08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.31.
| Rendhagyó gyermeknap a Müpával >>>
05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
05.20.
| Közös, szolidaritáson alapuló kampány indult >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
NAPI TANDORI

05.29.
| Jövőbe tekint a Szegedi Szabadtéri Játékok >>>
05.28.
| Indiában debütál Goztola Kristina új filmje >>>
05.28.
| Elhunyt Dr. Diószegi István történész >>>
05.26.
| Ezek a könyvek esélyesek az idei Merítés-díjra >>>
05.26.
| Wa(l)king the city – Pályázati kiírás >>>
05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

„…nehéz – de nagy kihívás!”
2019.09.01 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS KOVÁCS ESZTERREL, A PAGONY KIADÓ FŐSZERKESZTŐJÉVEL

Az októberben megrendezésre kerülő Első Budapesti Illusztrációs Fesztivál díjainak egyikét az egyik legjelentősebb hazai gyerekkönyv kiadó, a Pozsonyi Pagony ajánlotta fel. A díjjal a legjobb fiatal, pályakezdő illusztrátort szeretnék támogatni. Kovács Esztert, a Pozsonyi Pagony Kiadó főszerkesztőjét kérdeztük arról, milyennek látja a mai a magyar gyerekkönyvek képi világát.

– Hogyan látod, milyen utat járt be a magyar gyerekkönyv-illusztráció azóta, hogy a Pagony Kiadó színre lépett?

Amikor a Pagony 18 évvel ezelőtt elindult (először csak mint bolt, kiadóként kicsit később), egész máshogy festett a gyerekkönyvkiadás, és azon belül különösképpen máshogy (és rosszabbul!) nézett ki az illusztráció helyzete. Tudjuk, hogy a szocializmus évtizedei után a hirtelen jött nagy szabadsággal nehéz volt rögtön értelmesen kezdeni valamit, 1990 és 2000 között valóban eluralta a gyerekkönyvpiacot a giccs és az igénytelen rajzok sokasága. 2000-től kezdve aztán megindult az útkeresés, és sorra jelentek meg az új, tehetséges illusztrátorok – Szegedi Katalin, Szalma Edit, Kállai Nagy Krisztina, később Baranyai András, Pásztohy Panka stb., később pedig a nemzetközi trendek is ismertté váltak itthon is, az illusztrátoraink rendszeresen jártak Bolognába, figyelték, hogy mi történik a világban, itthon pedig egymás után alakultak az új gyerekkönyvkiadók, akik egyrészt teret adtak ezeknek az új utaknak és új embereknek, másrészt behozták külföldről azt, ami trendi. Ma már, azt gondolom, sokkal előrébb tartunk, mint 20 éve – de bátorság, kísérletezés terén még mindig van mit tanulnunk.

– Szerinted milyen a jó gyerekkönyv-illusztráció?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy az illusztrációt a szöveggel egyenértékűnek tartom, sőt, néha akár fontosabbnak is (régen gyakran lehetett olyasmit hallani, hogy mindegy, milyen a rajz, a lényeg, hogy jó a szöveg – ma már talán ez kevésbé van így…) – tehát mindenekelőtt a jó gyerekkönyv-illusztráció minőségi. Ez azt jelenti, hogy nem tud bárki illusztrálni egy gyerekkönyvet, az sem, aki amúgy ügyesen rajzol – ez egy szakma, amit meg kell tanulni, és sokat kell gyakorolni. Ha ez az alaptudás megvan, onnan kezdődik – de ez már egy következő lépés – hogy karakteres legyen, passzoljon a szöveghez, ne nyomja el a szöveget, de közben tegyen is hozzá a szöveghez, jelenjenek meg benne olyan információk, amik igazából nincsenek konkrétan leírva stb. Külön kiemelném, hogy az illusztráció alkalmazott műfaj, tehát alkalmazkodnia kell – a szöveghez, a kiadó kéréseihez, egy létező sorozathoz, a gyerekek életkorához, ahhoz, hogy nincs bármennyi hely egy könyvben, hogy adott a méret stb-stb… (tényleg sok mindenhez) – és ezen belül, vagy ezen felül, mégis egyéninek és felismerhetőnek kell lennie. Ez nehéz – de nagy kihívás!

– Mit hiányolsz a mai hazai gyerekkönyv-illusztrációban?

Nagyon sok jó tapasztalatunk van, sok jó illusztrátorral dolgozunk együtt – mégis, valahogy minden új szövegnél azt érzem, hogy pont ilyen illusztrátor, ami ehhez a szöveghez kellene, nincs. Azt hiszem, ez igazából azt jelenti, hogy kevés az illusztrátor, jó lenne, ha sokkal több képzett ember közül válogathatnánk, akik nagyon különböző stílusban rajzolnak (sokszor hiányolom pl. a Quentin Blake vagy Sempé-féle  „könnyű kezes” rajzolást, vagy azt, hogy dinamikusabbak legyenek a képek stb.). Igazából ezért csináltuk az Aranyvackor pályázatot is, és ezt várom a is (ez egyben válasz a következő kérdésekre), hogy találjunk új, képzett, egyéni hanggal rendelkező illusztrátorokat. Szerintem a Billufeszten erre van esélyünk, mert ti jobban eléritek a diákokat és a profikat – a Vackorra, bárhogy is próbálkoztunk, nagyon sok amatőr rajzoló jelentkezett. Ráadásul az Aranyvackor írói pályázat is volt – nálatok most tényleg az illusztrációra koncentrálhatunk.

– Milyen szándékkal alapítjátok meg a Pozsonyi Pagony különdíját az Illusztrációs Fesztiválon? Pontosan ki tartozik a “pályakezdő” kategóriába? (nem jelent meg még könyve? még egyetemista vagy frissen végzett?)

Pályakezdőnek azt nevezem, akinek még nem jelent meg könyve, de – nem győzöm hangsúlyozni! – ezt tanulta, és ezzel szeretne foglalkozni, nemcsak hobbiból, hanem “igazából”. Képzős, iparos végzős diákokat remélek…

Révész Emese


Címke: , , , , , , ,
2020.05.31 - tiszatáj

IRODALOM ÉS FESTÉSZET PAUL KLEE SCHRIFTBILDER CÍMŰ KORSZAKÁBAN
„[Az] Énekek éneke zavarba ejtően más arcát mutatja az alkotónak, hiszen tárgya nem illeszkedik be a Klee-természet fantasztikus idilljébe, a növényvilág, a házak és az emberalakok népes kozmoszába, abba a jól felismerhető figurativitásba, tárgyválasztásba, amiből Klee saját művészkarakterét, saját szobrát tudatosan faragta ki az utókornak. Tehát első ránézésre semmilyen összefüggést nem ismerhetünk fel, ami valamilyen megfejtésre, ikonológiai értelmezésre szorul […]

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

AZ IFJÚ AHMED
Szűk, néha klausztrofób terei, valamint a karakterek mozdulatait nyomon követő kézikamerás beállítások miatt a Dardenne fivérek új műve egyrészt realista, szociodrámai igénnyel lép fel, másrészt a pályaképükön végigvonuló legfontosabb témákat, a hétköznapi emberek ábrázolását és a bennük feltárulkozó humánumot sem hagyja parlagon heverni… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.29 - tiszatáj

LOUISE MOILLON: CSERESZNYÉSTÁL, SZILVÁK ÉS SÁRGADINNYE
Hosszú volt az út, amely a Saint-Germain-des-Prés-i apátság felé vezetett. A kocsis lassan bandukolt a hajnali ködben, lába elszokott a gyaloglástól. Megbokrosodott lovát a városkapunál hagyta, a fogadósné gondjaira bízta, míg vissza nem ér. Jól ismerte a Szajna bal partján magasodó kőtemplomot és környékét, az ott élő művészembereket és kereskedőket, akik egymás között sajátos nyelven beszéltek, flamand torokhangokat vegyítettek a francia szavak közé […]

>>>
2020.05.28 - tiszatáj

J. M. W. TURNER THOMSON’S AEOLIAN HARP (THOMSON ÆOLHÁRFÁJA)
„William Turner minden idők egyik leghíresebb és legeredetibb művésze; festészetével kapcsolatban a szakirodalom többsége szuperlatívuszokban fogalmaz. A művészettörténetben a „fény őrültjeként” emlegetik, „aki valóságos katalógusát adta a fenségesnek”, és aki „a végsőkig kifinomult ábrázolásaival ajándékozott meg minket”. Turner munkássága és hagyatéka azonban nemcsak képzőművészeti, de lírai alkotásokat is tartalmaz – amint erre elenyészően kevesen, de az utolsó ötven év kutatásai közül többen is felhívták a figyelmet […]

>>>
2020.05.27 - tiszatáj

RÉVÉSZ EMESE: SIMI ÉS A RENDETLEN BETŰK
Révész Emese nevével eddig leggyakrabban művészettörténeti kontextusban találkozhattunk, a gyermekkönyvek kapcsán is leginkább művészettörténeti, illusztrációs kérdésekkel összefüggésben. Most megjelent könyvével a gyermek- és ifjúsági irodalom platformján jelentkezett, az elemzői oldalról az alkotói oldalra térve át. Könyvének főhőse Simi, az óvodából iskolába kerülő kisfiú, akinek iskolakezdő éve jelentősen különbözik osztálytársaitól… – KATONA ANDREA KRITIKÁJA

>>>
2020.05.26 - tiszatáj

BÖDECS LÁSZLÓ: AZ ÁRVÍZ HELYE
Bödecs László második kötete is a hiány esztétikájára épít, ahogy számos műalkotás a XX. század elejétől egészen napjainkig. A hiányérzet, a töredezettség, szétesettség, az értékvesztettség tapasztalatából táplálkozó művek a világot, a dolgokat in absentia ábrázolják. A hiány azonban olyan jel nélküli jelölet, olyan üres hely, lyuk, hézag, repedés, űr stb., amely mindig a valamivel – az artikulálhatóval, jelenlévővel – szembeállítható. A semmi is a valamivel, mindennel szemben megképződő nemlét… – VISY BEATRIX KRITIKÁJA

>>>
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő