12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.10.
| Valló Berta illusztrációival nyit a Werk Galéria >>>
12.09.
| Nemzetközi építészeti kiállítás nyílik az együttműködés művészetéről >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

A Napkirály pávatánca
2019.10.01 - tiszatáj

MOLIÈRE, AVAGY AZ ÁLSZENTEK ÖSSZEESKÜVÉSE ALFÖLDI RÓBERT RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Teli van fanyar humorral és keserűen összekacsint a Mephistón edződött nézővel Alföldi Róbert szegedi Bulgakov-rendezése. Színházi életünk ősz fenegyereke ezúttal visszafogottan, elegánsan beszél ezzel a produkcióval arról, milyen dilemmákkal kell a művésznek szembesülnie, ha a hatalom szolgálatába szegődik. Jöhetnek-mehetnek az illiberális rendszerek, a problematika örök, az alapkérdések nagyjából ugyanazok.

A Szovjetunióban az 1920-as évek végére, a sajtócenzúra totálissá válása és a kultúra irányításának központosítása után az orosz értelmiség legjava hamar megélhette forradalomba vetett hitének összeomlását, legszebb reményeinek szertefoszlását. A szovjet totalitárius államban a párt igényt tartott a kultúra irányítására, megmondták, mit nem szabad és mit kell megírni (megfesteni, szoborba önteni). Ebben a helyzetben 1936-ban – a sztálini alkotmány bevezetésének évében – Bulgakov számára nem sok mozgástér maradt, ha a művész és hatalom problematikájáról kívánt írni. Molière fordulatokban gazdag élete tálcán kínálkozott, a Napkirály figurája sem tűnt nehezen megfejthető párhuzamnak. Talán épp ez lett a veszte. Pár héttel azután, hogy a Zene helyett hangzavar című cikkel Sosztakovics ellen új operája, a Katyerina Izmajlova miatt támadást indított a párt, a Molière Művész Színházban megtartott bemutatója után Bulgakov ellen is kirohant a Pravda. A Külső csillogás – hamis tartalom című cikk megjelentetésének és a szerző megleckéztetésének egyik oka biztosan az lehetett, hogy darabjáról azt kezdték suttogni: valójában nem más, mint gúnyos Sztálin-paródia. Ennek persze semmi nyilvánvaló nyoma nincs a darabban, de azt megtiltani, hogy az abszolutista uralkodó, XIV. Lajos figurájába mindig az aktuális diktátort képzeljük, elég nehéz lenne.

Alföldinek ez épp elég, nem rágja szájba, kire gondol, amikor a Napkirály megjelenik, és aranyszegélyű házi köntösben kényeskedve pávatáncot lejt feszengő alattvalói előtt a színpadon. A tehetséges, filmsztár alkatú és a szövegeit a nagyszínház nézőterén is mindig jól hallhatóan mondó Medveczky Balázs inkább egy tejfölösszájú, elkényeztetett ficsúrnak hat, mint rettegett despotának. A májusi előbemutatón koncentráltabbnak, erősebbnek, arisztokratikusabbnak tűnt, mint a mostani hivatalos premieren, ahol alakítása valamiért visszafogottabbnak, enerváltnak hatott.

A svájci születésű vajdasági színész, Balázs Áron 42 évesen majdhogynem fiatal Molière szerepére, legalábbis nálunk inkább ötvenes-hatvanas nagy bölényekre szokták bízni a bonyolult feladatot. Hogy mást ne említsünk, Darvas Iván, Fodor Tamás, Gáspár Sándor is erejük teljében, de már bőven ötven fölött találkoztak a Bulgakov-darabban a modern komédia megteremtőjének különös figurával. Az előadó életkora persze sehol sincs előírva, ráadásul Balázs Áron elég jó színész ahhoz, hogy ezt hamar elfelejtsük. Alakításával sokszínű Molière-portrét fest: a huszonkét életképben megelevenedik a színész-drámaíró civil életben váratlanul gyakran dadogóssá váló figurája, aki felbátorodva egy tányérból „sültcsirkézik” a már-már barátjának hitt Napkirállyal. Balázs Áron nem riad vissza a harsányabb színészi eszközök használatától sem, néha már az az érzése a nézőnek, mintha sokak egykori kedvenc francia komikusa, a Molière-rajongó Louis de Funes jellegzetes kacagtató gesztusait is megidézné. Ugyanakkor hajlongásaival, szökkenéseivel, nyelvöltögetésével is azt az érzetet erősíti: mindez csak komédiázás a túlélés érdekében. Amikor a színpad előterébe lépve odaveti Gömöri Krisztián Bouton színpadmesterének: „Csomagolj össze! Holnap játszom utoljára, és utána irány Anglia. Micsoda hülyeség! A tengeren fúj a szél, az emberek nem franciául beszélnek, és különben is, nem Anglia a lényeg, hanem az, hogy…” – veszi a közönség a lapot. Alföldi bölcsen hagyja, mindenki fejezze csak be maga az elharapott mondatot.

Madeleine Béjart szerepében Ágoston Katalin hatásosan kelti életre a titkai rejtegetésébe belegabalyodott, egyre kétségbeesettebb színésznő-szeretőt. Monológja az előadás érzelmileg egyik legintenzívebb pillanata. Amikor pedig a templomban a Szegezdi Róbert által kicsit egysíkúan megjelenített Charron érsek elé járul feloldozásért, megbocsátásért, Madeleine olyan ártatlannak tűnik, akár egy megöregedett, ázott, szürke kis veréb. Nem lehet megtagadni tőle, hogy orgonaszóra, neonfényes kalitkában a mennybe szálljon.

Sziládi Hajna számító kis bestiának mutatja Armande Béjart-t, aki nem sokat tétlenkedik, amint nyeregben érzi magát, máris megcsalja, megalázza Molière-t. Krupp Bence ügyesen felvillantja Zacharie Moirron gyors változásait a zongorába bújt zenésztől Molière fogadott fián át a besúgóig és a megtérő bűnösig. Szívós László a nőfaló D’Orsigni testőrparancsnok katonás eleganciáját, Jakab Tamás La Grange társulati titkár a szálakat a háttérből mozgató bennfentességét villantja fel.

Szabó-Székely Ármin dramaturggal sokat feszesített a rendező a szövegen, így a huszonkét kép gyorsan lepörög. Kálmán Eszter minimalista színpadi látványvilága – színekben és anyagokban legalábbis – mintha Wes Anderson nevezetes filmvígjátékát, a Grand Budapest Hotelt idézné. Vicces, ahogy Bánvölgyi Tamás az egyik legfőbb álszent, Fidelitas testvér szerepében a divatbemutatók modelljeitől megszokott csípőringással meglebbenti papi „szoknyáját”. A túlbuzgó, szenteskedő egyháziakat – különösen a Poroszlay Kristóf által játszott vándorszerzetes Bartholomé atyát, aki az Antikrisztust emlegeti, meg egyenesen Molière és vele együtt botrányos darabja, a Tartuffe elégetését követeli – kiröhögteti ugyan a rendező, de azért a szent őrület veszélyességét is érzékelteti. „Hát már mindent lehet? Semmi nem szent? Tegyél rendet, uralkodó! Védd meg a vallást! Védd meg a népet! Védd meg a kereszténységet!” – harsogja az színpadról Bartholomé atya. A néző pedig felsóhajt: helyben vagyunk.

Hollósi Zsolt

 

Fotók: Kelemen József/Szegedi Nemzeti Színház

 

Molière, avagy az álszentek összeesküvése | Szegedi Nemzeti Színház, Nagyszínház

Szereplők:
MOLIÈRE – Balázs Áron m.v.
XIV. LAJOS, a Napkirály – Medveczky Balázs 
CHARRON, Párizs érseke – Szegezdi Róbert 
ZACHARIE MOIRRON, színész – Krupp Bence 
ARMANDE BÉJART, színésznő – Sziládi Hajna 
MADELEINE BÉJART, színésznő – Ágoston Katalin 
BOUTON, színpadmester / VALÉR – Gömöri Krisztián 
LA GRANGE, a társulat titkára – Jakab Tamás 
D’ORSIGNI, a királyi testőrség parancsnoka – Szívós László 
SZÉLHÁMOS / LESSAQUE MÁRKI / VIGOR TESTVÉR – Kárász Zénó 
DU CROISY, színész / FIDELITAS TESTVÉR – Bánvölgyi Tamás
RIVAILLE, színésznő / ÁLARCOS NŐ – Tánczos Adrienn m.v. 
BARTHOLOMÉ ATYA, vándorszerzetes – Poroszlay Kristóf 

Alkotók:
Dramaturg – Szabó-Székely Ármin 
Díszlet-, jelmeztervező – Kálmán Eszter
Vers – Simon Márton, Tóth Réka Ágnes 
Súgó – Szabó Ágnes 
Ügyelő – Hajdu Róbert 
Rendezőasszisztens – Kovács Krisztián, Jánoska Zsuzsa
Rendező – Alföldi Róbert


Címke: , , , , , ,
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

A 16. VERZIÓ FESZTIVÁL
A 16. alkalommal megrendezett budapesti Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál kiérlelt programsorozatot valósított meg több belvárosi helyszínen. Palettáján ez évben is a gazdasági, hatalmi érdekérvényesítés árnyékából egyre inkább előtörő, globális perspektívában mért emberi jogi aspektusokra került a hangsúly… – SZÁSZ CSONGOR BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő