07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Ember a gépben
2019.07.16 - tiszatáj

I AM MOTHER

Társas-, illetve párkapcsolatokat korántsem újkeletű sci-fi nyelvre fordítani. Richard Matheson 1954-es, azóta hivatkozási alappá nőtt regénye, a Legenda vagyok rögvest eklatáns példával szolgált a metaforikusan ábrázolt, együttélésre képtelen emberek huzavonáira, tradícióját pedig olyan filmek folytatták, mint a könyv nem hivatalos adaptációjaként datált 1985-ös, új-zélandi A csendes Föld vagy a futurisztikus pszichodrámai origóját erotikus thrillerbe bugyoláló Ex Machina. Craig Sputore júniusban útjára bocsátott Netflix-mozija e táborba kíván illeszkedni – noha az I Am Mother nagy ambíciókat dédelget, vállalása csak részben sikeres.

Kezdeti, már-már kamaradrámai visszafogottsága feltétlenül jót tesz a sztorinak: névtelen lány-főhőse az Anya nevű droiddal él egy hermetikusan zárt komplexumban egy vírusfertőzéses apokalipszis után. Térábrázolás szintjén is kifejeződik kettejük viszonya – Sputore rideg és sötét, szürkébe, kékbe olvadó belsőkkel reflektál egy diszharmonikus, igazi emberi kötődést alig tartalmazó felállásra. Jobbára gesztusok árulkodnak, a Lány halk, de idővel mind jobban elhaló érdeklődése legalább annyira falrengető, mint Anya kedves orgánuma mögé rejtett, félelmetes pragmatizmusa és szigora. Csupán parancsot teljesít a gyermek, míg robot-felmenője az emberi viselkedésminták összetett feltárásáról szónokol – holott valójában önző mesterséges intelligenciaként saját programját beteljesítő gép-ösztönember. Az I Am Mother sokáig ügyes szimbolizmussal regél arról, mi történik, ha beidegződések többé nem elegendők és a tanult mechanizmusok kevésnek bizonyulnak, legyen szó masináról vagy hús-vér teremtményről – vágyak, új törekvések lépnek a régi szokások helyébe, és ez, kivált egy világtól elzárt közegben, az életről való tényleges információk nélkül óriási káoszt okoz.

 

 

Erkölcsről tanulna a Lány, Anya filozófiai tézisekkel bombázza őt, sőt, az emberré váláshoz vezető vizsgára figyelmezteti, Sputore azonban deklarálja, lehetetlenség formalizmusok révén nevelődni, a kövült szabályok épp a teszt igazi célját fedik el. Az anya-lány kapcsolat így univerzális, egzisztencialista problémákat kiveséző történetté formálódik. Élni akarás, nyitottá válás kontra félelmetes dogmatisztelet oppozíciójáról ad hírt az I Am Mother. A Lány tényleges ismereteket kíván szerezni a kinti, apokaliptikus holt világról – csavarként épp ekkor jön a képbe a szintén névtelen Nő. Csinos háromszög-reláció rajzolódik ki: míg Anya passzív-agresszíven, intelligenciájára apellálva épp a tényleges megélés, a nagybetűs Élet ellen szónokol, addig a Nő és a Lány között profán mentor-tanítvány viszony, sőt, barátság, intimitás kezd bontakozni, vagyis Sputore, illetve Michael Lloyd Green forgatókönyvíró humanizmussal gazdagítják a mesét. Kár azonban, hogy felvetésük csupán eddig tart, a film innentől kevesebb lesz, mint részei összessége. Rövid időre úgy tűnik, ólomsúlyú, pszichológiai fordulópontokkal szembesülünk, ám a cselekmény folyton negálja magát és kényelmesen, bátortalanul visszahúzódik az ezerszer lerágott klisék terepére.

Clara Rugaard figyelemreméltó tehetséggel lavírozgat a Lány szerepében, Rose Byrne bársonyos hangja nagyszerűen támogatja a Weta Workshopnál dolgozó motion capture-színész Luke Hawker mozdulatait, ahogy a kinti halálbirodalomból betoppanó, anya-lány burkot tépő idegent játszó Hilary Swank is kellemes percekkel jutalmaz – mégsem áll össze a film, széteső epizódjai a korrekt színészi alakítások dacára sem feledtetik a mind fésületlenebb rendezői és írói húzásokat, az I Am Robot lassan B-filmes megoldások vizeire evez. Slasherbe illő üldözés, bujkálás nyomai ütik fel a fejüket A nyolcadik utas: a Halál után szabadon, a függetlenedő Lány és a lassan magára találó, sérült Nő kedélyes párbeszédeit ócska suspense-technika keretezi. Belső konfliktusok helyett külső összetűzések kezdenek dominálni, így az olykor felvillanó érdekesebb dilemmák is egyre kevesebb súlyt kapnak, legfeljebb mutatóban szüremlenek a cselekménybe gondolatfoszlányok az anya-lány alá-fölé rendeltségen nyugvó tekintélyelvűségét, bizalmatlanságát zárójelező összeborulásról, a Lány sajátos coming-of-age story-járól és érzelmei, rátermettsége révén egy új élet, mi több, jövő szárba szökkenéséről.

 

 

Szenvedélymentes darab az I Am Mother. Húzós, kockázatot rejtő témái elől rendre visszatáncol, holott rengeteg okos észrevétel tűnne ki belőle, Sputore dagadó kebellel fejest ugorhatna a rétegzett karakterológia, érett történetvezetés számolhatatlan potenciállal kecsegtető drámai örvényébe. Ráadásul hiába állapodik meg a sablonokon, a csaknem két órás film messze nem olyan sodró lendületű, ügyesen vágott és hangulatos, hogy feledtesse a súlyos gyermekbetegségeket, mindezek sokkal inkább ráirányítják a figyelmet az ordító problémákra. Így legfeljebb csak a kötelező sablonok beemelése révén tudjuk, milyen rendezői és írói szándék rugdossa előre a történetet, fél füllel hallunk arról, Sputore tényleg a „Mi teszi az embert emberré?” ősrégi kérdésére keresi a választ, ám bizonytalanságai sajnálatosan felülírják a gondolatkör részletes, árnyalt kibontását.

Igaz, újfent érdekes, kiaknázatlan lehetőségeket kínál az optimistára, az ember kezdeményező, életet adó/ földanyai tevékenységére kihegyezett finálé, e befejezés is rendkívül jellegtelennek, súlytól fosztottnak hat – az I Am Mother addigra thrillerbe illő csavarokkal színezte a zárlathoz vezető utat (némileg hasonlóan, mint a kényes felvetéseit primitív horror-effektekkel agyoncsapó, Richard Stanley-féle M.A.R.K. 13), holott épp önmegtartóztatóan, valódi gondolatokra esküdve kellett volna célba juttatnia magát.

Szabó Ádám

 

 

 

I Am Mother (2019)

Rendező: Craig Sputore

Szereplők: Clara Rugaard, Rose Byrne, Luke Hawker, Hilary Swank, Hazel Sandery

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő