Tiszatájonline | 2019. augusztus 4.

Ivo Dimcsev vitte a prímet

TELT HÁZAS ŐSBEMUTATÓVAL INDULT A 29. THEALTER
Bár a nők és a női témák kerültek a 29. THEALTER Fesztivál fókuszába, a nyitó napon, péntek este Gábor Sára Kutyaportéka című darabjának telt házas ősbemutatója után a bolgár Ivo Dimcsev vitte a prímet a kisszínházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

TELT HÁZAS ŐSBEMUTATÓVAL INDULT A 29. THEALTER

Bár a nők és a női témák kerültek a 29. THEALTER Fesztivál fókuszába, a nyitó napon, péntek este Gábor Sára Kutyaportéka című darabjának telt házas ősbemutatója után a bolgár Ivo Dimcsev vitte a prímet a kisszínházban.

Balog József, a THEALTER művészeti vezetője és a programsorozatot rendező MASZK egyesület elnöke a Régi Zsinagóga kertjében a pénteki megnyitón arról beszélt, a 29 éves fesztivál bűvös korszakába lépett: 29 ezer évvel ezelőtt ugyanis még unikornisok szaladgáltak Szibériában, Elton John pedig immár 29 éve nem iszik alkoholt. A 29 négyzetgyöke 5,38…, egészen pontosan egy 16 jegyű szám, négyzete pedig 841 – a többi részletet majd megbeszélik a nyolcszáznegyvenegyedik fesztiválon…

Telt házas ősbemutatóval indult a fesztivál a Régi Zsinagógában: Gábor Sára Kutyaportéka című darabja egy fiktív kelet-magyarországi kisvárosban, Büdöskúton játszódik, ahol Elemérnek – akit cimborái csak Tökinek szólítanak – és családjának az jelenti a felemelkedést, hogy a cigánysorról egy olcsó ház megvásárlásával bekerülnek a városba. Csakhogy a házról azt mondják: boszorkányház, rontás van rajta. Ezt látszik igazolni az is, hogy a költözés után Elemérék sorsa is rosszra fordul. Négyéves kislányuk, Rozika az epilepsziás rohamok után az orvos szerint örökké egy hároméves szintjén marad. Gábor Sára etnodrámája szinte szociografikus hitelességgel villantja fel az elképzelt Büdöskút jellegzetes figuráit.

Barcsai Bálint minimalizmusra törekvő rendezésében ketten is több szerepet játszanak. Fridit, a születésnapi tortát hitelbe oda nem adó zsidó cukrászt, a számító református lelkészt, a segélyszervezet szenvtelen főnökasszonyát, valamint Editkét, az egészségügyi központ segítőkész munkatársát, de még a Sólyom nevezetű roma népvezért, a megtért uzsorást is Bánfalvi Eszter kelti életre szinte eszköztelenül, rövid megjelenéseiben mégis pontos, hiteles karaktereket teremtve. Martinkovics Máté is hatásosan kiszínezve hozza a figuráit: a cigánygyűlölő szomszédot, a rasszista orvost, az istenkáromló katolikus papot, Halálkát, a drogozó közmunkást.

Szabó Zola Elemér pusztító tehetetlenségét, kiúttalanságát mutatja meg legplasztikusabban, míg Harta Petra a feleség szerepében szinte az elpusztíthatatlanság, az örök újrakezdés jelképe. A táncos Békési-Szombati Anett lenyűgöző mozgáskultúrával kelti életre az izgő-mozgó Rozikát. Horváth Dániel Dudu egy szál hegedűvel is képes különleges atmoszférát teremteni.

Gábor Sára darabja már-már átveszi a magyar sajtóból szinte eltűnt szociografikus riport műfaját azzal, hogy bár fikció, mégis realista, azt is mondhatnánk naturalista bepillantást nyújt egy zárt közösség mikrovilágába. Dokumentarista hitelességgel felbukkannak egy leszakadó városka legjellemzőbb konfliktushelyzetei, legtipikusabb figurái, az ott élők leggyakoribb megoldási kísérletei. A reménytelenséget csak a nyelvi humor oldja néhol.

A sikeres ősbemutató után Ivo Dimcsev következett a kisszínházban. A bolgár előadóművésznek, énekes-dalszerzőnek 2005-ös emlékezetes bemutatkozása, a Lili Handel óta Szegeden is kialakult egy nem túl nagy, de annál lelkesebb tábora. A LIVE solo concert címmel meghirdetett estjét egyórásra tervezte, de több mint másfél órán át énekelt egy szál laptoppal és egy kis szintetizátorral a színpadon.

Utánozhatatlan stílusával, közvetlenségévével, elképesztő hangterjedelmével, muzikalitásával és extravaganciájával hamar elbűvölte a közönséget. A végére szinte interaktív show-vá váló koncert azzal zárult, hogy a leglelkesebb nézők sorban álltak, hogy felléphessenek a kisszínház színpadára, ahol Ivo Dimcsev minden rajongójával örömmel készített egy (vagy akár több) szelfit.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói