02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

A Napkirály pávatánca
2019.10.01 - tiszatáj

MOLIÈRE, AVAGY AZ ÁLSZENTEK ÖSSZEESKÜVÉSE ALFÖLDI RÓBERT RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

Teli van fanyar humorral és keserűen összekacsint a Mephistón edződött nézővel Alföldi Róbert szegedi Bulgakov-rendezése. Színházi életünk ősz fenegyereke ezúttal visszafogottan, elegánsan beszél ezzel a produkcióval arról, milyen dilemmákkal kell a művésznek szembesülnie, ha a hatalom szolgálatába szegődik. Jöhetnek-mehetnek az illiberális rendszerek, a problematika örök, az alapkérdések nagyjából ugyanazok.

A Szovjetunióban az 1920-as évek végére, a sajtócenzúra totálissá válása és a kultúra irányításának központosítása után az orosz értelmiség legjava hamar megélhette forradalomba vetett hitének összeomlását, legszebb reményeinek szertefoszlását. A szovjet totalitárius államban a párt igényt tartott a kultúra irányítására, megmondták, mit nem szabad és mit kell megírni (megfesteni, szoborba önteni). Ebben a helyzetben 1936-ban – a sztálini alkotmány bevezetésének évében – Bulgakov számára nem sok mozgástér maradt, ha a művész és hatalom problematikájáról kívánt írni. Molière fordulatokban gazdag élete tálcán kínálkozott, a Napkirály figurája sem tűnt nehezen megfejthető párhuzamnak. Talán épp ez lett a veszte. Pár héttel azután, hogy a Zene helyett hangzavar című cikkel Sosztakovics ellen új operája, a Katyerina Izmajlova miatt támadást indított a párt, a Molière Művész Színházban megtartott bemutatója után Bulgakov ellen is kirohant a Pravda. A Külső csillogás – hamis tartalom című cikk megjelentetésének és a szerző megleckéztetésének egyik oka biztosan az lehetett, hogy darabjáról azt kezdték suttogni: valójában nem más, mint gúnyos Sztálin-paródia. Ennek persze semmi nyilvánvaló nyoma nincs a darabban, de azt megtiltani, hogy az abszolutista uralkodó, XIV. Lajos figurájába mindig az aktuális diktátort képzeljük, elég nehéz lenne.

Alföldinek ez épp elég, nem rágja szájba, kire gondol, amikor a Napkirály megjelenik, és aranyszegélyű házi köntösben kényeskedve pávatáncot lejt feszengő alattvalói előtt a színpadon. A tehetséges, filmsztár alkatú és a szövegeit a nagyszínház nézőterén is mindig jól hallhatóan mondó Medveczky Balázs inkább egy tejfölösszájú, elkényeztetett ficsúrnak hat, mint rettegett despotának. A májusi előbemutatón koncentráltabbnak, erősebbnek, arisztokratikusabbnak tűnt, mint a mostani hivatalos premieren, ahol alakítása valamiért visszafogottabbnak, enerváltnak hatott.

A svájci születésű vajdasági színész, Balázs Áron 42 évesen majdhogynem fiatal Molière szerepére, legalábbis nálunk inkább ötvenes-hatvanas nagy bölényekre szokták bízni a bonyolult feladatot. Hogy mást ne említsünk, Darvas Iván, Fodor Tamás, Gáspár Sándor is erejük teljében, de már bőven ötven fölött találkoztak a Bulgakov-darabban a modern komédia megteremtőjének különös figurával. Az előadó életkora persze sehol sincs előírva, ráadásul Balázs Áron elég jó színész ahhoz, hogy ezt hamar elfelejtsük. Alakításával sokszínű Molière-portrét fest: a huszonkét életképben megelevenedik a színész-drámaíró civil életben váratlanul gyakran dadogóssá váló figurája, aki felbátorodva egy tányérból „sültcsirkézik” a már-már barátjának hitt Napkirállyal. Balázs Áron nem riad vissza a harsányabb színészi eszközök használatától sem, néha már az az érzése a nézőnek, mintha sokak egykori kedvenc francia komikusa, a Molière-rajongó Louis de Funes jellegzetes kacagtató gesztusait is megidézné. Ugyanakkor hajlongásaival, szökkenéseivel, nyelvöltögetésével is azt az érzetet erősíti: mindez csak komédiázás a túlélés érdekében. Amikor a színpad előterébe lépve odaveti Gömöri Krisztián Bouton színpadmesterének: „Csomagolj össze! Holnap játszom utoljára, és utána irány Anglia. Micsoda hülyeség! A tengeren fúj a szél, az emberek nem franciául beszélnek, és különben is, nem Anglia a lényeg, hanem az, hogy…” – veszi a közönség a lapot. Alföldi bölcsen hagyja, mindenki fejezze csak be maga az elharapott mondatot.

Madeleine Béjart szerepében Ágoston Katalin hatásosan kelti életre a titkai rejtegetésébe belegabalyodott, egyre kétségbeesettebb színésznő-szeretőt. Monológja az előadás érzelmileg egyik legintenzívebb pillanata. Amikor pedig a templomban a Szegezdi Róbert által kicsit egysíkúan megjelenített Charron érsek elé járul feloldozásért, megbocsátásért, Madeleine olyan ártatlannak tűnik, akár egy megöregedett, ázott, szürke kis veréb. Nem lehet megtagadni tőle, hogy orgonaszóra, neonfényes kalitkában a mennybe szálljon.

Sziládi Hajna számító kis bestiának mutatja Armande Béjart-t, aki nem sokat tétlenkedik, amint nyeregben érzi magát, máris megcsalja, megalázza Molière-t. Krupp Bence ügyesen felvillantja Zacharie Moirron gyors változásait a zongorába bújt zenésztől Molière fogadott fián át a besúgóig és a megtérő bűnösig. Szívós László a nőfaló D’Orsigni testőrparancsnok katonás eleganciáját, Jakab Tamás La Grange társulati titkár a szálakat a háttérből mozgató bennfentességét villantja fel.

Szabó-Székely Ármin dramaturggal sokat feszesített a rendező a szövegen, így a huszonkét kép gyorsan lepörög. Kálmán Eszter minimalista színpadi látványvilága – színekben és anyagokban legalábbis – mintha Wes Anderson nevezetes filmvígjátékát, a Grand Budapest Hotelt idézné. Vicces, ahogy Bánvölgyi Tamás az egyik legfőbb álszent, Fidelitas testvér szerepében a divatbemutatók modelljeitől megszokott csípőringással meglebbenti papi „szoknyáját”. A túlbuzgó, szenteskedő egyháziakat – különösen a Poroszlay Kristóf által játszott vándorszerzetes Bartholomé atyát, aki az Antikrisztust emlegeti, meg egyenesen Molière és vele együtt botrányos darabja, a Tartuffe elégetését követeli – kiröhögteti ugyan a rendező, de azért a szent őrület veszélyességét is érzékelteti. „Hát már mindent lehet? Semmi nem szent? Tegyél rendet, uralkodó! Védd meg a vallást! Védd meg a népet! Védd meg a kereszténységet!” – harsogja az színpadról Bartholomé atya. A néző pedig felsóhajt: helyben vagyunk.

Hollósi Zsolt

 

Fotók: Kelemen József/Szegedi Nemzeti Színház

 

Molière, avagy az álszentek összeesküvése | Szegedi Nemzeti Színház, Nagyszínház

Szereplők:
MOLIÈRE – Balázs Áron m.v.
XIV. LAJOS, a Napkirály – Medveczky Balázs 
CHARRON, Párizs érseke – Szegezdi Róbert 
ZACHARIE MOIRRON, színész – Krupp Bence 
ARMANDE BÉJART, színésznő – Sziládi Hajna 
MADELEINE BÉJART, színésznő – Ágoston Katalin 
BOUTON, színpadmester / VALÉR – Gömöri Krisztián 
LA GRANGE, a társulat titkára – Jakab Tamás 
D’ORSIGNI, a királyi testőrség parancsnoka – Szívós László 
SZÉLHÁMOS / LESSAQUE MÁRKI / VIGOR TESTVÉR – Kárász Zénó 
DU CROISY, színész / FIDELITAS TESTVÉR – Bánvölgyi Tamás
RIVAILLE, színésznő / ÁLARCOS NŐ – Tánczos Adrienn m.v. 
BARTHOLOMÉ ATYA, vándorszerzetes – Poroszlay Kristóf 

Alkotók:
Dramaturg – Szabó-Székely Ármin 
Díszlet-, jelmeztervező – Kálmán Eszter
Vers – Simon Márton, Tóth Réka Ágnes 
Súgó – Szabó Ágnes 
Ügyelő – Hajdu Róbert 
Rendezőasszisztens – Kovács Krisztián, Jánoska Zsuzsa
Rendező – Alföldi Róbert


Címke: , , , , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő