02.20.
| Kortárs szlovák irodalom a Tiszatáj és a Kalligram című folyóiratokban >>>
02.29.
| Übü, a király a REÖK Stúdiószínpadán >>>
02.27.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről >>>
02.18.
| Borsos Miklós emlékkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban >>>
02.13.
| Két díva, ha találkozik: Ute Lemper és a legendás Marlene Dietrich „randevúja” a Müpában >>>
02.12.
| A Homo Ludens Project és a ZUG Színház februári programjai >>>
02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
02.05.
| Kilencedszer érkezik a Finn Filmnapok >>>
02.03.
| MADOKE – 5+1 ingyen nézhető doku vasárnapig! >>>
02.01.
| „Lét-közeli” művészet a Reök-palotában >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
NAPI TANDORI

02.14.
| Vitray Tamás Händel operában lép színpadra >>>
02.14.
| Kézzelfogható múlt, megújuló tájházak és szakralitás: a népi építészetről tartottak konferenciát >>>
02.11.
| Müpa – A jazz nagyágyúi Budapesten >>>
02.11.
| Az olvasáskultúra védelmében >>>
02.10.
| Történelmet írt az Élősködők című dél-koreai film >>>
02.01.
| Elhunyt Tornai József író, költő, a nemzet művésze >>>
01.31.
| A FOMO rendezője, Hartung Attila az Ivan & The Parazol dalához készített klipet >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>

Böndör Pál, Lövétei Lázár László, Máhr Gábor, Meliorisz Béla, Szöllősi Mátyás, Tandori Dezső, Werner Nikolett versei

Abafáy-Deák Csillag, Ferdinand von Schirach, Vincze Ferenc prózája

VOLTAM, SZÓLTAN – Tandori Dezső emlékére
(Debreczeni György, Dukay Barnabás, Fried István, Györe Balázs, Jász Attila, Szabó Marcell)

>>>

Első gong. Még el kell mennem pisilni. Lehúzom a cappuccinot, a mignont szép gyorsan belapátolom a számba. Második gong. Elindulok a mosdó felé, nincs sor. Kézmosás után próbálom helyreállítani arcom evés és ivás előtti állapotát. Harmadik gong. Előhalászom retikülömből a már félig gyűrött jegyet, megpróbálok javítani a helyzeten. Hét óra múlt két perccel. Nem baj, sose kezdik időben […]

>>>

„Szörnyek csak a mesében vannak”
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL

Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám átfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk a drámaíróval.

– Elsősorban inkább költőként ismerhetnek, nem drámaíróként. Mikor és mi hatására fordult az érdeklődésed a színház felé?

– A dráma régóta érdekel. Sokáig zavart, hogy úgy éreztem, későn kezdtem el írni. Az irodalmi alkotás egyetemista koromban vált érdekessé számomra, középiskolában eszembe se jutott, hogy én valaha írni fogok. Nem vittem a verseimet a magyartanáromhoz, nem voltam tagja alkotói köröknek. Amikor először megjelent bennem az írás iránti vágy, egyből komoly tétje is lett, hiszen a korombeliek már pályájuk elejét járták, én pedig akkor kezdtem tanulni az írást. Ezért megegyeztem magammal, hogy félreteszek minden más műfajt, amíg nem leszek magabiztos a költészetben. Nem tudtam egyszerre a pszichológiai tanulmányaimra, a tudományos tevékenységre és még az irodalmon belül is több műfajra koncentrálni. Több év fejlődés után végre úgy éreztem, hogy a költészet már megy úgy, hogy más műfajban is gyakorolni kezdjek. Írtam néhány drámát. Egyre jobbak lettek, aztán rosszabbak, aztán megint jobbak. Mind a kukában végezte, ami nem baj, ez a folyamat része. Az első komolyabb élményem Drubina Orsolyának köszönhetem, aki megkért, írjak drámát az Okuláré projektre. Egy évvel később pedig a Raktárépület című írásommal jelentkeztem az SZTE és a Szegedi Nemzeti Színház által kiírt drámaíró versenyre. Ezt sikerült megnyernem, és a darab mögé beállt a Szegedi Nemzeti Színház is.  Most negyedjére adhatjuk elő a baletteremben.

– Miért tekinthetőek hatékonyabbnak a színház, a dráma adta lehetőségek egy velünk élő társadalmi probléma ábrázolásakor? Milyen korlátai lehetnek ebből a szempontból a prózának és a lírának?

 Nehezet kérdezel, talán egy irodalmár erre pontosabban tud válaszolni. Az jut eszembe, hogy a drámánál más a “jelenlétünk”. Verset és prózát otthon olvasunk. Meg lehet úszni azt, hogy valóban átszellemüljünk. Ha jobban belegondolok, nem is a dráma tud többet vagy mást, hanem az előadás. Hiszen a drámát is lehet olvasni, és úgy sem ugyanaz a hatása. A színházban ott vagyunk, ott van előttünk a színész, a színész teste, a melletted ülő izzadsága. De bátran hátrább léphetünk, még egy lépést. A színházba amikor belépünk, máris kicsit átszellemülünk. Kilépünk a hétköznapokból egy olyan térbe, aminek speciális feladata van. Máris “befogadó” állapotba kerülünk, míg olvasni akár lírát, prózát vagy drámát ugyanott szoktunk, ahol dolgozunk, internetezünk, főzünk.

– Milyen instrukciókat, háttérmunkát kíván meg egy ilyen vállalkozás mind a rendező, mind a drámaíró részéről? Milyen felkészülés előzte meg az előadást?

Én igyekeztem kihasználni azt, hogy egyébként pszichológus vagyok. Az, hogy az író készül, az nem újdonság. Aki az ezernyolcszázas évek Bécséről ír regényt, annak egy évig nem árt beköltözni a bécsi levéltárba. Ezt írók rendszeresen meg is teszik, az olvasó azonban nem szokott belátni a kulisszák mögé, néha nem is sejtik, hogy egy-egy regény megírásához mennyi kutatómunka kell. Ettől az író azonban nem lesz történész. Az én helyzetem annyiban más, hogy én valóban pszichológus is vagyok. A dráma írása előtt kihasználtam, hogy az egyetem (akkor még) hallgatójaként hozzáfértem a tudományos folyóiratokhoz. A nemi erőszak témakörében olvastam tudományos interjúkat, beszámolókat. Amikor viszont írok olyankor nem vagyok pszichológus. Tehát amikor a felkészülés fázis véget ért, akkor ki kell vetkőzni ebből a szerepből, és a drámát (vagy a verset) megírni az író szerepéből kell. Az alapötletet azonban nem a szakmám hatására keletkezett. Szokták kérdezni olvasóim, hogy azért foglalkozom-e ezekkel a témákkal, mert pszichológus vagyok. Az igazság az, hogy nem. Sőt inkább fordítva, eleve azért jöttem erre a területre, mert ezek a témák foglalkoztatnak kicsi korom óta. A bennem lévő pszichológust és az írót ugyanazok a témák érdeklik, de nem egyik következik a másikból. Zavar, ha sablonosan elkönyvelik rólam, hogy hát persze, hogy erről vagy arról ír, hiszen pszichológus.

Kállai Ákossal semmiben nem egyeztettünk. Én nem vagyok rendező, halvány lila gőzöm se volt arról, hogyan lehetne jól színpadra vinni ezt a szöveget. Bíztam bennük. Meghívtak egy próbára, ahol beleszólhattam a folyamatokba, de semmi kivetnivalóm nem volt. Nagyon meglepődtem, mert sok helyen elképzelni sem tudtam, hogyan fog működni a szöveg és fantasztikus megoldásokat találtak. A szövegkönyvben eredetileg három hang van összesen, a színpadon viszont tizenöt tinédzser játssza a darabot. Ez nagyon kíváncsivá tett, egészen más helyzet, ha egy ilyen témát tinédzserek játszanak el. Kállai Ákos és a színészek fantasztikus megoldásokkal vitték színpadra ezt az egyébként nehéz szöveget.

– A nemi erőszakról, a szexuális zaklatásról való diskurzus tekintetében a #Metoo-mozgalom tekinthető az elmúlt években a katalizátornak. Az áldozatok olykor évtizedes hallgatás után tudták megtörni a csendet, és kezdett el beszélni az őket ért zaklatásról. Pszichológusként hogy látod ezt a folyamatot?

A #Metoo kampányra egyértelműen szükség volt/van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy ezek a történetek a szemünk elé kerüljenek és dolgozzunk azon, hogy ne fordulhassanak elő újra. Azonban arra is fel szoktam hívni a figyelmet, hogy sajnos nagy változás nem történt. Már Foucault is felhívta rá a figyelmet, hogy egy újfajta cenzúra lehet az, ha valamiről sokat, de nem jól beszélünk. Ilyenkor ugyanis annak a látszatát keltjük magunkban, hogy foglalkozunk a problémával, miközben valójában nem mondunk újat és nem haladunk egy megoldás felé. Azt gondolom, sajnos ez esetben is ebbe a csapdába estünk. Dr. Rafael Beatrix a beszélgetés során hozzátette, hogy bár ezzel részben egyetért, igenis volt gyakorlati, kézzel fogható haszna a kampánynak ugyanis kimutathatóan több kliens/páciens fordult segítséghez a #Metoo kampány hatására.

– Sokszor találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a szexuális zaklatásról szóló eseteket bagatellizálják a közbeszédben, a történtekért az áldozatot hibáztató szlogenekkel reagálnak, egyoldalúan foglalnak állást a zaklató mellett. Milyen okai lehetnek ennek? Milyen mértékben köthető a bántalmazáshoz való hozzáállásunk a kulturális berögződéseinkhez?

Azt gondolom, hogy teljes mértékben a kulturális berögződéseink irányítják ilyenkor az embereket. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, aki tiszta fejjel indul és egy hasonló történetet hall, egyből az áldozatot hibáztatná. Bár itt más hatások is szerepet játszanak. Például, ha az áldozat a hibás, akkor nem kell társadalmi munkát végeznünk. Nem kell újragondolnunk a közösségünk tagjainak szerepeit. Elkönyveljük, hogy velünk nincs baj, mert az áldozattal van a baj. Ez egy másik oka annak, hogy miért könnyebb az áldozatot hibáztatni. Arról nem is beszélve, hogy egyes országokban a mai napig oktatják a rendőrségnek, hogy az áldozatot is hibásnak kell ilyenkor tekinteni. Börtönbe az elkövető megy, de akkor is hibás az áldozat is. Ez nem összeesküvés elmélet, be kell nézni néhány ország rendőrképzésébe, és le fog esni az állunk.

– Az erőszak az elszenvedők, valamint a külvilág számára már csak a végső stádiumában válik láthatóvá, amikor már fizikai abúzusra is sor kerül, vagy ha végzetes kimenetelű. Milyen előzményei lehetnek? Miről ismerhető fel egy bántalmazó viszony?

Sajnos a legtöbb esetben nem ismerhető fel a kívülálló számára, sőt gyakran a fizikai bántalmazás sem látszik. Egyes elkövetők hihetetlen kimértséggel tudják ott megütni áldozataikat ahol a ruha eltakarja stb. Apró jelekre azért érdemes figyelni. Hátha mégis észrevesszük a kék-zöld foltokat. De ha fizikai bántalmazás nincs a személyiségben, akkor is lehetnek apró tünetek. Ha egy barátunk viselkedése megváltozik, szorongóbb lesz, agresszívabb, és ezeket nem okozza egyéb külső hatás, akkor érdemes finoman felhozni a témát. Ez azonban barátaink esetében működik, nem mindenkit bántalmaznak, aki szorongó vagy agresszív, a fontos inkább maga a viselkedésben bekövetkezett változás. Tehát már eleve ismernünk kell az adott személyt, tudnunk kell milyen volt korábban, ahhoz, hogy lássuk, most valami megváltozott.

– Miért tartod fontosnak egyaránt az áldozat és az elkövető nézőpontjának bemutatását?

Szörnyek csak a mesékben vannak! Szeretjük azt hinni, hogy az elkövetők szörnyetegek, pedig emberek, akikkel együtt élünk, és nem csak a mesékben léteznek. Az elkövetők komplexek. Vannak jó és rossz tulajdonságaik. Nagyon is valóságosak.

Az áldozatokat pedig azért lehet érdemes megmutatni, hogy ne feledjük el, hogy mennyire megfoghatatlan, amin átmennek. Ne ugyanazokat a narratívákat pörgessük újra és újra a fejünkben róluk, mert akkor igen hamar egy fals, mindenkiben berögződött kép ragad meg bennünk. Még ha empatikusak vagyunk is és nem hibáztatjuk az áldozatot, akkor is könnyen elintézzük azzal, hogy neki ez nehéz.

– A művészet milyen eszközökkel tud hatni a probléma iránti érzékenységre, az áldozatokkal való empátia növelésére?

A művészetek megkerülik az elhárító mechanizmusainkat. Ráadásul, még ha barátainkkal megyünk is a színházba, mégis mindig egyedül fogadjuk be a művet. Ha ugyanazt a könyvet többen olvassuk, akkor is egyedül kell elsősorban megtapasztalnunk az olvasottakat. Egyedül pedig saját magunkkal is őszintébbek vagyunk. Fontos ezekről a dolgokról beszélni is, de amikor beszélünk róluk, könnyebben előjönnek a pózok, a berögződött vagy elvárt válaszreakciók. A műalkotással szemben viszont mindig egyedül vagy, és ennek hatalmas ereje van.

Taskovics Viktória

Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>


Címke: , , , , ,
2020.02.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ ISTVÁNNAL ÉS SÁNDOR PÁLLAL
Egy orvosprofesszor visszatér a szülőfalujába és körzeti orvosként próbál dolgozni. Szabó István Zárójelentés című filmjének a történetét a valóságból vette. Az Oscar-díjas rendező új filmének érdekessége, hogy a produceri feladatokat, pályatársa, Sándor Pál vállalta. A szegedi bemutató idején a Szeged Televízió vendégei voltak, ez a páros interjú annak a beszélgetésnek az írott változata.

>>>
2020.02.16 - tiszatáj

HORVÁTH VERONIKA:
MINDEN ÁTJÁRHATÓ
A grillázspoézis olvadós-ragadós, édes-keserű és törhető. A grillázspoézisnek is van költői énje, aki ragadós-olvadós, keserű-édes és törékeny. Leélni, felélni, megélni, elélni, átélni próbál. A próbaköveken végigmenni. Grillázstestbe szorult létezését leírni, kiírni, felírni, megírni, átírni, szétírni. Egy elsőkötetes szerző munkájáról kritikát írni grillázs-súlyos feladvány, ugyanakkor édes teher. Horváth Veronika Minden átjárható grillázskötete igazi magával ragadó(s) életcukrászdai csemege… – LAJTOS NÓRA KRITIKÁJA

>>>
2020.02.14 - tiszatáj

ÜNNEPELTÉK A NÉZŐK SZABÓ ISTVÁN ÚJ FILMJÉT SZEGEDEN
Tapsviharral köszöntötték a nézők az alkotókat csütörtök este Szabó István új filmje, a Zárójelentés közönségtalálkozóján a Belvárosi moziban. Az Oscar-díjas rendező az országos premier előtti telt házas vetítésen megköszönte a szegediek hozzájárulását, segítségét a mai társadalmunkról is látleletet adó filmjéhez… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

Vállalkozásunk, mely Tandori Dezső „kezdetlen és végetlen” jelenlétének felidézését tűzte ki célul, nem keres kezdő- és végpontokat, a viszonyítás mindig mesterséges menedékeit, melyekhez tartva magát felméri a nehezen felmérhetőt, Tandori hozzájárulását az elmúlt évtizedek magyar- és világkultúrájához… – TÓTH ÁKOS

>>>
2020.02.13 - tiszatáj

PETRI GYÖRGY UTOLSÓ TANDORI-VERSE
A Búcsúsorok Dezsőnek című vers nemrégiben került elő Petri György hagyatékából, alighanem a költő utolsó alkotásainak egyike. Írásom címéül pedig a költő egy másik – a pálya első szakaszában íródott, a Körülírt zuhanásban napvilágot látott – versének címét választottam, mégpedig két okból is.

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A SZEGEDI MESTERTANÁR TANKÖNYVSOROZATÁT TALÁLTÁK
A LEGJOBBNAK A VILÁGON
Óriási sikert ért el Gárdián Gábor gordonkaművész, a szegedi Király-König Péter Zeneiskola mestertanára: a világ egyik legnagyobb zeneműkiadója, a Shanghai Music Publishing House megállapodást kötött vele a Gárdián Gordonkaiskola című tankönyvsorozatának kínai kiadásáról, és tervezik az angol–magyar verziót is a nyugati piac meghódítására… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2020.02.11 - tiszatáj

A BÚCSÚ
Önéletrajzi ihletésű dramedy-vel robbant be tavaly a köztudatba Lulu Wang. Sundance-en debütált családregénye, A búcsú csírájában először 2016-ban a This American Life című rádióműsor részeként hallható What You Don’t Know-ban jelent meg. 100 percessé duzzasztott vallomása azonban – leszámítva a nyitó „valódi hazugság alapján” felütést – kevéssé méltó egy igazán érzékeny mementóhoz… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.02.10 - tiszatáj

Meglepetésre az Élősködők című dél-koreai alkotás kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán vasárnap Los Angelesben. Bong Dzsun Ho műve az első az amerikai filmakadémia rangos elismerésének történetében, amely nem angol nyelvű filmként diadalmaskodott a legjelentősebb kategóriában.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő