Hasolít az élet a bölcsességre, hogy a hiba társaság

Pócsmegyer, tizenkilenc szeptember kilenc, hétfő.

Beleharaptam a szendvicsbe. Penészes volt. Nem baj, gondoltam, az impresszionizmus majd elveszi ízét.

Aztán a látszat mindig jól alakul. Megkíséreltem megteremteni a dolgok közötti összefüggéseket. A prés, ami a szőlőből bort csinál, kedvez a latin betűknek is.

A valóság a hazugság egyik változata. A gyermek kacagása a szemüveg repedésein keresztül csörömpöl. Jézus Betlehemben született, anyja szűz volt, apja örökkévaló.

Mindenkinek szűz az anyja az idők végezetéig. A sejtek szerencsés találkozása az örökkévalóság kezdete.

Szigetmonostor, tizenkilenc szeptember kilenc, hétfő.

Eszter aztán mégse csinált banánturmixot, a szorongás előszobájában feszegünk, kezemben haszontalan cigaretta. Elnyeli a föld a sárkány nyálát, nem bízunk semmit a hagszerekre, ebéd után jó volna aludni. Ebből a házból elszökött a hála, az idő elnyeli önön prófétáját, egyre több eszköz kerül közém és a dolgok közé.

Hasolít az élet a bölcsességre, hogy a hiba társaság nélkül ne maradjon, szorongunk a feszengés előszobájában a péz miatt. A látszat a valóságot em érdekli, aztán a látszat mindig jól alakul, így telnek apjaink.

Szentendre, tizenhat augusztus huszonkilenc, hétfő.

Úgy döntöttél, hogy felébreszted az isteneket. Az óriások valóságos házában alszik az istenek másolata. Te vagy a másolatod a kovácsisten kalapácsával megszólaltatod az üres templom néma harangjait. Az istenek hajnala kacagó fénybe vonja a fekete-fehér teremtést.

– Ne gondolatokat tanuljatok meg, gyerekek, tanuljatok meg gondolkodni – mondta egy öreg bácsi a sakktábla fölött, persze ez is csak egy gondolat.

Lehet, hogy gondolatok nélkül nem lehet gondolkodni?

– Apa, tudsz időgépet építeni?

– Nem tudok. Nincs időm.

Ha nem ébreszted fel az isteneket: augusztus harminc. Ha időgépet építesz: augusztus harmincegy.

Farkas Arnold Levente