11.12.
| Tompa Andrea nyitja meg a 16. Verzió Filmfesztivált >>>
11.12
| Lásd élesebben! >>>
11.07.
| Asztali beszélgetések… – Beszélgetés a művészetről Matzon Ákossal >>>
11.07.
| Legéndy Jácint költő performansza a Berlini Falnál >>>
10.28.
| Sikerdarabok érkeznek Szegedre a következő hónapokban >>>
10.24.
| Asztali beszélgetések… – Toronyi Zsuzsanna és Závada Pál >>>
10.22.
| Velence után a Titanicon, majd a magyar mozikban is bemutatkozik a Déva >>>
10.18.
| Mi is zajlik ma a fenntartható világunkban? >>>
10.18.
| Müpa – Virtus és Extázis >>>
10.18.
| Művek és Mi – vendégünk Kollár Árpád, Mécs Anna és Závada Péter >>>

10.17.
| New Flash >>>
10.10.
| Plusz előadás a Jézus Krisztus Szupersztárból a Dóm téren >>>
10.10.
| Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat >>>
10.09.
| Elhunyt Vekerdy Tamás író, pszichológus >>>
10.07.
| Megjelent a Határtalan Régészet őszi száma >>>
09.30.
| 10 éves a Duda Éva Társulat >>>
09.24.
| Még három napig lehet jelentkezni Szilasi László szépírás kurzusára >>>
09.22.
| Meghalt Sára Sándor, a nemzet művésze >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>

Bakos András, Jahoda Sándor, Kocsis Klára, Szakállas Zsolt, Székelyhidi Zsolt, Tönköl József, Turczi István versei
Antal Balázs prózája
Beszélgetés Konrád Györggyel 
Autopsia – A feldarabolt Isten rekompozíciója
Bajnok/Süllyesztő – Újabb eredmények a Hajnóczy-hagyaték kutatásában

>>>

SZABÓ GÁBOR TÖRTÉNETEINK VÉGE C. KÖTETÉNEK BEMUTATÓJÁRÓL
Élettörténet és emlékezet – ezek voltak a hívószavai a a Magyar Könyvkiadók Napjának, mely idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Szabó Gáborral Történeteink vége című könyvéről és az emlékezéspolitikáról Melhardt Gergő beszélgetett… – TASKOVICS VIKTÓRIA BESZÁMOLÓJA

>>>

„Legjobban a zenei unokáimban szeretek gyönyörködni…”
2019.07.03 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZECSŐDI FERENC
HEGEDŰMŰVÉSSZEL

Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, utódja Kosztándi István, a Szegedi Szimfonikus Zenekar első koncertmestere lesz, de a tanítást tovább folytatja.

– Budapesten születtem, de a tanári pályám Szegeden kezdődött. 43 éve ez az én egyetlen munkahelyem. Soha nem mentem el. Pedig sokszor hívtak. Amikor például 30 évesen megnyertem a Cziffra Versenyt, akkor Pestre hívtak az összes szimfonikus zenekarhoz. Akkor ezek az együttesek rengeteget turnéztak, nagyon jól éltek. Nagyon csábító volt, de soha nem akartam itthagyni Szegedet, és mindig is tanítani szerettem volna. Ma is elsősorban tanárnak érzem magamat. Nem lehet megtervezni, meddig tanítson egy muzsikus. Úgy érzem, az eredményeim, a növendékeim minősítenek engem, és ameddig szükség lesz rá, csinálom.

– Miért szeret annyira tanítani?

Nem tudom. A pályámon 42 év alatt rengeteg tanítványom volt, sok sikeres művész került ki a kezem alól, de egy kezemen meg tudom számolni, hány igazi tanáregyéniség! Sokan próbálják megmagyarázni, egy mitől függ, de szerintem pedagógusnak születni kell. Sok a jó hangszeres művész – de attól még nem lesz automatikusan jó tanár. Aztán van, aki azt állítja: én ugyan nem tudok hegedülni, zongorázni, fagottozni – de jól tudok tanítani! Én ebben nem hiszek. A nagy iskolák élén mindig nagy művész-egyéniségek álltak. Meg kell érezni, mi az, amiben segíteni tudunk. Mindenkinek más a lelki habitusa, mindenkivel másképp kell foglalkozni. A tanárnak is alkalmazkodni kell a növendékhez.

Nagyban növeli a tanár hitelét, ha meg is tudja mutatni, amit magyaráz.

– Igen, és is ki szoktam állni játszani a növendékekkel tanszaki koncertekre. És ott látják, hogy föllépés előtt jéghideg a kezem, ugyanúgy izgulok, mint ők. Ezt még nem tudtam a pályám során megszokni.

– Mi a lényege tanításnak?

– Az első az, hogy embert nevelek. Sokan nem hiszik el, hogy a művészeti oktatásban az emberi kapcsolat milyen fontos. Másodszor: muzsikust nevelek. Mit sem ér a technika, hogyha valaki nem képes alkalmazkodni a társaihoz, egy zenekarba beilleszkedni. És végül a legeslegfontosabb, hogy átadjam azt a zenei örökséget, amit az őseimtől kaptam. És a világhírű Hubay-hegedűiskola talán utolsó leszármazottja vagyok, az ő módszereit adom tovább.

– Mi fő a jellemzője ennek az iskolának?

– Tanárom, Bodonyi Pista bácsi azt mondta, hegedülni nagyon egyszerű, csak a három váltást kell megtanulni: a vonóváltást, a fekvésváltást meg a húrváltást. Ha valaki ezeket tudja, nagy baj már nem lehet. Csak ezeket bizony össze kell hangolni. És ez hosszú évek munkája.

– Kik a legismertebb növendékei?

– Nemrég koncerezett Szegeden Szűcs Máté, aki a Berlini Filharmonikusoknak volt a szólóbrácsása, most a Genfi Zeneakadémián tanít, a világ egyik legkeresettebb előadóművésze. De hogy egy kicsit más műfajt említsek: 12 évig tanítottam Szirtes Edina Mókust, aki csodálatos zenész. Énekel is, bár azt nem tőlem tanulta. De mondhatnám Várnagy Katit, aki a Londoni Filharmonikusoknál koncertmester. De mondok egy szegedi példát: Pécsiné Pánczél Mária, a Király-König Péter zeneiskola tanszakvezetője, aki tavaly megnyerte a hegedűtanárok országos versenyét. De a legnagyobb boldogság nem is az, amikor egy tanítványom jól játszik, hanem amikor ő is átadja az ő tanítványainak. Legjobban a zenei unokáimban szeretek gyönyörködni. És még egy nevet hadd mondjak, amelyet kevesebben ismernek. Most érettségizett nálam a különleges tehetségek osztályában Sztathatosz Sebestyén. Ő most New Yorkba készül, ahol egy nagyszerű orosz hegedűsnél, Albert Markovnál fog tanulni. Róla még sokat fogunk hallani.

– Sok országban vendégszerepelt. Szegedről nehezebb egy nemzetközi karriert kialakítani?

– Talán én vagyok az országban az egyetlen, aki nem vidékről fölment Budapestre, hanem a fővárosban születtem, ott tanultam, ott szereztem diplomát és úgy jöttem Szegedre. Nem ismerek más muzsikust, aki vidéken élve hasonló nemzetközi karriert futott volna be. Innen is eljutottam mindenhova. Persze nehezebb volt, de én szeretem a kihívásokat. Persze a fővárosnak azért sok hátránya is van. Ez a Budapest már nem az, ami az én gyerekkoromban és fiatalságomban volt! Olyan tumultus van, hogy mindig ideges leszek. Autóval már nem is nagyon merek fölmenni és a városban közlekedni. Szegeden sokkal kevesebb az autó, bár én inkább biciklizni szeretek.

– Önnek egy ‘kortárs’ magyar mesterhegedűje van. Miért nem valami patinás régit választott?

– Nekem mindig problémáim voltak a hangszereimmel. Vagy túl nagy volt a mérete, vagy kicsi volt a hangja, a harmadik meg időjárásfüggő volt. És akkor 13 éve találkoztam Székely Mártonnal, aki megmutatta a hegedűjét, és nyomban azt mondtam: ezt én soha többet ki nem adom a kezemből! Az első koncertemet egy nemzetközi kamarazenekari fesztiválon játszottam, és nyomban megrohantak az emberek, hogy milyen nagy olasz hangszerem van? Senki nem akarta elhinni, és azóta se hiszik, hogy ez egy új magyar hegedű. Később megismerkedtem az összes fiatal magyar hangszerkészítővel, akik nagyon tehetségesek és legtöbbjük Cremonában tanult. 2008-ban tartottam is egy koncertet a Régi Zeneakadémián Mesterhangszerek mesterkézben címmel. Minden darabot másik hegedűn játszottam. Ez akkora sikert aratott, hogy, hogy a következő évben a Duna TV jóvoltából az egész világon láthatták a koncertet.

– Mitől jó egy hegedű?

– Kézre áll, szépen szól. Sok titka van. Nekünk, művészeknek egy mű akkor a legizgalmasabb, amikor tanuljuk, amikor ismerkedünk vele, fölfedezzük a titkait, megküzdünk érte. Aztán ha már „bejátszottuk” akkor minden egyszerűbb lesz. Ezek a fiatal mesterek ugyanezt mondják a munkájukról. Az a legtitkosabb időszak, amíg készül a hangszer. Ez egészen addig tart, amíg először meg nem szólal. Utána még lehet rajta egy picit finomítani, de a nagy dolgok addigra már eldőltek.

– Egy hosszú pálya van már Ön mögött. A 65 év nem éles korhatár, de valami mégis változott. Hogyan hegedült a 30 éves Szecsődi Ferenc, az 50 vagy a 65 éves?

– Talán értem. Sokkal higgadtabb és tudatosabb lettem. Ebben a tanítás sokat segített: mert ott mindent meg kell magyarázni. A hegedülésnek is megvannak a maga szakmai szabályai. S ha ezeket az ember szigorúan betartja, az olyan szabadságot ad, hogy megdobban a szív és szárnyal a lélek.

Márok Tamás

 

   

Fotó: Rómer János
Szecsődi Ferenc hegedűművész jubileumi hangversenye. Zongorán közreműködött: Benedekfi István
(Az SZTE kulturális irodája által szervezett Egyetemi Tavasz rendezvénye, 2019. május 15.)


Címke: , , , , , , ,
2019.10.20 - tiszatáj

PUCCINI EGYFELVONÁSOSOK SZEGEDEN
Egy estén, hármas oltárképnek képzelte el három egyfelvonásosát Puccini. Egy sötét, drámai, egy mennyei-lírai darab, és egy vágtató, szikrázóan szellemes komédia – hárman adják ki az egészet. Ám így erre ma kevés operaház vállalkozik. A három darab együtt kicsit sok a közönségnek, ráadásul az átdíszítést, a hosszú szünetet sem lehet megspórolni. Legutóbb az Erkel Színházban is csak a bemutatón hangzott föl mind a három mű, utána mindig csak kettőt lehetett választani… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.10.19 - tiszatáj

A RENDSZER
Spanyolország az utóbbi időben előszeretettel mímeli a hollywoodi zsánerfilmek öntőformáit: az 1968–1975-ös aranykort követő horror-reneszánsz után egyre nagyobb teret kap a csavaros thrillerek honosítása. Oriol Paulo betyáros műfaji ujjgyakorlatait követően a románcban és sorozatgyilkos-thrillerben egyformán jártas Rodrigo Sorogoyen is letette a névjegyét, tavalyi politikai thrillerje részben adózik a hagyományoknak, ugyanakkor bizonyos pontokon el is mer térni azoktól… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Aki már járt az utóbbi években a Millenárison az Art Market ideje alatt, tudja, hogy már az épület előtt és a parkban meglepetések, izgalmas köztéri alkotások, installációk fogadják. Idén sem unatkozunk az épület felé haladva, mozgó szobrokat látunk, élőket, égbe nyúló nyakkal, méhkast szimbolizálva, abroncsokkal, hófehér anyagokba burkolózva közöttünk sétáltak, de nem vesznek rólunk tudomást, ahogy egy szoborhoz illik […]

>>>
2019.10.16 - tiszatáj

PATAK MÁRTA: ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT
Minden ember egy kalitkába zárt hal: nem a megfelelő térben, nem a megfelelő időben létezik, mégis lubickol saját világának ketrecében. Akár ezt is sugallhatja Patak Márta 2017-es novelláskötetének borítója. Az Enyhítő körülmények között című kötet a Scolar Kiadó egy új sorozatában, a ScolarLive-ban jelent meg, mely sorozatnak két célja is van: az első az, hogy a pályakezdő alkotók teret kapjanak, a másik pedig azon „már bizonyított” szerzők új kötetének kiadása, akik eddig a megérdemeltnél valami miatt kevesebb figyelemben részesültek… – KOMÁROMI DÓRA KRITIKÁJA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A MAOE DIMENZIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A címben megidézett Umberto Eco könyvére történő utalás nem a véletlen műve, hiszen végignézve a MAOE hatodik tematikus, gigakiállításának a DIMENZIÓK-nak a kolosszális terjedelmű anyagát (hatszázhúsz művész B1 méretben megjelenő reprodukcióival) a REÖK teljes teremsorát felvonultató enteriőrben a vizuális enumerációnak valamilyen hasonló euforikus érzése keríthet hatalmába, mint a három évvel ezelőtt elhunyt, jeles szemiotika tudóst, amikor szöveggyűjteménye előszavában kifejezésre juttatta a listák utáni hajtóvadászatának mámorító hatását… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2019.10.15 - tiszatáj

A WALL STREET PILLANGÓI
Jessica Pressler 2015-ös cikke első pillantásra kiváló alapanyagot szolgáltat a napjainkban egyre népszerűbb girl power-mozikhoz. Az újságírónő New York Magazinban publikált írása igaz történetet dolgoz fel: bepillantást nyerhetünk egy sztriptíz-táncosnő 2007-től 2015-ig húzódó viszontagságos éveibe, benne egymásra találással, karrierépítéssel, gazdasági világválsággal, felemelkedéssel és bukással, illetve újrakezdéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.14 - tiszatáj

BALLA ZSÓFIA ESSZÉKÖTETÉRŐL
Balla Zsófia kötetében sokféle műfajú, hosszúságú írást találni, s mind egy személy, még inkább egy téma, még inkább egy kérdés körül dong, mint darázs a fészkébe igyekezvén. A szövegek műfaj szerinti nagyobb egységeket alkotnak, s azon belül valamelyest követik e megjelenés időrendjét. A költőnő versei pedig újra és újra felbukkannak, mint a színes kavicsok közül a kagylók a tengerparton, gyöngyöt rejtve… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ÍRÁSA

>>>
2019.10.10 - tiszatáj

JOKER
Fennakadhatunk rajta, hogy szuperhősfilm vitte el a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánját a Lucrecia Martel vezette zsűritől, mindenki jobban jár, ha inkább magát a kérdéses művet szemrevételezi és a látottak alapján vonja le a következtetéseket: bohócgúnyát húzó ölőmester ide, eredettörténet oda, a Logan óta nem született ilyen érett, hihetetlenül realisztikus, hagyománytagadó feldolgozás egy mainstream képregénykarakterről… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.10.09 - tiszatáj

NAGY SIKER TANDI FLORA ÉS OLASZ FLÓRA SZEGEDI KONCERTJE
A Szomorú vasárnaptól Lara Fabian Je T’aime című daláig sok világsláger felcsendült hétfő este Szegeden, az IH Rendezvényközpont nagytermében Tandi Flora és Olasz Flóra nagy sikerű, telt házas közös koncertjén. A népszerű énekes és a már több nemzetközi versenyen díjat nyert hárfás országos turnét is tervez a különleges produkcióval… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő