11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

Art Capital – Régi és új álmok
2019.08.06 - tiszatáj

 

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

Art Capital

2019. 05. 25 – 2019. 09. 01.

Szentendre

 

Abafáy-Deák Csillag: Kézműves álomgyár

Az Art Capital hívószava 2016-ban, az ún. nulladik eseményen az idő volt, majd 2017-ben az időből a térbe léptünk, vándoroltunk, az otthon és otthontalanság között. Tavaly sem volt nyugtunk, az Édenkert nyomában indultunk, talán meg is találtuk, hogy aztán újra elveszítsük. Kerestük saját kertünket, égen és földön, vízen és szárazföldön, kerestük helyünket a természetben, az összhangot önmagunkkal, a világgal. Az idei Art Capital, ami Közép-Kelet-Európa legnagyobb képzőművészeti fesztiváljává nőtte ki magát, újból összművészeti élményeket nem csak ígér, de be is váltja azt a Régi és új álmok hívószóval.

Szellemes ajándék lapult a beharangozó sajtótájékoztatón átadott, a program vázlatát tartalmazó mappában. Füldugó és alvómaszk, ami biztosítja a beszűrődő, zavaró fények és hangok nélküli alvást. Nem ezekkel mentünk a megnyitóra, legfennebb a kiállítások bejárása előtti éjszaka arra használhattuk, hogy kialudva, frissen érkezzünk a nem kis strapával járó, 19 kiállítást, külső helyszíneket, installációkat, filmeket, színházi előadást (Az ember tragédiáját teljes, eredeti változatában) magába foglaló eseménysorozatra.

Írásom címében a kissé lejáratott kézműves divatszó nem elég találó, nem tükrözi az Art Capital nemzetközi színvonalát, de ha a megtekintést a Bizottság-liget-ben kezdjük, akkor Hugyacsek Balázs Fa-fűrész című nyertes installációját akár megvalósult kézműves álomként is értelmezhetnénk. A szürreális, hatalmas, fából készített fűrész rémálomként is hat, felénk vicsorítja hatalmas fogait, vas fogantyúja élethűvé teszi a pszeudo-fűrészt. Nem tudjuk megközelíteni a fa törzsét, a fűrész védi, öleli körbe, vagyis a fa maga válik fűrésszé. Stockholm-szindróma, az áldozat azonosul a támadójával? A művész mindent az ellenkezőjébe, abszurdba fordítva hívja fel a figyelmet arra, ne romboljuk a természetet, mert az bosszút fog állni rajtunk, saját életterünket tesszük lakhatatlanná, a szó szoros értelmében magunk alatt vágjuk el a fákat. Az idei public art pályázat másik nyertese Gwizdala Dáriusz Circulator című retro újságosbódéja első látásra nem ennyire látványos. Amikor üzemben van, mint működő újságosstand, folyamatosan feltöltik művészek által kézzel rajzolt nyomtatott, sajtóra reflektáló kiadványokkal. Felhívják a figyelmet az eltűnő kézi munka és nyomtatott sajtótermékekre, fiktív és valós híreket feldolgozva, gondolom, a fake-news, álhírek elterjedésére is utalva. Az már csak álom, hogy újságosbódékból szerezzük be napi olvasmányainkat?

Innen már csak néhány lépés a Ferenczy Múzeum, ahol messziről ránk köszön a homlokzat hatalmas plakátja, Hantai Simon művével csalogatva be a látogatókat a Magyar szürrealizmus című nagyszabású kiállításra, ami a fesztivál kiemelkedő eseménye. Nem kronológiát követ a kurátor, de összefüggéseket keresve izgalmas összképet mutat a látogatónak. A termek témamegjelölése vezérfonalat kínál (Hunok Párizsban, A küzdés maga, A vágy titokzatos tárgya, Születés, halál, Világok vannak belül, Psziché-álom és víziók, Ecce homo). Hasznos, jól szemléltető kronológiát kapunk A kiállításon szereplő képzőművészek párizsi időszakai című pannón. Lélek-folyosón juthatunk be (fel) a kiállítótérbe, a falakon klasszikus alkotások reprója teremt különös hangulatot, mintha egy szentélyben járnánk. Az egyik falmélyedésből André Breton életnagyságú alakja lép elénk, filmvászonná válik a fal, pörög a film és hozzánk beszél a szürrealizmus nagy alakja. Az egyéni teljesítmények kimagaslanak a magyar művészettörténeten belül, de épp kivételességük (határátlépésük) sosem vált képzőművészeti hagyománnyá, mások által is járható úttá. A bemutatott művek így együtt sosem voltak láthatók. A magyar szürrealizmus hazánkon kívül folytatódott (Párizs), többnyire elzártan a hazai művészeti élettől.

Az Art Capital összművészeti szeánsz is. Irodalmi-művészeti peepshowt is látunk, méghozzá az utcán. Az egyszemélyes kabinokban, pénzérmét sem kell bedobnunk, a különböző helyszíneken felállított videofülkékben tizenkét irodalmi álommal ismerkedhetünk meg, magyar színészek a magyar és világirodalom egy-egy híres álmát adják elő 7-8 perces filmen. Pl. Jane Eyre álmát Kerekes Vica, az Állatfarm Őrnagyának álmát Fodor Tamás, Tatjana álmát Móga Piroska vagy a Krúdy Gyula által megörökített Rózsa Sándor álmát Nagy Ervin tolmácsolja. Néhány perc magány és csend, elmélyedéssel, a másikra való figyeléssel.

A Művészetmalomban is szürreális világot látunk. Nagy Kriszta x-T Csipke Rózsika halott című, első látásra a giccs határát súroló nagyszabású apokaliptikus installációja a pszeudo-álom parafrázisa, mivel megszünteti ugyan az álmot, de nyitva hagyja a kérdést, vajon Csipke Rózsika álmodja-e saját halálát, a hiába való várakozást? A Grimm mese parafrázisa akár az eredeti, horrorisztikusabb történetre is utalhat, mely változat nem gyerekek számára íródott, ezt a hangot idézi fel Nagy Kriszta x-T is. Az eredeti változatban nem egyszerű csókról volt szó, a király meglátja Csipkerózsika kastélyát, bekopog az ajtón és mikor nem érkezik válasz, felmászik a toronyba, bemászik az ablakon, megtalálja a hercegnőt, szólongatja, de mivel az eszméletlen, nem válaszol. A lányt megerőszakolja, majd elmegy. Csipkerózsikának ikrei születnek a királytól, álmában! Egyik gyereke kiszívja a mérget anyja ujjából, ekkor ébred fel. A király visszajön, bevallja a tettét, és egymásba szeretnek. Amikor a király felesége rájön, hogy férje és Csipkerózsika egymásba szerettek, tervezi, hogy megöleti, megfőzeti, majd megeteti az ikreket a saját apjukkal, Csipkerózsikát pedig elégeti. A gonosz terv nem sikerül. A horror az installációban is megjelenik, nem egy herceg kap szerepet a történetben, de egyikük sem szerencsés, csontvázukat látjuk a falakon, akárcsak a sírban Csipke Rózsikáét. Nincs felébredés, feltámadás (?), már nincs hús rajta, nincs hova beszúrni, vagy ahonnan kihúzni a mérgezett tüskét. Hatalmas mennyiségű műrózsa szövi be az egész installációt, egyiknek sincs tüskéje, inkább ízlésünket szúrja. Aki nagyon is virulens, bár csak virtuálisan, az maga a művész, szintén rózsazuhatag közepette. Életnagyságú monitoron énekel, de nem siratóéneket, ez is csak egy álom. A hiábavaló várakozás illúziójával számol le. Műanyag rózsái a felejtés hervadhatatlan virágait szimbolizálják, a könyörtelen szembenézést önmagunkkal, vágyainkkal.

Dimitrij Kawarga olyan világot teremt, amely egyszerre szól az Anyag és test világáról, és az emberi lény Mérgező antropocentrizmus-áról (az ember a világmindenség középpontja és a világ teremtésének végső célja). Nem tudni, hogy egy világégés után vagyunk-e vagy előtte nem sokkal, de úgy érezzük, Kawarga megidézi víziójával a közel jövőt. A kis emberi (angyali) testek az ártatlanságot szimbolizálják, egyben az ember felelősségét is, mert nem csak elszenvedője az apokaliptikus világnak, hanem kiváltója is. Interaktív installációja egy futópad, amire rálépve mozgásba hozunk, szinte láncreakciót váltunk ki környezetünkben, kis szobrocskák, 3D nyomtatott figurák futnak dróton, körforgásban, mintha mi mozgatnánk mindenhatóan a világot.

Csurka Eszter Alpha (Művészetmalom) című kiállítása rokon Kawarga kiállításával, Csurka is felszámolja az emberközpontú világot, teremtményeit mintha nem is emberkéz alkotta volna. Az ébrenlét és az alvás közötti világban járunk, sejtelmes fények, hangok fogadják a látogatókat. Ezúttal nem a vízbe merülünk le, ahol ezek a szobrok készültek, mégis úgy érezzük, alámerülünk egy totálisan ismeretlen, titokzatos világba, a falak csillogó, fémes anyaga, tükröződései akár a csillagos ég, az univerzum végtelenségét is megidézik, miközben alászállunk a mélybe, alphá-ba megyünk le, határ tudatállapotba. Ez nem a menny, de nem is a pokol, hanem az érzékek birodalma.  Csurka Eszter műveinek háttere is mesterséges háló, négyzet, megvilágításával, átláthatóságával a mű organikusságát hangsúlyozza.

De menjünk ki egy pillanatra a szabadba. Nagy Barbara A takaró című helyspecifikus installációja (Vajda Lajos Múzeum) hat ágyból áll. Pszeudo-Prokusztész ágyak lennének? Nem kell levágnunk a lábunkból, hogy lefeküdhessünk oda, mégse használhatjuk. Színes fonalakból álló, hosszabb rövidebb, úgynevezett takarók tartják össze az ágyakat, ahol ez véget ér, ott űr van. A szürreális hatást növelik a kőpárnák, egy-egy felirattal: Élet, Teremtés, Határ, Gondolat, Jel, Kép. Sírkövek is lehetnének Születés és halál helyszínei, hiányokkal. azonban mind a hat ágyat vékony fonal, mondhatnánk, az élet fonala köti össze.

Florin Stefan képi világa ellenkép (Morpheus, Barcsay Múzeum). A görög mitológiában Morpheusz volt az álmok fő alakítója (neve jelentése is az alakító, a formázó). A festményeken emberi testeket látunk, elmosódottan, álomszerűen, mintha egy árnyékvilág figuráit látnánk, akik magányosan, kiszolgáltatottan élik mindennapjaikat, megváltás nélkül. Intimitásuk, függetlenségük csak látszólagos. Vagyis ez a világ sem ad feloldozást az emberi lét abszurditásai, szenvedései alól.

Forgács Péter két projektje (Álom Inventárium és Kölcsönös analízis) teremt kapcsolatot az álom mitológiai és modernkori értelmezése között. Mintha a látogató feküdne a díványon, egyfajta önanalízisben, miközben tudja, hogy valaki figyeli, hallgatja (talán Freud, vagy követői, vagy saját maga). Ez a kettős tudat, kívül és belül állapot, megidézi József Attilát is (…ügyeskedhet, nem fog a macska/ egyszerre kint s bent egeret, Eszmélet). A személyesség, a kitárulkozás émelyítő varázsával szembesülünk. Világunk szereti kiteregetni az emberi lélek intim pillanatait, sőt szennyeseit, de éles tiltakozást vált ki bárkiből, ha kiderül, róla van szó, ő az alany a díványon.

Babos Zsili installációja (Egy madár álma, Ámos Imre-Anna Margit Múzeum) is lecsupaszítja az emberi gesztusokat, vágyakat, de isten szemét beleapplikálja művébe. Kacsalábon forgó világról álmodunk, miként a mesékben. Önmaga fészkét teremtené meg, de osztoznia kell más lakókkal is. Ki ne emlékezne a társbérletek világára, a közös konyhára? És hány ember mit nem adna érte, ha birtokolna egy zegzugot a világban, amely az övé? Egy madár álma számos asszociációt beindít a látogatóban. Akaratlanul is eszembe jut Magritte The Castle of the Pyrenees, 1959 című festménye, a lebegő szikla, rajta egy várral. Magritte szerint ez misztérium, ami Nem jelent semmit, mert a misztérium nem mást jelent, mint az ismeretlent.

Az Art Capital már több mint álom, életérzés és valóság, beépült a művészetszerető közönség nyári programjába. Gyürk Dorottya, alpolgármester szavait idézve: egyre többen akarnak részesei lenni a szabadság érzésének, annak a különös atmoszférának, amely Szentendrét jellemezte és ma is jellemzi.

 

 

Kölüs Lajos: Álomjárás 

Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem.

Álmodunk, titkon, rejtetten, szükségünk van az álmainkra. Bár idővel megtapasztaljuk, hogy a vágyak és az álmok egymással szemben tornyosulnak. Az álmok legkorábbi említése ötezer évvel ezelőttről származik (i. e. 3100), mezopotámiai agyagtáblákon megőrizve. Az ókori görögök és rómaiak úgy vélték, hogy az álmok istenek és elhunytak közvetlen üzenetei, vagy előre vetítenek jövőbeli eseményeket. A Régi és új álmok rendezvénysorozat is üzeneteket, értékeket közvetít, emlékeztet a hagyományra, azok megőrzésére és újjáteremtésére, az emberi és természeti viszonyok változására.

Mellbe vág az első üzenet: Csipke Rózsika halott (Nagy Kriszta x-T, Művészetmalom), vagyis nem álmodik tovább, nem is ébred föl, világunk helyzetét mutatja, mintha az álom világa kimerült volna, se szépet, se csúnyát (valami feszengőt) nem tudunk, nem merünk álmodni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Nagy Kriszta kiállításának címe felidézi bennem Nietzsche híres mondatát: Isten halott. Provokatív mondatával jelezte, hogy az emberiség egy új korszak előtt áll).

Két alkotás véletlen találkozása álomszerű és szürreális érzést kelt bennem: oszlopra helyezett szárnyas angyal (Péter Vladimir Anna Margit-emlékmű), vele szemközt egy madárláb magasodik az ég felé (Babos Zsili Egy madár álma, Ámos Imre-Anna Margit Múzeum), rajta soklukú madárházzal. Lakni kell valahol? Képzelet, szimbólum és valóság kapcsolatát, vízióját láthatjuk. A zöld (organikus) háttér a természet erejét mutatja, az ismeretlent, amely körül veszi az embert, bárhol is éljen, miközben az ember a mesterséges világát maga teremti, hozza létre és rombolja, pusztítja.

Szabó Kristóf alkotásai (Paradise City, Ámos Imre-Anna Margit Múzeum) az ember alkotta tér formáit, tárgyait, épületeit vizsgálja, mintha ez a világ lakatlan lenne, csak a látvány a fontos, a kihalt tér (Polygon tetragon, 2019). Arany napkorong kerül az épületre (Polygon Googolgon, 2019), mint bélyeg elidegenítő hatást kelt bennem, a természet kivonata, eszenciája. Szabó Kristóf Wrong data VI., 2019 már az információs világba vezet bennünket, ahol adattá válunk, számokká, jelekké. Ahol az adathiány, az adat sérülés, a téves számítás hibákhoz vezetnek.

Csizik Balázs és Szabó Kristóf közös műve (Hommage, 2019) az ember és természet közötti kapcsolat megszakadását mutatja meg. A természetbe helyezett tornyos épületek idegen elemként vannak jelen. Csizik Balázs selyemfényű printjein másként is megfogalmazza ezt a helyzetet: Urban relations No19., 2019 című alkotásában, ahol egy női kéz benyúl az épületek sorába, mindezt blendén keresztül látjuk, kinagyítva. Az Urban relations No.7, 2019 printen téli tájban lebegő kendővé válik a toronyház. Stefan Osnowski Passagem 4, 2015 alkotása a szürke és fehér felületek ellentétét tárja elénk, Passage című sorozatának témája az uniformizált tér, másképpen a nem-helyek, ahova csak egy madár szállhat, vagy még az sem.

A Művészetmalom emeletén, a kiugróban elhelyezett Kawarga mű is mesterséges organizmus, mintha faágakat, liánokat látnánk, a burjánzó életet. A teremtés fája, bokra, kis puttókkal tele, a lián köldökzsinór is lehet. Medencecsontok egymáshoz fűzve. A születés kínzó élményét megjelenítve (Toxikusság 8., 2019). Poszthumánus álom ez, mocsárszerű (Poszt-neoletikus, 2016. Legalul fekete sügérek vannak 1-2, 2015). Dimitrij Kavarga Anyag és test, Mérgező antropocentrizmus című kiállítása bennem Bosch apokaliptikus világát idézi meg. Eva Schlegel a pornográf képeket mutat, lakkréteggel vonta be őket, új színtérbe helyezve a látványt (un-limited, Művészetmalom). Mintha ez a lakkréteg adná meg a távolságot a múlt és jelen között, egyben egy lehetőséget teremt a két világ közötti átjáráshoz, és annak végig gondolásához, hogy mit is jelent a szabadság a művész és a tárlatlátogató számára.

Halász Péter Tamás, Tripod című kiállításán (Vajda Lajos Múzeum) három baltát helyezett el egy rönkön és egymásra helyezett nyelük használatukat is részben korlátozzák. Ártatlanok, ártalmatlanok a hófehér balták? Kődobálók versenyén lennénk? A falon megvilágított kék színű baltákból kialakított hármas struktúra bizonyos szögből az ismert béke piktogramot idézi meg. Hogy kerül ide a balta? Kék békegalamb parafrázisa, vagy inkább e szimbólum álomszerű, szürreális megközelítése? Vissza a kőkorszakba? A kék-fekete-fehér szín mintha egy különös és elzárt világ légkörét hívná életre. Agancsok közé helyezett világító kockája egy fekete háromszög háttérrel számos asszociáció forrása, a kocka háromszögesítése, nem szerelemi háromszög, megvilágítva hatszög rajzolódik ki, semmi se az, aminek látszik. Legkevésbé a Hubertus, a Csodaszarvas jelképe jut eszembe. A felszarvazott férj toposza itt nem működik, túlontúl triviális lenne. A trófea mint közhely, már működőképesnek tűnik (A trófea az erőszak relikviája – adja tudtunkra a szerző). Az élettelen szarvas most is erőt sugárzik. Ébren álmodunk?

Musa (Lukáš Musil) Szellemek sorozata az emberi lélek belső, ismeretlen világára világít rá, félelmekre, szorongásokra, kivetítésekre (Vajda Lajos Múzeum). Van, hogy valamitől félünk, aminek nincs arca, hát arcot képzelünk hozzá, alakot, mozdulatot, gesztust. Racionalizálunk, fogást keresünk a megfoghatatlanon. Kompozícióinak feszessége expresszív festői magatartással társul. Képein olykor a gesztusfestészet, máskor az absztrakt felfogás geometrikus megnyilvánulásai az erősebbek, de egyidejű jelenlétük mindig érezhető. Ez az első önálló kiállítása Magyarországon.

Van-e magyar szürrealizmus vagy csak olyan magyar festők vannak, akik életük egy szakaszában, netán egész életükben szürreális képeket, szobrokat hoztak létre (Magyar szürrealizmus, Ferenczy Múzeum)? Gulyás Gábor szerint van, még ha abszurdnak, ambivalensnek is tűnik állítása. Gulácsy és Csontváry mint előfutár, előkép van jelen a kiállításon. Akiket a világ alig ismer, akiket igazából be sem fogadott a nemzetközi művészettörténet. A művészeti életben Párizs az olvasztótégely, a szabadság megélhető helye. Elég csak Martyn Ferencre és Barta Lajosra utalni, a többi jön magától, Hantai, Csernus, Vajda Lajos.

Zárul a kör, Csipkerózsikától eljuthatunk Petőfi híres verséhez: Anyám, az álmok nem hazudnak…(Jövendölés), ezzel is jelezve, az Art Capital kiállításai olyan álomablakok, amelyen át szemünk a jövőbe néz. Vagy a múltba, ha a kabinos rendszert veszem. Itt nincs kabinos, nem kell fizetnünk a hallgatásért. Ez is művészet, nincs apelláta, hallgatnunk kell. Másokra. A másik hangjának tisztelete és hallgatása. Sütő András még azt írta az Anyám könnyű álmot ígér című könyvében: Elfelejtettem, mi végett indultam el otthonról, csak azt tudtam, hogy minden vasárnap elrebegett gyermeki fohászom: add, Uram, engedd, Uram, hogy Piroska engem szeressen – ím beteljesedett, mert Piroska ott ült kicsi fehér széken a fenyőágak alatt, és reám nevetett. Mint egy elszakadt gyöngysor, úgy pergett rám a kedve, és akkor olyan mozdulatot tettem, mint aki leszakítja a szárnyait, és átadja annak, aki arra született, hogy földön járó emberek csak a tekintetükkel illessék. S bár szöveg és helyzet szerint hallgatnom kellett volna, feléje fordulva énekelni kezdtem. – Mit akarsz te, fiam? – szólt rám a kántor úr. – Összezavarod az egész istenséget.

Valahogy nagy igyekezetükben, szent szándékukban így jártak az Art Capital rendezői is. Összezavarták az istenséget. Felkavarták a vizet, egészen a medréig. Aki végig nézte mindegyik kiállítást, meghallgatott néhány rendezvényt, meglátogatott néhány kabint, maga is úgy érezheti magát, mint a kántor úr, a művészet és az istenség ugyancsak összezavarodott, szálazni kell az álmokat, régieket és újakat, hogy valamilyen módon felelhessünk arra kérdésre, amely az Art Capital nem tesz fel, csak felvet: milyen a korszerű és modern (programadó) álom? És milyen a mai néző álma? Megfestve, mielőtt átélte volna. Az álom tükör és tükrözés is. Meglátjuk benne magunkat, és magunk is álommá válunk. A jelenre nézünk, és annak múltja tekint ránk. Az álom identitás is, visszatalálni Szentendre művészetének gyökereihez, különösségéhez és megismételhetetlenségéhez. Az álom sosem fejeződik be, hanem folytatódik. Jövőre más lesz az Art Capital hívószava (szlogenje), de az új hívószóban is felfedezhetjük majd a régi és az új álmot, bennük a néző érzékenységének előhívását, hogy a képeket értelmezze és dekódolja. A régi álmok jó álmok voltak. Ugyan nem váltak valóra, de jó, hogy voltak. (A szív hídjai, amerikai film, 1995).

 


Címke: , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő