07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Aranyhíd szakrális térben
2019.07.19 - tiszatáj

PATAKI FERENC FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA SZENTENDRÉN

A kiállítás alcíme Hommage à Barcsay, ám Pataki Ferenc mintha műveivel az egész szentendrei művészet előtt hajtana fejet a város főterén, az ÚjMűhely Galériában. A szegedi alkotó műveivel nem csak egykori mestere emlékét idézi meg, de más nagy elődökét is. A képek között sétálva eszünkbe juthat Vajda Lajos, Vajda Júlia, Korniss Dezső és más szentendrei művész is. A hófehér boltívek alatt persze vérbeli Pataki művek sorjáznak, teszik ezt olyan otthonosan, mintha alkotójuk e helyszínre találta volna ki őket. A derék 18. századi pallérok pedig mintha e képekhez építették volna a kiállítótér épületét anno. Szepesi Hédi, a kiállítás kurátora két szinten foglalta szerves egységbe, rendezte mesélő térkompozícióba Pataki Ferenc szakrális lelkülettel telített, és lírai konstruktivitással előadott munkáit.

A földszinti egység a bizánci aranykort idézi, a művész e kép-együttesnek a Profán ikonosztáz címet adta, hiszen a fénylő, színes mozaikok nagyon is hétköznapi módon váltak ünnepélyes tablókká. Pataki a 90-es évek elején kezdte fölfedezni a kiürült festéktubusait, azoknak képalkotó lehetőségét. Az amúgy eldobandó tárgyakat azóta rendre képei részévé teszi. A művészt szolgáló eszközt mintegy alkotó társsá avatja, és képi világába beemeli. A széthajtott alumínium tubusok, duplázott szögletes formájukkal, fémes fényükkel, egymás mellé mozaikolva különös, töredezett felületet hoznak létre. Pataki a mozaikokat lazúrozza, faktúrázza, aranyba foglalja, így épül fel egy fényektől ragyogó szabályosra fragmentált festői világ. Az alufelületen különös varázslatok történnek: amint a festék megcsusszan, vagy a hajszáleres gyűretekben megül, vagy, ahogy türkiz patinaként „kivirágzik.” vagy, mint Rorsach-teszt folt megkettőződik.  Mértani rendet látunk, miközben misztikus, titokzatos, sejtelmes szabálytalanságot sejtünk. A művész néha fehér lazúrok mögé, mintegy mennyei ködbe bújtatva láttat egy láthatatlan világot. Néha a töredezettség az erény, néha az egységbe fogottság.

A Zsoltárlapok című képen egy aranykönyv veretes nyomatai sorakoznak, a Szent életfa lemezkéin bonsai életfácskák erdőznek. A Bizánc című kompozíció egy nagyszabású absztrakt ikonosztáz, melyről aranyba foglalt szentek arca homálylik elő s néz ránk időtlen tekintettel. Kötött szerkezetbe zárt ókeresztény őstranszcendencia ez. Az öröklét fejezetein, a megduplázott boltívek a mózesi kőtáblára, a tízparancsolat örökérvényűségére is emlékeztetnek bennünket. A Jelenések könyve, igen picinyke kép, de a parancsolatok és bűnök jól elférnek rajta. Még az is lehet, hogy a csillogó aranyfoglalatban a felfokozott pompázat a fényűzés bűne is megemlíttetik. A mennyország kapui az érett reneszánsz aranyságát hordozzák, nem véletlen, hogy a képet nézve Ghiberti Paradicsom kapuja is felrémlik.

A kiállításon az égi szakralitás mellett megjelennek a művészet szentségét hirdető alkotások is. Ilyen például az Árkádia, mely az idillikus költészet színhelyét, a görög pásztorok életigenlő, boldog világát hozza elénk. Itt aztán élvezhetjük Pataki vérbeli kolorizmusát! Ezen a képen ég és föld összeér, s miközben a kékek a türkiz zöldekkel együtt muzsikálnak, talán még Daphnis furulyaszavát is hallani véljük. A mindenség zenéje című monumentális kompozícióval a művész Bartók Béla előtt tiszteleg. A nagyszabású tabló finom mívű faktúráiban életfák ágaznak, szarvasok bujkálnak, tulipánok nyílnak, de ha jól keressük, megleljük valamelyikben a Kékszakállú herceg várát, vagy a Csodálatos mandarin táncát is. A mozaikkockák feszegetik saját kis határaikat, mintha át akarnának törni a szomszéd négyzet-buborékba, ettől aztán fergeteges dinamika keletkezik. Kozmikus erők dolgoznak a képen. A sok-sok mikrovilágokból összeáll a Mikrokozmosz.

Archaikus erőket sűrít a művész az Apa, Apa, Papa és az Anya, Anya, Mama című képeibe, melyeken a címben szereplő szavakat sajátos ékírással jeleníti meg. A művész mágikus színekkel dolgozik. Az apa-képnek bíbor alapon az altamirai barlangrajzok földszíneivel ad őserőt, az Anya-képet lírai kékekkel, fehérekkel és nőies rózsaszínekkel lebegteti. A Venezia  című képen bizánci, gótikus, reneszánsz építészeti elemek  lebegnek,  a Katedrális teteje légiesen az égbe száll, A teremtés könyvéből vett „lap” pedig bizarr, erotikus áthallásokat sejtet. Az Aranykapu ropogós fehérjei és az Elíziumi mezők visszafogott, pasztelljei vezetnek ki bennünket az arany-világból,  és a Hommage à Barcsay barna-feketéi visznek át bennünket a tárlat második tételébe.

Pataki konstruktivizmusa vállaltan érzelmektől áthatott. A geometrikus rendbe nála áhítat is vegyül, a Napsugaras orom képét a Tó utcában gyerekként rögzítette lelke camera obscurájával. Az istenszemes házakhoz személyes kötődése van. Számára ez a motívum Szegedet is jelenti. A napsugaras házak falfelületeit szeretettel „vakolja”, finom faktúrákkal „meszes lírával” simogatja. A rusztikus barnákban tartott Felsővárosi mandala afféle megfejtendő feladvány. E képben benne rejlik a Szeged környéki népi építészet ikonográfiája.

A Térfogatás, a Térelválasztó, a Relatív tér az eddig említett alkotásoknál racionálisabb törekvésről árulkodnak. Ezeken a képeken rafináltan létrehozott terek és síkok játszanak egymással. Afféle fény-árnyék geometria ez, ahol a sötét és világos felületek úgy adnak egymásnak randevút, hogy közben három dimenziós illúziót keltenek. A Fehér fekete barokkos grafika-festmény e tárlaton a kültéri látvánnyal is kontextusba került, a falon függő képet a rendező a galéria ablakán betekintő barokk templom látványával is összegombolta. A Hangok az éterből, a Ha meghal a fény, az Építmény című kompozíciók a konstruktív személet elvont formáját mutatják. Ezeken átlók, négyszögek, pontok, háromszögek kapcsolódnak össze, síkidomok csúsznak egymásba, osztják egymást több részre, arányok keresnek arányokat. A Fényharc egy szurok fekete felület küzdelme egy belészúró hófehér hegyesszöggel. Színtiszta absztrakció ez, majdnem zenei elvontság, lecsupaszított „forma-és színbeszéd”,

Végül Pataki Ferenc egyik legizgalmasabb bravúrja, amikor konstruktív felületeket telít meg szakralitással, mikor a geometrikus rendbe ágyazza bele a transzcendenciát. Amikor megfejthetetlen titkokkal tölt meg egzakt mértani alakzatokat. Egy helyütt a Torinói lepel, vagy a Veronika kendő részleteit látjuk felsejleni, másutt keresztek, szakrális jelek bújnak meg mértani idomokban. A Húsvét után a fájdalom és a megdicsőülés geometriája egyszerre. A barnában tartott képen,  a homályos „INRI” felirat alatt Krisztus glóriájának csupán töredéke látszik. Egy darabka a dicsfényből. A test eltűnt, a glória azonban sárga-arannyal ott ragyog a kereszten. Sűrítés és a redukció ez egyszerre. Az eredmény: drámai, titokzatos és felemelő.  Az OSB lemezre festett Aranyvasárnap szalmás felülete talán a betlehemi jászolra utal, az Aréna mintha oroszlánok elé vetett alakokat sejtetne. Crux Crucis keresztje szétesik, egy másik kis kereszt alatta gubbaszt a sarokban, olyan ez a kép, mint egy titkos keresztény üzenet.

Karátson Gábor ikonja Pataki vérbeli kolorizmusáról árulkodik, a vörösek és a narancsok egymással kergetőznek, majd próbálnak a zöldek geometriájában együtt megpihenni. A Páros című alkotást komplementerek robbantják föl. Kékes zöldek felelgetnek itt narancs vöröseknek, mint a Taorminai görög színház fölött Csontváry egén. A Holdárnyék című VajdaBarcsayKorniss ihletésű – képen pedig a kereszt alakzaton tövisek mutatják a korpusz helyét. Szakrális absztrakció ez is a javából.

Pataki Ferenc e kiérlelt képekből komponált tárlata alkotói csúcspont. S Szentendrén, a galéria ablakain betekintő két templom között, mint afféle szellemi aranyhíd működik.

Pacsika Emília

 


Címke: , , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő