Tiszatájonline | 2019. szeptember 6.

„szorong a lilás ég”

FISZ-TÁBOR 2019
A „Visegrád-zsizseg rád” rímpár helyére már a tavalyi FISZ-táborban elindult egy új válaszrím keresése, mely a „Szokolya, Királyrét”-re felelhet majd. Királyrét, Szokolya immár másodszor szolgált a Fiatal Írók Szövetsége által szervezett nyári alkotótábor helyszínéül, így a rím megalkotásának feladata idén is felmerült. A címben idézett sor volt végül az, melyet a felolvasások között Korpa Tamás és Urbán Bálint biztatására mindnyájan ismételtünk és amely Horváth Benji  Kolozsvárról küldött I miss the FISZ című szövegének része… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

FISZ-TÁBOR 2019

A „Visegrád-zsizseg rád” rímpár helyére már a tavalyi FISZ-táborban elindult egy új válaszrím keresése, mely a „Szokolya, Királyrét”-re felelhet majd. Királyrét, Szokolya immár másodszor szolgált a Fiatal Írók Szövetsége által szervezett nyári alkotótábor helyszínéül, így a rím megalkotásának feladata idén is felmerült. A címben idézett sor volt végül az, melyet a felolvasások között Korpa Tamás és Urbán Bálint bíztatására mindnyájan ismételtünk és amely Horváth Benji  Kolozsvárról küldött I miss the FISZ című szövegének része. De mindez már a tábor negyedik napján történt és csakis úgy kerülhetett rá sor, hogy ezt megelőzően három igazán tartalmas napot töltöttünk együtt.

A közös munka már szerdán megkezdődött, mondhatni már útközben: akik az erdei kisvasúttal utaztak a helyszínre, azok Kovács András Ferenc és Térey János verseit kapták útravalóul. Érkezésünk után a csapat hamar belakta a teret, a műhelyek szétszóródtak, elfoglalták helyüket a fák alatt, asztaloknál, földön ülve, medence mellett, árnyékban és napsütésben egyaránt. Akik verssel érkeztek, Nádasdy Ádám és Lövétei Lázár László köré csoportosultak, akik pedig prózát hoztak magukkal, három műhelyre oszlottak, melyeket Schein Gábor, Selyem Zsuzsa és Szilasi László vezettek. A kritikaírás hogyanjaiba Károlyi Csaba műhelyében lehetett belekóstolni, a műfordítás mikéntjeiről pedig Horváth Viktor beszélt a műhelyen résztvevőknek. Szombatig váltották egymást a könnyed hangulatban, ugyanakkor komoly lelkesedéssel eltöltött, eredményes  műhelymunkák, az izgalmas beszélgetések, könyvbemutatók, nevetéssel, ismerkedéssel töltött ebéd előtti félórák, esti kacag(tat)ások, és a még estibb szórakozás, melyet koncertek tettek hangulatosabbá. Irodalmi beszélgetések során hallhattuk Balla Zsófiát, Bereményi Gézát, Csányi Vilmost és Háy Jánost is, ugyanakkor a négy napos tábor alatt a FISZ tagjai is sorra beszéltek nekünk az irodalmi intézményrendszer működéséről, a kulturális programszervezés praktikáiról és arról is, hogyan érdemes közeledeni az irodalomhoz, az irodalmi élethez, hogy valóban beléphessünk oda. A csütörtöki FISZ-moziesten Bereményi Géza Eldorádó című filmjét vetítették, melyet szintén egy beszélgetés előzött meg az alkotóval. Mindezen beszélgetések során érdekes darabkákat és egész történeteketis kaphattunk az említett írók aktuális és régebbi munkáiból, alkotói tevékenységükből, szokásaikból, meghatározó élményeikből. Megtudtuk, hogy Bereményi Géza hobbija valójában a kényelmes hátonfekvés, mert vele akkor történik a legtöbb dolog, akkor történik az a valami is, amelyet egyszerűen talán ihletnek neveznénk, de az is lehet, ez a valami több annál és szépen utána kell úszni, ő legalábbis úgy szokta. Balla Zsófia elárulta, szerinte az írás olyan, mintha az ember mozgó célpontra lőne, majd olvasott és fejből is mondott nekünk saját verseket, gyerekkori emlékeket idézett fel, hegedűvizsgához kapcsolódó gyöngyvirágillatot, műtétet, a ’70-es évek Romániájának traumatizált közegét, pályakezdő munkáival együtt. Háy János hosszan mesélt önvizsgálatról, írásról, a műalkotás megközelítéséről, majd mindezek kapcsolódásáról, Csányi Vilmos pedig mondhatni megfelelő arányban beszélt nekünk izgalmasan kutyákról és irodalomról, s hogy e kettő hogyan fedi egymást életében, tudományos és alkotói munkájában.

Volt láblógatás a medencébe, akár úszás is egy-egy műhely előtt, tollasozás és kétféle lecsó péntek este a Péterfy-házaspár közreműködésével. Valahogyan kívül estünk időn és téren és nem csupán azért, mert az idilli helyszínen nem volt térerő, hanem talán mert a természetközelség valahogy felkarolta az irodalmat, más időt mértünk és más tempóban működtünk. Ötleteltünk, vitáztunk, figyeltünk és hallgattunk, ezalatt vigyáztunk és zöldek voltunk, táncoltunk is, esetleg hanyatt vágódtunk, ahogyan Bereményi tenné, tovább ötleteltünk, kerestük a minket megszólító mozgó célpontokat és írtunk. Mindebből pedig  negyedik este nyújtottunk egymásnak kóstolót, egy-egy fröccs mellett – melyet a FISZ-büfé szolgáltatott –  s bár az elmúlt évek szövegpokla talán valóban pokolian hosszú volt, idén e tekintetben lehet, sikerült megkerülni az ördögöt. Azt pedig, hogy jövőre milyen rím marad végül Királyrét mellett, még nem tudni, de addig is hadd szorongjon a lilás ég.

Ferencz Hedvig