08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

A Napkirály pávatánca
2019.10.01 - tiszatáj

MOLIÈRE, AVAGY AZ ÁLSZENTEK ÖSSZEESKÜVÉSE ALFÖLDI RÓBERT RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Teli van fanyar humorral és keserűen összekacsint a Mephistón edződött nézővel Alföldi Róbert szegedi Bulgakov-rendezése. Színházi életünk ősz fenegyereke ezúttal visszafogottan, elegánsan beszél ezzel a produkcióval arról, milyen dilemmákkal kell a művésznek szembesülnie, ha a hatalom szolgálatába szegődik. Jöhetnek-mehetnek az illiberális rendszerek, a problematika örök, az alapkérdések nagyjából ugyanazok.

A Szovjetunióban az 1920-as évek végére, a sajtócenzúra totálissá válása és a kultúra irányításának központosítása után az orosz értelmiség legjava hamar megélhette forradalomba vetett hitének összeomlását, legszebb reményeinek szertefoszlását. A szovjet totalitárius államban a párt igényt tartott a kultúra irányítására, megmondták, mit nem szabad és mit kell megírni (megfesteni, szoborba önteni). Ebben a helyzetben 1936-ban – a sztálini alkotmány bevezetésének évében – Bulgakov számára nem sok mozgástér maradt, ha a művész és hatalom problematikájáról kívánt írni. Molière fordulatokban gazdag élete tálcán kínálkozott, a Napkirály figurája sem tűnt nehezen megfejthető párhuzamnak. Talán épp ez lett a veszte. Pár héttel azután, hogy a Zene helyett hangzavar című cikkel Sosztakovics ellen új operája, a Katyerina Izmajlova miatt támadást indított a párt, a Molière Művész Színházban megtartott bemutatója után Bulgakov ellen is kirohant a Pravda. A Külső csillogás – hamis tartalom című cikk megjelentetésének és a szerző megleckéztetésének egyik oka biztosan az lehetett, hogy darabjáról azt kezdték suttogni: valójában nem más, mint gúnyos Sztálin-paródia. Ennek persze semmi nyilvánvaló nyoma nincs a darabban, de azt megtiltani, hogy az abszolutista uralkodó, XIV. Lajos figurájába mindig az aktuális diktátort képzeljük, elég nehéz lenne.

Alföldinek ez épp elég, nem rágja szájba, kire gondol, amikor a Napkirály megjelenik, és aranyszegélyű házi köntösben kényeskedve pávatáncot lejt feszengő alattvalói előtt a színpadon. A tehetséges, filmsztár alkatú és a szövegeit a nagyszínház nézőterén is mindig jól hallhatóan mondó Medveczky Balázs inkább egy tejfölösszájú, elkényeztetett ficsúrnak hat, mint rettegett despotának. A májusi előbemutatón koncentráltabbnak, erősebbnek, arisztokratikusabbnak tűnt, mint a mostani hivatalos premieren, ahol alakítása valamiért visszafogottabbnak, enerváltnak hatott.

A svájci születésű vajdasági színész, Balázs Áron 42 évesen majdhogynem fiatal Molière szerepére, legalábbis nálunk inkább ötvenes-hatvanas nagy bölényekre szokták bízni a bonyolult feladatot. Hogy mást ne említsünk, Darvas Iván, Fodor Tamás, Gáspár Sándor is erejük teljében, de már bőven ötven fölött találkoztak a Bulgakov-darabban a modern komédia megteremtőjének különös figurával. Az előadó életkora persze sehol sincs előírva, ráadásul Balázs Áron elég jó színész ahhoz, hogy ezt hamar elfelejtsük. Alakításával sokszínű Molière-portrét fest: a huszonkét életképben megelevenedik a színész-drámaíró civil életben váratlanul gyakran dadogóssá váló figurája, aki felbátorodva egy tányérból „sültcsirkézik” a már-már barátjának hitt Napkirállyal. Balázs Áron nem riad vissza a harsányabb színészi eszközök használatától sem, néha már az az érzése a nézőnek, mintha sokak egykori kedvenc francia komikusa, a Molière-rajongó Louis de Funes jellegzetes kacagtató gesztusait is megidézné. Ugyanakkor hajlongásaival, szökkenéseivel, nyelvöltögetésével is azt az érzetet erősíti: mindez csak komédiázás a túlélés érdekében. Amikor a színpad előterébe lépve odaveti Gömöri Krisztián Bouton színpadmesterének: „Csomagolj össze! Holnap játszom utoljára, és utána irány Anglia. Micsoda hülyeség! A tengeren fúj a szél, az emberek nem franciául beszélnek, és különben is, nem Anglia a lényeg, hanem az, hogy…” – veszi a közönség a lapot. Alföldi bölcsen hagyja, mindenki fejezze csak be maga az elharapott mondatot.

Madeleine Béjart szerepében Ágoston Katalin hatásosan kelti életre a titkai rejtegetésébe belegabalyodott, egyre kétségbeesettebb színésznő-szeretőt. Monológja az előadás érzelmileg egyik legintenzívebb pillanata. Amikor pedig a templomban a Szegezdi Róbert által kicsit egysíkúan megjelenített Charron érsek elé járul feloldozásért, megbocsátásért, Madeleine olyan ártatlannak tűnik, akár egy megöregedett, ázott, szürke kis veréb. Nem lehet megtagadni tőle, hogy orgonaszóra, neonfényes kalitkában a mennybe szálljon.

Sziládi Hajna számító kis bestiának mutatja Armande Béjart-t, aki nem sokat tétlenkedik, amint nyeregben érzi magát, máris megcsalja, megalázza Molière-t. Krupp Bence ügyesen felvillantja Zacharie Moirron gyors változásait a zongorába bújt zenésztől Molière fogadott fián át a besúgóig és a megtérő bűnösig. Szívós László a nőfaló D’Orsigni testőrparancsnok katonás eleganciáját, Jakab Tamás La Grange társulati titkár a szálakat a háttérből mozgató bennfentességét villantja fel.

Szabó-Székely Ármin dramaturggal sokat feszesített a rendező a szövegen, így a huszonkét kép gyorsan lepörög. Kálmán Eszter minimalista színpadi látványvilága – színekben és anyagokban legalábbis – mintha Wes Anderson nevezetes filmvígjátékát, a Grand Budapest Hotelt idézné. Vicces, ahogy Bánvölgyi Tamás az egyik legfőbb álszent, Fidelitas testvér szerepében a divatbemutatók modelljeitől megszokott csípőringással meglebbenti papi „szoknyáját”. A túlbuzgó, szenteskedő egyháziakat – különösen a Poroszlay Kristóf által játszott vándorszerzetes Bartholomé atyát, aki az Antikrisztust emlegeti, meg egyenesen Molière és vele együtt botrányos darabja, a Tartuffe elégetését követeli – kiröhögteti ugyan a rendező, de azért a szent őrület veszélyességét is érzékelteti. „Hát már mindent lehet? Semmi nem szent? Tegyél rendet, uralkodó! Védd meg a vallást! Védd meg a népet! Védd meg a kereszténységet!” – harsogja az színpadról Bartholomé atya. A néző pedig felsóhajt: helyben vagyunk.

Hollósi Zsolt

 

Fotók: Kelemen József/Szegedi Nemzeti Színház

 

Molière, avagy az álszentek összeesküvése | Szegedi Nemzeti Színház, Nagyszínház

Szereplők:
MOLIÈRE – Balázs Áron m.v.
XIV. LAJOS, a Napkirály – Medveczky Balázs 
CHARRON, Párizs érseke – Szegezdi Róbert 
ZACHARIE MOIRRON, színész – Krupp Bence 
ARMANDE BÉJART, színésznő – Sziládi Hajna 
MADELEINE BÉJART, színésznő – Ágoston Katalin 
BOUTON, színpadmester / VALÉR – Gömöri Krisztián 
LA GRANGE, a társulat titkára – Jakab Tamás 
D’ORSIGNI, a királyi testőrség parancsnoka – Szívós László 
SZÉLHÁMOS / LESSAQUE MÁRKI / VIGOR TESTVÉR – Kárász Zénó 
DU CROISY, színész / FIDELITAS TESTVÉR – Bánvölgyi Tamás
RIVAILLE, színésznő / ÁLARCOS NŐ – Tánczos Adrienn m.v. 
BARTHOLOMÉ ATYA, vándorszerzetes – Poroszlay Kristóf 

Alkotók:
Dramaturg – Szabó-Székely Ármin 
Díszlet-, jelmeztervező – Kálmán Eszter
Vers – Simon Márton, Tóth Réka Ágnes 
Súgó – Szabó Ágnes 
Ügyelő – Hajdu Róbert 
Rendezőasszisztens – Kovács Krisztián, Jánoska Zsuzsa
Rendező – Alföldi Róbert


Címke: , , , , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő