12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.10.
| Valló Berta illusztrációival nyit a Werk Galéria >>>
12.09.
| Nemzetközi építészeti kiállítás nyílik az együttműködés művészetéről >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Valahol Latin-Amerikában
2019.09.30 - tiszatáj

MONOS

Fantasztikus a nyitány: egy hegytetőn, ködbe burkolózva áll egy csapat gyerek. Jasper Wolf operatőr nagytotálja az első pillanattól beszédes és hibátlanul rábök a kölykök magányára: nyolcan vannak és egy gerillacsoport tagjai. A Monos kis csapata militarista szellemű, diktátumokat hajtogató felnőttek igájában sínylődik. Önállóságukat vesztett páriákként lézengenek a közönyös természetben: e kolumbiai drámában katonás rend, sorba állítás, illetve az onnan kiválás feleltethetőek meg a teljes passzivitásnak.

Mozgatással és mozdulatlansággal ás karakterei lelkének mélyére Alejandro Landes kolumbiai-ecuadori rendező: az Evo Morales bolíviai elnöknek szentelt Cocalero című 2007-es dokumentumfilm, valamint a 2011-es, egész estés Porfirio után panteista-spirituális húrokat penget, triviális mozzanatok és roppant kifejező arcok nászából fejlik ki egy nyugtalanító mozgókép. Landes hol realista, csaknem dokumentarizmusba hajló beállításai remekül társulnak a hallucinációkba nyakig merülő, dezorientáló pillanatokkal, atmoszférarajza pontos metaforáját nyújtja az elveszett gyerekek lélekrajzának. Gesztusokból, nem túlbeszélt jelenetekből bomlik ki a lényeg: miként reáliákra felelnek a transzcendens mozzanatok, úgy pillanatnyi öröm, nehezen kivívható boldogság rendelődnek az örökös halál és fenyegetettség mellé. Jól érzékelteti ezt az első 30-45 perc: a nyolctagú Monos függetlenségre vágyna, megtenné az első lépéseket a felnőtté váláshoz vezető rögös úton. Cseperedni azonban nem lehet folytonos szigorban, néha lazítani is kell – pontosan erre képtelenek a tékozló gyerekekből álló antihősök.

Landes tisztázza, ez nemcsak rajtuk kívül álló okokból lehetetlen: olyannyira determinálta őket magányos, Isten háta mögötti környezetük és itatta át a monotóniából, ijedtségből fakadó elfojtott rettegés, hogy óhatatlanul is bajba sodorják magukat. Alig ismernek mást, mint az üvöltözést, a parancsokat és az erőszakot – közülük hiába esik szerelembe az ifjú Farkas és Lady, lamúrjukra rögtön sötét árnyékként vetül az öldöklés réme. Shakira, a gyerekek áldott gondozott fejőstehén halála szimbolikus: a Monos karakterei véletlenül lövik le az állatot, pont a szerelmet ünneplő ceremóniájuk közepén tüzelnek a levegőbe géppisztollyal. Izolációjuk révén képtelenek megfelelően artikulálni az örömüket, ez pedig tragédiához vezet. A szent tehén kiszenvedése végképp megpecsételi a sorsukat, innentől kezdve értelmetlen nyugodt felnőtté válási körülményekről szólni: a Monos 100 perces, delejező tánc a megnyugvást ritkán engedélyező rémálmok birodalmában.

 

 

Tézise ráadásul épp azért szörnyű, mert érzékeny korban lévő gyerekek mennek át a legrosszabbon, sőt, fogadják azt el totális közönnyel. Illúziómentes vesszőfutást kapunk a Golding írta A Legyek ura modorában, plusz Landes filmje olyan darabokat is felidézhet, mint az Amat Escalante-féle Heli vagy Cary Fukunaga gyerekkatonákról regélő Beasts of No Nationje: közös bennük, hogy a világgal épp csak ismerkedő, jóformán embrionális állapotban leledző figurák ütköznek feldolgozhatatlan veszteségekkel. Míg Escalante hihetetlen tárgyilagossággal, legfeljebb a megváltás apró reménysugarával szemlélte ezt és Fukunaga csaknem giccsbe fojtotta kis hőse menekülésvágyát, addig Landes józanabbul pillant a felfordulásra. Rögtön tudja, a bizalmat rögtön felváltja a széthúzás, a Monos egyik vezértémája épp ezt táncolja körül. A tehén halála után mintha a harmónia utolsó sugallata is eltűnne, így a gyerekek sem önmaguk többé: nem egy Stephen King-féle (Állj mellém!, Az) vagy Stranger Thingsbe illő amerikai ifjúsági liga tart ki jóban-rosszban, a latin-amerikai direktort az elválás drámai határpillanata, majd visszafordíthatatlanná alakulása hozza lázba. Harcolnak a karakterek, nem pedig egységbe kovácsolódnak, így a barátság, szerelem, becsület és hűség princípiumai szívódnak fel a fehér ködös, szürke, érdes kövezetű, zöldből lassan bomlott állagúvá silányuló fű emésztőgödrében. Csapatfelbomlást követhetünk nyomon, a Monosban távolról a mérgező férfiasság hálás témája is felsejlik és ezen cseppet sem könnyít a gyerekszereplők tábora – képtelenek valódi Férfiakká nemesedni, miután kezdetleges életstációban rekedtek. Landes a dominánssá emelt fiúk összetűzésén keresztül is utal erre: idővel épp a maszkulinitás csimborasszójának tekintett, Rambo gúnynevű fiút avatja főszereplővé, az ő belső útjára kezd összpontosítani, opponensének pedig a Hosszúláb névre hallgató, hirtelen csapatfőnökké-falkavezérré nőtt dühös srácot tekinti. Higgadtság, bizonytalan kiútkeresés feszül a gyilkos indulatoknak, a kölykök válságtörténetében e két felfogás konfliktusát vesszük észre.

 

 

Ígéretes felvetései, lassan kibontakozó témái dacára azonban a Monos egyre jobban szétesik. Realizmus és meditatív hangulat váltakozásából egyre nagyobb, a sztori átélését gyakran visszatartó káosz születik. Csapongó lesz a mese, egyszer arcokra, Mica Levi sejtelmes zenéjére fókuszáló, Joseph Conradet (A sötétség mélyén) imitáló szenvedés-eposzon legeltethetjük a szemünket, aztán nyers túlélőthrillerbe csöppenünk a viaskodó Rambo-Hosszúláb-duóval. Igaz, Landes olykor mer határokat feszegetni és a halálos lövést kapó felnőtt-vezér vagy más ártatlan áldozatok szcénája totálisan felszámolják élet és halál, felnőtt-és gyereklét, racionalitás és őrület szélsőséges határait, a Monos idővel képtelen ügyesen adagolni a sorsfordító, tragikus fordulópontok valódi erejét, pusztán mutatóban sorjáznak a jelenetek. Ugyan rejlene potenciál a gyerekek által fogva tartott doktornő, Sara önálló, feminista tónusú szökés-epizódjában, Landes végül ezt a szálat is hagyja a levegőben lógni. Guillermo del Toro dicsérete ide, bíztató kezdet oda, a Monos sajnos hatalmas csalódás: noha még tartogat egy igen figyelemreméltó, Rambo megmenekülésének szentelt záróképet, a civilizálatlan világot a civilizációért végül hátrahagyó, szomorú arcú gyerek etűdje nem helyettesíti a korábbi, nagyjából 1 óra kontemplatív érdektelenségét.

Szabó Ádám

 

 

 

Monos (2019)

Rendező: Alejandro Landes

Szereplők: Sofia Buenaventura, Moises Arias, Julianne Nicholson, Laura Castrillón, Deiby Rueda

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

A 16. VERZIÓ FESZTIVÁL
A 16. alkalommal megrendezett budapesti Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál kiérlelt programsorozatot valósított meg több belvárosi helyszínen. Palettáján ez évben is a gazdasági, hatalmi érdekérvényesítés árnyékából egyre inkább előtörő, globális perspektívában mért emberi jogi aspektusokra került a hangsúly… – SZÁSZ CSONGOR BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő