11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>
11.12
| Lásd élesebben! – Jön a 16. Verzió Filmfesztivál >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.15.
| Lenyűgöző koreográfiák és táncpremierek a CAFe Budapesten >>>

10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

„Szörnyek csak a mesében vannak”
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL

Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám átfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk a drámaíróval.

– Elsősorban inkább költőként ismerhetnek, nem drámaíróként. Mikor és mi hatására fordult az érdeklődésed a színház felé?

– A dráma régóta érdekel. Sokáig zavart, hogy úgy éreztem, későn kezdtem el írni. Az irodalmi alkotás egyetemista koromban vált érdekessé számomra, középiskolában eszembe se jutott, hogy én valaha írni fogok. Nem vittem a verseimet a magyartanáromhoz, nem voltam tagja alkotói köröknek. Amikor először megjelent bennem az írás iránti vágy, egyből komoly tétje is lett, hiszen a korombeliek már pályájuk elejét járták, én pedig akkor kezdtem tanulni az írást. Ezért megegyeztem magammal, hogy félreteszek minden más műfajt, amíg nem leszek magabiztos a költészetben. Nem tudtam egyszerre a pszichológiai tanulmányaimra, a tudományos tevékenységre és még az irodalmon belül is több műfajra koncentrálni. Több év fejlődés után végre úgy éreztem, hogy a költészet már megy úgy, hogy más műfajban is gyakorolni kezdjek. Írtam néhány drámát. Egyre jobbak lettek, aztán rosszabbak, aztán megint jobbak. Mind a kukában végezte, ami nem baj, ez a folyamat része. Az első komolyabb élményem Drubina Orsolyának köszönhetem, aki megkért, írjak drámát az Okuláré projektre. Egy évvel később pedig a Raktárépület című írásommal jelentkeztem az SZTE és a Szegedi Nemzeti Színház által kiírt drámaíró versenyre. Ezt sikerült megnyernem, és a darab mögé beállt a Szegedi Nemzeti Színház is.  Most negyedjére adhatjuk elő a baletteremben.

– Miért tekinthetőek hatékonyabbnak a színház, a dráma adta lehetőségek egy velünk élő társadalmi probléma ábrázolásakor? Milyen korlátai lehetnek ebből a szempontból a prózának és a lírának?

 Nehezet kérdezel, talán egy irodalmár erre pontosabban tud válaszolni. Az jut eszembe, hogy a drámánál más a “jelenlétünk”. Verset és prózát otthon olvasunk. Meg lehet úszni azt, hogy valóban átszellemüljünk. Ha jobban belegondolok, nem is a dráma tud többet vagy mást, hanem az előadás. Hiszen a drámát is lehet olvasni, és úgy sem ugyanaz a hatása. A színházban ott vagyunk, ott van előttünk a színész, a színész teste, a melletted ülő izzadsága. De bátran hátrább léphetünk, még egy lépést. A színházba amikor belépünk, máris kicsit átszellemülünk. Kilépünk a hétköznapokból egy olyan térbe, aminek speciális feladata van. Máris “befogadó” állapotba kerülünk, míg olvasni akár lírát, prózát vagy drámát ugyanott szoktunk, ahol dolgozunk, internetezünk, főzünk.

– Milyen instrukciókat, háttérmunkát kíván meg egy ilyen vállalkozás mind a rendező, mind a drámaíró részéről? Milyen felkészülés előzte meg az előadást?

Én igyekeztem kihasználni azt, hogy egyébként pszichológus vagyok. Az, hogy az író készül, az nem újdonság. Aki az ezernyolcszázas évek Bécséről ír regényt, annak egy évig nem árt beköltözni a bécsi levéltárba. Ezt írók rendszeresen meg is teszik, az olvasó azonban nem szokott belátni a kulisszák mögé, néha nem is sejtik, hogy egy-egy regény megírásához mennyi kutatómunka kell. Ettől az író azonban nem lesz történész. Az én helyzetem annyiban más, hogy én valóban pszichológus is vagyok. A dráma írása előtt kihasználtam, hogy az egyetem (akkor még) hallgatójaként hozzáfértem a tudományos folyóiratokhoz. A nemi erőszak témakörében olvastam tudományos interjúkat, beszámolókat. Amikor viszont írok olyankor nem vagyok pszichológus. Tehát amikor a felkészülés fázis véget ért, akkor ki kell vetkőzni ebből a szerepből, és a drámát (vagy a verset) megírni az író szerepéből kell. Az alapötletet azonban nem a szakmám hatására keletkezett. Szokták kérdezni olvasóim, hogy azért foglalkozom-e ezekkel a témákkal, mert pszichológus vagyok. Az igazság az, hogy nem. Sőt inkább fordítva, eleve azért jöttem erre a területre, mert ezek a témák foglalkoztatnak kicsi korom óta. A bennem lévő pszichológust és az írót ugyanazok a témák érdeklik, de nem egyik következik a másikból. Zavar, ha sablonosan elkönyvelik rólam, hogy hát persze, hogy erről vagy arról ír, hiszen pszichológus.

Kállai Ákossal semmiben nem egyeztettünk. Én nem vagyok rendező, halvány lila gőzöm se volt arról, hogyan lehetne jól színpadra vinni ezt a szöveget. Bíztam bennük. Meghívtak egy próbára, ahol beleszólhattam a folyamatokba, de semmi kivetnivalóm nem volt. Nagyon meglepődtem, mert sok helyen elképzelni sem tudtam, hogyan fog működni a szöveg és fantasztikus megoldásokat találtak. A szövegkönyvben eredetileg három hang van összesen, a színpadon viszont tizenöt tinédzser játssza a darabot. Ez nagyon kíváncsivá tett, egészen más helyzet, ha egy ilyen témát tinédzserek játszanak el. Kállai Ákos és a színészek fantasztikus megoldásokkal vitték színpadra ezt az egyébként nehéz szöveget.

– A nemi erőszakról, a szexuális zaklatásról való diskurzus tekintetében a #Metoo-mozgalom tekinthető az elmúlt években a katalizátornak. Az áldozatok olykor évtizedes hallgatás után tudták megtörni a csendet, és kezdett el beszélni az őket ért zaklatásról. Pszichológusként hogy látod ezt a folyamatot?

A #Metoo kampányra egyértelműen szükség volt/van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy ezek a történetek a szemünk elé kerüljenek és dolgozzunk azon, hogy ne fordulhassanak elő újra. Azonban arra is fel szoktam hívni a figyelmet, hogy sajnos nagy változás nem történt. Már Foucault is felhívta rá a figyelmet, hogy egy újfajta cenzúra lehet az, ha valamiről sokat, de nem jól beszélünk. Ilyenkor ugyanis annak a látszatát keltjük magunkban, hogy foglalkozunk a problémával, miközben valójában nem mondunk újat és nem haladunk egy megoldás felé. Azt gondolom, sajnos ez esetben is ebbe a csapdába estünk. Dr. Rafael Beatrix a beszélgetés során hozzátette, hogy bár ezzel részben egyetért, igenis volt gyakorlati, kézzel fogható haszna a kampánynak ugyanis kimutathatóan több kliens/páciens fordult segítséghez a #Metoo kampány hatására.

– Sokszor találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a szexuális zaklatásról szóló eseteket bagatellizálják a közbeszédben, a történtekért az áldozatot hibáztató szlogenekkel reagálnak, egyoldalúan foglalnak állást a zaklató mellett. Milyen okai lehetnek ennek? Milyen mértékben köthető a bántalmazáshoz való hozzáállásunk a kulturális berögződéseinkhez?

Azt gondolom, hogy teljes mértékben a kulturális berögződéseink irányítják ilyenkor az embereket. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki, aki tiszta fejjel indul és egy hasonló történetet hall, egyből az áldozatot hibáztatná. Bár itt más hatások is szerepet játszanak. Például, ha az áldozat a hibás, akkor nem kell társadalmi munkát végeznünk. Nem kell újragondolnunk a közösségünk tagjainak szerepeit. Elkönyveljük, hogy velünk nincs baj, mert az áldozattal van a baj. Ez egy másik oka annak, hogy miért könnyebb az áldozatot hibáztatni. Arról nem is beszélve, hogy egyes országokban a mai napig oktatják a rendőrségnek, hogy az áldozatot is hibásnak kell ilyenkor tekinteni. Börtönbe az elkövető megy, de akkor is hibás az áldozat is. Ez nem összeesküvés elmélet, be kell nézni néhány ország rendőrképzésébe, és le fog esni az állunk.

– Az erőszak az elszenvedők, valamint a külvilág számára már csak a végső stádiumában válik láthatóvá, amikor már fizikai abúzusra is sor kerül, vagy ha végzetes kimenetelű. Milyen előzményei lehetnek? Miről ismerhető fel egy bántalmazó viszony?

Sajnos a legtöbb esetben nem ismerhető fel a kívülálló számára, sőt gyakran a fizikai bántalmazás sem látszik. Egyes elkövetők hihetetlen kimértséggel tudják ott megütni áldozataikat ahol a ruha eltakarja stb. Apró jelekre azért érdemes figyelni. Hátha mégis észrevesszük a kék-zöld foltokat. De ha fizikai bántalmazás nincs a személyiségben, akkor is lehetnek apró tünetek. Ha egy barátunk viselkedése megváltozik, szorongóbb lesz, agresszívabb, és ezeket nem okozza egyéb külső hatás, akkor érdemes finoman felhozni a témát. Ez azonban barátaink esetében működik, nem mindenkit bántalmaznak, aki szorongó vagy agresszív, a fontos inkább maga a viselkedésben bekövetkezett változás. Tehát már eleve ismernünk kell az adott személyt, tudnunk kell milyen volt korábban, ahhoz, hogy lássuk, most valami megváltozott.

– Miért tartod fontosnak egyaránt az áldozat és az elkövető nézőpontjának bemutatását?

Szörnyek csak a mesékben vannak! Szeretjük azt hinni, hogy az elkövetők szörnyetegek, pedig emberek, akikkel együtt élünk, és nem csak a mesékben léteznek. Az elkövetők komplexek. Vannak jó és rossz tulajdonságaik. Nagyon is valóságosak.

Az áldozatokat pedig azért lehet érdemes megmutatni, hogy ne feledjük el, hogy mennyire megfoghatatlan, amin átmennek. Ne ugyanazokat a narratívákat pörgessük újra és újra a fejünkben róluk, mert akkor igen hamar egy fals, mindenkiben berögződött kép ragad meg bennünk. Még ha empatikusak vagyunk is és nem hibáztatjuk az áldozatot, akkor is könnyen elintézzük azzal, hogy neki ez nehéz.

– A művészet milyen eszközökkel tud hatni a probléma iránti érzékenységre, az áldozatokkal való empátia növelésére?

A művészetek megkerülik az elhárító mechanizmusainkat. Ráadásul, még ha barátainkkal megyünk is a színházba, mégis mindig egyedül fogadjuk be a művet. Ha ugyanazt a könyvet többen olvassuk, akkor is egyedül kell elsősorban megtapasztalnunk az olvasottakat. Egyedül pedig saját magunkkal is őszintébbek vagyunk. Fontos ezekről a dolgokról beszélni is, de amikor beszélünk róluk, könnyebben előjönnek a pózok, a berögződött vagy elvárt válaszreakciók. A műalkotással szemben viszont mindig egyedül vagy, és ennek hatalmas ereje van.

Taskovics Viktória

Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>


Címke: , , , , ,
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.12 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő