02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Valahol Latin-Amerikában
2019.09.30 - tiszatáj

MONOS

Fantasztikus a nyitány: egy hegytetőn, ködbe burkolózva áll egy csapat gyerek. Jasper Wolf operatőr nagytotálja az első pillanattól beszédes és hibátlanul rábök a kölykök magányára: nyolcan vannak és egy gerillacsoport tagjai. A Monos kis csapata militarista szellemű, diktátumokat hajtogató felnőttek igájában sínylődik. Önállóságukat vesztett páriákként lézengenek a közönyös természetben: e kolumbiai drámában katonás rend, sorba állítás, illetve az onnan kiválás feleltethetőek meg a teljes passzivitásnak.

Mozgatással és mozdulatlansággal ás karakterei lelkének mélyére Alejandro Landes kolumbiai-ecuadori rendező: az Evo Morales bolíviai elnöknek szentelt Cocalero című 2007-es dokumentumfilm, valamint a 2011-es, egész estés Porfirio után panteista-spirituális húrokat penget, triviális mozzanatok és roppant kifejező arcok nászából fejlik ki egy nyugtalanító mozgókép. Landes hol realista, csaknem dokumentarizmusba hajló beállításai remekül társulnak a hallucinációkba nyakig merülő, dezorientáló pillanatokkal, atmoszférarajza pontos metaforáját nyújtja az elveszett gyerekek lélekrajzának. Gesztusokból, nem túlbeszélt jelenetekből bomlik ki a lényeg: miként reáliákra felelnek a transzcendens mozzanatok, úgy pillanatnyi öröm, nehezen kivívható boldogság rendelődnek az örökös halál és fenyegetettség mellé. Jól érzékelteti ezt az első 30-45 perc: a nyolctagú Monos függetlenségre vágyna, megtenné az első lépéseket a felnőtté váláshoz vezető rögös úton. Cseperedni azonban nem lehet folytonos szigorban, néha lazítani is kell – pontosan erre képtelenek a tékozló gyerekekből álló antihősök.

Landes tisztázza, ez nemcsak rajtuk kívül álló okokból lehetetlen: olyannyira determinálta őket magányos, Isten háta mögötti környezetük és itatta át a monotóniából, ijedtségből fakadó elfojtott rettegés, hogy óhatatlanul is bajba sodorják magukat. Alig ismernek mást, mint az üvöltözést, a parancsokat és az erőszakot – közülük hiába esik szerelembe az ifjú Farkas és Lady, lamúrjukra rögtön sötét árnyékként vetül az öldöklés réme. Shakira, a gyerekek áldott gondozott fejőstehén halála szimbolikus: a Monos karakterei véletlenül lövik le az állatot, pont a szerelmet ünneplő ceremóniájuk közepén tüzelnek a levegőbe géppisztollyal. Izolációjuk révén képtelenek megfelelően artikulálni az örömüket, ez pedig tragédiához vezet. A szent tehén kiszenvedése végképp megpecsételi a sorsukat, innentől kezdve értelmetlen nyugodt felnőtté válási körülményekről szólni: a Monos 100 perces, delejező tánc a megnyugvást ritkán engedélyező rémálmok birodalmában.

 

 

Tézise ráadásul épp azért szörnyű, mert érzékeny korban lévő gyerekek mennek át a legrosszabbon, sőt, fogadják azt el totális közönnyel. Illúziómentes vesszőfutást kapunk a Golding írta A Legyek ura modorában, plusz Landes filmje olyan darabokat is felidézhet, mint az Amat Escalante-féle Heli vagy Cary Fukunaga gyerekkatonákról regélő Beasts of No Nationje: közös bennük, hogy a világgal épp csak ismerkedő, jóformán embrionális állapotban leledző figurák ütköznek feldolgozhatatlan veszteségekkel. Míg Escalante hihetetlen tárgyilagossággal, legfeljebb a megváltás apró reménysugarával szemlélte ezt és Fukunaga csaknem giccsbe fojtotta kis hőse menekülésvágyát, addig Landes józanabbul pillant a felfordulásra. Rögtön tudja, a bizalmat rögtön felváltja a széthúzás, a Monos egyik vezértémája épp ezt táncolja körül. A tehén halála után mintha a harmónia utolsó sugallata is eltűnne, így a gyerekek sem önmaguk többé: nem egy Stephen King-féle (Állj mellém!, Az) vagy Stranger Thingsbe illő amerikai ifjúsági liga tart ki jóban-rosszban, a latin-amerikai direktort az elválás drámai határpillanata, majd visszafordíthatatlanná alakulása hozza lázba. Harcolnak a karakterek, nem pedig egységbe kovácsolódnak, így a barátság, szerelem, becsület és hűség princípiumai szívódnak fel a fehér ködös, szürke, érdes kövezetű, zöldből lassan bomlott állagúvá silányuló fű emésztőgödrében. Csapatfelbomlást követhetünk nyomon, a Monosban távolról a mérgező férfiasság hálás témája is felsejlik és ezen cseppet sem könnyít a gyerekszereplők tábora – képtelenek valódi Férfiakká nemesedni, miután kezdetleges életstációban rekedtek. Landes a dominánssá emelt fiúk összetűzésén keresztül is utal erre: idővel épp a maszkulinitás csimborasszójának tekintett, Rambo gúnynevű fiút avatja főszereplővé, az ő belső útjára kezd összpontosítani, opponensének pedig a Hosszúláb névre hallgató, hirtelen csapatfőnökké-falkavezérré nőtt dühös srácot tekinti. Higgadtság, bizonytalan kiútkeresés feszül a gyilkos indulatoknak, a kölykök válságtörténetében e két felfogás konfliktusát vesszük észre.

 

 

Ígéretes felvetései, lassan kibontakozó témái dacára azonban a Monos egyre jobban szétesik. Realizmus és meditatív hangulat váltakozásából egyre nagyobb, a sztori átélését gyakran visszatartó káosz születik. Csapongó lesz a mese, egyszer arcokra, Mica Levi sejtelmes zenéjére fókuszáló, Joseph Conradet (A sötétség mélyén) imitáló szenvedés-eposzon legeltethetjük a szemünket, aztán nyers túlélőthrillerbe csöppenünk a viaskodó Rambo-Hosszúláb-duóval. Igaz, Landes olykor mer határokat feszegetni és a halálos lövést kapó felnőtt-vezér vagy más ártatlan áldozatok szcénája totálisan felszámolják élet és halál, felnőtt-és gyereklét, racionalitás és őrület szélsőséges határait, a Monos idővel képtelen ügyesen adagolni a sorsfordító, tragikus fordulópontok valódi erejét, pusztán mutatóban sorjáznak a jelenetek. Ugyan rejlene potenciál a gyerekek által fogva tartott doktornő, Sara önálló, feminista tónusú szökés-epizódjában, Landes végül ezt a szálat is hagyja a levegőben lógni. Guillermo del Toro dicsérete ide, bíztató kezdet oda, a Monos sajnos hatalmas csalódás: noha még tartogat egy igen figyelemreméltó, Rambo megmenekülésének szentelt záróképet, a civilizálatlan világot a civilizációért végül hátrahagyó, szomorú arcú gyerek etűdje nem helyettesíti a korábbi, nagyjából 1 óra kontemplatív érdektelenségét.

Szabó Ádám

 

 

 

Monos (2019)

Rendező: Alejandro Landes

Szereplők: Sofia Buenaventura, Moises Arias, Julianne Nicholson, Laura Castrillón, Deiby Rueda

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő