01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.20.
| Fölszállott a páva – Összeállt a döntő mezőnye >>>
12.17.
| Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról a Capa Központban >>>
12.16.
| Az erdélyi népzenét bemutató kötetet jelentet meg a Magyar Művészeti Akadémia >>>
12.14.
| Az Amadinda Ütőegyüttessel ünnepel a Pannon Filharmonikusok >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Fodor Ferenc néprajzkutató kapta az idei Tömörkény-díjat >>>
12.12.
| Megható karácsonyi kisfilmmel hangolódik az ünnepekre a Müpa >>>
12.12.
| Barokk freskófestészetről szóló sorozat első kötetét mutatták be Budapesten >>>
12.12.
| Ellopott Klimt-portré bukkant fel Olaszországban >>>
12.12.
| Az Alice az ágyban című Susan Sonntag-dráma bemutatására készül a kolozsvári magyar színház >>>
12.11.
| Nők helyzete a zenei életben és oktatásban >>>
12.11.
| Különleges Árpád-kori kőfaragványok kerültek elő a romániai Borosjenőn >>>
12.11.
| Díjazták a Magyarország 365 fotópályázat legjobb képeit >>>
12.10.
| Meghalt Varga Imre, a nemzet művésze >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Akadémikus emlékezet
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR

Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját: a fiktív Julie karakterén át bontakozik ki Joanna Hogg igen privát hangütésű coming-of-age storyja / morfondírozása a fiatalkori lamúrról, illetve rengeteg, egy naiv, érzékeny kort élő lányt formáló impresszióról.

Innen nézve olybá tűnhet, a Szuvenírnek nyert ügye van, ám amekkora témagazdagsággal rendelkezhetne a film, ugyanolyan sekélyes a megvalósítás. Emancipációról szól a mese, vagyis Julie perspektíváján keresztül élhetnénk át, hogyan transzformálódnak a múlt fájdalmai, hegednek be a régi, sőt, jelenben keletkezett sebek, vagy éppen hogyan segít ennek feldolgozásában a filmművészet – Julie ugyanis rendezést tanul, celluloidra önti nyűgjeit, míg Hogg az eltelt csaknem 40 év távlatából zár ajtót lassan tovatűnő emlékeire az önéletrajz oltárán. Mind a rendezőnő, mind a szócsöveként funkcionáló hősnő egy röghöz láncoló, identitásuk bimbózását valamiképpen háttérbe toló közegnek fordítanának hátat: ahogy Julie nadrágot kezd viselni a magánéletében és választott szakmájában is, úgy a saját kísérteteit nyersanyagon lebíró Joanna Hogg is önterápián vesz részt. Feminista attitűdjük egy konzervatív világgal áll szemben: a Szuvenír eszköztelen, formanyelve a matriarchátus és a patriarchátus búcsúztatásában veszi észre a függetlenség zálogát.

 

 

Előbbit a főszereplő lány anyja, a szimbolikusan Tilda Swinton alakította Rosalind testesíti meg – miképp a Hogg-gal közel egyidős felmenő kritikailag elismert, nemzetközi sztárstátuszt vívott ki, oda kell adnia stafétáját a fiatal nemzedéknek, immár az ifjúság tapasztalatinak megélésén és rögzítésén a sor. Ódon műtárgyakkal bástyázott otthonából tenné ki a lábát Julie: a Szuvenírben ez nem más, mint a Thatcher neokonzervativizmusát dicsőítő kultúrörökség-művek (heritage filmek, mint a Szoba kilátással) kosztümös terepe. E világgal szemben a főszereplőnő nyomatékosan progresszív felfogást képvisel, így Hogg a női tekintet (female gaze) hangsúlyozására, a talpra állás útján kivívott teljesítményre esküszik. Julie-t az arisztokratikus hűvösségen túl egy újabb, hozzá igen közel álló személy is visszahúzza, szeretője, Anthony ráadásul több oldalról is gúzsba köti a lányt. Művészi nagysággal hitegeti, látszólag kreatív tanácsokat ad neki, tehát rögvest passzivitásra bírja, és eleinte a hősnő hagyja is magát a férfitekintet által irányítani. Még súlyosabb viszont a férfikarakter drogfüggősége: a Csak Isten bocsáthat megben látott Tom Burke csalfa vágytárgya toxikus maszkulinitást erőltet Julie-ra, képtelen valódi szeretetre, önző okok vezérlik, úgy gondolja, kábítószerezéssel, felsőosztálybeli luxusban mozgással, öltönyhordással és dohányzással nemcsak barátnőjére telepedhet, de új közegbe is léphet, majd privilégiumokra teher szert.

