09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Nílus-part a Tisza partján
2019.07.26 - tiszatáj

AIDA A SZEGEDI DÓM TÉREN

Az Aida a szabadtéri színpadok egyik legnagyobb slágerdarabja. Az első két felvonás tele van nagyszabású kórusokkal, balettekkel, tömegjelenetekkel. Az utolsó két felvonásban viszont előtérbe kerül a négy főhős személyes drámája. Viszont az egész történet szabad ég alatt játszódik. A mostani produkciót Kesselyák Gergely rendezi, aki eredetileg karmester, de rendszeresen rendez is. A jelmezeket Velich Rita, a díszleteket Zene Edit tervezte. A próbákon néhány énekessel és a karmesterrel beszélgettünk.

– Izmail pasa kérte föl a kor legnagyobb zeneszerzőjét – meséli Pál Tamás – Ő először nem akarta ezt elvállalni, nem szerette az ilyen feladatokat, de végül talált egy neki tetsző témát, amely megragadta a képzeletét, és a mi szerencsénkre belement. Engem a gradiózus nagyjeleneteknél jobban érdekelnek a belső titkok. Olyan sorsokat követhetünk végig, amelyek még ebben a romantikus operairodalomban is rendkívüliek. Nehéz megtalálni például azt a drámai vétséget, amely a klasszikus dramaturgia szerint aztán a tragédiához vezet. Szerintem ezt végül is Radames követi el, amikor győzelme után terveivel ellentétben nem azt kéri, hogy Aidát feleségül vehesse, hanem hogy engedjék szabadon az etióp foglyokat. Nem olyan egyszerű eldönteni azt sem, hogy ki a rokonszenves és a ki az ellenszenves hős. Csupa olyan kétely van benne, amely egy olyan operabolondnak, mint én, gyújtó hatású.

– A mostani négy főszereplő közül ketten régóta éneklik a szerepeiket, ketten viszont most fognak debütálni. Őket másképpen kell fölkészíteni?

– Csodálatos élvezet, amikor egy énekesnek, aki először találkozik egy szereppel, tudok segíteni abban, hogy az éneklés adta feladatokon túl bele tudjanak bújni a figurákba, megértsék azokat az összefüggéseket, amelyeket hosszan elemzés és gondolkodás után én megsejtettem. De szerencsére, aki már jól tudta a szerepét, azokban is hallatlan érdeklődést tapasztaltam egy új nézőpont, megoldás iránt, úgyhogy velük is nagyon érdekes volt a munka.

 

 

Kálmándy Mihály nagyon sokszor énekelte már az etióp királyt, de mindig nyitott az újdonságokra.

– Azt, amit Verdi megírt, az készen van. De azt, hogy a színpadra ebből mennyi kell, azt a rendező és a karnagy mindig megmondja. A figura alapja örök, de nagyon sokféle árnyalattal lehet eljátszani és elénekelni. Amonasro különös figura, aki ha megjelenik a színpadon, nagyon veszélyes tud lenni. Úgy érzem, bizonyos verista hangsúlyok is jelen vannak benne. Nincs áriája, ennek ellenére nagyon hálás szerep. Simon Boccanegrának sincs igazi áriája, és az is nagyon hálás, mert ennyi szépséget énekel, hogy bőven megéri. Amonasro kevésbé sokrétű, de annyira erőteles figura, a megszólalásai olyan erőteljesek, olyan nagyot lehet énekelni benne, hogy minden bariton nagyon szereti. Az indítékai nem rosszak, de van benne némi intrikus szín. Verdi szokása, hogy a negatív figuráknak a végén mindig megmenti az arcát, salva la faccia. Itt erre nincs szükség, mert a szándékai olyan világosak, érthetőek, és végső soron elfogadhatóak. Karaktere kicsit ki is lóg az Aida lírájából, de éppen ezért kulcsfigura. Energiája nélkülözhetetlen a dráma kibontakozásához. Ha nincs Amonasro, nincs Aida. Ha viszont van, minden a helyére kerül.

 

 

Ádám Zsuzsanna viszont most debütál a címszerepben, ráadásul pályájának is az elején tart.

– Pál Tamás karmesterrel és Kesselyák Gergely rendezővel arra jutottunk, hogy Aida az egyetlen olyan szereplője a darabnak, aki teljesen tudatosan és magabiztosan átlátja a helyzetet. Két világ, két egymásnak feszülő hatalom van jelen, és két egymásnak feszülő nőt látunk. Ám Aida felismeri, hogy ebből a konfliktusból semmilyen más kiút nem lehet, csak a halál. Zeneileg is úgy építettük föl a figurát, hogy ne legyen benne szenvelgés. Mivel megérti a szükségszerűségeket, felméri azt, hogy Egyiptommal szemben nincs esély. Tulajdonképpen Amnerisszel szemben sincs esélye, de ez tartást ad neki. Voltaképpen ő is királylány, de ezt az egyiptomi udvarban titkolja, elfogadja a rabszolgaszerepet.

– Gál Erika, Amneris tapasztaltabb, régebb óta van a pályán, sokkal több szerepet énekelt. Ez illik darabbéli fölényes helyzetéhez is. Ugyanakkor kollégaként egyen ragúként kezeli fiatalabb kolléganőjét. És a darabban is van egy pillanat, amikor a fáraólány és rabszolgája egy szintre kerülnek.

– Nekem óriási segítség, hogy ő és Kálmándy Mihály szeretetteljes kollegialitással dolgoznak velem. Az Amnerisszel énekelt duett azért is izgalmas, mert ott egy pillanatra Aida fölemelkedik. Amikor kiderül, hogy szerelmi vetélytársak, ugyanazért a férfiért küzdenek, hiába királylány az egyikük, egy szintre kerülnek. Különösen, hogy Aida tudja, hogy Radames szereti őt, egyáltalán nem esélytelen! Lesz is egy olyan pillanat, amikor ezt a szintváltást a nézők a mozgásunkból is pontosan érzékelhetik. Ez nagyon érdekes pillanat! Iszonyatos energia van benne. Aztán jön a Nílus part, amely ária, duett, majd egy másik duett, csak a végén van egy rövid tercett, és a legvégén jön még be két szereplő. De amúgy nagyon bensőséges az egész felvonás. No és az ottani áriám az a legnehezebb énekelnivaló! Ráadásul Aida ebben a felvonásban teljes új oldaláról is megmutatkozik: női fondorlattal előbb elcsavarja Radames fejét, minden csáberejét bevetve ráveszi, hogy szökjenek meg együtt, majd még a hadititkot is kiszedi belőle, hogy hol állomásoznak a seregei. Az etiópok erősen afrikai, feketebőrű emberek. Ezúttal azonban nem fogják őket koromfeketére mázolni, az előadásnak spirituálisabb jellege lesz.

 

 

László Boldizsárnak is új szerepe Radames, bár ő már jóval nagyobb énekesi és színpadi tapasztalattal rendelkezik. Az ifjú hadvezért általában sztentori hőstenorok éneklik. Ő kissé karcsúbb, könnyebb hang. Ám ez egybevág azzal az elképzeléssel, ahogy az előadásban most ábrázolni akarják.

– Már nem az első szerepem, amivel riogattak, hogy ez nagyon kemény lesz! Régen ettől mindig megrettentem, ma már nem. Időben elkezdtem tanulni a szólamot, de és nem éreztem olyan megterhelőnek, mint például a múlt évadban az Ernanit, amit szintén Verdi írt. Itt a színpadra lépéseim között mindig van idő pihenni, a szólamot pedig kifejezetten kényelmesnek találom. Persze ebben szerepe van annak, amit a karmester és a rendező gondolnak róla. Ez egy fiatal, szerelmes férfi, és én inkább líráját fogom meg, árnyaltabban énekelem, mint ahogy legtöbbször szokták. A zenekarban úgyis harsognak a trombiták, miért kéne nekem is trombitálnom? Ráadásul egyáltalán nem igazi hős, inkább kalandor. Nem ő alakítja a történéseket, inkább belesodródik mindenbe, történnek vele a dolgok. Mindenről elhiszi, hogy az majd jó lesz. Ha kineveztek fővezérnek, biztos győzni fogok! Ha megszökünk Aidával, akkor megoldódik a szerelmünk problémája. A szerep jó részében nem kell nagy drámát játszani, egyszerűen csak énekelni kell. Ez a szólam nagyon messze áll a veizmustól.

– … de aztán eljön a pillanat, amikor szembe kell nézni a valósággal.

– Igen, mert ő azért egy harcedzett férfi! És ez egy olyan kor, amikor az adott szónak még súlya volt, abba bele is haltak emberek. Fölvállalja, amit tett, akkor is, ha ennek az ára a sírbörtön. De végül is a szerelmem karjában halhatok meg. Igaz, hogy ő is meghal, de együtt megyünk föl a mennybe.

Az Aida Dóm téren nagyon sokszor ment, már 1939-ben színre került. Gyakran léptek föl benne külföldi sztárok, mint Margaret Tynes, Svéd Sándor, Peter Glossop vagy Mario Malagnini. Most kizárólag magyar énekesekkel tér vissza kért estére.

M. T.

 

Fotó: Dusha-Mezey Anni


Címke: , , , , , , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő