11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Valahol Latin-Amerikában
2019.09.30 - tiszatáj

MONOS

Fantasztikus a nyitány: egy hegytetőn, ködbe burkolózva áll egy csapat gyerek. Jasper Wolf operatőr nagytotálja az első pillanattól beszédes és hibátlanul rábök a kölykök magányára: nyolcan vannak és egy gerillacsoport tagjai. A Monos kis csapata militarista szellemű, diktátumokat hajtogató felnőttek igájában sínylődik. Önállóságukat vesztett páriákként lézengenek a közönyös természetben: e kolumbiai drámában katonás rend, sorba állítás, illetve az onnan kiválás feleltethetőek meg a teljes passzivitásnak.

Mozgatással és mozdulatlansággal ás karakterei lelkének mélyére Alejandro Landes kolumbiai-ecuadori rendező: az Evo Morales bolíviai elnöknek szentelt Cocalero című 2007-es dokumentumfilm, valamint a 2011-es, egész estés Porfirio után panteista-spirituális húrokat penget, triviális mozzanatok és roppant kifejező arcok nászából fejlik ki egy nyugtalanító mozgókép. Landes hol realista, csaknem dokumentarizmusba hajló beállításai remekül társulnak a hallucinációkba nyakig merülő, dezorientáló pillanatokkal, atmoszférarajza pontos metaforáját nyújtja az elveszett gyerekek lélekrajzának. Gesztusokból, nem túlbeszélt jelenetekből bomlik ki a lényeg: miként reáliákra felelnek a transzcendens mozzanatok, úgy pillanatnyi öröm, nehezen kivívható boldogság rendelődnek az örökös halál és fenyegetettség mellé. Jól érzékelteti ezt az első 30-45 perc: a nyolctagú Monos függetlenségre vágyna, megtenné az első lépéseket a felnőtté váláshoz vezető rögös úton. Cseperedni azonban nem lehet folytonos szigorban, néha lazítani is kell – pontosan erre képtelenek a tékozló gyerekekből álló antihősök.

Landes tisztázza, ez nemcsak rajtuk kívül álló okokból lehetetlen: olyannyira determinálta őket magányos, Isten háta mögötti környezetük és itatta át a monotóniából, ijedtségből fakadó elfojtott rettegés, hogy óhatatlanul is bajba sodorják magukat. Alig ismernek mást, mint az üvöltözést, a parancsokat és az erőszakot – közülük hiába esik szerelembe az ifjú Farkas és Lady, lamúrjukra rögtön sötét árnyékként vetül az öldöklés réme. Shakira, a gyerekek áldott gondozott fejőstehén halála szimbolikus: a Monos karakterei véletlenül lövik le az állatot, pont a szerelmet ünneplő ceremóniájuk közepén tüzelnek a levegőbe géppisztollyal. Izolációjuk révén képtelenek megfelelően artikulálni az örömüket, ez pedig tragédiához vezet. A szent tehén kiszenvedése végképp megpecsételi a sorsukat, innentől kezdve értelmetlen nyugodt felnőtté válási körülményekről szólni: a Monos 100 perces, delejező tánc a megnyugvást ritkán engedélyező rémálmok birodalmában.

 

 

Tézise ráadásul épp azért szörnyű, mert érzékeny korban lévő gyerekek mennek át a legrosszabbon, sőt, fogadják azt el totális közönnyel. Illúziómentes vesszőfutást kapunk a Golding írta A Legyek ura modorában, plusz Landes filmje olyan darabokat is felidézhet, mint az Amat Escalante-féle Heli vagy Cary Fukunaga gyerekkatonákról regélő Beasts of No Nationje: közös bennük, hogy a világgal épp csak ismerkedő, jóformán embrionális állapotban leledző figurák ütköznek feldolgozhatatlan veszteségekkel. Míg Escalante hihetetlen tárgyilagossággal, legfeljebb a megváltás apró reménysugarával szemlélte ezt és Fukunaga csaknem giccsbe fojtotta kis hőse menekülésvágyát, addig Landes józanabbul pillant a felfordulásra. Rögtön tudja, a bizalmat rögtön felváltja a széthúzás, a Monos egyik vezértémája épp ezt táncolja körül. A tehén halála után mintha a harmónia utolsó sugallata is eltűnne, így a gyerekek sem önmaguk többé: nem egy Stephen King-féle (Állj mellém!, Az) vagy Stranger Thingsbe illő amerikai ifjúsági liga tart ki jóban-rosszban, a latin-amerikai direktort az elválás drámai határpillanata, majd visszafordíthatatlanná alakulása hozza lázba. Harcolnak a karakterek, nem pedig egységbe kovácsolódnak, így a barátság, szerelem, becsület és hűség princípiumai szívódnak fel a fehér ködös, szürke, érdes kövezetű, zöldből lassan bomlott állagúvá silányuló fű emésztőgödrében. Csapatfelbomlást követhetünk nyomon, a Monosban távolról a mérgező férfiasság hálás témája is felsejlik és ezen cseppet sem könnyít a gyerekszereplők tábora – képtelenek valódi Férfiakká nemesedni, miután kezdetleges életstációban rekedtek. Landes a dominánssá emelt fiúk összetűzésén keresztül is utal erre: idővel épp a maszkulinitás csimborasszójának tekintett, Rambo gúnynevű fiút avatja főszereplővé, az ő belső útjára kezd összpontosítani, opponensének pedig a Hosszúláb névre hallgató, hirtelen csapatfőnökké-falkavezérré nőtt dühös srácot tekinti. Higgadtság, bizonytalan kiútkeresés feszül a gyilkos indulatoknak, a kölykök válságtörténetében e két felfogás konfliktusát vesszük észre.

 

 

Ígéretes felvetései, lassan kibontakozó témái dacára azonban a Monos egyre jobban szétesik. Realizmus és meditatív hangulat váltakozásából egyre nagyobb, a sztori átélését gyakran visszatartó káosz születik. Csapongó lesz a mese, egyszer arcokra, Mica Levi sejtelmes zenéjére fókuszáló, Joseph Conradet (A sötétség mélyén) imitáló szenvedés-eposzon legeltethetjük a szemünket, aztán nyers túlélőthrillerbe csöppenünk a viaskodó Rambo-Hosszúláb-duóval. Igaz, Landes olykor mer határokat feszegetni és a halálos lövést kapó felnőtt-vezér vagy más ártatlan áldozatok szcénája totálisan felszámolják élet és halál, felnőtt-és gyereklét, racionalitás és őrület szélsőséges határait, a Monos idővel képtelen ügyesen adagolni a sorsfordító, tragikus fordulópontok valódi erejét, pusztán mutatóban sorjáznak a jelenetek. Ugyan rejlene potenciál a gyerekek által fogva tartott doktornő, Sara önálló, feminista tónusú szökés-epizódjában, Landes végül ezt a szálat is hagyja a levegőben lógni. Guillermo del Toro dicsérete ide, bíztató kezdet oda, a Monos sajnos hatalmas csalódás: noha még tartogat egy igen figyelemreméltó, Rambo megmenekülésének szentelt záróképet, a civilizálatlan világot a civilizációért végül hátrahagyó, szomorú arcú gyerek etűdje nem helyettesíti a korábbi, nagyjából 1 óra kontemplatív érdektelenségét.

Szabó Ádám

 

 

 

Monos (2019)

Rendező: Alejandro Landes

Szereplők: Sofia Buenaventura, Moises Arias, Julianne Nicholson, Laura Castrillón, Deiby Rueda

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő