11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

A Napkirály pávatánca
2019.10.01 - tiszatáj

MOLIÈRE, AVAGY AZ ÁLSZENTEK ÖSSZEESKÜVÉSE ALFÖLDI RÓBERT RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Teli van fanyar humorral és keserűen összekacsint a Mephistón edződött nézővel Alföldi Róbert szegedi Bulgakov-rendezése. Színházi életünk ősz fenegyereke ezúttal visszafogottan, elegánsan beszél ezzel a produkcióval arról, milyen dilemmákkal kell a művésznek szembesülnie, ha a hatalom szolgálatába szegődik. Jöhetnek-mehetnek az illiberális rendszerek, a problematika örök, az alapkérdések nagyjából ugyanazok.

A Szovjetunióban az 1920-as évek végére, a sajtócenzúra totálissá válása és a kultúra irányításának központosítása után az orosz értelmiség legjava hamar megélhette forradalomba vetett hitének összeomlását, legszebb reményeinek szertefoszlását. A szovjet totalitárius államban a párt igényt tartott a kultúra irányítására, megmondták, mit nem szabad és mit kell megírni (megfesteni, szoborba önteni). Ebben a helyzetben 1936-ban – a sztálini alkotmány bevezetésének évében – Bulgakov számára nem sok mozgástér maradt, ha a művész és hatalom problematikájáról kívánt írni. Molière fordulatokban gazdag élete tálcán kínálkozott, a Napkirály figurája sem tűnt nehezen megfejthető párhuzamnak. Talán épp ez lett a veszte. Pár héttel azután, hogy a Zene helyett hangzavar című cikkel Sosztakovics ellen új operája, a Katyerina Izmajlova miatt támadást indított a párt, a Molière Művész Színházban megtartott bemutatója után Bulgakov ellen is kirohant a Pravda. A Külső csillogás – hamis tartalom című cikk megjelentetésének és a szerző megleckéztetésének egyik oka biztosan az lehetett, hogy darabjáról azt kezdték suttogni: valójában nem más, mint gúnyos Sztálin-paródia. Ennek persze semmi nyilvánvaló nyoma nincs a darabban, de azt megtiltani, hogy az abszolutista uralkodó, XIV. Lajos figurájába mindig az aktuális diktátort képzeljük, elég nehéz lenne.

Alföldinek ez épp elég, nem rágja szájba, kire gondol, amikor a Napkirály megjelenik, és aranyszegélyű házi köntösben kényeskedve pávatáncot lejt feszengő alattvalói előtt a színpadon. A tehetséges, filmsztár alkatú és a szövegeit a nagyszínház nézőterén is mindig jól hallhatóan mondó Medveczky Balázs inkább egy tejfölösszájú, elkényeztetett ficsúrnak hat, mint rettegett despotának. A májusi előbemutatón koncentráltabbnak, erősebbnek, arisztokratikusabbnak tűnt, mint a mostani hivatalos premieren, ahol alakítása valamiért visszafogottabbnak, enerváltnak hatott.

A svájci születésű vajdasági színész, Balázs Áron 42 évesen majdhogynem fiatal Molière szerepére, legalábbis nálunk inkább ötvenes-hatvanas nagy bölényekre szokták bízni a bonyolult feladatot. Hogy mást ne említsünk, Darvas Iván, Fodor Tamás, Gáspár Sándor is erejük teljében, de már bőven ötven fölött találkoztak a Bulgakov-darabban a modern komédia megteremtőjének különös figurával. Az előadó életkora persze sehol sincs előírva, ráadásul Balázs Áron elég jó színész ahhoz, hogy ezt hamar elfelejtsük. Alakításával sokszínű Molière-portrét fest: a huszonkét életképben megelevenedik a színész-drámaíró civil életben váratlanul gyakran dadogóssá váló figurája, aki felbátorodva egy tányérból „sültcsirkézik” a már-már barátjának hitt Napkirállyal. Balázs Áron nem riad vissza a harsányabb színészi eszközök használatától sem, néha már az az érzése a nézőnek, mintha sokak egykori kedvenc francia komikusa, a Molière-rajongó Louis de Funes jellegzetes kacagtató gesztusait is megidézné. Ugyanakkor hajlongásaival, szökkenéseivel, nyelvöltögetésével is azt az érzetet erősíti: mindez csak komédiázás a túlélés érdekében. Amikor a színpad előterébe lépve odaveti Gömöri Krisztián Bouton színpadmesterének: „Csomagolj össze! Holnap játszom utoljára, és utána irány Anglia. Micsoda hülyeség! A tengeren fúj a szél, az emberek nem franciául beszélnek, és különben is, nem Anglia a lényeg, hanem az, hogy…” – veszi a közönség a lapot. Alföldi bölcsen hagyja, mindenki fejezze csak be maga az elharapott mondatot.

Madeleine Béjart szerepében Ágoston Katalin hatásosan kelti életre a titkai rejtegetésébe belegabalyodott, egyre kétségbeesettebb színésznő-szeretőt. Monológja az előadás érzelmileg egyik legintenzívebb pillanata. Amikor pedig a templomban a Szegezdi Róbert által kicsit egysíkúan megjelenített Charron érsek elé járul feloldozásért, megbocsátásért, Madeleine olyan ártatlannak tűnik, akár egy megöregedett, ázott, szürke kis veréb. Nem lehet megtagadni tőle, hogy orgonaszóra, neonfényes kalitkában a mennybe szálljon.

Sziládi Hajna számító kis bestiának mutatja Armande Béjart-t, aki nem sokat tétlenkedik, amint nyeregben érzi magát, máris megcsalja, megalázza Molière-t. Krupp Bence ügyesen felvillantja Zacharie Moirron gyors változásait a zongorába bújt zenésztől Molière fogadott fián át a besúgóig és a megtérő bűnösig. Szívós László a nőfaló D’Orsigni testőrparancsnok katonás eleganciáját, Jakab Tamás La Grange társulati titkár a szálakat a háttérből mozgató bennfentességét villantja fel.

Szabó-Székely Ármin dramaturggal sokat feszesített a rendező a szövegen, így a huszonkét kép gyorsan lepörög. Kálmán Eszter minimalista színpadi látványvilága – színekben és anyagokban legalábbis – mintha Wes Anderson nevezetes filmvígjátékát, a Grand Budapest Hotelt idézné. Vicces, ahogy Bánvölgyi Tamás az egyik legfőbb álszent, Fidelitas testvér szerepében a divatbemutatók modelljeitől megszokott csípőringással meglebbenti papi „szoknyáját”. A túlbuzgó, szenteskedő egyháziakat – különösen a Poroszlay Kristóf által játszott vándorszerzetes Bartholomé atyát, aki az Antikrisztust emlegeti, meg egyenesen Molière és vele együtt botrányos darabja, a Tartuffe elégetését követeli – kiröhögteti ugyan a rendező, de azért a szent őrület veszélyességét is érzékelteti. „Hát már mindent lehet? Semmi nem szent? Tegyél rendet, uralkodó! Védd meg a vallást! Védd meg a népet! Védd meg a kereszténységet!” – harsogja az színpadról Bartholomé atya. A néző pedig felsóhajt: helyben vagyunk.

Hollósi Zsolt

 

Fotók: Kelemen József/Szegedi Nemzeti Színház

 

Molière, avagy az álszentek összeesküvése | Szegedi Nemzeti Színház, Nagyszínház

Szereplők:
MOLIÈRE – Balázs Áron m.v.
XIV. LAJOS, a Napkirály – Medveczky Balázs 
CHARRON, Párizs érseke – Szegezdi Róbert 
ZACHARIE MOIRRON, színész – Krupp Bence 
ARMANDE BÉJART, színésznő – Sziládi Hajna 
MADELEINE BÉJART, színésznő – Ágoston Katalin 
BOUTON, színpadmester / VALÉR – Gömöri Krisztián 
LA GRANGE, a társulat titkára – Jakab Tamás 
D’ORSIGNI, a királyi testőrség parancsnoka – Szívós László 
SZÉLHÁMOS / LESSAQUE MÁRKI / VIGOR TESTVÉR – Kárász Zénó 
DU CROISY, színész / FIDELITAS TESTVÉR – Bánvölgyi Tamás
RIVAILLE, színésznő / ÁLARCOS NŐ – Tánczos Adrienn m.v. 
BARTHOLOMÉ ATYA, vándorszerzetes – Poroszlay Kristóf 

Alkotók:
Dramaturg – Szabó-Székely Ármin 
Díszlet-, jelmeztervező – Kálmán Eszter
Vers – Simon Márton, Tóth Réka Ágnes 
Súgó – Szabó Ágnes 
Ügyelő – Hajdu Róbert 
Rendezőasszisztens – Kovács Krisztián, Jánoska Zsuzsa
Rendező – Alföldi Róbert


Címke: , , , , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő