az operától:

• operába nagyon ki kell öltözni,
• csak idegen nyelven énekelnek, nem lehet érteni,
• a jegyek drágák,
• messzi helyekre szólnak.

Magyar felmérés nincs, de a helyzet hasonló lehet. Ha a fiatalokat be akarjuk csábítani, ezeket az előítéleteket kell eloszlatnunk.

A Szegedi Operabarátok Egyesületének elnöke, Gyémánt Csilla Erkel Bátori Mária című operájának születését elemezte. A szövegkönyvet a zeneszerző állandó librettistája, Egressy Béni írta, Dugonics András drámájából. A helyszínt, a szereplőket és a drámai szerkezetet azonban alaposan megváltoztatta. A bemutató 1840-ben hatalmas sikert aratott.

A 80-as években sorra alakultak az alkalmi, rendszeren kívül álló zenei együttesek. A Fesztiválzenekar Budapesten, Szegeden a Canticum Kamarakórus, a Musica Parlante, a Salieri és a Weiner Kamarazenekar annak ellenére jöttek létre, hogy a hivatásos együttesek is kitűnőek voltak, jól ellátták feladatukat, sorolta Pál Tamás. A Szegedi Nemzeti Színház első karmestere szerint ezeket a független együtteseket az az igény hívta életre, hogy máshogy dolgozzanak. A profi szervezetekben egyszerre van jelen az időhiány és az időpocsékolás. Gyakran nem jut elég próbaidő egy-egy alkotásra. Másfelől pedig ha létrejön egy kitűnő koncert vagy operaelőadás, azt nagy pazarlás csak néhányszor, esetleg egyszer eljátszani. Ebben a vonatkozásban többször utaltak a színház kitűnő Ernani-előadására, vagy a Macbethre. Pál szerint el kellene gondolkodni, hogy jól osztjuk-e be az operai és a koncertévadot.

Jövőre egyelőre nem szerepel előadás a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri programjában, a kulturális TAO megszüntetése ugyanis a Játékoknak 156 millió forint mínuszt jelent. Herczeg Tamás igazgató arról beszélt, hogy Harangozó Gyula művészeti igazgatóval mindketten elkötelezettek a műfaj mellett, mióta ők vezetik a Szabadtérit minden évben új operabemutató volt, de most egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. (Ez többek szerint izgalmasan összecseng azzal, amit Pál Tamás a hiányról és pazarlásról fejtegetett…) Herczeg szerint komoly, hosszú próbák nélkül a Dóm téren sem érdemes operát játszani. Szerinte a legnagyobb sztárok sem képesek önmagukban ezreket behozni a nézőtérre. Példaként Placido Domingo stadionavató koncertjét említette. Domingo talán a legvonzóbb név az opera világában, hangversenyére mégsem telt meg a 6 ezres lelátó. (A Dóm téren 4000 szék van.) Egyelőre csak Újszegedre terveznek csak előadást Händel Agrippinájából, amelyben a Zeneművészeti Kar opera szakos hallgatói is szerepeket kapnának.

A szegedit szokás a salzburgi fesztiválhoz hasonlítani. A számok azonban erős eltéréseket mutatnak.

Herczeg azonban sejttette, hogy a Dóm téren sem veszett oda teljesen az operaremény. A nyitóestére tervezett Ajándékkoncertet későbbre lehet halasztani, és ennek helyére esetleg beilleszthető egy valószínűleg készen hozott operaprodukció.

Márok Tamás