A minap egy barátomnak igyekeztem felvázolni, szigorúan humánetológiai keretek között, a javak elosztási módjának kulturális evolúcióját. Az ősi közösségek csak akkor lehettek életképesek, ha a javakat egyenlően osztották el. A ma is létező ilyen csoportok életéről tudjuk, hogy a négy-öt családot magábanfoglaló, 100-150 fős (nagyrészük gyermek) közösségekben a gyűjtögetéssel szerzett termékeket mindig az élelmet megszerző egyén illetve közvetlen családja birtokolta. A vadászatnál viszont szigorú elosztási rendszerek érvényesültek. A hús a legértékesebb táplálék, és minden családnak azonos mértékben illő részesedni a sikeres vadász zsákmányából. Ezért választott „osztó” porciózta a húst és azok a családok is kaptak, akiknél esetleg éppen nem volt, akár hosszabb ideje sikeres vadász. Az ember szűkebb környezetében tehát megoldja az elosztást komplikációk nélkül. Amint sokasodtunk, kialakultak a nagyobb létszámú törzsek, törzsek közötti kapcsolatok, és a javak elosztásának szabályozását a kultúra vette át. Szabályok, törvények születtek, hierarchia alakult ki és megjelent az egyenlőtlen elosztás. Ennek alapja a tulajdon kulturális koncepciója, amely az elosztás során az egyént kivonja a közösségből és különleges jogokkal ruházza fel. Egyesek nem a közösség érdekei alapján részesednek a megtermelt javakból, többet kapnak. A mai világban jól mutatja ezt, hogy a populáció egy százalékának birtokában van a globális tulajdon nagyobbik része, közel negyven százaléka. A közgazdászok aránylag jól ismerik a különböző kulturálisan szabályozott egyéni, vállalati, állami tulajdonformákat. Humánetológiai szempontból, meglehetősen leegyszerűsítve a modellt, az emberiség egésze elképesztő termelő technológiát működtet és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a termelés sebessége folyamatosan növekedjen. Az elosztás viszont nincsen tisztességesen szabályozva. A termelési folyamat irányító pozícióiban, vagy különböző kulturális szabályok alapján aktív, értéket termelő tulajdonnal rendelkezők aránytalanul és indokolhatatlanul nagyobb arányban részesülnek a javakból, mint mások. Ebben a kérdésben a leglényegesebb a fogyasztás, mert maga a tulajdon számos szabályozó funkciót tölthet be, most csak a a termelési folyamat végső láncszemét. a konkrét fogyasztást vizsgáljuk. A fogyasztás során a termék elfogy, elromlik, nem kerülhet vissza a termelésbe, de fenntartja a fogyasztók életét, lehetővé teszi, hogy szaporodjanak. Azokat a tulajdonformákat, amelyek részesei vagy később részesei lehetnek a termelésnek, nem tekintjük elfogyasztottnak
Érdekes módon megjelentek az elosztási folyamatokat megcsapoló, értéket nem termelő, de a fogyasztásban mégis részesülő emberek is. A rablás, lopás, korrupció, hogy csak a szélsőségeket említsen, olyan fogyasztást tesz lehetővé, amely nem illeszkedik a kulturálisan elfogadott elosztási struktúrákhoz, mégis egyre gyakoribb. A társadalom fejlődésével rohamosan növekszik a bürokrácia, amelynek egy része a szükséges termelési folyamathoz, de tudjuk, hogy hatalmi szempontok alapján könnyen túlburjánzik. Ez is az elosztás egyfajta megcsapolása, csak enyhébb a megítélése, mint például a lopásnak. A felesleges katonai szervezetek, például nemcsak fogyasztanak, hanem ildomtalan gépesítési igényükkel termelési kapacitásokat kötnek le csak azért, hogy egyre újabb és egyre drágább gyilkoló gépeket állítsanak elő. Szerencsére nagyrészük még használat előtt elavul. De idesorolhatjuk a drága repülőgépekkel operáló felturbózott globális turizmust is, amely néhány kiemelt lokalitás megtekintésére sarkallja a résztvevőket, akik valószínűleg a saját környéküket viszont egyáltalán nem ismerik. Számtalan hasonló esetet sorolhatnánk fel.
Amióta az ember képes a közvetlen fogyasztásánál többet termelni a felesleget képtelen fantáziákra fordítja. Ilyenek voltak a piramisok, a katedrálisok, ilyenek ma a kétezer méter magas felhőkarcolók, a négyezer méter magas hegyeken futó gyorsvasutak és az olcsó repülőjáratok is. Mindeközben a közvetlen fogyasztás tisztességes ellátása, az elosztás értelmes szabályozása fel se merül. Fantáziánk kiszolgálása tönkreteszi a bolygót.
Csányi Vilmos
