07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Érdektelen értelmiségiek
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK

Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához.

Tavalyi dramedy-je szegről-végről ismét a hétköznapokba szüremlő művészet témáját járja körbe, a különbség legfeljebb annyi, hogy a Kettős életek figurái azzal szembesülnek, hogyan befolyásolja életüket kulturális hovatartozásuk és azzal párban magánéletük. Assayas láthatóan vért izzad, hogy valami érvényeset fogalmazzon meg rohanó korunkról, helyesebben a digitális világ révén újjáalakult tartalomfogyasztási szokásainkról, egyszerűen képtelen bármit is kezdeni a felmerülő irodalmi vagy mozis problémafelvetésekkel. Hovatovább, a Kettős életek hősei hihetetlenül reflektálatlanok, úgy dobálóznak művészfilmek (Úrvacsora, A fehér szalag) címeivel vagy gyúrják bele azokat a tömegkultúráról szóló végeláthatatlan diskurzusaikba, hogy épp a legfontosabbról feledkeznek el. Az eBook, az internet, a Facebook, a snapchat, a Twitter, sőt, általában a közösségi média véletlenül sem forradalmi újdonság, melyről revelációszámba menő bölcsészsuskust kell folytatni, hanem olyan vívmányok, amelyek 2019-re bárki számára hozzáférhetőek öreg professzortól okostelefont ragadó szürke háziasszonyon át banlieue-i vegyesboltosig.

 

 

E premisszával rendkívül bonyolult ráhangolódni a Kettős életekre. Míves filozófiai gondolatsoraival ugyan még kiránthatná magát a gödörből, erre viszont ugyanúgy nem képes. Totálisan érdektelen, személyiség nélküli értelmiségi kirakatbábukat nézünk 2 és fél órának ható, de egyébként alig több mint 100 percen át, relációjuk a legócskább szappanoperák vagy melodrámák fésületlenségét idézi. Alain, a könyvkiadó Laure-ral, a digitális részleg vezetőjével csalja feleségét, a népszerű rendőrszéria sztárjaként ismert Selenát, aki a férjúr által visszautasított küszködő író, Léonard karjaiban lel vigaszt, miután a tollnokot hasztalanul nógatja emancipált neje, Valérie. Zajlik a hatáshalmozás és a tartalmi dúsítás, ám már a leírásból is kitűnik, e szituáció napjainkban maximum a békebeli családi teleregényeknek (Dallas, Gazdagok és szépek) vagy a nevesincs dél-amerikai telenovelláknak nyújthat szellemi muníciót. A karakterek csupán üres beszélő fejek maradnak, akik igazi átélés nélkül harsogják a hol mozit, irodalmat, színházat érintő információhegyeiket, száraz tényközlésük pedig igazi svung híján nem lebbenti le arról a fátylat, hogyan tipor lelket a megcsalás, miképp rombol önbizalmat a kiadói visszautasítás vagy miféle kétbalkezesség tudja hátráltatni a nagy szerelmet. Assayas egy percig sem jön rá (vagy csak jobb neki hátradőlni egy fotelben, és arra kérni a Halhatatlan szeretők-operatőr Yorick Le Suax-t, izzítsa a kamerát és valami majd rögzül a celluloidon), figurái érzelmeihez banálisnak ható, de valójában rendkívül sorsfordító rezdüléseken át vezetne az út, ehelyett mindenki egy gyors beszédre, néha iróniára programozott masina.

 

 

A Kettős életek gyakorlatban arról próbál szólni, hogy a digitális forradalom óhatatlanul a papíralapú bölcselkedés felülírását eredményezi, vagyis jelszava a Változás, mely elkerülhetetlen tényező a karaktereket is durván átalakítja hűtlenség, üzleti bajvívások, baráti hacacárék, összeborulások és elszakadások révén (gyaníthatóan innen jön az eredeti francia és az ugyancsak megváltozott szerepekre kacsintó magyar cím is). Felvetése azonban csak a szkriptoldalakon tűnhetett ígéretesnek, Assayas ugyanis üvöltő klisékkel, rengetegszer látott szerelmi vagy házastársi csavarokkal tölti meg az irritálóan párbeszédközpontú cselekményt, melyből nem szerzünk tudomást Guillaume Canet vagy Juliette Binoche zsenijéről. A humántartalékokon túl beszélhetne a film a médiumok kölcsönhatásáról, lévén a félrelépéseket eltérő foglalkozások mellett olyan szereplők követik el, akik a könyv, a film és az informatika mellett teszik le a voksukat – de ahogy ez folyamatosan történik, a direktor pusztán mutatóban utal a téma érdekességére, amint felvillan a kifejtés lehetősége, gyorsan tovább is oldalog a következő jelentéktelen szócsépléshez.

Sekélyessége a fináléra lesz nagyon bántó: a leggiccsesebb romantikus turbékolásokat vagy trehány napi szériákat idéző tengerparti helyszínen összegyűlik a szereplők bizonyos hányada, természetesen újra a nagy burzsoá semmiről beszélgetve, ahol a Kettős életek nyíltan deklarálja, mennyire hiányzik bármi érdemleges a tarsolyából. Frusztráló töredékek zúdulnak ránk ostoba Juliette Binoche-metapoénnal, vacsorával, italozással, de a kegyelemdöfést a parton andalgó párocska arcpirítóan közhelyes vallomása viszi be – Olivier Assayastól mindez egy rossz vicc, a végefőcím pergésekor csupán az járhat a szemlélő fejében, mégis, mire gondolhatott az író-rendező e történet látványos darabokra hullásakor. Nincs mit szépíteni: a Kettős életek tátongóan üres, semmi pluszt vagy akár csupán egy kis figyelemmorzsát nem adó nyárspolgári tragikomédia – vélhetően még a játékidő elején szóba hozott Halálos iramban-franchise aktuális, síkostoba rombolásódája is jobban stimulálhatja a nézősereget Assayas fabatkát sem érő auteur-ömlengésénél.

Szabó Ádám

 

 

 

Doubles vies, 2018

Rendező: Olivier Assayas

Szereplők: Guillaume Canet, Juliette Binoche, Vincent Macaigne, Christa Theret, Nora Hamzawi

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő