01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Szörnyek csak a mesében vannak”
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL

Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám átfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk a drámaíróval.

– Elsősorban inkább költőként ismerhetnek, nem drámaíróként. Mikor és mi hatására fordult az érdeklődésed a színház felé?

– A dráma régóta érdekel. Sokáig zavart, hogy úgy éreztem, későn kezdtem el írni. Az irodalmi alkotás egyetemista koromban vált érdekessé számomra, középiskolában eszembe se jutott, hogy én valaha írni fogok. Nem vittem a verseimet a magyartanáromhoz, nem voltam tagja alkotói köröknek. Amikor először megjelent bennem az írás iránti vágy, egyből komoly tétje is lett, hiszen a korombeliek már pályájuk elejét járták, én pedig akkor kezdtem tanulni az írást. Ezért megegyeztem magammal, hogy félreteszek minden más műfajt, amíg nem leszek magabiztos a költészetben. Nem tudtam egyszerre a pszichológiai tanulmányaimra, a tudományos tevékenységre és még az irodalmon belül is több műfajra koncentrálni. Több év fejlődés után végre úgy éreztem, hogy a költészet már megy úgy, hogy más műfajban is gyakorolni kezdjek. Írtam néhány drámát. Egyre jobbak lettek, aztán rosszabbak, aztán megint jobbak. Mind a kukában végezte, ami nem baj, ez a folyamat része. Az első komolyabb élményem Drubina Orsolyának köszönhetem, aki megkért, írjak drámát az Okuláré projektre. Egy évvel később pedig a Raktárépület című írásommal jelentkeztem az SZTE és a Szegedi Nemzeti Színház által kiírt drámaíró versenyre. Ezt sikerült megnyernem, és a darab mögé beállt a Szegedi Nemzeti Színház is.  Most negyedjére adhatjuk elő a baletteremben.

– Miért tekinthetőek hatékonyabbnak a színház, a dráma adta lehetőségek egy velünk élő társadalmi probléma ábrázolásakor? Milyen korlátai lehetnek ebből a szempontból a prózának és a lírának?

 Nehezet kérdezel, talán egy irodalmár erre pontosabban tud válaszolni. Az jut eszembe, hogy a drámánál más a “jelenlétünk”. Verset és prózát otthon olvasunk. Meg lehet úszni azt, hogy valóban átszellemüljünk. Ha jobban belegondolok, nem is a dráma tud többet vagy mást, hanem az előadás. Hiszen a drámát is lehet olvasni, és úgy sem ugyanaz a hatása. A színházban ott vagyunk, ott van előttünk a színész, a színész teste, a melletted ülő izzadsága. De bátran hátrább léphetünk, még egy lépést. A színházba amikor belépünk, máris kicsit átszellemülünk. Kilépünk a hétköznapokból egy olyan térbe, aminek speciális feladata van. Máris “befogadó” állapotba kerülünk, míg olvasni akár lírát, prózát vagy drámát ugyanott szoktunk, ahol dolgozunk, internetezünk, főzünk.

– Milyen instrukciókat, háttérmunkát kíván meg egy ilyen vállalkozás mind a rendező, mind a drámaíró részéről? Milyen felkészülés előzte meg az előadást?

Én igyekeztem kihasználni azt, hogy egyébként pszichológus vagyok. Az, hogy az író készül, az nem újdonság. Aki az ezernyolcszázas évek Bécséről ír regényt, annak egy évig nem árt beköltözni a bécsi levéltárba. Ezt írók rendszeresen meg is teszik, az olvasó azonban nem szokott belátni a kulisszák mögé, néha nem is sejtik, hogy egy-egy regény megírásához mennyi kutatómunka kell. Ettől az író azonban nem lesz történész. Az én helyzetem annyiban más, hogy én valóban pszichológus is vagyok. A dráma írása előtt kihasználtam, hogy az egyetem (akkor még) hallgatójaként hozzáfértem a tudományos folyóiratokhoz. A nemi erőszak témakörében olvastam tudományos interjúkat, beszámolókat. Amikor viszont írok olyankor nem vagyok pszichológus. Tehát amikor a felkészülés fázis véget ért, akkor ki kell vetkőzni ebből a szerepből, és a drámát (vagy a verset) megírni az író szerepéből kell. Az alapötletet azonban nem a szakmám hatására keletkezett. Szokták kérdezni olvasóim, hogy azért foglalkozom-e ezekkel a témákkal, mert pszichológus vagyok. Az igazság az, hogy nem. Sőt inkább fordítva, eleve azért jöttem erre a területre, mert ezek a témák foglalkoztatnak kicsi korom óta. A bennem lévő pszichológust és az írót ugyanazok a témák érdeklik, de nem egyik következik a másikból. Zavar, ha sablonosan elkönyvelik rólam, hogy hát persze, hogy erről vagy arról ír, hiszen pszichológus.

Kállai Ákossal semmiben nem egyeztettünk. Én nem vagyok rendező, halvány lila gőzöm se volt arról, hogyan lehetne jól színpadra vinni ezt a szöveget. Bíztam bennük. Meghívtak egy próbára, ahol beleszólhattam a folyamatokba, de semmi kivetnivalóm nem volt. Nagyon meglepődtem, mert sok helyen elképzelni sem tudtam, hogyan fog működni a szöveg és fantasztikus megoldásokat találtak. A szövegkönyvben eredetileg három hang van összesen, a színpadon viszont tizenöt tinédzser játssza a darabot. Ez nagyon kíváncsivá tett, egészen más helyzet, ha egy ilyen témát tinédzserek játszanak el. Kállai Ákos és a színészek fantasztikus megoldásokkal vitték színpadra ezt az egyébként nehéz szöveget.

– A nemi erőszakról, a szexuális zaklatásról való diskurzus tekintetében a #Metoo-mozgalom tekinthető az elmúlt években a katalizátornak. Az áldozatok olykor évtizedes hallgatás után tudták megtörni a csendet, és kezdett el beszélni az őket ért zaklatásról. Pszichológusként hogy látod ezt a folyamatot?

A #Metoo kampányra egyértelműen szükség volt/van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy ezek a történetek a szemünk elé kerüljenek és dolgozzunk azon, hogy ne fordulhassanak elő újra. Azonban arra is fel szoktam hívni a figyelmet, hogy sajnos nagy változás nem történt. Már Foucault is felhívta rá a figyelmet, hogy egy újfajta cenzúra lehet az, ha valamiről sokat, de nem jól beszélünk. Ilyenkor ugyanis annak a látszatát keltjük magunkban, hogy foglalkozunk a problémával, miközben valójában nem mondunk újat és nem haladunk egy megoldás felé. Azt gondolom, sajnos ez esetben is ebbe a csapdába estünk. Dr. Rafael Beatrix a beszélgetés során hozzátette, hogy bár ezzel részben egyetért, igenis volt gyakorlati, kézzel fogható haszna a kampánynak ugyanis kimutathatóan több kliens/páciens fordult segítséghez a #Metoo kampány hatására.

– Sokszor találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a szexuális zaklatásról szóló eseteket bagatellizálják a közbeszédben, a történtekért az áldozatot hibáztató szlogenekkel reagálnak, egyoldalúan foglalnak állást a zaklató mellett. Milyen okai lehetnek ennek? Milyen mértékben köthető a bántalmazáshoz való hozzáállásunk a kulturális berögződéseinkhez?

Azt gondolom, hogy teljes mértékben a kulturális berögződéseink irányítják ilyenkor az embereket. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, aki tiszta fejjel indul és egy hasonló történetet hall, egyből az áldozatot hibáztatná. Bár itt más hatások is szerepet játszanak. Például, ha az áldozat a hibás, akkor nem kell társadalmi munkát végeznünk. Nem kell újragondolnunk a közösségünk tagjainak szerepeit. Elkönyveljük, hogy velünk nincs baj, mert az áldozattal van a baj. Ez egy másik oka annak, hogy miért könnyebb az áldozatot hibáztatni. Arról nem is beszélve, hogy egyes országokban a mai napig oktatják a rendőrségnek, hogy az áldozatot is hibásnak kell ilyenkor tekinteni. Börtönbe az elkövető megy, de akkor is hibás az áldozat is. Ez nem összeesküvés elmélet, be kell nézni néhány ország rendőrképzésébe, és le fog esni az állunk.

– Az erőszak az elszenvedők, valamint a külvilág számára már csak a végső stádiumában válik láthatóvá, amikor már fizikai abúzusra is sor kerül, vagy ha végzetes kimenetelű. Milyen előzményei lehetnek? Miről ismerhető fel egy bántalmazó viszony?

Sajnos a legtöbb esetben nem ismerhető fel a kívülálló számára, sőt gyakran a fizikai bántalmazás sem látszik. Egyes elkövetők hihetetlen kimértséggel tudják ott megütni áldozataikat ahol a ruha eltakarja stb. Apró jelekre azért érdemes figyelni. Hátha mégis észrevesszük a kék-zöld foltokat. De ha fizikai bántalmazás nincs a személyiségben, akkor is lehetnek apró tünetek. Ha egy barátunk viselkedése megváltozik, szorongóbb lesz, agresszívabb, és ezeket nem okozza egyéb külső hatás, akkor érdemes finoman felhozni a témát. Ez azonban barátaink esetében működik, nem mindenkit bántalmaznak, aki szorongó vagy agresszív, a fontos inkább maga a viselkedésben bekövetkezett változás. Tehát már eleve ismernünk kell az adott személyt, tudnunk kell milyen volt korábban, ahhoz, hogy lássuk, most valami megváltozott.

– Miért tartod fontosnak egyaránt az áldozat és az elkövető nézőpontjának bemutatását?

Szörnyek csak a mesékben vannak! Szeretjük azt hinni, hogy az elkövetők szörnyetegek, pedig emberek, akikkel együtt élünk, és nem csak a mesékben léteznek. Az elkövetők komplexek. Vannak jó és rossz tulajdonságaik. Nagyon is valóságosak.

Az áldozatokat pedig azért lehet érdemes megmutatni, hogy ne feledjük el, hogy mennyire megfoghatatlan, amin átmennek. Ne ugyanazokat a narratívákat pörgessük újra és újra a fejünkben róluk, mert akkor igen hamar egy fals, mindenkiben berögződött kép ragad meg bennünk. Még ha empatikusak vagyunk is és nem hibáztatjuk az áldozatot, akkor is könnyen elintézzük azzal, hogy neki ez nehéz.

– A művészet milyen eszközökkel tud hatni a probléma iránti érzékenységre, az áldozatokkal való empátia növelésére?

A művészetek megkerülik az elhárító mechanizmusainkat. Ráadásul, még ha barátainkkal megyünk is a színházba, mégis mindig egyedül fogadjuk be a művet. Ha ugyanazt a könyvet többen olvassuk, akkor is egyedül kell elsősorban megtapasztalnunk az olvasottakat. Egyedül pedig saját magunkkal is őszintébbek vagyunk. Fontos ezekről a dolgokról beszélni is, de amikor beszélünk róluk, könnyebben előjönnek a pózok, a berögződött vagy elvárt válaszreakciók. A műalkotással szemben viszont mindig egyedül vagy, és ennek hatalmas ereje van.

Taskovics Viktória

Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>


Címke: , , , , ,
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő