Debreczeny György kollázsversei

bele van írva az öröm

KOLLÁZS TANDORI DEZSŐ ÉS MEGINT MESSZE SZÁLLNAK C. KÖNYVÉBŐL

ültem egy padon a kaméliák

akarom mondani karmeliták temploma előtt

és kifejezhetetlen amit kifejeznék

a Duna-part gesztenyefáit kivágták

de nekem csak az innen- és a túlvilág van

annyi mindent nem tudok itt sem elmondani

nem is tudom megmondani mire vágyom

hagyjanak békén

és hagyják békén a Duna-part gesztenyefáit

hagyják hogy a postára bemenjek

papírt vegyek stb

és lássam hogy a madár mozgásába

bele van írva az öröm

készíthessek hangfelvételt a madarakról

egyszer a Debreczeny Gyuri is

hallotta őket a telefonba

igaz az nem hangfelvétel volt

és a madarak nem voltak halottak

akkor még én sem voltam halott

ültem egy padon a broméliák

akarom mondani karmeliták temploma előtt

és azt akartam kifejezni

hagyjanak békén

és hagyják békén a madarakat

ne vágják ki a verebek fáját

se a vadgesztenyefákat a Duna-parton

de akkor ott nem hangfelvételről beszéltem

pedig készítettek rólam hangfelvételeket

legtöbbször kazettás magnóval én készítettem

és beküldtem a rádióba

örültek is a technikusok

hogy adtam munkát nekik

de ezt nem mondtam a telefonba

amikor felhívott a Debreczeny Gyuri

nem igaz hogy rólunk minden meg van írva

de az fontos

lássam hogy a madár mozgásába

bele van írva az öröm

lássam hogy mozdulatainkba

bele van írva az öröm

de hát nincs

strucctoll a dosszién

KOLLÁZS TANDORI DEZSŐ AZTÁN KÉSZ C. KÖTETÉBŐL

te könyv-virág túlburjánzó Hiány

meg a tintafoltos barna asztal

három írógépemhez

három asztalomhoz

van-e még türelmem leülni?

becketti kalapon semmi sincs

aludjál

azon múlik az egész hogy

nem támad Hiány által Hiány

még a télen tavasszal és a nyáron

én sapkát hordok ősszel is

és a papír „öreg anyag”

a fő az hogy átalmenjünk a nyomdán

akkor vagyok szabad

egy vécéablakon kitekintve

elégedetten olvasgatta magát

a túlburjánzó Hiány te könyv-virág

reménytelenül unta is

becketti kalapban magyarázta magát

egy hal(l)ott mezei nyúlnak

három írógépem

három asztalom

türelmemhez leülni lesz-e még tintafolt?

lesz-e még többlet hogyha volt

Hiány a télen tavasszal és a nyáron?

ősszel a tintafoltos barna asztal

néha még malaszttal elmarasztal

virágozz hát te könyv-virág

nem kell kérlelnem semmit álmaimtól

leng egy hiányzó strucctoll a dosszién

és vége lett

KOLLÁZS TANDORI DEZSŐ ÉS MEGINT MESSZE SZÁLLNAK C. KÖNYVÉBŐL

ennek a könyvnek eleje lett és vége lett

kibontakozott valakinek a legénye

reménye vagyis regénye

viszonylagosan rövid élet után

a regény egy utcaseprő kezéből került

hozzád ő nem tudott mit kezdeni vele

ami már megvan nem lesz

konstruktív vagyok és konfliskerülő

konfliktust akartam írni

túléljük madarainkat és konflislovainkat

belehaltam ennyi halálba

és azonnal odatettem főni egy tojást

csak lehunyom a szemem

s ott vagyok akárhol

a remény egy utcaseprő kezéből

került hozzám

ő nem tudott lekezelni vele

én ezt a regényt lekezeltem

de idehaza mégis csöngetek

hadd higgyék azt hogy karácsony van

és az angyalka étkezik

akarom mondani érkezik

kis versrészletet

kis verébfészkeket rakok a fa alá

és mindenki elnézését kérem

ha valamit kétszer említek

vagy egyszer se esetleg

de miért hal meg egy madár?

elindulok némán és mezítláb

a könyvből összeszedni a rejtélyesen

elhalálozott madaraink nevét

(ha jól számolom ekkor volt az

hogy 15 madár élt nálunk

1985-ben)

és ellibeg az ablak előtt egy madártoll

egy toll egy madárból

bódultra szivarozom magam

hadd higgyem azt hogy karácsony van

elrobog egy konflis az ablak alatt

és tollas kalapban

a halott utcaseprő ül a bakon

integetek neki

hadd legyen neki is karácsony