12.29.
| Nézőművészeti Kft. – EztRád >>>
12.22.
| Müpa – Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani >>>
12.14.
| Pinceszínház – Vacsora négyesben >>>
12.13.
| Cintányéros cudar világ jön a Szegedi Nemzetiben >>>
12.13.
| Vigyorgós pofád! – Szépírás kurzus felolvasó est >>>
12.10.
| Robotok – japán mesék – gördeszkák >>>
12.10.
| Homo Ludens – Adománygyűjtő koncert >>>
12.10.
| Valló Berta illusztrációival nyit a Werk Galéria >>>
12.09.
| Nemzetközi építészeti kiállítás nyílik az együttműködés művészetéről >>>
12.08.
| Ismert művészek is közreműködnek a JaMese zenekar új adventi lemezén és koncertjén >>>
12.04.
| Rosa Montero és Szécsi Noémi irodalmi találkozása >>>
12.06.
| Zsille Gábor műfordító, költő az idei Hieronymus-díj kitüntetettje >>>
12.03.
| Érkezik a Betörő az albérlőm az Újszegedi Szabadtéri Színpadra >>>
11.28.
| Pazar szereposztással érkezik Szegedre a Jézus Krisztus Szupersztár >>>
11.26.
| Álló ováció fogadta Montreux-ben Szentpáli Roland új darabját >>>
11.26.
| Pitchfórum a 2020-as Friss Hús Rövidfilmfesztiválon – várják a pályázatokat >>>
11.25.
| Erősen indítja az évet a MASZK Egyesület >>>
11.22.
| Nyilvános a Szegedi Szabadtéri jövő évi rendezőinek névsora >>>
11.21.
| Megjelent a JCDecaux „Álljon meg egy novellára!” című novelláskötete >>>
11.19.
| László Noémi és Vahram Martiroszjan kapja 2020-ban a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
11.18.
| Radnóti Zsuzsa kapja az első Art is Business – Fidelio „Művészek a művészekért” különdíjat >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Shakespeare húga megszólal
2019.07.28 - tiszatáj

 

 

 

 

TURI TÍMEA:
ANNA VISSZAFORDUL

 

Akárhová néz az ember, mindenütt azt találja,
hogy a férfiak valamit mindig gondoltak a nőkről,
és mindig egészen mást gondoltak.
Virginia Woolf

A varróleány attól bő, aki rajta fekszik, öt évi
pályaudvar. Szigorított muskátli. Nem született
kentaur: azzá nevelték.
Ladik Katalin

És a nő nézi, hogy messzire ment el,
és sóhajtva visszanéz egyszer:
ott látja magát a házban, az ágyban,
a szobában ott lát egy képet
Turi Tímea

Újra meg kell tanulnunk beszélni – így hívja meg olvasóit Turi Tímea, a kötet szerzője az egyik vele készült interjúban. Kiragadott mondatfoszlány, de az Anna visszafordul című verses könyvnek talán éppen ez a mondat lesz a csillagtengelye. A kötet egy következetesen kigondolt és végigvitt program. A konzisztencia diadala, erőteljes nyelvi-gondolati aktus. Az első szövegtől kezdve reterritorizál, kimozgat, térigénye van és időbe lépteti magát. A kötet egységét ez a sorok között búvópatakként mozgó mantra teremti meg: Újra meg kell tanulnunk beszélni. A mondatban lüktető infinitívusz (beszélni), nem hagyja nyugvópontra jutni egyik verset sem, egy új nyelvi tudat előállítására, felfedezésére inspirál. A mondat pedig vonatkozik valakikre, tudatos többes számú irányzék: tanulnunk. Ahogy a kötet címe (Anna visszafordul) úgy ez a cselekvésre késztető igei alak is egyszerre kiszemel magának. Idefordul, odafordít. Kit? Minket. Vagyis egyetlen mondattal közösségvállalásra inspirál. Összenézünk. Mi, a többszörös megjelöltségben.

Az invokáció rövid, frappáns. Sorjázó kérdések között bontakozik ki a meghívás. Mikor romlanak el? Mikor változnak a tejszagú testek morcos katonákká? / (…) / Mi mikor romlunk el? Hiszen még jók voltunk, amikor szültünk (A nyár leghosszabb napja). Az Anna visszafordul a címtől kezdve a kultúrtörténeti, hagyománytörténeti, társadalmi, párkapcsolati fordulópontokat keresi és radikalizálja. Nem mellesleg van abban valami félelmetes, erőteljes üzenetérték, hogy a 21. században az ilyen tematikájú verseket radikálisnak látjuk. Ez azt is jelenti, hogy egy a konvencionálistól, az elfogadottól, a (gondolati) normától merőben eltérő vershanggal van dolgunk. Ez az állítás pedig már a lírai szövegek központi disputájához vezet minket. A társadalmi elváráshorizontot az irodalom síkján billenti ki, szövegeken keresztül teszi gyanússá. A vershang, extrém helyzetet teremt azzal a puszta (szöveg)tettel, hogy másként szólal meg, nőként modellálja a világban létezés különböző szerkezeteit. Ezt a radikális viszonyt az ironikus kettős olvasat nagyszerű lírai színrevitelében érhetjük tetten. Ebben a törekvésében Turi mintha intertextuálisan megidézné Virginia Woolf remek esszéjének, a Saját szobának polifonikus, különböző nézőpontokat egyazon mondatban ütköztető írásaktusát. Woolf következőképp fogalmaz: A nők könyveinek rövidebbnek és sűrítettebbnek kell lenniük, mint a férfiak könyveinek, és olyan alkatúnak, amely nem igényli a hosszú órákon át tartó folytonos és zavartalan munkát. Turi szövegében pedig így találkozunk a „férfi tekintetet” beemelő szöveggyakorlattal. Ha már írnak, nem a múltról, inkább a jövőről, / a holnapi teendőkről; gyorsan, mert leég a rántás (A nők naplói). A női szerep(ek) által generált megfeleléskényszer a szöveg létrehozását is stimulálja. Az író kezén mintegy átremegnek a hozott, örökölt elvárások, és a szöveg fiziológiás kényszerévé lesznek. Itt meg kell jegyezni azt is, hogy az Anna visszafordul szövegei nem követik Woolf androgün íráseszményét. (Kivétel Orlando a tükör előtt, de ez a szöveg is csak mint lehetőség kínálja magát.) Elsősorban azért nem, mert úgy tűnik, mintha Turi versei épp ezen az eszményi költészethez vezető út kidolgozásán, az alapok keresésén munkálkodnának. Verseiben a kérdés dinamikája a képlékenységet, a formálódás vágyát tartja fenn, a visszaírhatóság reményével forgatja a szövegtestet. El lehet-e titkolni a szerelmet? / Lehet-e észre nem venni? / Félreérteni? / Rosszkor találkozni? / Későn. Korán. / Van-e titok egyáltalán? / Vagy a titok léte: nem-lét? / Hány ember kell egy szerelemhez? / És hány ahhoz, hogy történet legyen? (A hűség élő szobra)

Az egymásra zúduló kérdések nemcsak megerősítik a szövegek dialógusigényét, hanem frusztrálják az olvasót, hogy saját magának feltéve ezeket a kérdéseket, önálló (vers)utakat járjon be, amely tapasztalatok aztán majd egy közösségi paktum elfogadására ösztönzik: Mert ismerjük egymást, / pontosan ismerjük. / Tudjuk, mitől szorul ökölbe a gyomor. / Egyek vagyunk mi a boldog aggódásban / (…) Ismeretlen mondataink fűznek egybe, / ismeretlen vállainkkal tarjuk egymást (A nők testvérisége). Nem kezdhet rögtön egy ideális állapot felmutatásával, láttatni akarja az elmozdulást. Láttatni akarja a bejárt utat. Nem saját szobára van szüksége, hanem az addig vezető utat akarja megnyitni. Különböző nőalakok (Anna, Emma, Judit, Delila, Pénelopé, Tatjana) megidézésével a szövegekben újralétesül a kanonizált férfitekintet. Ezek közé a lapok közé fúrja a sajátját. A figurák, szerepek, vonatkozási pontok újraírásával a női integritás egyfajta versanatómiáját adja: A férjem, a szerelmem meg a szeretőm / néha egy, néha kettő, néha három férfi / éppen úgy, ahogy néha én is több vagyok / annál, mint ami elviselhető: / elvált nő, hű családanya, éhes kamaszlány / egyszerre (A tenyész­vásár).

A versek gondolkodni és gondolkodtatni akarnak. Kijelölik a saját irányaikat. Ez a líra nem hagy elkóborolni, közös kalandra hív, nem enged a témától. A szövegek nem erőszakosak, de az azonosulást sürgetik, egyfajta szolidáris olvasóra számítanak. Emiatt válik nagyon erőssé a szövegek meghívó ereje, aposztrofikus vonzáskörzete, ezzel együtt pedig a kívülmaradás, a melléfutás is kódolt. A szövegek megközelíthetősége tehát ennek a közös (ki)jelölt­ségnek az elfogadásán vagy épp elutasításán alapul. Turi Tímea kötete számol az úgynevezett ideális olvasóval, pontosabban azzal, hogy az olvasó eljut a felismerésig, hogy ő ennek a kötetnek ideális olvasójává válhat. Izgalmas felvetése ez ennek a lírának és nem problémamentes. De pont ez, vagyis maga a probléma kijelölése, Anna tekintetének követése, a hagyomány másként mutatása, az elkülönböződés és a beágyazódni vágyás diskurzusba hozása lép poétikai erőre. Anna pedig visszafordul, megnézi, mi történik abban a regényben, amit róla írtak. Nem előre néz, hanem hátra. Vagyis rátekint arra a tekintetre, amely létrehozta, ezzel együtt felidézi azt a kontextust, azt a környezetet is, amiben mozgatták. A reflektivitásban megduplázódik saját figurája. Így a nézőpontok kereszttüzében egy új nyelvi értés lehetősége is kibontakozik.

A feminista gondolkodással, öntudatra ébredéssel összeolvasva a bevezetőben említett tanulásnak legelőször saját némaságával kell szembenéznie. Saját elhallgattatott, átbeszélt hagyományával kell számot vetnie. Befulladt vagy megfojtott szerepeit kell újragondolnia. Azokba az időkbe kell visszatekintenie, amikor a nők helyett beszéltek, vagy amikor a nők egyáltalán nem szólaltak meg. Tanult és öröklött szájzárak csattognak a verssorok között. Az elharapott mondatok, / a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek: / csendes hidegháborúvá (Amikor felnőttünk). Turi Tímea nem használ monumentális trópusokat, mellőzi a retorikai csapdákat. Hasonlatai sem stilárisak, sokkal inkább egy pszichés-mágikus vonalon aktualizálódnak. Miszerint amilyennek tartanak, azzá válsz: Elvégre fogadalmat tettünk, hogy végignézzük, / hogyan leszel az apád, én az anyám (Fontosabb dolgok).

A nyelvi kirekesztés legintenzívebb, legkisebb elemeit, a személyes és mutató névmásokat is újraírja. Tudja, hogy itt kezdődik, tudja, hogy ezen a ponton jelölik ki a térfeleket, vagyis a helyosztóhoz tér vissza, ezt írja szét. Nem rímel, nem figuráz, hanem fórumot tart, lírai közbeszédet. Személyes vállalás, de nem én-költészet. Azt is mondhatnánk, hogy az én el van bújtatva, felvette valamely nagyobb, összetettebb entitás nyelvi megformálásának és ezáltal újradefiniálásának ügyét. Az irodalom révén pedig a kollektív identitás mintegy saját létjogára talál a verskísérletekben. A versekben olyan társadalmi kérdések kapnak poétikai lendületet, amelyek nem választhatók le sem az egyénről, sem a kollektíváról. Bár akut líra, ami a jelenre reagál, minden versnek történeti távlata van. Különös elszámolás ez, feminista enumeráció, többirányú seregszemle: Ti kedves, öregférfiak. Lesznek majd, akik tudni vélik, miről beszélek, és mit hallgatok el, de ti ne törődjetek velük, / én tudom, mit beszélek. Nem vagyok kíváncsi a diagnózisokra / és a szóbeszédre. Megmutatom, hol a határ, / hogy együtt tudjunk élni ezután is (Az összes férfi). Nem hordoz körbe véres kardot, viszont kijelöli a frontvonalat. Diplomáciai frontvonal ez, ami a beszédet teszi meg átjárónak. Protestál, de nem prédikál. Intellektuális győzelmet arat úgy, hogy közben nem kezdi ki a másik felet. Tulajdonképpen arra is rákérdez, hogy ki a másik fél, és hogy valóban szembeállunk-e? Vagy örökölt, merev létszerkezetünk épp a mellérendelő kapcsolatrendszereinket felejtette el velünk? De a szülés utáni első hetekben / visszatérő álmom volt, hogy ikreket szültem, / és hogy az egyiket elhanyagolom a másik miatt. / Hogy a totális figyelem egyiránya / valaki mást elfelejtet (Amikor álmodtam).

Az Anna visszafordul egy felejtéstörténet szavakba öntése. Olyan történeté, amely az elhallgatással öröklődött generációról generációra. Az anyanyelv pedig közvetíti a traumát, majd sajáttá neveli. Nem lehet szemet hunyni a kötet fölött: tükörbe néztünk.

Pintér Viktória

(Megjelent a Tiszatáj 2018. szeptemberi számában)

 

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2017

88 oldal, 1990 Ft 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.12.07 - tiszatáj

AKIK MÁR NEM ÖREGSZENEK MEG
Nagyapjának, az I. világháborúban a brit hadseregnél szolgált William Jackson őrmesternek dedikálta dokumentumfilmjét A gyűrűk ura-trilógia rendezője: cseppet sem meglepő, hogy Peter Jackson a legszemélyesebb projektjének titulálta a művet. Az Akik már nem öregszenek meg ugyanis épp a résztvevők legintimebb benyomásait tárja fel, emberként tekint a Nagy Háború veteránjaira és ehhez nem rest kimondottan ügyes formabravúrokat segítségül hívni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.07 - tiszatáj

A 16. VERZIÓ FESZTIVÁL
A 16. alkalommal megrendezett budapesti Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál kiérlelt programsorozatot valósított meg több belvárosi helyszínen. Palettáján ez évben is a gazdasági, hatalmi érdekérvényesítés árnyékából egyre inkább előtörő, globális perspektívában mért emberi jogi aspektusokra került a hangsúly… – SZÁSZ CSONGOR BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.06 - tiszatáj

LÁTVÁNYOS CSALÁDI MESEBALETT JURONICS TAMÁSÉKTÓL
Tombolva ünnepli a gyerekközönség a Szegedi Nemzeti Színházban Juronics Tamás és Czár Gergely Prokofjev zenéjére koreografált táncprodukcióját, a Hamupipőkét. A Szegedi Kortárs Balett előadása igazi családi program. A Müpa Fesztivál Színházában december 11-én mutatják be… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

>>>
2019.12.05 - tiszatáj

45 ALKOTÓ TÖBB MINT HETVEN FELVÉTELE LÁTHATÓ A SZEGEDI TÁRLATON
Eifert János fotóművész válogatásában 45 kortárs magyar fotográfus táncművészeti képeiből nyílik kiállítás december 6-án, pénteken 17 órakor Szegeden, a REÖK-ben. A több mint hetven képből álló tárlat január 19-ig látható a Reök-palota második emeletén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

AZ ARANY KESZTYŰ
Fritz Honka hamburgi sorozatgyilkos 1970 és 1975 között négy, a város piroslámpás negyedének ivójában, Az Arany Kesztyűben részegedő prostituálttal és hajléktalan nővel végzett, feldarabolt tetemüket a lakásában rejtette el és mivel áldozatai többnyire magányosak voltak, senki nem kereste őket, a lakosságban fel sem merült, hogy pszichopata tizedeli a soraikat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.12.04 - tiszatáj

IN MEMORIAM RADNÓTI MIKLÓS
Az Asztali beszélgetések sorozat 16. évadának november 28-án megrendezett alkalmán Ferencz Győző irodalomtörténész, költő, az ELTE egyetemi tanára, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének gondolatai segítségével emlékeztek Radnóti Miklósra a Petőfi Irodalmi Múzeumban… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.12.03 - tiszatáj

SZŐCS PETRA FILMJE
Szőcs Petra Déva című filmje az összes dokumentarista játékfilmes megoldást előveszi, teszi mindezt elképesztő frissességgel és alkotói érzékenységgel. Ha a végeredményt tekintjük, úgy tűnik, hogy Szőcs Petra és a munkatársai a terepen képesek a Cséplő Gyuri rendezőjének könnyedségével és megfigyelőképességével mozogni, azaz Schiffer Pál nyomdokaiba léptek – ismétlem, ehhez különleges adottságokra van szükség, beleérzőképességre, a szereplők iránti különleges figyelemre… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.12.01 - tiszatáj

Áfra János, Bíró József, Tim Holland, Istók Anna, Nemes Z. Márió, Maud Vanhauwaert, Visky András, Vörös István versei

Jenei László, Kovács Eleonóra, Sántha József, prózája

Péter László emlékére (Apró Ferenc, Csapody Miklós, Gyuris György írásai)

66. Vásárhelyi Őszi Tárlat (Abafáy-Deák Csillag és Kölüs Lajos írásai)

>>>
2019.11.30 - tiszatáj

HOTEL MUMBAI
2008. november 26-án szélsőséges iszlám terroristák rohamozták meg a Mumbai-ban lévő Taj Hotelt – ugyan az agresszorok más célpontokat is kiszemeltek, az ausztrál Anthony Maras tavalyi túszdrámája a luxusszálloda ostromát helyezi fókuszba. Jellemezőek rá az igaz történetek manírjai, hibái jól láthatóak, a Hotel Mumbai mégsem gyászos kudarcba fulladt próbálkozás… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő