05.22.
| Táncold körbe Magyarországot online! >>>
06.18.
| Világszerte elérhető lesz a Müpa Wagner-fesztiválja >>>
05.14.
| Ezen a héten a Hóhérokat adja a Miskolci Nemzeti Színház! >>>
05.15.
| Új MADOKE-akció >>>
05.08.
| Vírushelyzet vs. szerzői jog >>>
06.12.
| A Quasimodo költőverseny fesztivállá növi ki magát. >>>
05.11.
| 25 éves a Söndörgő >>>
05.07.
| Online közvetítik a Prágai Tavasz fesztivált >>>
05.04.
| OSZK – Trianon 100 – Történelmünk tragikus sorsú művészeti alkotásai >>>
04.28.
| Alternatív valóság közösségi filmezéssel >>>
NAPI TANDORI

05.22.
| Online tárlaton láthatók a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé alkotásai >>>
05.21.
| Könyvtárak az álhírek ellen a koronavírus-járvány idején is >>>
05.18.
| Elindult a Cinego >>>
05.13.
| Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesText >>>
05.12.
| Nádasy Erika kapta idén a Déryné díjat! >>>
05.05.
| Elstartolt az 1749.hu >>>
05.04.
| Értéket ment és munkahelyeket teremt a Népi Építészeti Program >>>
04.28.
| Zene otthonmaradáshoz – Lounge remix album a Kerekes Bandtől >>>
04.24.
| Dalközpontú urbánus album Subicz Gábortól és zenekarától >>>
04.22.
| Nádasdy Ádám Aegon-díjas >>>

Aczél Géza, Samuel Martin Eno Belinga, Gömöri György, Julesz János, Rékai Anett, Vajsenbek Péter versei

Bene Zoltán, Kovács Katalin, Nyerges Gábor Ádám prózája

Bartha-Kovács Katalin, Éles Árpád, Nagy Fruzsina tanulmánya

Bakonyi István, Baráth Tibor, Kabdebó Lóránt, Lukács Barbara, Sántha József, Széchenyi Ágnes kritikája

>>>

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>

Érdektelen értelmiségiek
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK

Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához.

Tavalyi dramedy-je szegről-végről ismét a hétköznapokba szüremlő művészet témáját járja körbe, a különbség legfeljebb annyi, hogy a Kettős életek figurái azzal szembesülnek, hogyan befolyásolja életüket kulturális hovatartozásuk és azzal párban magánéletük. Assayas láthatóan vért izzad, hogy valami érvényeset fogalmazzon meg rohanó korunkról, helyesebben a digitális világ révén újjáalakult tartalomfogyasztási szokásainkról, egyszerűen képtelen bármit is kezdeni a felmerülő irodalmi vagy mozis problémafelvetésekkel. Hovatovább, a Kettős életek hősei hihetetlenül reflektálatlanok, úgy dobálóznak művészfilmek (Úrvacsora, A fehér szalag) címeivel vagy gyúrják bele azokat a tömegkultúráról szóló végeláthatatlan diskurzusaikba, hogy épp a legfontosabbról feledkeznek el. Az eBook, az internet, a Facebook, a snapchat, a Twitter, sőt, általában a közösségi média véletlenül sem forradalmi újdonság, melyről revelációszámba menő bölcsészsuskust kell folytatni, hanem olyan vívmányok, amelyek 2019-re bárki számára hozzáférhetőek öreg professzortól okostelefont ragadó szürke háziasszonyon át banlieue-i vegyesboltosig.

 

 

E premisszával rendkívül bonyolult ráhangolódni a Kettős életekre. Míves filozófiai gondolatsoraival ugyan még kiránthatná magát a gödörből, erre viszont ugyanúgy nem képes. Totálisan érdektelen, személyiség nélküli értelmiségi kirakatbábukat nézünk 2 és fél órának ható, de egyébként alig több mint 100 percen át, relációjuk a legócskább szappanoperák vagy melodrámák fésületlenségét idézi. Alain, a könyvkiadó Laure-ral, a digitális részleg vezetőjével csalja feleségét, a népszerű rendőrszéria sztárjaként ismert Selenát, aki a férjúr által visszautasított küszködő író, Léonard karjaiban lel vigaszt, miután a tollnokot hasztalanul nógatja emancipált neje, Valérie. Zajlik a hatáshalmozás és a tartalmi dúsítás, ám már a leírásból is kitűnik, e szituáció napjainkban maximum a békebeli családi teleregényeknek (Dallas, Gazdagok és szépek) vagy a nevesincs dél-amerikai telenovelláknak nyújthat szellemi muníciót. A karakterek csupán üres beszélő fejek maradnak, akik igazi átélés nélkül harsogják a hol mozit, irodalmat, színházat érintő információhegyeiket, száraz tényközlésük pedig igazi svung híján nem lebbenti le arról a fátylat, hogyan tipor lelket a megcsalás, miképp rombol önbizalmat a kiadói visszautasítás vagy miféle kétbalkezesség tudja hátráltatni a nagy szerelmet. Assayas egy percig sem jön rá (vagy csak jobb neki hátradőlni egy fotelben, és arra kérni a Halhatatlan szeretők-operatőr Yorick Le Suax-t, izzítsa a kamerát és valami majd rögzül a celluloidon), figurái érzelmeihez banálisnak ható, de valójában rendkívül sorsfordító rezdüléseken át vezetne az út, ehelyett mindenki egy gyors beszédre, néha iróniára programozott masina.

 

 

A Kettős életek gyakorlatban arról próbál szólni, hogy a digitális forradalom óhatatlanul a papíralapú bölcselkedés felülírását eredményezi, vagyis jelszava a Változás, mely elkerülhetetlen tényező a karaktereket is durván átalakítja hűtlenség, üzleti bajvívások, baráti hacacárék, összeborulások és elszakadások révén (gyaníthatóan innen jön az eredeti francia és az ugyancsak megváltozott szerepekre kacsintó magyar cím is). Felvetése azonban csak a szkriptoldalakon tűnhetett ígéretesnek, Assayas ugyanis üvöltő klisékkel, rengetegszer látott szerelmi vagy házastársi csavarokkal tölti meg az irritálóan párbeszédközpontú cselekményt, melyből nem szerzünk tudomást Guillaume Canet vagy Juliette Binoche zsenijéről. A humántartalékokon túl beszélhetne a film a médiumok kölcsönhatásáról, lévén a félrelépéseket eltérő foglalkozások mellett olyan szereplők követik el, akik a könyv, a film és az informatika mellett teszik le a voksukat – de ahogy ez folyamatosan történik, a direktor pusztán mutatóban utal a téma érdekességére, amint felvillan a kifejtés lehetősége, gyorsan tovább is oldalog a következő jelentéktelen szócsépléshez.

Sekélyessége a fináléra lesz nagyon bántó: a leggiccsesebb romantikus turbékolásokat vagy trehány napi szériákat idéző tengerparti helyszínen összegyűlik a szereplők bizonyos hányada, természetesen újra a nagy burzsoá semmiről beszélgetve, ahol a Kettős életek nyíltan deklarálja, mennyire hiányzik bármi érdemleges a tarsolyából. Frusztráló töredékek zúdulnak ránk ostoba Juliette Binoche-metapoénnal, vacsorával, italozással, de a kegyelemdöfést a parton andalgó párocska arcpirítóan közhelyes vallomása viszi be – Olivier Assayastól mindez egy rossz vicc, a végefőcím pergésekor csupán az járhat a szemlélő fejében, mégis, mire gondolhatott az író-rendező e történet látványos darabokra hullásakor. Nincs mit szépíteni: a Kettős életek tátongóan üres, semmi pluszt vagy akár csupán egy kis figyelemmorzsát nem adó nyárspolgári tragikomédia – vélhetően még a játékidő elején szóba hozott Halálos iramban-franchise aktuális, síkostoba rombolásódája is jobban stimulálhatja a nézősereget Assayas fabatkát sem érő auteur-ömlengésénél.

Szabó Ádám

 

 

 

Doubles vies, 2018

Rendező: Olivier Assayas

Szereplők: Guillaume Canet, Juliette Binoche, Vincent Macaigne, Christa Theret, Nora Hamzawi

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2020.05.25 - tiszatáj

AZ ELSŐ ÁRULÓ

Radikális baloldaliként indult, Pasolini barátjaként tartották számon az idén 81 éves Marco Bellocchiót, jóllehet tavalyi maffiadrámája végképp nem bír semmilyen újító, pláne felforgató szándékkal: Az első áruló olykor csúnya kilengésekkel, de összességében biztos kézzel felépített biopic, amelynek esélye sincs, sőt, talán soha nem is akart a legnagyobbak közé emelkedni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOZÓKY FELÍCIA AKA I AM SOYUZZAL
Az I Am Soyuzt hallgatva úgy érzed magad, mintha belekerültél volna egy álomba, ahol minden megtörténhet. Bozóky Felícia különböző emberi érzelmekkel apellál és közelebb hozza, érthetőbbé teszi őket számunkra. A jelenleg is orvosként praktizáló, sürgősségi osztályon dolgozó singer-songwriter mesél nekünk… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

Hegedűművész, énekesnő, zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki a komolyzenét tartja anyanyelvének, miközben improvizálva keveri a különböző stílusokat és műfajokat. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán diplomázó alkotótól azt is megkérdeztük, mit csinál, amikor nem a zenél? – ÚJSZÁSZI ILONA INTERJÚJA

>>>
2020.05.23 - tiszatáj

GERGELY ÁGNES: A SZOMJÚSÁG ÁRA. KÉT REGÉNY
Gergely Ágnes lírája, tárcái, memoárja és regényei szorosan összetartoznak, írásainak mélyrétegeiben beforratlan, újra meg újra feltépett sebek sejlenek fel. Regényei szereplőinek az életét egyéni és kollektív traumák, a személyiséget eltörölni próbáló hatalmi rendszerek alakítják. „Mi is megtapasztaltuk a már elfelejtett szavak – mint éhség, szomjúság és hazátlanság – elemi jelentését” – írja Pilinszky János. Gergely Ágnes azt tárja elénk, mi lett ennek a gyötrelmesen megtapasztalt, majd elfelejteni próbált elemi szomjúságnak az ára… – POLGÁR ANIKÓ KRITIKÁJA

>>>
2020.05.18 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNESSEL BENCSIK ORSOLYA BESZÉLGET
Vannak írók, akik a különböző műfajok és műnemek között az átfedéseket keresik, abból építkeznek, és olyan írók is, akikre azt szoktuk mondani, hogy „folyton ugyanazt a szöveget írják”. Én azt hiszem, hogy egyik sem vagyok, és az, hogy különböző műfajokban is dolgozom, éppen amiatt van, hogy a különbözőségük érdekel. Egyébként azt szoktam mondani, mert ez tényleg így van, hogy engem az irodalom egésze izgat. Már kamasz koromban is volt bennem egy ilyen éhség, hogy kipróbáljam a verset, a prózát, az esszét, a levelet, a naplót, a műfordítást, a kritikát és mindent, ami csak az irodalom része […]

>>>
2020.05.17 - tiszatáj

„Villányi László korokat, érzéslehetőségeket, letöréseket, vígságokat, pontos képeket és képzelgéseket ad, ámulatos a változatossága… Egyre olvasom, egyre jobban csodálom. Villányi a mindenkori élvonalak egyik írója, érzelmi felhangjai-lényege révén nem is olyan bő – másképp, persze, tágas – társaságban.” – írta Tandori Dezső… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

>>>
2020.05.16 - tiszatáj

CAPONE
5 év karrierpokol után új filmmel jelentkezett Az erő krónikájával hirtelen felkapottá, majd gyorsan kegyvesztetté vált Josh Trank. Szerzői kommentárokkal dúsított anti-gengsztermozijában végig ott lüktet fiaskójának összes zöngéje: drogmámoros, alkoholgőzben pácolt, kreatív nézeteltérésekkel, végül idegösszeomlással dúsított rendezőpályáját a szesztilalom legismertebb gengszterének hattyúdalával állítja párhuzamba… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.05.13 - tiszatáj

RESET – AZ IRODALOM MOST IS ÖSSZEKÖT Mi történik akkor, ha megnyomjuk a reset gombot és a rendszer leáll, újraindul? Mi történik a társadalommal, a mindennapokkal, a kapcsolatokkal, a világ megszokott működésével? Az idén, második alkalommal szeptemberre tervezett PesText Nemzetközi […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő