09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Európai vakáció
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN

Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi.

Igaz, Watts nem is függetlenítheti magát az előzményektől. Rögtön a Whitney Houston-slágerrel aláfestett stúdiólogó/ nekrológ tudatja velünk, mire számíthatunk a következő 120 percben: a második rész egyszerre habkönnyű tini-szösszenet kamaszokat gyötrő problémákról szerelembe eséstől barátságon át felelősségvállalásig, ugyanakkor sodró lendületű, Peter Parker mitológiájához totálisan hű szuperhősfilm is. A „nagy erő nagy felelősséggel jár” mantrán túl ugyanis, az első rész szellemiségét követve ismét bepillantást nyerünk egy tizenéves hétköznapjaiba: az Idegenben a csettintés és egyéb világrengető kalandok után a főfigura óhajtott nyugalmát zárójelezi, helyesebben arról számol be, hősünk mennyire szeretne végre a korabeliekkel együtt lazulni, mégsem teheti. Válogatott gonosztevőkkel zajló haddelhaddok lökhetik csak be őt a felnőttkor kapuján – plusz Watts és írótársai az apakép-keresést sem iktatják ki az egyenletből. Nagy hangsúly kerül Tony Stark önfeláldozó halálára, Vasember örökségére, illetve a biológiai apa nélküli, félig-meddig gyökértelen, nagynénjére és legjobb cimborájára támaszkodó Peterre.

 

 

Többen osztoznak a potenciális apa szerepkörén: az Idegenben szerint a főhős le kívánja rázni magáról a béklyókat, az eddigieknél zordabb Nick Fury azonban ezt nem engedi, részéről a nagykorúvá lényegülés tettrekészséget, szabálykövetést takar, míg a S.H.I.E.L.D. szolgálatába álló, dimenziók között utazó Mysterio egyszerre laza és komoly életfelfogása jóval közelebb Peter elvárásaihoz. Sokáig háttérbe szorul a baráti, romantikus, családi szálak kibogozása – a Pókember: Idegenben csaknem 1 órán át pergő, kémfilm-narratívával (maga a rendező is a Spionfiókát tekinti ihletadónak) üzemelő poénos epizódok füzére, a velencei, prágai snittek és a hozzájuk köthető fejetlenségek csodák csodájára mégsem gátolják az élvezetet. Látszólagos hibájából kovácsol erényt az aktuális rész: jóval könnyebb bólintani az oldottságra egy svungos beszólásokat eregető, hol éretten, hol kétbalkezesen zűrökbe keveredő vagy gonoszokat megállító kamasz kötélhúzásait látva, így az Idegenben tényleg ismeri a főszereplőjét. Parker önmagát igyekszik definiálni, ekképp a haverja és az intelligens szőke szépség között szövődő románc, vagy az újrafazonírozott MJ-vel zajló szarkasztikus és lamúrban dús viták Peter Parker kaotikus belvilágának metaforáiként hivatottak gyönyörködtetni a Rialto-híd, a vaporettózás, illetve a Károly-hídi screwball-séta szövevényében.

 

 

Komédiaként legalább annyira hatásos az epizód, mint nagy költségvetésű látványpornóként: az Elementálokkal zajló, olykor követhetetlenre vágott és feleslegesen nyújtott csaták egyszer sem tartják vissza a tini-bénázásokból fakadó helyzetkomikumot vagy a drámai amplitúdót, és viszont. Organikusan szövődik egybe akció és limonádéba illő karakterfestészet – idővel vagy kezdettől fogva pontosan erről feledkeztek el Raimi és Webb nekiveselkedései, míg a Marvel nagyon helyesen ráébredt a mágia lényegére, így a túlzottan komolyan vett Thor: Ragnarök után a Pókember: Idegenben nyújtja igazán azt, amivel Taika Waititi csillagközi-videojátékos havermozi-rohanása adós maradt. Mást is rejteget a tarsolyban a kurrens felvonás: hosszabb kihagyás után ismét legalább részben érthető motivációjú gonosszal örvendezteti a jónépet. Igaz, a film egyetlen nagyobb csavarja szintén az ő személyével áll összefüggésben, mégsem elnagyolt vagy rajzfilmszerű szózatok bántják a fület, hanem egy tisztességesen kidolgozott opponens ront a világra – ténykedésein keresztül pedig nemcsak Peter nevelődéstörténete kap újabb gellert, netán az apamodell-kérdéskör tűnik árnyaltabbnak. A Pókember: Idegenben a CGI-destrukciók nyelvére fordított bizalmatlanságról, hazugságról, illúzióról biflázza személyközi perlekedésekként is értelmezhető téziseit. Vagyis például arról, hogy amíg Tony Stark relatíve engedte Peternek a könnyed, hálókon függeszkedő csatatérre szambázást, addig Nick Fury csak aktákat tologatva, morcosan, parancsolgatva nevelné őt férfivá, a főgonosz (aki egyébként az előző rész Keselyűje után megint egy Stark által perifériára hajított, dühös szakmunkás) pedig egyenesen az életére törne holografikus trükkökkel, harci drónokkal és megtévesztéssel. Watts déli gótikájú bűndrámája/ fekete komédiája és John Hughes-beütésű első szuperhős-kísérlete után egyre monomániásabb, felvetéseket értőn kommunikáló tinifilm-direktornak tűnik.

 

 

Ujjakat tördelve várhatjuk a harmadik részt: ez a fejezet ügyesen pontot tesz a Vasemberrel, Amerika kapitánnyal dominált előző 22 filmre, az utalások hálója csaknem pókemberi mértékben szövi át a cselekményt, de a következő epizódnak már ildomos újdonságokkal szolgálnia. Erre szerencsére minden esély megvan. A Pókember: Idegenben elején az ifjú Parker tudomásul veszi: ha az egész világ rájön a kilétére, többé nem létezik. Ned, a jóbarát, May néni és egy kurrens epizódbeli mellékszereplő leleplező pillanatai után végképp működésbe lép az e szálra vonatkozó fokozás-elv, hirtelen gigászira nőnek a tétek – a belátható idő múlva érkező újabb részben Pókember a soros szupergonoszon kívül teljes környezete csalódott fejcsóválására is kénytelen lesz reagálni.

Szabó Ádám

 

 

 

Spider-Man: Far From Home, 2019

Rendező: Jon Watts

Szereplők: Tom Holland, Jake Gyllenhaal, Zendaya, Samuel L. Jackson, Jacob Batalon

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő