08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Valahol Latin-Amerikában
2019.09.30 - tiszatáj

MONOS

Fantasztikus a nyitány: egy hegytetőn, ködbe burkolózva áll egy csapat gyerek. Jasper Wolf operatőr nagytotálja az első pillanattól beszédes és hibátlanul rábök a kölykök magányára: nyolcan vannak és egy gerillacsoport tagjai. A Monos kis csapata militarista szellemű, diktátumokat hajtogató felnőttek igájában sínylődik. Önállóságukat vesztett páriákként lézengenek a közönyös természetben: e kolumbiai drámában katonás rend, sorba állítás, illetve az onnan kiválás feleltethetőek meg a teljes passzivitásnak.

Mozgatással és mozdulatlansággal ás karakterei lelkének mélyére Alejandro Landes kolumbiai-ecuadori rendező: az Evo Morales bolíviai elnöknek szentelt Cocalero című 2007-es dokumentumfilm, valamint a 2011-es, egész estés Porfirio után panteista-spirituális húrokat penget, triviális mozzanatok és roppant kifejező arcok nászából fejlik ki egy nyugtalanító mozgókép. Landes hol realista, csaknem dokumentarizmusba hajló beállításai remekül társulnak a hallucinációkba nyakig merülő, dezorientáló pillanatokkal, atmoszférarajza pontos metaforáját nyújtja az elveszett gyerekek lélekrajzának. Gesztusokból, nem túlbeszélt jelenetekből bomlik ki a lényeg: miként reáliákra felelnek a transzcendens mozzanatok, úgy pillanatnyi öröm, nehezen kivívható boldogság rendelődnek az örökös halál és fenyegetettség mellé. Jól érzékelteti ezt az első 30-45 perc: a nyolctagú Monos függetlenségre vágyna, megtenné az első lépéseket a felnőtté váláshoz vezető rögös úton. Cseperedni azonban nem lehet folytonos szigorban, néha lazítani is kell – pontosan erre képtelenek a tékozló gyerekekből álló antihősök.

Landes tisztázza, ez nemcsak rajtuk kívül álló okokból lehetetlen: olyannyira determinálta őket magányos, Isten háta mögötti környezetük és itatta át a monotóniából, ijedtségből fakadó elfojtott rettegés, hogy óhatatlanul is bajba sodorják magukat. Alig ismernek mást, mint az üvöltözést, a parancsokat és az erőszakot – közülük hiába esik szerelembe az ifjú Farkas és Lady, lamúrjukra rögtön sötét árnyékként vetül az öldöklés réme. Shakira, a gyerekek áldott gondozott fejőstehén halála szimbolikus: a Monos karakterei véletlenül lövik le az állatot, pont a szerelmet ünneplő ceremóniájuk közepén tüzelnek a levegőbe géppisztollyal. Izolációjuk révén képtelenek megfelelően artikulálni az örömüket, ez pedig tragédiához vezet. A szent tehén kiszenvedése végképp megpecsételi a sorsukat, innentől kezdve értelmetlen nyugodt felnőtté válási körülményekről szólni: a Monos 100 perces, delejező tánc a megnyugvást ritkán engedélyező rémálmok birodalmában.

 

 

Tézise ráadásul épp azért szörnyű, mert érzékeny korban lévő gyerekek mennek át a legrosszabbon, sőt, fogadják azt el totális közönnyel. Illúziómentes vesszőfutást kapunk a Golding írta A Legyek ura modorában, plusz Landes filmje olyan darabokat is felidézhet, mint az Amat Escalante-féle Heli vagy Cary Fukunaga gyerekkatonákról regélő Beasts of No Nationje: közös bennük, hogy a világgal épp csak ismerkedő, jóformán embrionális állapotban leledző figurák ütköznek feldolgozhatatlan veszteségekkel. Míg Escalante hihetetlen tárgyilagossággal, legfeljebb a megváltás apró reménysugarával szemlélte ezt és Fukunaga csaknem giccsbe fojtotta kis hőse menekülésvágyát, addig Landes józanabbul pillant a felfordulásra. Rögtön tudja, a bizalmat rögtön felváltja a széthúzás, a Monos egyik vezértémája épp ezt táncolja körül. A tehén halála után mintha a harmónia utolsó sugallata is eltűnne, így a gyerekek sem önmaguk többé: nem egy Stephen King-féle (Állj mellém!, Az) vagy Stranger Thingsbe illő amerikai ifjúsági liga tart ki jóban-rosszban, a latin-amerikai direktort az elválás drámai határpillanata, majd visszafordíthatatlanná alakulása hozza lázba. Harcolnak a karakterek, nem pedig egységbe kovácsolódnak, így a barátság, szerelem, becsület és hűség princípiumai szívódnak fel a fehér ködös, szürke, érdes kövezetű, zöldből lassan bomlott állagúvá silányuló fű emésztőgödrében. Csapatfelbomlást követhetünk nyomon, a Monosban távolról a mérgező férfiasság hálás témája is felsejlik és ezen cseppet sem könnyít a gyerekszereplők tábora – képtelenek valódi Férfiakká nemesedni, miután kezdetleges életstációban rekedtek. Landes a dominánssá emelt fiúk összetűzésén keresztül is utal erre: idővel épp a maszkulinitás csimborasszójának tekintett, Rambo gúnynevű fiút avatja főszereplővé, az ő belső útjára kezd összpontosítani, opponensének pedig a Hosszúláb névre hallgató, hirtelen csapatfőnökké-falkavezérré nőtt dühös srácot tekinti. Higgadtság, bizonytalan kiútkeresés feszül a gyilkos indulatoknak, a kölykök válságtörténetében e két felfogás konfliktusát vesszük észre.

 

 

Ígéretes felvetései, lassan kibontakozó témái dacára azonban a Monos egyre jobban szétesik. Realizmus és meditatív hangulat váltakozásából egyre nagyobb, a sztori átélését gyakran visszatartó káosz születik. Csapongó lesz a mese, egyszer arcokra, Mica Levi sejtelmes zenéjére fókuszáló, Joseph Conradet (A sötétség mélyén) imitáló szenvedés-eposzon legeltethetjük a szemünket, aztán nyers túlélőthrillerbe csöppenünk a viaskodó Rambo-Hosszúláb-duóval. Igaz, Landes olykor mer határokat feszegetni és a halálos lövést kapó felnőtt-vezér vagy más ártatlan áldozatok szcénája totálisan felszámolják élet és halál, felnőtt-és gyereklét, racionalitás és őrület szélsőséges határait, a Monos idővel képtelen ügyesen adagolni a sorsfordító, tragikus fordulópontok valódi erejét, pusztán mutatóban sorjáznak a jelenetek. Ugyan rejlene potenciál a gyerekek által fogva tartott doktornő, Sara önálló, feminista tónusú szökés-epizódjában, Landes végül ezt a szálat is hagyja a levegőben lógni. Guillermo del Toro dicsérete ide, bíztató kezdet oda, a Monos sajnos hatalmas csalódás: noha még tartogat egy igen figyelemreméltó, Rambo megmenekülésének szentelt záróképet, a civilizálatlan világot a civilizációért végül hátrahagyó, szomorú arcú gyerek etűdje nem helyettesíti a korábbi, nagyjából 1 óra kontemplatív érdektelenségét.

Szabó Ádám

 

 

 

Monos (2019)

Rendező: Alejandro Landes

Szereplők: Sofia Buenaventura, Moises Arias, Julianne Nicholson, Laura Castrillón, Deiby Rueda

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő