Tiszatájonline | 2019. szeptember 14.

Rékai Anett versei

Uram, én semmit se tettem.
Ez talán minden bűnöm közül
a legszégyenletesebb, ez,
amivel azóta sem számoltam le.
Miközben félrenézek ma is
egy elesettet látva, azon
gondolkozok, vajon a pokol
hányadik bugyrát tartják fenn
a közönyöseknek, s hogy
mi lehet büntetésük. Elvileg
a pokol tornácán keringenek,
egy végtelen körmenetben.
[…]

Deres Kornélia 2017 őszén vette át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során a résztevők közösen gondolkodhatnak versekről, szövegekről. Az elmúlt közel két év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatják működésünket, ennek apropóján Deres Kornélia válogatásában most örömmel ajánljuk a régóta aktív műhelytagok írásait.

  

Elfordulnak tőlük

 

K. Zs. emlékének

Öt évesen a szüleim elvittek a temetőbe.

Halottak napján illett volna szomorúnak lennem,

de csak unatkoztam. Azokra a gyerekekre

irigykedtem, akiket a tévében láttam. Ők

házról házra járva gyűjtötték az édességet.

Majd nem mondasz ilyeneket, ha neked is

lesz itt valakid, felelte anyám ingerülten.

Ez jutott eszembe, miközben a családom

a kopjafák között a nevedet kereste.

Nem emlékeztek, hol szórtak szét.

Olyan sokáig nem találtunk meg,

hogy kezdtem azt hinni,

átverés áldozata vagyok,

és mindjárt előugrasz valahonnan,

azt kiabálva, hogy bevettem,

én meg állok a nagy nevetés közepén sírva.

Aztán persze megtaláltuk a neved.

Nekem nem lett volna merszem

kopott sárga felfestésről elrugaszkodni,

magamat az ismeretlenbe vetni

visszafordíthatatlanul.

Uram, én semmit se tettem.

Ez talán minden bűnöm közül

a legszégyenletesebb, ez,

amivel azóta sem számoltam le.

Miközben félrenézek ma is

egy elesettet látva, azon

gondolkozok, vajon a pokol

hányadik bugyrát tartják fenn

a közönyöseknek, s hogy

mi lehet büntetésük. Elvileg

a pokol tornácán keringenek,

egy végtelen körmenetben.

De talán jobb volna, ha

kikötöznék, és felgyújtanák őket

sok száz ember szeme láttára,

kiknél egy-egy vödör víz van,

de a lángokat oltani nem mozdulnak,

akárhogy könyörögnének nekik

a közönyösek, elfordulnának tőlük.

Kutyás vers

Csak ez a nyelv ne volna, mi

visszaránt, mint kutyát a lánc.

Megszabja, meddig mehetek úgy,

hogy közben lélegezni is tudok,

mekkora helyen, ha nem is úr,

de otthon vagyok – legalábbis a füvet

én tapostam ki a földből.

Ez a lassú, türelmes rombolás

még évekig megmarad utánam,

nem úgy kétségbeesett szűkölésem,

hogy legyen már vége ennek, te lánc.

Én neked feszülök, beledőlök

a zöldellő ismeretlenbe,

te meg döntsd el, mi legyen,

elszakadsz, vagy megfojtasz.

 

Rékai Anett 1999-ben született Budapesten. A budapesti Eötvös József Gimnáziumban 2018-ban végzett. Málik Roland-díjas, tagja a FISZ-nek és a JAK-nak.