Vados Anna versei
Nyolcra járok.
A folyó kék, mint a bűnbeesés.
A körúton kihívó arcú, őszülő figura,
a vállán patkány.
Tíz körül savanyú almát rágok.
Két óra innét a völgybejárat.
Nyirkos, növényszagú és néma.
Lehetnék ott. Behunyt szemmel.
A kerületben nem természetes
a napok egyformasága.
Nem természetes az utcán feküdni.
[…]
| Deres Kornélia 2017 őszén vette át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során a résztevők közösen gondolkodhatnak versekről, szövegekről. Az elmúlt közel két év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatják működésünket, ennek apropóján Deres Kornélia válogatásában most örömmel ajánljuk a régóta aktív műhelytagok írásait. |
Szomorú nyári nap két órára egy völgybejárattól
Budapest nyolcadik kerületében
Nyolcra járok.
A folyó kék, mint a bűnbeesés.
A körúton kihívó arcú, őszülő figura,
a vállán patkány.
Tíz körül savanyú almát rágok.
Két óra innét a völgybejárat.
Nyirkos, növényszagú és néma.
Lehetnék ott. Behunyt szemmel.
A kerületben nem természetes
a napok egyformasága.
Nem természetes az utcán feküdni.
Dolgozunk.
Sötét lesz, mire letesz a villamos.
A szomszéd kávézóban a tulajdonos,
akit magamban szomorú rappernek becézek,
épp beleharap az utolsó croissant-ba.
Becsöngetek, hogy siess elém.
Az idő híg, piros temperafolt,
egy lelkes óvodás benne térdel.
Huszonöt éves vagyok.
Félek attól, hogy kevés.
Mellek
Melleket akart fogni, harapni,
melleket átfogva elaludni végül.
Az alvásra úgysem jut elég idő,
ezt lehetett tudni előre, mégis,
mintha már órák óta feküdt volna
ezzel a hatalmas nővel az ágyon,
akinek egy melle sem fért el
az ő két tenyerében.
A nő nemsokára szólt, most már menj,
ő megriadt, mit fog kezdeni e nélkül
a nagy, meleg test nélkül a világban,
az egész egy pillanat volt, ahogy
törik a jég.
Lassan elhúzódott, felült, tekintete
megállt a nő hátára tetovált csellón,
aztán elindult le, a denevéres lábfejéig.
Itt ne dohányozz, mondta a nő,
amikor pólóját a fején áthúzva,
a szájába tett egy szál cigarettát.
Gyorsan öltözött, vitte az éhség.
A köszönésnél félrenéztek.
Az egyszemélyes liftben látta magát.
Szőke volt. A süllyedés felkavarta.
A kapuban rágyújtott, végre, végre,
a füst úgy szakadt át, be a tüdejébe,
mint az első levegő.
 Vados Anna 1993-ban született, Székesfehérváron érettségizett. 2018-ban végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen. Pszichológus. Egyetemi hallgatóként a kutatási témái az írás és a lelki egészség kapcsolata, valamint az alkotófolyamat pszichológiai jellemzői voltak. Az írásban és pszichológusként is az emberi történetek érdeklik, illetve a saját „megtalált nyelv”, amelyen keresztül elmesélhetővé válnak a történeteink. |
