Debreczeny György: 60 év

három kollázs Petőcz Andrásnak, verseiből

(belefásultak)

az álarcok belefásultak a mindennapokba

a fák mindennapi álarcot öltöttek magukra

majd mindennap nem megyek iskolába

várom a harangkondulást a félhomályban

néha azt szoktam mondani hogy hallgatok

mondod és dühösen nézel rám

sűrű hajvágások közepette

a hajvágót talán Lucifertől vehetted kölcsön

tán majd megsegít egyszer az ég is

a mindennapok belefásultak az álarcokba

az álarcok mindennap fákat öltöttek magukra

majd mindennap elmegyek iskolába

várom a félhomályt harangkonduláskor

gyakran szoktam hallgatni arról hogy hallgatok

mondja a düh és néz rám

sűrű hajlongások közepette

a hajvágót visszaadom Lucifernek

tán majd megsegítem egyszer az eget is

(a fedélszék, az árnyékszék)

meg sem hallod miről is hallgatok

a fedélszék az árnyékszék

az elveszített tekintet

tekintet nélkül veszteségeinkre

nyugalomra volna szükségünk

mondod

a fedélszék az árnyékszék

anyaga többnyire fenyőfa

acél illetve ritkán vasbeton

de álarc még sokkal ritkábban

készül vasbetonból

többek között erről is hallgatok

(önfeledt)

táncol az önfeledt madelaine sütemény

a macska nem tudja megmondani

jelen van-e a fejekben

a kézfejekben a remegés

elmegy és visszatér

visszamegy és eltér

elszalad a macska és az idő

de 60 év

vajon hány tánc

hány koszorú

hány macska

megy el és visszatér

60 év vajon hány

önfeledt madelaine sütemény?