Önzés terhét nyögni maga a halálos ítélet egy kiutat leső, saját életre óhajtozó fiatal lány számára, ekképpen a Szuvenír távolságtartónak szánt melodráma, amelyben a burzsoá családi odúból való kiröppenés mellett a destruktív szerelem bír érzelmeket felfokozó erővel. Hogg azonban képtelen nyomatékosítani a fiktív hasonmására nehezedő nyomást: tárgyilagos hangvétele gyorsan az unalom fokmérőjévé válik, mi több, a Szuvenír stilisztikája épp azon megoldásokat tolja előtérbe, melyekről le kellene mondania. Julie ugyanis statikus beállításokon, festői vacsoraasztalok fölé magasodva, úri pompában kíván önmaga úrnője lenni, vagyis a haladó, establishmentnek fityiszt küldő, struktúrákat elvető húzások helyett Joanna Hogg önvallomása pont a kultúrörökség-darabok hagyatékát öleli keblére. Súlyos hiba a művészetbarátai között is csak pózba merevedett, fátyolos tekintettel nézelődő hősnőt követni. Cseppet sem észleljük, Julie mikor hoz kardinális döntéseket, hogyan születik meg a pillanat, amikor a családtól, barátoktól, élettárstól való függőségi viszonyt leváltja a saját elhatározás életbevágó kulcspillanata, Honor Swinton Byrne figurája üres tekintettel pásztázza a nagy semmit.

 

 

Ugyan néha szürke fellegek alatt monologizál a sorsról, a szerelem kiszámíthatatlan természetéről, talán még önmaga állapotára kitérő moralistaként is viszontlátjuk, Julie belső monológjai általában emelkedett hangú, céltalan duruzsolások. Itt egy művészetfilozófiai galopp Jean-Honoré Fragonard címadó, XVIII. századi rokokó festményéről, ott egy kisbuszos-filmszakos ömlengés Godard, Hitchcock és Jean-Jacques Beineix életművéről, miközben a Szuvenír össze-vissza csapong, jelenet-fragmentumokkal hajszol érdektelenségbe, a drámai határszituációkról pedig leveszi a fókuszt a sok unalmas pillanatkép. 120 percből uszkve másfél óra akadémikus szabálykövetéssel telik, nem pedig a Julie képviselte határtsértéssel. Ennek a sztorinak vajmi kevés köze van az Alan Clarke és Mike Leigh-tévéfilmek (Made in Britain, Időközben) vagy az ugyancsak tradicionálissá kövült Stephen Frears faji, nemi, társadalmi kérdéseken időző Az én szép kis mosodám ’80-as évekbeli, vagyis a mozi cselekményekor zajló stílusváltásához. Hogg munkája totálisan önegélült művészgiccs, saját magának csavart pofon és idegesítő, hol párbeszédekbe, hol képalkotásba foglalt romantikus enyelgés a ledöntésre váró arisztokráciával.

Nagyon ritkán kap szárnyra a film és pendít lírai, melankolikus húrokat, az improvizációs színészi technika barátjaként Hogg meglepően kis számban örvendeztet spontán rezdülésekkel és még kevésbé jeleskedik ihletett hangulatteremtésben. Elvétve fogalmaz csak képekben vagy ír arcokra átélhető tragédiát: a Szuvenír végső tanulsága szerint – a 2 évvel ezelőtti Szólíts a neveden kandallós zokogására hajazva – a veszteségek befogadása segít a régi sérelmek felülírásában és a felnőtté válásban. Az utolsó jelenetben képen kívülre húzódik a felvevőgép, Julie egyedül marad a „film a filmben” forgatásnak helyet adó sötét repülőgéphangárban. Nyitva áll a létesítmény óriási, a hősnőt portrészerűen keretező, a fájdalom magányába űző fekete bejárata. Sokkal tragikusabb, hogy Joanna Hogg filmje legfeljebb 30 percig tartalmaz efféle költői csodákat – rendkívül nehéz így malmozni az ígért második részig.

Szabó Ádám

 

 

 

The Souvenir, 2019

Rendező: Joanna Hogg

Szereplők: Honor Swinton Byrne, Tom Burke, Tilda Swinton, Richard Ayoade, Jack McMullen

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.12.15 - tiszatáj

DARIDA VERONIKA: ELTÉRŐ SZÍNTEREK. NAGY JÓZSEF SZÍNHÁZA
Darida Veronika könyve szintetizáló és kanonizáló vállalkozás is egyben. A könyv Nagy József művészi pályáját tekinti át 1987-től 2016-ig, pontosabban 2017 őszéig, amikor a táncos-színész-koreográfus számára véget ér a Trafó ötéves igazgatási szerepköre. A filozófiai és esztétikai (elméleti) bevezetés után minden előadói korszakkal egy-egy fejezet foglalkozik, illetve a szerző igyekszik alapos elemzést nyújtani az egyes előadásokról… – OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2019.12.15 - tiszatáj

CORMAC McCARTHY:
ODAKINT A SÖTÉTSÉG
Texasban, Arizonában vagy Mexikóban bonyolódó regényei előtt Cormac McCarthy leginkább az Appalache-hegység lábánál engedte kóvályogni balsorsú figuráit. Csakúgy, mint az 1973-as, főalakja totális lealjasodását dokumentáló – itthon két éve megjelent – Isten gyermeke, a szerző második regénye, a ’68-as Odakint a sötétség is hasonló környezetben bontakozik ki… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.13 - tiszatáj

– MONDJA A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS UTÁN BARNÁK LÁSZLÓ SZEGEDI SZÍNIGAZGATÓ
Hatalmas vihart kavart a színházakat is érintő kulturális tárgyú törvénymódosítás tervezete, amit előzetes szakmai egyeztetés nélkül, bár a zajos tiltakozások hatására némileg finomítva szavazott meg szerdán a kormánytöbbség a parlamentben. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, Barnák László próbál idealista lenni, miközben nemcsak a szférát foglalkoztató változások aggasztják, hanem rendre felhívja a figyelmet a nagyszínház lassan halaszthatatlanná váló felújítására is… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2019.12.12 - tiszatáj

SZÍV ERNŐ: MEGHÍVÁS A RIENZI MARISKA SZABADIDŐ KLUBBA
Az Amíg másokkal voltunk című Szilasi-regényt kedvelő Szív Ernő-olvasó finom összefüggést észlelhet, amint a Darvasi-alteregó új kötetének 58. oldalához ér. Szív a Klima Ilona című írásban az irodalomtörténeti legendárium ismert eseményét beszéli el: Juhász Gyula 1907-es öngyilkossági kísérletét, melyet a tárcanovella címszereplője a költő első verseskötetének megjelenéséről szóló hírrel hiúsított meg… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.11 - tiszatáj

HÁZASSÁGI TÖRTÉNET
Bármelyik pillanatban nyakig gázolhatna a szirupban Noah Baumbach új, Netflixnél készült családi dramedyje, és az, hogy mégis jóra fordulnak a dolgok – okozzon akármilyen meglepetést –, nem kis részben színészeinek köszönhető. A Házassági történet a legutolsó karakterét is precízen felépítő darab, mely nemcsak a ’70-es évek hollywoodi drámáihoz, hanem a New York-i Iskola realizmusához is visszakanyarodik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - tiszatáj

CSUTAK GABI: CSENDÉLET SÁRKÁNNYAL
A Margó-díj tíz legjobb jelöltje közé választott kötet szövegei ismerősek lehetnek a litera.hu portálról, de egybeszerkesztve is élvezhetőek sőt, motívumviláguk, összefüggéseik hangsúlyosabban érvényesülnek. Az egy csokorra való történet ugyan nem tesz ki egy kisregényt, mégis adódik, hogy az egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők közé egyenlőségjelet tegyünk, és egyfajta önéletírásként olvassuk a csend­életnek nehezen nevezhető memoár egyes darabjait… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.12.10 - MTI

Meghalt életének 97. évében Varga Imre szobrászművész, a nemzet művésze – tette közzé honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kedden. A neves művész hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után december 9-én hunyt el otthonában. Varga Imre a nemzet művésze, több […]

>>>
2019.12.09 - tiszatáj

SZUBJEKTÍV MEGKÖZELÍTÉSEK: 
AZ ART CAMP, XXIX. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
A *jászberényi művésztelep kiállítás megnyitója utáni napokban, a leíró az alábbiakat jegyzi naplójába:
Az (ismét) elmaradt katarzis érzetével, a nyugtalanító sejtésekkel, és a (talán) feloldásra sem váró agóniával is összefolyik minden… Minden. Az agóniával, az agóniával, az agóniával – és a rejtett Agóniával… Minden […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő